Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-18 / 270. szám

Jómód, bőség a novai Vörös Zászló tsz-ben DÉLELŐTT 11 ÓRA VAN. Pál Jánosné, a novai Vörös Zászló termelőszövetkezet „Kiváló nö­vénytermelő" címmel kitüntetett tagja éppen ebédet síit-főz. Izig- vérig összenőtt már ezzel a cso­porttal, minden gondja akörül fo­rog, hogyan lehetne még jobban csinálni, mint ahogyan eddig tet­ték. Nem csoda, ha hamarosan a termelőszövetkezetre fordul a szó. — Ebben az évben értük el az alakulás óta a legjobb eredményt, de aztán az idén volt is minden­ből bőségesen. Nem panaszkodik egy tag sem. Olvasom a Zalát, — s a nyitvalévő legfrissebb pél­dányra mutat — de még nem jolvastarn egy olyan szövetkezet­iről sem benne, amelyik olyan 'eredményeket ért volna el, mint mi. 9 KIL O KENYÉRGABONA, 3.70 kiló árpa, zab, 19.62 forint munka­egységenként, azonkívül krumpli, mák, széna, szalma, mezei takar­mány és munkaegységenként 50 deka kukorica jutott. Nem kell azt gondolni, hogy csak azért 50 deka került kiosztásra, mert eny- ínyi lett volna az összes, — teszi hozzá magyarázóiig. — De a terme­lőszövetkezet tagjainak az egyéb takarmányokkal együtt ennyi is elegendő, mert még a háztájin is terem, viszont a csoportnak itt van a nagy állatállománya, s ha a tagoknak kiosztják mind, akkor a csoportnak venni kellene. Az állatoknak meg kell bőségesen koszt. Ezárt silóztunk is 330 köb­métert. Nem akarunk mégegyszer szükösködni a takarmánnyal, mert az állatokból nagy haszna van a szövetkezetnek. MINDEN TAGNAK tele van a padlása az idei évben. Mi is any- nyit kaptunk, hogy fel sem fért a padlásra, pedig én jómagam nem igen tudtam dolgozni súlyos betegségem miatt. — Azután hova tették ami nem fért föl? — kérdezzük. — Eladtuk, — nevet Pál János­né. — Hát mit csináltunk volna vele? Szükségünk se lenne annyi mindenre. S ekkor sietős léptekkel átment a másik szobába. Egy-két perc, s megrakodva jön vissza: — Nézzen ide, nemcsak beszéd, amit mondtam, ezt mind az elő­legből vettem, — s elkezdi egyen­ként a fotelba rakni az uj holmi­kat. Először egy pár szandál, azután egy pár félcipő, egy öl­töny férfiruha, férfi ingekre való anyagok, egy női ruhára való fi­nom szövet, egy hétköznapi viselő ruhára való anyag és végül egy női ruhára való fekete selyem­anyag. Ezt külön is megmutatja Pál Jánosné. — Ezt nézze meg, ennek 76 forintért vettem mé­torét. FELSZEDI A HOLMIKAT, s amikor visszajön, az ajtóból egy pár gumicsizmát is mutat. Nem mintha kételkedtünk vol­na egy percig is Pál Jánosné sza­vaiban, de olyan jóleső érzés volt mindezt: egy termelőszövet­kezeti család jómódját látni. — Ez csak az előlegből való. Most, hogy elkészült a zárszám­adás, csizmát, ruhát, kabátot, ágyneműt veszünk és gondolunk későbbre is. 3000 forintot beteszünk a takarékba. — Abban, hogy a csoport ilyen szép eredményeket ért el, nem­csak a férfiaknak, hanem az asz- szonyoknak is nagy részük van. Belső Istvánná, Mátray Laura, meg mint amilyen Lukács Ist­vánná. akinek kis gyermeke is van, mégis esztendőn át szor­galmasan dolgozott. Mondhatom, jól megállták az asszonyok is a helyüket — mondja. — Berkes Ferencné állatgondozónőnek van az asszonyok között a legtöbb munkaegysége s ami a fő, jól gondját viseli a rábízott tehenek­nek. — LÁTTÁK ÁM A KÍVÜL­ÁLLÓK IS a nagyszerű eredmé­nyeinket, Farkas Sándor, meg Radnai Aladár ezért kérte felvé­telét a csoportba. Meg azután voltak közöttünk olyan lompérto- sok — folytatja —, akik dolgozni nem akartak, meghátráltak a nehézségek elől, itthagyták a cso­portot. Már ezek is jönnek visz- sza, Gerencsér Vendel és Ritup- per Lajos kéri a visszavételét