Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-27 / 47. szám
64. évfolyam, 47. szám Nagykanizsa, 1925 február 27, péntek Ára 1800 korona ST I UW-MI iMMHBM— Készpénzzel bérmentesítve Alispáni hivat ^ POLITIKAI QAPILAP S^erk^sgtőség és kiadóhivatal Fő-üt 5 Intefurban-Teleíon 78. nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Eíőílsetésí ara: Egy hóra 30.000 korcns Három hór«.., ... ... ... ... 90.000 korona PILÁTUSI IGAZSÁG Mintha egy idő óta az úgynevezett blokkos-ellenzék jogrend-rohamai elcsitultak volna. Mintha a konvulziv . jogrend- reszketések. alábbhagytak volna. Csak itt-ott elvétve ha látunk egy-egy jogrend-sokkos ,,beteggel. Bántó volt már a magyar fül számára az ügyesen megkonstruált jogrend-hadjárat, melyet mesteri rafinériával tulajdonképen levezető-csatornának használtak fel a buzavirág-jelvé-. nyes jogrend-lovagok a felgyülemlett sok magyar panasz, keserűség és igazságtalanságnak a hátsó lépcsőn való ügyes levezetésére. Újságot nem vehetett kezébe az ember, hogy szeme; meg ne akadt volna egy ökőíbetüs jog- rendvagdalkozáson. Nem volt népgyülés, melynek tárgysorozata legfőbb pontjaként az a bizonyos magyarországi „jogrendes állapot“ ne szerepelt volna. Jogrendről énekelt minden kabaré és matróz-korcsma, a gramofongyárak pedig speciális terézvárosi jogrendes gramofon- lemezeket készítettek. A magyar nemzetgyűlésről még csak nem is szólunk. Hiszen valóságos jogrend-csaták folytak a magyar népképviselet házában az ország ellenséggyürüjének legnagyobb gaudiumára. Ezek a jelenségek most mintha kissé elhalványultak volna. Tűnőben vannak. Helyettük azonban egy uj mézesmaszlagot készítettek ama bizonyos törzsfőnöki konyhán. Sikerült a Terézvárosban uj homokot feltalálni, amit könnyű szerrel lehet a nagytömeg szemeibe szórni, mert annyira finom, hogy csak az avatott, a „még sokkalta ravaszabb“ szem képes észrevenni. Ennek a staniolba csomagolt és szemrevaló adjusztálásban forgalornbakerülő ellenzéki-blokkos árucikknek neve a magyar politikai piacon az egészen jól hangzású és azért könnyen megtévesztő „igazság!“ így — felkiáltójellel. Igazság! A nagyközönség által megcsömörölt „Jogrend“ elnevezésű tápszer helyett az „Igazság“-jegyü vitamin-pre- paratum pótló. Jogrend? Igazság! — ez most a jelszó. Jogrend? Igazság? Azt hisz- szük, hogy ahogy csak egy jogrend lehet, úgy igazság is csak egyféle lehet. Ahogy csak egyféle becsületet is ismerünk. Nem. lehet kétféle jogrend, kétféle igazság. Ilyenről a magyar közvélemény nem tud. ilyet mi nem ismerünk. Sem fehér, sem vörös jogrendet. Sem fehér, sem vörös igazságot. Csak — jogrendet. Csak — igazságot. Meztelen jogrendet, meztelen igazságot. És mert a mindenekfeleti álló és helyesen értelmezett, hamisítatlan és tiszta jogrendnek és .igazságnak iörhstef!en harcosai vagyunk, kiket semmi sem fitcf befolyásolni, kikre semmi sem tud hatni, nem tudjuk megérteni a túloldalnak mostani betegesen érzékeny igazság-sikolyait. Burkolt célzásait a Beihlen-kormány és finom, de erős kézzel sújtott és mélyre talált tőrdöféseit a múlt nemzeti kormányai ellen. Bethlen István gróf elég tantijeiét adta jogrend és igazság- szeretelének, amikor szabad folyást engedett az igazságszolgáltatásnak és segiiőkezet nyújtott az igazságkeresőknek. Nem illik egy csöppet sem „fátylakat“|és „takarókat“ emlegetni a ' t. c. „túloldalnak“, mert ha már ezeket felemlítik, talán célszerűbb lenne, ha saját raktáraikból előhoznák azokat a ,,vastag bőrtakarókat“ melyek alatt a még mindig kiderítetlen borzalmak kérdőjelei vonaglanak. Ám engedtessék meg nekünk ‘egy tiszteletteljes kérdés: hol voltak ezek a jogrendhősök és igazságkutatók akkor, amikor a magyar nemzeti eszme szent vértanúit az ellenzéki-blokk egyik frakciójának vörösre meszelt meny országába gajdeszolták ? Akkor nem hallottunk egyetlen jogrend-hangot, egyetlen, igazság utáni fuvallatot. Csend honolt a Terézváros boszorkánykonyháján, A jogrendes nérna- ■%ot legfeljebb a Duna rózsaszínű vizében egy-egy loccsanás, egy-egy halál-sikoly zavarta meg. Jogrend? igazság? Teljesen és nyomatékosan aláírjuk. De mi csak egy jogrendet, csak egy igazságot, csak egy becsületet ismerünk. És épen azért kissé szerénytelenségnek tartjuk azt a bizonyos szenvedélyes vadászkiáltást — az igazság után. Mert ez az igazságj - a baloldal igazsága. Egyoldalú igazság. Pilátus