Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-10 / 263. szám
riLiG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA IX. évfolyam 263. szám. Ára 50 fiüér 1933. nov. 10. Kedd. MAI SZAMUNKBÓL: Pártélet: Élénkebb, lendületesebb pártmunkát az alsófakosi állami gazdaságban (5. old.) —A pártoktatás hirei (5. old.) — Élüzemavatás Bázakerettyén (5. old.) — Miért késik a Vajgyár üzembehelyezése (5. old.) — Néhány szó a nagykanizsai MASZOLAJ-gépgyár kul- turmunkájának nehézségeiről (5. old.) — Az egész haladó világ megünnepelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulóját (6. old.) Mai számunk 6 oldal A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 1053 junius 2§-i határozatának végrehajtásáról Rákosi Mátyás elwtárs beszéde a Központi Vezetőség- 1053 október 31«i ülésén A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1953 október 31-én kibővíteti ülésen tárgyalta meg a Politikai Bizottság beszámolóját a júniusi ülésen hozott határozatok végrehajtásáról s a párt további feladatairól. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkárának beszédét. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953 junius 28-i határozatában feltárta és elemezte azokat a hibákat, melyek pártunk vezetésében mutatkoztak, amelyek lazították a párt és a munkás- osztály viszonyát, általában rontották a párt, az állam, a dolgozó tömegek viszonyát, kedvezőtlenül hatottak a munkásosztály, de az egész lakosság életszínvonalára és súlyos nehézségeket okoztak népgazdaságunknak. Központi Vezetőségünk ezért egy sor határozatot hozott pártunk vezetésének megjavítására, pártunk és a tömegek közötti kapcsolatok további elmélyítésére, a munkásosztály vezető szerepánek fokozottabb biztosítására, a munkás-paraszt szövetség további megerősítésére. Ezek a határozatok megvilágították a szocializmus hazánkban történő építésének egy sor aktuális problémáját és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jelenlegi időszakának legfontosabb, most felmerült uj kérdéseit és a belőlük folyó uj feladatokat. Ezek a határozatok a párt általános elvi irányvonalának és gyakorlati munkájának alapvető feltételeit pártunk belső helyzetének, a pártvezetés módszerének, káderpolitikájának és ideológiai munkájának megjavításában, az uj szakasz gazdaságpolitikai feladatainak megvalósításában, valamint a párt- és az államvezetés közötti helyes viszony megteremtésében állapítják meg. Gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzése a lakosság, mindenekelőtt a munkásosztály életszínvonalának lényeges, állandó emelése, a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának megjavítása, tovább folytatva lassúbb ütemben a szocializmus építésének politikáját, mely változatlanul pártunk fő irányvonala. Ennek megfelelően csökkenteni kell az iparosítás ütemét, mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésének ütemét, felül kell vizsgálni a népgazdaság fejlesztési terveit s ennek kapcsán a beruházásokat. Viszont emelni kell a beruházásokat a mezőgazdaságban, növelni kell a mezőgazdaság termelését és hozamát, beleértve az egyénileg gazdálkodók gazdaságait, lassítani kell a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését. E célkitűzések megvalósitása erősiti pártunk befolyását, megnöveli munkásosztályunk tekintélyét, vezetőszerepét a munkásparaszt szövetségen belül és megszilárdítja magát a munkásparaszt szövetséget. A határozatok óta eltelt négy hónap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy Központi Vezetőségünknek a határozatokban lefektetett vonala teljes mértékben helyesnek és célravezetőnek bizonyult. I. A Központi Vezetőség júniusi határozatainak végrehajtása a pártéletben Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy mióta pártunk fennáll, párttagjaink ilyen széles körben és ilyen alaposan nem tárták fel és tárgyalták meg pártvezetésünk módszereit, hiányosságait, a párt elméleti és gyakorlati munkájában elkövetett hibákat és kijavításuk módját. A KV határozatainak uj célkitűzései, valamint megtárgyalásuk mozgásba hozta az egész párttagságot. A határozatok megtárgyalása folyamán és ezek következtében frissebb, egészségesebb légkör, a bátor, éles kritika és önkritika eddig nem tapasztalt uj szelleme jelentkezett nemcsak a párton belül, de számos helyen a párton- kivüli dolgozók tömegei között is. A választott szervek vezetői gyakran őszinte önbirálatot gyakoroltak, nyiltan feltárták a pártmunka hiányosságait és hozzáfogtak a hibák