kö­zülük. Visszavesszük, persze hogy visszavesszük őket, ha jól dolgoz­nak. — Szépek voltak az ezévi ered­ményeink, de jövőre még többet akarunk. Ezért gyarapítottuk a szövetkezet közös állatállomá­nyát. Most vettünk 2 lovat, 2 fejőstehenet meg most van szán­dékunkban venni. Tervbevettük uj istálló és uj baromfiól épité- sét is. — TERMÉSEREDMÉNYEIN­KET is javítani akarjuk, ezért az összes gabonát ebben az év­ben már keresztsorosan vetettük el és ami a fő, időben földbe tet­tünk minden magot. Már a kapuban járunk, ami­kor Pál Jánosné visszahív ben­nünket: — Jöjjenek, nézzék meg a hízónkat is. Igaz, a többi csa­ládnak kettő is van, de nekünk egy is elég. Már 250 kilós, — te­szi hozzá jókedvűen. Ilyen bőségesen él Pál János és felesége, a szerzett 446 munka­egységből, na meg a háztájiból. Hantos Klára Egy óra a zalaegerszegi egészségházban JVfóhány éve kopott egészségit ázat Zalaegerszeg. Azóta ebben a ■I ' gyönyörű épületben minden nap száz, meg száz ember fordul meg, akik mind azért, mennek oda, hogy egészségüket megvédjék az esetleges kórokozók káros behatásától. Délután keltő és három óra közöli va/n az idő. Minden második na­pon ugyanebben az időpontban tartják az egészséges gyermekek tanács­adóját. 4 várószobában vagyunk. A védőnők1 ‘ feliratú szobából gyér. meJesirás hangzik. Kívülről, az üveg ajtón át jól látható, hogy állandóan jönnek az anyák, pályás gyermeketek el a karjukon. Van munkája a két védőnőnek. Benn a rendelőben a kicsi fehér vetkőzielőasValókon gyer­mekek fekiissnek, többnyire pályások, de lehet látni itt-ott egy egy két- háromáves gyermeket is. Az anyák v elkőzAeiik őket és egymás után he­lyezik a csecscmömérlcgre. Éppen egy gyönyörű, kövér kisfiút hoznak, de úgy látszik, nem tetszik neki ez a folyamat, mert erélyesen tiltakozik us ilyen bánásmód ellen. Hiába, a védőnő mégiscsak leméri. Ezen min­den csecsemőnek óA kell esnie, A teremben már sok anya és sok kisgyermek van, de mindig többen jönnek. Az anyák b eszélgeinek egymás között, cldicse­kednek, mennyit fejlődött o. gyermekük, mii eszik, mennyit eszik. Mind­egyiket érdekli a másik problémája, hiszen sohasem tudja, nem fordul-e elő ugyanaz az ő gyermekével is. Nagy és megtisztelő feladat ma védőnőnek lenni. És amellett nehéz is. Különösen azóta, hogy úgy meg szaporodott Zalaegerszegen a gyér. meikék száma. Meri a védőnők minden kicsi gyermeket számontarlanak a születésétől fogva, Időnként otthonában látogatják meg mindegyiket, ahol az anya nem ér rá elmenni az egészsógházba tanácsadásra. A házi látogatások egészen addig folynak, mig a gyermek hatéves nem lesz, amikor az iskolaorvos felügyelete alá, kerül. Havonta pedig az iskolákba is ellátogatnak a védőnők egészségű gyi vizsgálatot tartani. égy óra van. Jön az orvosnő. Az anyák érkezési sorrendben be­viszik gyermekeiket. A áok tömő szivet, tüdőt, torkot vizsgál. Tanácsokat ad a csecsemők táplálás óval kapcsolatban. Némelyik gyer­meknek D-vitamin injekciót ad, orv osságot rendéi, Ha szépen fejlődik a gyermek, ml tanácsolja hogy fokozatosan szoktassák a főzelékfélékre, gyümölcsre. Az anyák táplálkozása is fontos. Az orvos erre vonatkozóan is ad tanácsol, felvilágosítást, yírről is esik szó, mii lehel a gyermeknek adni, mit nem tanácsos, miből menn yii, hogyan kell fokozatosan ada. golni. Nagy szőre'eltel és még nagyobb szakértelemmel vizsgálja végig vaUmenriyit, IV Uiést tartott a ZaSa megyei katolikus papok békebizottsága A Zala megyei katolikus papok békebizottsága november 16-án délelőtt tartotta választmányi ülését a megyei tanács székházá­nak tanácstermében. Az ülésen résztvett a Katolikus Papok