igazsága. Nem magyar igazság. Benedek Rezső Egyszerűsíteni kell a pénzügyi igazgatást A termelés tőkeszükségletéi csak a külföld elégítheti ki Dréhr Imre szólt ezután a pénzügyi költségvetéshez. — A pénzügyi tárca — mondotta — valamennyi között relative talán a legnagyobb kompressziót mutatja. Örömmé! olvasom a pénzügyi tárca költségvetésének indokolásában, hogy a legközelebbi jövőben megtörténik az adóhivatalok elsőfokú és a pénzügyigazgatóságok másodfokú pénzügyi hatóságokká való kiépítése. Azt várom ettől a reformtól, hogy az elsőfokú adókivető hatóságok közelebb kerülnek az adófizető polgárokhoz, ami közelebb visz az igazságos és okszerű adóztatáshoz. Minél gyorsabban át kellene térnünk az egységes, globális jövedelemadó rendszerére, minden sallangadó, minden hozadéki adó teljes kiküszöbölésével. Mindenkit az összjövedelme alapján adóztassunk meg. Ez az egyetlen, de egyszersmind biztos módja az egyenes adó adminisztráció egyszerüBudapest, február 26 A nemzetgyűlés mai ülésén a pénzügyi költségvetés általános vitáját folytatják. Biró Pál kezdi meg a pénzügyi költségvetés bírálatát. Foglalkozik Kállay Tibor és Korányi Frigyes báró működésével. A mostani költségvetést elfogadja, bár mint túlhaladott költségvetést tekinti. A bevételekkel már elértük azokat az eredményeket, amelyeket a szanálási program csak a szanálás végére kontemplált és a többletet ép ezert a beruházási program kiépítésére kell fordítani. Megnyugvással hallotta a miniszterelnök kijelentéseit, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosításán kívül minden rendelkezésre álló összeget az ország gazdasági életének fellendítésére fognak fordítani. Behatóan foglalkozik ezután a társulati adóval. Beszéde végén a tisztviselőkérdésről s a hitelszervezetek kiépítéséről beszél. siíésének s egyszersmind a leghat- hatósabb módja az egyenesadó bevételek emelésének. A pénzügyminiszter úrtól azt remélem, hogy az adminisztráció egyszerűsítésével lehetővé fogja tenni a megmaradó pénzügyi tisztviselők tisztességes megélhetését. A Jegybank az infláció veszélye nélkül nem lépheti túl a megállapított kereteket. Nincs veszedelmesebb felfogás, mint amelyik a Jegybankot mint hitelforrást, helyesebben mint tőkeforrást állítja oda, nem számolva azzal az egyszerű tém vei, hogy tőkét csak az bocsát- | hat rendelkezésre, akinek van. A ter- | meVs hitelszükségletének kielégítése a nemzeti takarékosság feladata, amire ha nincs mód, aminthogy ma V végtelenül nincsen, akkor csak egy segítség van: a külföldé. — A Jegybank ma termelési célokra annyi hitelt ad, amennyit a korona stabilitásának veszélyeztetése nélkül adhat. A termelés tőkeszükségletéi a mai helyzetben csak a külföldi segítség elégítheti ki, ennek megszerzése ma a kormány legelső- rangú feladata. A -költségvetési elfogadom. A következő felszólaló Gaál Gasz- ton. Részletesen szól Kállay Tibor volt pénzügyminiszter inflációs politikájáról s hibáztatja, hogy nem fordították az inflációt beruházásokra. Hibáztatja a magas vámtételeket, meri rendkívül megdrágítják az életet. Példa rá Ausztria, ahol minden sokkal olcsóbb, mint nálunk. Ezután a gazdasági kibontakozás kérdését tárgyalja. — A takarékosság lényegét nem abban látom, amiben a kormány, hogy egy pár tisztviselőt B-listára helyeznek. Ezzel csak numerikus megtakarítást érnek el. A takarékosságot elsősorban azzal kell kezdeni, hogy le kell nyesdesni az adminisztráció minden felesleges sallangját. — A földbirtok már nem bír el több terhet. Az adódzsungel igen megnövekedett. A külföldön minden életszükségleti cikket olcsóbban lehet beszerezni. Budapest kétszer olyan drága, mint Bécs. — Ha megnézzük a magyar államfő körüli külsőségeket, azt látjuk, hogy ott nagy fény és pompa van. A nemzet vagyoni viszonyaihoz mérten ez a pompa, amely odafenn megnyilvánul, kétségtelenül túlzott. Újabb erőforrásokról kell a kormánynak gondoskodni, különösen azokon a tereken, ahol exportlehetőségek mutatkoznak. Ilyen például a dohány- termelés. Dohánytermelés békében 70.000 holdra rúgott, ma pedig a felére csökkent. A pénzügyi kormánynak végre szakítani kell a deficites állami üzemekkel. Ha az agrártermékek bármelyike a világparitás fölé emelkednék, azonnal nyissa meg a kormány e termények számára a vámsorompót. Egyébként a javaslatot elfogadja. Zsitvay Tibor elnök: Figyelmez-
