Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-08 / 55. szám
ZALAI KÖZLÖNY 1925 március 8. » _________________________ BE LFÖLOi HiHEH Hegyeshalmy Lajos meghalt. Hegyeshalmy Lajos nemzetgyűlési képviselő, nyugalmazott kereskedelemügyi miniszter tegnap éjjel egy órakor 63 éves korában agyszélhü- dés következtében váratlanul elhunyt. A nemzetgyűlésen Győr város I. kerületét képviselte és a Zichy-Wolff párthoz tartozott, politikailag legközelebb Ernszt Sándorhoz áilott. Kihallgatásra jelentkezett Leirer Amália vőlegénye. Kerstens Teodor tegnap reggel Budapestre érkezett s a rendőrségen kihallgatásra jelentkezett. Egy órás kihallgatása alatt semmi olyant nem tudott mondani, amiből dönteni lehetne Leirer Lőrinc bűnössége vagy ái tatlansága felett. A főkapitányságon tovább folytatják a nyomozást. Eger Jókai-iinnepélye. Eger város hivatalos ünnepség keretében áldozott Jókai emlékének. Acentenná- riumi ünnepséget a város a Gárdonyi Társasággal karöltve a városháza nagytermében rendezte. A vasutasok memoranduma Kelety elnökigazgatóhoz. A KANSz államvasuti csoportjának elnöki bizottsága utasította az elnökséget, hogy sürgősen járjon el a Máv. elnökségénél a tekintetben, hogy a vasutasság részére szükséges fizetés- emelés terhére a fizetések arányában ezévi fizetés 15% előlege érdekében azonnal folytasson tárgyalásokat és hogy az elszakított területekről menekült mintegy 15.000 vasutas nyugdíjas, mint trianoni teher, az állami kiadások terhére áthárittassék. A memorandumot Kelety Dénes a Máv elnökéhez juttatták. Alapítványok fenntartása. A belügyminiszter körrendeletét intézett a vármegyei és törvényhatósági városok és községekhez az alapítványok fenntartása tárgyában. A rendelet utal arra, hogy a vármegyék, városok és községek a kibocsátott rendeleteket az alapok és alapítványok tekintetében többször tévesen értelmezték. — Felhívja a figyelmet arra, hogy azok a rendeletek kizárólag csak alapokra és nem alapítványokra vonatkoznak, minélfogva az utóbbiaknál az eddigi eljárást kell követni. Szabatosan meghatározza a rendelet az alap és alapítvány fogalmát. Egy orvos öngyilkossága. Lévai Ödön dr. 51 éves gyermekorvos a Grünwald-féle szanatóriumba tegnap este kétféle méreggel megmérgezte magát. Lévai dr. nemrégen rövid ideig Nagykanizsán is tartózkodott, ahol sokan ismerték a jeles gyermekorvost. Függönyharc a színpadon Öt függöny fogja elválasztani egymástól az élőkép egyes jeleneteit — Transparent-képek a Sajtó-Estélyen — Szökőkutak két méteres színes vizsugarakkal A március 14-iki Sajtó-Estély rendezőbizottsága kifogyhatatlan a találékonyságban, melylyel annak emlékét — úgy látszik — hosszú időre akarja felejthetetlenné tenni azok számára, kik abban részíveszoek. A Polgári Egylet színpadján keddtől kezdve állandóan folyik majd a munka s szerdán áíhur- colják a már kész belső dekorációkat is. Magát a színpadot 5 függöny osztja részekre. Az egész első rész a második függöny előtt zajlik le s a harmadik, negyedik és ötödik függönyökre az élőképnél kerül a sor. A kis színpad tehát két részre lesz osztva s a hátsó részben háromszor változik a szin. A függönyök között lesz két transparent-függöny is, melyek nem élűiről, hanem hátulról kapják megvilágításukat s egy kapcsolásra csodás színjátékot fognak elénk tárni. A színpad hátsó részében élőfák közelében szökőkutakat állítanak fel, melyekből két méter magasra fognak felszökni a színes vizsugarak. Ilyen technikai berendezést sem láttak még Nagykanizsán. Az allegória mintegy félóráig tart s alatta háromszor változik a szin s háromszor cserélődik fel ujjal a háttér. Minden kelléknek működése villanykapcsolásra jár, ami kizár működésében minden zavart. Az egyes alakok kosztümiro- zása és maszkja szenzációs lesz