Bé­kebizottságának országos titkára, Mag Béla kanonokplébános is. Az ülés előadói ismertették a kül- és belpolitikai eseményeket, kormányunk programmját, amely a „béke, munka, jólét“ jelszavak alapján biztosítja népünk jólété­nek növelését. A bizottság egy­hangúlag ünnepélyesen ígéretet tetf, hogy a kormányprograromot teljes egészében és mindenkor a maga teljes erkölcsi súlyával tá­mogatni fogja. Majd díszes, aláírásokkal ellá­tott üdvözlő lapot küldtek a Bécs- ben ülésező Béke Világtanácshoz, amely a határozati javaslatot is magában foglalja. Az ülés a következő határozati javaslatot fogadta cl: Hl i, Zala megyei rk. papok szeretettel köszöntjük a Béke-Világtanács bécsi ülését. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez az értekezlet ismét sok értékes határozatot hoz a népek közötti béke és egyetértés érde­kében. Katolikus lelkünk teljes erejé­vel akarunk dolgozni a békéért Erre az apostol parancsa kötelez bennünket. „Igyekezzetek meg­tartani az egyetértést a béke kö­telékében.“ (Efez. 4. 3.) Világosan megláttuk, hogy a béke iránti szeretet a legmélyebb szakadékokat is áthidalhatja, hogy a békéért vívott küzdelem egye­sítheti az egymástól legtávolabb állp embereket is. Ezért követelünk igazságos bé két Koreának. Követeljük az egy séges és demokratikus Németor­szág helyreállítását. Tiltakozunk a német imperializmus ujrafeltá- masztása ellen. Együtt érzünk a szabadságukért küzdő gyarmati népekkel. Egyházunk iránti hűségünk együtt él szivünkben hazánk sze- retetével. Ezért támogatjuk min­denben kormányunk programm­ját, azt a hatalmas elgondolást, amelynek célja szebb és boldo­gabb életünk biztosítása. Szívből kívánjuk, hogy a béke- törekvések gyümölcsözők legye­nek és a béke és a barátság felé vezessék a népeket. HALADÓ HAGYOMÁNYAINKBÓL UáUúii (jertjchj. A KACORLAKI CSATA ív. Augusztus 22-én Zrinyi György | tc'nnokmes'cri kötelességéhez hiven, jelenhette Becsbe a nagy győzelmet és azt is, hogy a kótyave'yét Alsó- Lindvába szeptember 6 ára tűzték ki. Erre a napra pontosan megjelent a bécsi udvar küldötte, Braun Réz­mán főkapitány, egy pöffeszkedő, harcteret soha nem látott cérnavitéz, öíven, közutála'-nak örvendő wallon lovas kíséretében. Braun szomorúan tapasztalta, hogy ugyanaz a Zrinyi, aki értesi lést- küldött, nem bocsátja őt a kó- iyavetyéhez. Mikor kérdőre vonta, hogy mit jelent ez, Zrinyi egykedvű nyugalommal válaszolta: — Mint tárnokmesternek köteles­ségem volt jelentést tenni, de mint főtisztnek kötelességem megakadd lyozni, hogy a kótyavetyében olyan is részjegyen, aki nem vett részt a zsákmány megszerzésében A köteles, ségeimnek pedig én minden esetben eleget szoktam tenni, főkapitány uram. — Márpedig nekem utasításom van Ernő főhercegtől, hogy jó török fölovakat vásároljak a számára. Hoztam is erre elegendő pénzt ma­gammal — ágaskodott a kikent .fent fekete cérnaszál. — Vajh, a két éve elmaradt zsol- dot is lehoz-a kigyelmed a katonáim, nak? — Erről nem volt szó. — Én pedig mint elsőrendű kér­dést említettem meg levelemben. — A lovakról beszéltem, Zrinyi uram! —• Én meg a zísoldról Braun uram! ■— Ez tehát annyit jelent, hogy ön semmibeveszi Ernő főherceg ren­delkezéseit ? — Ez annyit jelent, hogy becsü­löm katonáimat és követelem a zsold. jukat! A török főlovak az udvarnak széptevésre kellenek, de a zsold en­nivalóra és gúnyára kell legényeim­nek! Zrinyi még csak szóba állott Braun Rézmánnal, de Batthyány ke­resztülnézett raj-a és szóra sem ér­demesítette. Braun az udvarnak szóló elkeseredett jelentésében a rideg fo­gadtatásról részletesen beszámolt, g különösen Ba'thyánynak igyekezett aláfüteni. Ezeket irta levelében: „Batthány nemcsak az alsórendü, de a magasállásn németeket is gyűlöli Tehát feltehetőleg a császárt is. Többek között megjegyzéseket ieh, hogy nem magyar uralkodó, aki Prágában üdül és az országot csak hírből ismeri. Általában mindegyik pöffeszkedő, s olyan büszkék, mint­ha egész Törökországot elfoglalták volna. Különösen ez a Batthyány, der ist ein Prödlmeister.