kijavításához. Megállapítható, hogy a KV határozatainak nyomán javulás mutatkozik a pártmunkában és ezen túl van javulás a párt és a munkásosztály, a párt és a paraszti tömegek viszonyában is, Ugyanakkor már érkeznek hozzánk jelzések, melyek felhívják figyelmünket arra, hogy egyes pártfunkcionáriusaink önkritikája csak formális, az önkritikát nem követi a feltárt hiányosságok kij-avitása, hogy önkritikájuk után csakhamar folytatják régi hibájukat. újra nem veszik figyelembe a pártválasztmányon., vagy a pártbizottságban elhangzott javaslatokat vagy ellenvetéseket, sok esetben egyedül döntenek stb. Helyenként a pártdemokrácia, a kritika-önkritika kérdését afféle kampányfeladatnak tekintik, nem pedig pártéletünk szerves, elválaszthatatlan részének. Azt is tapasztalhattuk, hogy a KV határozatainak megtárgyalása számos szervezetünkben felélénkítette ugyan a pártéletet, de ugyanakkor befeléfordulást idézett elő. Ennek következtében nem egy helyen gyengült a tömegek között a politikai munka, elfordult párt- szei~vezeteink figyelme a termelésről. A biráSat-önbirálat és a pártdeniokrácia biztosítása pártmunkánk Siomlokterében Központi Vezetőségünk határozatai pártmunkánk homlokterébe állik a kritika-önkritika, az alulról jövő bírálat és a pártde- mokrácia biztosítását pártunk minden területén. A kritika-önkritika, a pártdemokrácia alkalmazása az utolsó esztendőkben háttérbe szorult a mi pártunk gyakorlatában. Emiatt elvtársaink jó része elszokott attól, hogy bírálják, különösen, hogy alulról, az egyszerű párttagok bírálják. Elszokott a pártdemokrácia éles, de éltető levegőjétől, a kollektiy vezetés módszereitől. Most, amikor az ilyen elvtársakat bírálat éri, amikor rámutatnak hibáikra és azok kijavítását követelik, nem egy közülük megzavarodik, bizonytalanná válik és belső gátlással, igazi lendület nélkül végzi munkáját. Ezek az elvtársak elfelejtik, hogy a bátor önkritika pártunknak — és az összes kommunista pártoknak — legjobb tradícióihoz tartozik. Mi nem féltünk rámutatni hibáinkra, és tévedéseinkre 1945—46-ban, amikor az ellenséges osztályokkal még nyiltan folyt és még nem dőlt el a harc, amikor önkritikánkra, beismert hibáinkra teljes erővel csapott le az ellenség, mondván, hogy „lám, a kommunisták maguk is bevallják, hogy tévedtek'“. Ellenségeink nem értették meg, hogy mi azért beszélhettünk nyiltan gyengeségeinkről, mert el voltunk szánva, hogy leküzdjük őket. Mi ezen a téren nagy tanítónk, Lenin nyomdokait követjük, aki azt hirdette: „Mindazok a forradalmi pártok, melyek eddig elpusztultak, azért pusztultak el, merj; elbizakodtak és nem tudták meglátni, hogy miben rejlik erejük és féltek beszélni gyengeségeikről. De mi nem pusztultunk el, mert nem félünk feltárni gyengeségeinket és megtanuljuk leküzdeni gyengeségeinket.“ Mi megfogadtuk Lenin tanácsát: ..A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesiti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, elemezni azt a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — ez jellemzi a komoly pártot, igy teljesiti a párt kötelességét, igy neveli és tanítja az osztályt, azután pedig a tömegeket is.‘‘ Központi Vezetőségünk ennek a lenini tanításnak szellemében jái't el, amikor júniusi határozataiban bátran feltárta hibáinkat, kielemezte okait és kidolgozta a rendszabályokat, melyek alkalmasak kijavításukra. Kritikánk és önkritikánk őszinteségéből és mélységéből győződik meg pártunk, a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép arról, hogy nem hunyunk szemet a bajok felett, hogy meglátjuk a hibákat és hogy megkeressük, kidolgozzuk a segítés módját. A bajok ez őszinte, kendőzetlen feltárása biztosíték a dolgozó nép szemében arra, hogy segítünk a feltárt, a megállapított bajokon. Az ilyen termékeny, teremtő kritika és önkritika erősiti a párt tekintélyét, szorosabbra fűzi a párt és a munkásosztály, a párt és az egész dolgozó nép viszonyát. A széles pártdemokrácia nélkül nem lehet erősíteni a párt és a tömegek kapcsolatát. A kritikát, a demokráciát az állami szerveknél, a tanácsoknál is érvényre kell juttatni, ha azt akarjuk, hogy dobozó népünk bizalommal és megbecsüléssel viseltessék irányukban. Rákosi elvtárs ezután arról beszélt, hogy a KV határozatainak megtárgyalása következtében jelentősen megnőtt pártunkban az ideológiai kérdések iránti érdeklődés. Ugyanakkor a haladás pártunk ideológiai és elméleti munkájának területén a leglassubb, komoly eredményről vagy éppen fordulatról e téren szó sincs. Azoknak a határozatoknak végrehajtása, melyeket Központi Vezetőségünk a párt ideológiai és elméleti téren megállapított elmaradása felszámolására hozott, még a kezdet kezdetén áll. Politikai Bizottságunk e téren még nem tudott lényeges változást létrehozni. Maga a Politikai Bizottság sem foglalkozott rendszeresen és alapvetően ideológiai és elméleti kérdésekkel. Ennek tudható be, hogy a Szabad Nép és a Társadalmi Szemle, de egyéb lapjaink és folyóirataink is — egész csekély kivételtől eltekintve —* még mindig félve, vontatottan, általánosságban nyúlnak az ideológiai kérdésekhez, különösen fej-í lődésünk uj szakaszával kapcsolatos problémákhoz. Az egészséges szellemű, haladást szolgáló ideológiai viták, melyeknek szükségességét a KV határozata megállapította, még mindig nem indultak meg. A Politikai Bizottság beszámol lója a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Központi Vezetőség határozatainak végrehajtásából rendkívül jelentős feladatok hárulnak a szakszervezetekre és a DISz-re, amelyek még csak a kezdő lépéseket tették meg a határozatok megvalósítására. A beszámoló a következőkben összegezte a határozatok hatását a párt életére. összefoglalva: Központi Vezetőségünknek pártunkra vonatkozó 1953 junius 28-i határozatai minden tekintetben helyeseknek és eredményeseknek bizonyultak. Hatásukra javult, erősödött a vezető szervek és a párttagság, a párt és a tömegek között a kapcsolat. Tudatosabbá vált a pártban a tömegmunka és a tömegekről való gondoskodás jelentősége, szilárdabbá vált a párt politikai, szervezeti egysége és ezzel megnőtt pártunk vonzóereje, akcióképessége. Mindezeket az eredményeket azonban csak kezdetnek lehet tekinteni, s a Központi Vezetőség idevágó határozatainak pártéletünkbe való átültetése, meggyökereztetése és megszilárdítása döntően még a jövő kérdése. Komoly sikerről ezen a téren csak akkor beszélhetünk, ha majd a határozatok valóban pártmunkánk szerves, elválaszthatatlan alkatrészei lesznek . II. A dolgozók életszínvonalának emelése Azok az intézkedések, amelyek Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai alapján a lakosság, elsősorban az ipari munkásság életszínvonala emelésére vonatkoznak — árleszállítások, lakásépítkezés, tatarozás, adómérséklés, a beszolgáltatás csökkentése, a mezőgazdaság fejlesztése, a termelőszövetkezetek megerősítése, a lakosság jobb kiszolgálása, a munka- és egészségvedelem megjavítása — ismeretesek. Minden rendszabályunkat a dolgozó nép helyesléssel és megelégedéssel fogadta. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeképpen az ipari munkások reálbére jelentékenyen emelkedett. A megtett intézkedések következtében a munkások és alkalmazottak jövedelme 1953 második felében 1 milliárd forinttal növekszik. Ezenkívül például a békekölcsön összegének csökkentése a 'rpunkások és alkalmazottak vásárlóerejét mintegy 700 millió forinttal növelte. Eddigi intézkedéseink következtében a munkások, alkalmazottak és másrészt a parasztság már ebben az évben mintegy 4 milliárd 900 millió forintot kitevő különböző kedvezményekben részesül. Az eddig megtett intézkedések 1954- ben a munkásoknak és alkalmazottaknak, másrészt a parasztságnak kü- lön-külön mintegy 3 milliárd lorin- tot kitevő megtakarítást biztosítanak. A Központi Vezetőség és a kormány határozatának megfelelően Budapesten és az ipari városokban augusztus elsején megkezdődött az épületek tatarozása és a felemelt lakás- építési programm végrehajtása. A párt és a kormány határozatainak nyomán folyik az ipari termelés és beruházások átcsoportosítása. Ezzel biztosítjuk a könnyű- és élelmiszer- ipar termelésének növelését — tehát a fogyasztási és közszükségleti cikkek mennyiségének növelését, minőségének javítását és főként a mezőgazdaság gyors fejlesztését. Ennek megfelelően az 1954. évi népgazdasági tervben lényegesen csökkennek a nehézipari beruházások, ugyanakkor az eddiginél gyorsabb ütemben fejlődik a könnyű- és élelmiszeripar termelése. Lényegesen meg kell változtatnunk a fogyasztási és termelési javak termelésének arányát a fogyasztási cikkek javára és biztosítani kell, hogy a nehézipar üzemei is jelentős mértékben gyártsanak közszükségleti cikkeket. Gyorsabb ütemben keli fejlesztenünk azon iparágak termelését, amelyek a mezőgazdaság fejlődését segítik elő. Rá kell mutatnunk arra, hogy népgazdaságunk fejlesztési terveinek átvizsgálása, a beruházások terveinek átcsoportosítása és csökkentése rendkívül vontatottan történik. Gyakori (Foly'atás a 2. oldalon)