s általában mesébe illő látványszámba fog jönni az alig néhány négyzetölnyi területen mintegy negyven embernek impozáns csoportosítása. A terem díszítése is valami egészen excentrikus lesz. Jegyek korlátolt számban még kaphatók lapunk kiadóhivatalában. A katonatemetőért A hónap folyamán megkezdik a kivitelezést — Meghosszabbítottuk a versenytárgyalás határidejét Nagykanizsa, március 8 A nagykanizsai kaíonatemeíő 1300 sírjának sírkövekkel való ellátása érdekében a Zalai Közlöny szerkesztősége által megindított akció immár odáig jutott, hogy a hiányzó néhány száz sírkő árának összegyűjtése után a gyűjtési akciót néhány hét múlva lezárjuk. Ismerve eddigi tapasztalatainkból a nagykanizsai közönség áldozatkészségét, hisszük, hogy gyűjtési mozgalmunknak ezen az utolsó fázisán nem fognak hajótörést szenvedni szép terveink s most már biztosra vesszük, hogy az idei Mindenszentek napjára lélekemelő nagy ünnepség színhelyévé válik a nagykanizsai katonalemető s 1300 nagykanizsai főidben porladozó hősnek sir- I hantján 1300 apró gyertyaláng gyullad ki s mind az 1300 egy-egy sírkőre, egy-egy megörökített, hősi becsülettel viselt névre fogja vetni a fényét. A gyűjtésben már odáig jutottunk, hogy a teljes munkát kiadhatjuk az ajánlatot és mintát benyújtott válla!» kozók valamelyikének. A tervpályázaton résztvett vállalkozók közül többen, előttünk teljesen ismeretlen okokból, a legutóbbi versenytárgyalási feltételeinkre, melyeket pedig kikértek tőlünk, — nem válaszoltak. Épen ezért a versenytárgyalás határidejét március 16-ánek esti 8 órájáig meghosszabbítottuk abban a reményben, hogy a vállalkozók félre fognak tenni minden kicsinyes szempontot és önzetlenül sietnek ők is támogatásunkra a megindított akció tető alá hozásában, melyhez napról-napra ernyedetlen munkával közeledünk s melynek eredményességét olyan sokan mosolyogták lekicsinylőleg annak megindulásakor. Mióta akciónkat vezetjük, soha sehol a legparányibb ellenállásra nem találtunk s ennyivel is inkább érthetetlen előttünk, hogy most épen azok egy része nehezíti meg munkánkat, kiknek nagyon könnyen állna módjukban épen olyan erővel elősegíteni bennünket. Március 16. után a versenytárgyalásra beérkezett ajánlatokat felbontjuk a bizottság s az érdekeltek jelenlétében s akinek az ajánlata és mintája intenciónknak, a céinak s anyagi erőinknek legmegfelelőbb, az nyomban megkapja a munkát kivitelezésre s a szerződés aláírása után megkezdődik azonnal a nagy munka, az 1300 sírkő elkészítése. * A régebben történt, be nem fizetett előjegyzéseket kérjük mielőbb befizetni, hogy azt kamatoztatás végett a takarékbetéthez csatolhassuk. Mivel bizonyára vannak, akik megfeledkeztek régebben történt jegyzéseikről, a be nem fizetett, de bejelentett sirkő-jegyzéseket (november, december, január havi jegyzéseket) a napokban le fogjuk ehelyütt közölni. * Az áll. polgári leányiskola Petőfi Önképző Köre egy kis farsangi előadásának az alsóbb osztályos nővénHotel Tamaulipas (Délam erikái emlékeim bői) Irta : Péchy-Horváth Rezső (2) Már éppen be akartam hatolni a ház belsejébe, de ekkor hirtelen kinyílt az ajtó. Öreges, megroggyanó térdű ember jött ki rajta, ingujjban, elnyűtt sapkában, mezítláb. — Szállás tetszenék, ugy-e ? — kérdezte és nyomban meg is felelt a saját kérdésére: — Igen ... igen. Hát csak tessék. Erre... Csak ön : után !. .. A ház másik oldalára kerültünk és felszaladtunk egy korlátrrélküli, létraszerü falépcsőn, amelynek fokai nyikorogva jajdultak meg a lépteink alatt. Közben az öregember monolo- gizált, amiből szerencsére sikerült megtudnom, hogy csaknem minden szobája tele van, egyetlenegy kivételével már valamennyiben laknak. — Hát lássuk azt az egyet! Elszántam léptem be egy rozoga, testetlen ajtón, amelyen csak