“ Üres kézzel nem akart azonban távozni, s a zsákmányból a király­SPORT Befejeződött a II. o. minősítő egyéni sakkverseny Nagykanizsán A VTSB társadalmi sakkszövetségének rendezésében ebben az évben már a má sodik II. o minősítési jellegű egyéni sakkverseny fejeződött be. A döntőben 13 játékos vett részt és körmérkőzéssel döntötte el az elsó'sége! A versenyt élénk érdeklődés kisérle. A játéknapokon a VTSB helyisége, ahol a küzdelem lezajlott, állandóan látogatod volt és egyes játszmákban figyelemmel szem téliek a szurkolók a fiatalok fejlődését és előretörését. A régi II. o. játékoso­kon kívül újabb négy versenyző érte el a II. o szintet. A végleges eredmény a következőkép pen alakult: I. Kop.ár József (Bányász SK) 10, II Balogh Imre (Szpártákusz) 8 és fél, 71T. Cserepes József (Vasas) 3. IV., V.. VI. és VII Barkóczi László (Lokomotiv), Szittár Antal ~ (Bányász SK). Vannai Jgnos (középiskolás) és Véleássi Károly (Bányász SK) 7 és fél, VTIL Kollakij, Sándor (Bányász SK) 7 ponttal. Kopár, Szittár és Vékássi II. o minő­sítésüket megerősítették, Barkóczi, Ba­logh, Cserepes és Vannai teljesítették az előirt követelményt és elérték szintén a II. o minősítést. A verseny első három helyezettje cremdijazásban részesült. A tornave- zetöi tisztet Böhm József látta el. A verseny sportszerű keretek között zajlott le. Az első helyre Kopár József megérde­melten került. Fiatal, jól fejlődő és öt­letes játékával már korábban is szép eredményeket ért el. Balogh Imre szin­tén tehetséges és feltörő fatal játékos. Cserepes József nyugodt játékával és váratlan győzelmeivel lepte meg ver­senytársait AFRÖHIRDETjES A ZALAEGERSZEGI FiÜdmüvesszövct- kezet Sallai-utcai raktárában minden kedden a Gyapjubegyüjtő Vállalat fonal­cserét tart. Felhívjuk minden juhtar­tó gazda figyelmét, hogy gyapjúját a jelzett napokon fonalra cserélheti át. AZ ALLAMI gazdaságok Mélyépítő Vál­lalatának 4. számú főépitésvezetőségc Balatonfenyves. azonnal felvesz viz- vezetékszerelő, kőműves és ács szak­munkásokat, továbbá segédmunkáso­kat. Jelentkezni lehet Balatonfenyve- sen a főépitésvezetöség munkaügyi előadójánál A dolgozók számára la­kást ,és élelmezést biztosítunk. Utazási köliségmegtériíés az általános sza­bályok szerint (169) SZŐLŐTERMELŐK FIGYELEM! Szőlő- törkölyt minden mennyiségben átvesz a , nagykanizsai Gyümölcsszeszipart Vállalni. Begvüitőhelyei: Nagykanizsa, Korpavár. Mahót. Gelse Oióskál, Ga rabonc A törkölyért q - kén t 16 del 5U százalékos törkölvpáhnkával fizet minden szőlőlörkölvbegyüjtő telepe. (170) HÁROMRÉSZES kombináltszekrény el­adó Nagykanizsa, Vorosilov-u. 7. Zadravecz (175) mozi Zalaegerszeg, november 12—lS-ig: flotta hőse ★ Nagykanizsa, november 12—18 ig: ELVESZETT MELÓDIÁK ZALA A Magyar Dolgozók Pártja Zala megyei B zoltságának lapja Felelő? szerkesztő: Vasvári Ferenc, telelő? kiadó: Söjtőr János — Szerkecztőség: Zalaegerszeg Kossu h Lalos-u 22. Telelőn 250. 