kívülről volt kilincs. Törött táblája, piszoktól fényes faasztal állott a parányi szobalyuk közepén. Az asztal háromlábuan, rokkantán állt, a negyedik lábát egy ócska szék tette ki. Két szék — mindkettő törött tábbal — egy nyomorúságos vaságy, aszkéta egyszerűségű szalmazsákkal, huzat és ágynemű nélkül, egy viseltes lóca, bádoglavórral és feketére öregedett bádogkancsóval, voltak még a szobában. És egy kép, amely a riachueloi folyami csatát ismertette, a para- guay-i indiánok nevezetes fegyvertényét a brazíliai páncélosokkal, ágyukkal és golyószórókkal szemben. A bejárattal szemközt ablak volt a falban. Az ablaktábla között nem láttam reflexeket. Odaléptem és átlöktem rajta az öklömet. Nem csalódtam : az ablaktáblákban nem volt üveg. De nem volt szúnyogháló sem. De laktam én már különb vityillók- ban is Puirba Arenastól a Sajaig! Sokkal ridegebb, barátságtalanabb és veszedelmesebb helyeken is aludtam, éltem és pihentem, mint ez a zengzetes nevű Hotel Tamaulipas! — Tulajdonképpen miért nincsen ablak a szobán ? — kérdeztem a szálloda érdemes gazdáját. Az öregember hétrét görnyedt (miközben teljes meztelenségében mutatta meg billiárdgolyó simaságu tarkóját): — Ó,eszennyor. — mondta alázatosan — itt meleg a kiima, jót tesz a huzat éjjel. — De miért nincs kulcs az ajtóban ? Hogy zárjam be az ajtót? — O, itt nincsenek tolvajok, minden ház nyitva van itt éjjel-nappal ... — alázatoskodott az öreg. Minden ház . . . Ezt olyan játszi könnyedséggel és meglepő egyszerűséggel ejtette ki, mintha pont az ablak alatt sorakozott volna fel egy nagyobbacska város sokszáz háza... és nem a vigasztalan pusztaság közepén lettünk volna, — száz és száz mérífoldnyire minden lakott helytől... — Szúnyogháló? — Ó, azt azonnal hozok! (Végre valami amit kapni lehet). Kihátrált az ajtón és nagy sietve elment, hogy soha többé ne jöjjön vissza. Vártam öt percig, vártam tiz per- cig, negyedóráig, talán még tovább is. A szállodás nem jött vissza. Alaposan körülnéztem a szobában. A padló, amely egész biztosan sohase látott még surolókefét, idegesen mozgott és recsegett a lépteim alatt, a törötllábu asztal és a beteg székek ütemesen biccentek meg ;a sétám aíatr.. . aztán egyszerre hideg iramodott végig a hátgerincemen és hirtelen nagyot toppantottam a lábammá! (az asztal és a lábbajos székek nagyot, ijesztőét biccentettek). És elhatároztam, hogy nem alszom ebben a szobában. Lerobogtam a lépcsőkön és elol- dalogtam a ház közeléből. A vasútvonal mentén, jó messzire a züllött karavánszerájtól, kocsi haladt, Két ló birkózott derekasan és lihegve azzal a feladattal, hogy a hozzájuk szijazott társzekeret maguk után vonszolják. Akkori helyzetben nem volt más választásom, mint vagy a fogadóban maradni, leküzdve utálkozásomat és undoromat az egész szálló, a borzalmas szoba iránt, a piszkos berendezés és a zár hiánya miatt fenyegető eshetőségek iránt, vagy pedig sürgősen és végleg eltakarodni a közelből és máshol keresni lakott helyet. Lélekszakadva, regények színes pillangóit csillogtatva meg a szemeim előtt, loholtam hát a kocsi felé. Közelebbről a kocsi rengeteg apró ládát cipelő társzekérnek bizonyult. A kicsiny fenyőládikók toronyóramagasságig sorakoztak egymás fölé. Egyforma, gyalulatlan fadobozok vol- ak, amelyeket vékony drót tartott össze. Drót tartotta meg a ládatornyot is a kocsin. A torony tetején vékony legényke terpeszkedett és portugálos kiejtéssel nógatta a lovait. Ha nem a hegyek irányában haladt volna a társzekér, akkor is megkíséreltem volna, hogy felkérezkedjem és igy lakott helyre juthassak éjszakának évadjára. De a kocsi a szárnyvonal mentén a hegyek kéklö, cikkcakkos vonalai felé igyekezett. Ez kétszeres ok volt arra, hogy szóba eredjek a lovak kormányossával. (Vége köv.)