178. '30 — Kiadóhivatal: Zalaegerszeg. Szé rhcnyltér 4. Telefon: 102 — Készül: a Vasmegyei Nyomdaipari Vállalatnál. Szombathely, Kossuth Lajos u. 6 Telelőn 75 — Felelős vezető: Hofmann Miklós. nak járó egyharmad rész: követelte. Kinevették. Erre bejelentette igé­nyét a két bégre, mire a közelben álló Batthyány közbemordult: — Vigye kigyelmed a harmadikad va­gyis a fejét, még amott van ni egy karón. Vagy vigye a negyediket, amelyik otthon ül már Szigeten. Csak el kell menni érte, semmi több. — Csufondárosan hozzátette: — De nem mindenki tud ám béget fogni. Kegyelmednek inkább csak azt aján­lanám, az biztonságosabb — mu'a- + ot.t ismét a hosszú póznára felfű­zött fejre, amelyen a 'urban is rajta volt még — ha ugyan hagy­nak valamit nagyságodnak a — var­jak­Braun Rézmán fenyegetőzőit, hogy nagy csapattal tér vissza és érvényt fog szerezni a császári ren­deletnek. — Küldünk ö!ven orrot, egy fe­jet és nyolc zászlót. Miért nem elég ez? A bégekért mi magyar rabokat szeretnénk cserélni, — Őfelsége nevében kövc'-elem a két béget! A vita oly hangossá vált, hogy Benedek is elkapott belőle egy-kéf szavat, s mikor meghallotta, hogy az ő bégje is a vita tárgya, odaro­hant és Braun ele térdelt. — Főka­pitány nagyuram, fekéntsen rám, hallgasson meg. Szegény legény va­gyok és nem volt, sem lesz kihányó pénzem. Volt ellenben egy oly jó test. vér-baTáíom, amilyen másnak senki­nek. Amikor a törököt kémlet'-ük, fogságba ese'-t. Fogtam helyette egy béget, akit Batfyhány nagyuTam nekem adott, hogy cserélném ki vele pajtásomat, Usz Jánost-. Könyör­göm, ne vigye el az én bégemet! Braun közönyösen odábblépetf és Benedekre Tá sem pillantva Zrínyi­nek tette fel a kérdést: — Nem ér­tem, hogy s mint vághatja valaki a sarlóját a császár búzájába? Ki ez, mi ez? — Egyszerű közvitéz vagyok, de én is úgy érzek ám, mint az udvar. béliek, ha nem különben. A béget cn fogtam és csak azért kellene, hogy jóbarátomat az átkos rabság­ból kivegyem. Nem akarok én rajta se tallért, se forintot kereskedni. Usz János oly kiváló vitéz, hogy. a király is többet nyer vele, mint a bég váltságdíjával. Usz is hozzájá­rult, hogy a szultán gyászrahát öl­tött a nagy vesz’eség hirére. — Haha, nem tudom melyik vi­téz, akár Húsznak, akár Vusznak liivják is, ér meg 20—30 ezer Fo­rintot? Hm? Hahaha! Na, föl in­nen jóember! a király nevében el­utasítalak! Nem ment el könnyen Benedek, * Batthyány már annyira megmérgedt Braun pökhendi viselkedésén hogy­ha Zrinyi közbe nem lén, ’ kardot rántott volna. Minden hiába volt, meri, törvény volt, hogy a főrabokat Becsnek kellett, küldeni, s végül is Zrinyi oktalanságnak vélte emiat® ujjat lmzni az udvarral. Kérte azon. ban Braunt, hogy legalább egyik bé­get hagyná itt, hadd lehessen kivál­tani az: az Usz Jánost. Braun hajthatatlan volt, s még másnap elvonult a két béggel, a büzhödő fejjel, a nyolc zászlóval és az ötven orral. Ezen zsákmányok­kal oly dögletes levegőt íerjesz'ett maga körül, hogy mindenütt kese­lyük kísérték. Zrinyi meg volt elégedve, hogy ily olcsón szabadult ettől az udvari keselyűtől- Végre is a bégekhez joga volt, s a lovak helyett nem visz mást, mint ötven nagy török orrot. Isten növesztené rá valamennyit. Ezalatt hangos szóval folyt a kó- tyavetye. Amit elosztani nem tud­tak, azt elárverezték, s a pénzt osz­tották el igazságosan. Mérték a posztót kopjahosszat, a váltópénz® meg süvegekben. Mindenki tolon­gott, első akart lenni a részesedés­ben, csak Kis Benedek ült a vár­udvar szóién egy nagy száldokfának vetve hátát, mereven elnézve a tá­volba. Úgy hozták oda a részét minden­ből, s 5 rá sem nézett a finom ta­karókra, pengő forintokra és finom skarlátra, csak gondolkozott. Egyik társa megkérdezte: — Ugyan mitt töröd hát a fejedet? Benedek, mintha álomból ébredett volna, úgy felelt meg: — Azon töröm a fejemn', hogy vájjon melyik a nagyobb ellensé­günk; a török e vagy a németi Meg tudsz-e felelni rá?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom