Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-10 / 263. szám

A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 19Sü junius 28-i határozatának végrehajtásáról (Folytatás az 1. oldalról.) eset, hogy a beruházás csökkentése alig haladja meg azt az összegét, melyet az illető minisztérium anyag­hiány vagy kapacitáshiány miatt úgy sem tudna elkölteni. Mindez erősen gátolja pártunk és kormányunk ha­tározatainak végrehajtását. A Központi Vezetőség és a kor­mány mezőgazdaságra vonatkozó ha­tározatainak megfelelően esy sor in­tézkedés történt, mely a kedvezmé­nyeknek egész sorát tartalmazta. Kü­lönösen fontosak azok a kedvezmé­nyek, melyekhez parasztságunk a be­gyűjtés csökkentése, a hátralékok el­engedése révén jutott, valamint az a rendelkezés, amely a begyűjtési kötelezettséget három évre előre, egy­szerre állapítja meg. E rendszabályok hatására az egyénileg dolgozó pa­rasztság termelési kedve javult, nőtt és szilárdult biztonságérzete is. Ezt mutatja, hogy az egyéni gazdák ré­széről egyre fokozódik a kereslet a mezőgazdasági gépek, a tenyészálla­tok, lovak, a nemesített vetőmagcsere iránt és főleg ezt bizonyítja a tarta­lékföldek hasznosításának sikeres me­nete. Október .közepéig a körülbelül 800 ezer katasztrális holdat kitevő tarta­lékterületből (melyből 643 ezer ka- tasztrális hold a szántó) már 90 szá­zalékot ötéves időtartamra bérbead­tak és sok község akadt, ahol több volt a bérleti igény, mint a rendel­kezésre álló tartalékföld. Ebből egyé­nil eg gazdaiKoqok 4;>Q ezer kataszt- rális holdat bérelteli. Egyénileg gaz­dálkodók saját tulajdonukba kértek vissza 60 ezer katasztrális holdat. A .tartalékföldek bérbevevése egyik fon­tos mutatója a párt- és a kormány­határozatok helyességének. Végrehajtásra kerültek azok a ha­tározatok is, amelyeket Központi Ve­zetőségünk és kormányunk a népi demokratikus állam és a lakossá, közötti helyes viszony létrehozására, a törvényesség helyreállítására ho­zott, Végrehajtásra került a széles kö rü amnesztia, megszűnt az interná­lások rendszere, feloszlattuk az ternálótáborokat, megszűnt a Kitele­pítés, létrejött a törvényesség egyik fontos biztosítéka, a Legfőbb Ügyész­ség. Bár még most is előfordul dolgozókkal való rideg bánásmód hatóságok részéről, s a törvényesség betartásánál a legalsó állami szervek működésében még sok a kívánnivaló, ezeket az intézkedéseket a lakosság megelégedéssel és helj’esléssel logad- ta. Az ország törvényes rendje, a la­kosság nyugodt, biztonságos életkö­rülményei ugyanakkor megkövetelik, hogy minden állampolgár tartsa tisz­teletben a törvényeket, fegyelmezet­ten tegyen eleget kötelességeinek. Érvényt kell szerezni az állampolgári fegyelemnek minden téren: az adó­fizetésnél, a begyűjtésnél, az összes állampolgári kötelezettségek hiány­talan teljesítésénél. Termd«s*öveíke*eteSnk megszilárdítása. A mezőgazdasági temielőszovelke- z.etekben most; a föfeladait nem a további terüleU vagy mennyiségi nö­velés, hanem a megszilárdítás, a tér .méshozam növelése a jövedelmező­ség' emelése. Központi Vezetőcégünk és kormányunk azon haArozala ö-Aiy hogy az önkéntesség’ elvének alá­húzásával az idén a termelőszövet­kezetekből a tagok kiléphetnek,, sőt a szövetkezei,megfelelő ’übőség köt’ vetélésére fel is oszolhat, a ‘.emelő- szövetkezetek összes ellenségei so­rompóba léptek és általános tárna dúsba mentek át. A yermeiőszÖTet- kezetek megerősítésére hozat f soro­zatos kormányintézkedések segítségé­vel azonban pártunk tagjai az tIsi- hetek kezded nehézségeit és bizony talanságait leküzdve, a lermelőszö v.ö;kezetek pártonkivüli akAv.áisr.1 összefogva,. egyre . .határozottabban III. lóvábhfejSőcíéstiiik kulcskérdése: a mezőgazdasága íejflesztése Rákosi elvtars ezután hangsú­lyozta: iparfejlesztésünk eddigi ütemének lassítását, beruházása­ink átcsoportosítását és átállítá­sát — elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére — megköveteli az. hogy ilyen rendszabályok nélkül néni tudjuk biztosítani népünk állandóan növekvő anyagi és kul­turális szükségleteinek kielégíté­sét. Népgazdaságunkban a döntő, irányitó, meghatározó pozíciók: az •ipar, a közlekedés, a bankok, az állami gazdaságok, a kereskede­lem legnagyobb része a munkás- osztály államának kezében van­nak. Ennek következtében a szo­cializmus gazdasági alaptörvénye lényegében nálunk is érvényes. Tudvalévő azonban, hogy mező- gazdaságunkban még messze túl­súlyban van a kisárutermelő pa­raszti gazdaság. Világos, hogy a paraszti kisárutermelő gazdaság nem tudja oly mértékben biztosí­tani a javaknak azt az állandó emelkedését, amit a legfejlettebb technika alapján termelő szocia­lista nagyüzemi mezőgazdaság. De fejlődés,ünk eddigi menete a mezőgazdaságban megmutatja, hogy még hosszú esztendőkig a paraszti gazdaságok termelése szá­munkra nélkülözhetetlen és dön­tő fontosságú lesz. Társadalmunk anyagi és kulturális szükségletei­nek növekvő kielégítése, egész szocialista építésünk érdeke pa­rancséiban megköveteli tehát, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel növeljük a paraszti gazdaságok termelését, benne az élei miszerek termelését. Ezért meg kell növelni az egyé­ni parasztság biztonságérzetét, minden eszközzel segíteni ke1! termelési kedvét, minden módon 2 1953. nov. 10. Kedd. a kezére kell járni, hogy meg­könnyítsük neki a többtermelést, hogy érdekeltté tegyük a többter­melésben. Rendelkezésére kell bo­csátani mindazokat az eszközöket, amelyek a többtermelést elősegí­tik: a műtrágyát, növényvédősze­reket, gépi munkát, nemesített ve­tőmagot, fajállatot, egyszóval min­dent, aminek eredményeképpen megnő az egyéni paraszti gazda­ságokban is a termés eredménye. Érdekeltségét a többtermelésben azzal is serkenteni kell, hogy el­készítsük és eljuttassuk a faluba mindazokat az árukat, amelyekre a parasztságnak szüksége van, amelyeket szívesen vásárol, s amelyeken az utolsó időkben hiány mutatkozott. Az ilyen, szá­mára szükséges áru bőséges le­gyártásának kérdése visszavezet bennünket az ipari beruházások átállításához, mert a parasztság által megkövetelt áruk és fo­gyasztási cikkek gyártását más­képp, mint iparunk átcsoportosi- tásával, megoldani nem tudjuk. Ipari termelésünknek és beruhá­zásainknak az az átállítása, me­lyet páldunk és kormányunk ha­tározatai megkövetelnek, ilyen módon szoros kölcsönhatásban áll egész népünk növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielég’- tésével, egész szocialista építé­sünkkel és qz mutatja, hogy a helyes határozatok végrehajtásá­nak eredménye milyen széles körre terjed ki és milyen mélyreható. Központi Vezetőségünk és kor­mányunk azon határozatait, me­lyek a mezőgazdaság fejlesztését és benne a szocialista szektor tá­mogatása mellett, az egyénileg dolgozó parasztságnak az eddigi­nél fokozottabb támogatását irá­nyozták elő, nem egy elvtársunk úgy értelmezte, hogy mi most té­rünk rá az úgynevezett NEP-re, arra az uj gazdaságpolitikára, me­lyet Lenin kezdeményezésére a Szovjetunió a polgárháború befe­jezésekor kezdett megvalósítani. Ez a nézet téves. A NEF-nck megfelelő uj gazdaságpolitikát mi már akkor kezdtük, amikor a fordulat éve után nálunk hata­lomra jutott a munkásosztály és megkezdte a szocializmus építését. A NÉP minden ország szocialista forradalmának elkerülhetetlen szakasza a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idő­szakában. A NÉP a proletárdik­tatúrának arra irányuló politi­kája, hogy ne közvetlen termék­cserével, ne piac nélkül és a piac megkerülésével, hanem a piac ki­használásával, a piac utján küzd­megnövekedett élclmiszervásárlá- sok ezt szükségessé tették. Ebben a helyzetben a NÉP helyes alkal­mazásának egyik legfőbb feladata az lett volna, hogy minden ren­delkezésünkre álló eszközzel se­gítsük, serkentsük a mezőgazda­ság termelését és hassunk oda, hogy a parasztság nagy többségét kitevő egyéni gazdálkodók minél több árut hozzanak a piacra. A többtermeléshez több műtrágya is kellett volna, több, jobb gépi munka rendelkezésre bocsátása, előnyös termelési szerződések, kedvezmények és egy sor egyéb intézkedés, mely a parasztság termelési kedvét és árutermelését fokozta volna. Ehelyett mi a meg­növekedett szükségletről úgy akartunk gondoskodni, hogy emeltük a beadási kötelezettséget és ezzel csökkentettük azt az áru- mennyiséget, amit a parasztság szabadpiacon eladhatott. A tete­jébe egyre kevesebb műtrágyát, kevesebb kisgépet és gépi mun­kát adtunk a földművesek nagy többségét kitevő egyénileg dol­gozó gazdáknak, ami persze nem segítette elő a többtermelést, Mindez együttvéve odavezetett, hogy a parasztság termelési ked­ve csökkent, sőt az egyénileg dol­gozó parasztok tízezrei egysze­rűen otthagyták a földet s elmen­tek az iparba, az állami gazda­ságokba, ahoj jobban megtalál­ták számításukat. Azok az intézkedések tehát, amelyeket most pártunk és kor­mányunk e téren foganatosított, nem a NÉP kezdetét jelentik, ha­nem azoknak a hibáknak kijaví­tását, amelyeket a NÉP eddigi alkalmazása folyamán elkövet­tünk. Ezek az intézkedések egy­részt megnyugtatják az egyénileg dolgozó parasztokat, erősitik biz­tonságérzetüket, másrészt a nyúj­tott kedvezmények és előnyök utján többtermelésre serkentik őket, s odahatnak, hogy; elhárít­sák azokat az akadályokat, me­lyek fékezték eddig az egyéni parasztság termelési kedvét, me­lyek akadályozták az egyénileg dolgozó parasztok termelésének fejlesztését, s ami ezzel össze­függ, akadályozták a piacra ke­rülő élelmiszerek mennyiségének növelését. Az egyénileg dolgozó parasztok meg is értették pár­tunknak es kormányunknak ezt a szándékát, helyeslőleg, pozitive foglaltak hozzá állást és ennek az állásfoglalásnak, valammt a megnövekedett termelési kedv­nek egyik megnyilvánulási for­mája az. hogy több mint 200 ezer egyénileg dolgozó paraszt vett bérletet a tartalékföldekből. Szövetségünk a középparasztsággal Az a körülmény, hogy hazánkban a termelőszövetkezetek létrehozásával megkezdődött falun a szocializmus építése, nem változtatta meg alapjá­ban azt a lenini politikát, mely a mai viszonyokhoz hasonló helyzetben előírja, hogy „támaszkodjunk teljes erővel a szegényparasztságra, legyünk szövetségben a középparaszttal és har­coljunk a kulák ellen". Mióta a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlődés­nek indult a falun, a szegényparaszt­ság mellett természetesen elsősorban a szövetkezeti parasztságra támasz­kodunk, melynek sorai között növek­szik a középparasztok száma. (Bár a most kilépők között nagy a közép­parasztok aránya.) Az is vnägos, hogy a mi viszonyaink között az a középparaszt, -aki már belépett a szö­vetkezetbe, aki lelkes híve a szocia­lista , nagyüzemi mezőgazdasági ter­melésnek, szilárdabb támaszunk, mint az a szegényparaszt, aki nem egyszer még szembenáll a termelőszövetke­zettel. A termelőszövetkezetek, a szocialis­ta mezőgazdasági nagyüzem fejlesz­tése közben tehát egy pillanatra sem szabad ejfeledkeznünk arról, hogy politikánkban a lenini hármas jel­szónak megfelelően változatlanul fon­tos a középparasztsággal való .szövet­ségünk is Ezért tekintet nélktu arra, hogy jelenleg még hogyan viszonyul a termelőszövetkezethez, álljuft vele a szövetséget s annak a lenini taní­tásnak szellemében, hogy a munkás- osztály a küzépparasztot „a szükség-; létéi iránt tanúsított figyelmes ma* gatartássa’ vonja a maga oldalára", | mi is arra törekszünk, hogy szrrmot- vessunk minden tekintetben közép­paraszt szövetségünk érdekeivel és kielégítsük ezeket az érdekeket. "Az erre vonatkozó határozatok szoro­sabbra fűzik a munkás-paraszt szö­vetséget, tovább erősítik pártunk be­folyását, tekintélyét s tovább szilár­dítják egész népi demokráciánkat. Eredményeink megs^ilárditás» Központi "Vezetőségünk és kormá­nyunk határozatainak döntő része az, amely előírja, hogy iparfejlesztésünk ütemének lassítását olyan átcsoporto­sításra használjuk fel, mely lehetővé teszi a mezőgazdaság eddiginél ha- soniíthatatla.nabbul erőteljesebb tá^ mogatását és fejlesztését, s ami en­nek következménye: az élelmiszerek termelésének növelését. A lassúbb ütem módot ad arra, hogy eddig .el­ért eredményeinket megszilárdítsuk, megszüntessük népgazdaságunkban azokat az aránytalanságokat, melyek mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlő­désének elmaradásában, továbbá a népjólét emelését szolgáló élelmiszer- ipar és könnyűipar lassú fejlődésé­ben, valamint a lakásépítések terén és egyebütt jelentkeznek, A lassított ütem lehetővé teszi a léiekzetvételt, az elért eredmények pontos számba­vételét, a hiányok pótlását, a rend­szeres karbantartást, a tartalékok fel­töltését és mindazoknak az akadá­lyoknak az elhárítását, melyek egyre érezhetőbben gátolták és még min­dig gátolják továbbfejlődésünket, 'párosításunk eddigi hatalmas ered­ményei módot nyújtanak arra, hogy ezt az .átcsoportosítást gyorsan és sikeresen végrehajtsuk. Ez az átcso­portosítás viszont lehetővé teszt ipari munkásságunk, az egész dolgozó nép jólétének további egyenletes, állandó javulását 5 egyben egész szocialista építésünk erőteljes továbbfejlesztését. Egész továbbfejlődésünk kulcskér­dése, a legközelebbi döntő láncszem, melyet teljes erővel meg kell ragad­nunk: a mezőgazdaság fejlesztése. Ez az a bizonyos lenini láncszem, mellyel előkészítjük az átmenetet a követke­ző láncszemhez, mely nélkül nem fejlődhetünk tovább. Ez most és a legközelebbi 2—3 évben a központi feladat Most erre kell erőinket ossz- pontosítani. Ha ezt a feladatot jól megold­juk, népünk jóléte emelkedik, pártunk cs a tömegek viszonya megjavul, erősödik a munkás-pa­raszt szövetség, népi demokráci­ánk a.'ppja. A szocialista építés uj szakaszába lép tünk A lélekzeívétel, a nehézipar fejlesztésének lassítása, az elért eredmények megszilárditása és ugyanakkor a mezőgazdaság gyors és nagyarányú fejlesztése együtt alkotják legjellemzőbb sa­játosságát annak az uj szakasz­nak, melyben Központi Vezetősé­günk és kormányunk határozatai után léptünk. Ezek a feladatok újak az eddjgekkel, a régiekkel izemben, végrehajtásuk komoly változást, bizonyosfoku fordula­tot jelent szocialista építésünk módszereiben. Központi Vezető­ségünk mai ülésének jelentősége abban is áll, hogy világosan rá­mutat arra, hogy a szocialista építés uj szakaszába léptünk, ab­ba a szakaszba, ahol a mezőgaz­daság gyors fejlesztése a központi kérdés, ahol a dolgozó nép élet­színvonalának állandó javítását, a szocializmus alaptörvényének fo­kozottabb érvényesítését tűzzük napirendre. Pártunk minden tag­ja legyen tudatában annak, hogy alapvető változás állt be gazdag ságpolitikánkban, annak irányvo* (Folytatás a 3. oldalon) 1 AJl-ak ki a gzüvetkezeti gazdálkodás ügye mellett, megfordító! fák a hely­zeteit és fokozatosan visszaszorító* - fák a falu szövetkezetóllencs, kapi laiißtas reakciós erőit. Megállapítható, hogy a 1 emelő szövetkező* ek és csoportok néni egészen 10 százaléka oszlik fel. Azoknak az uj tagoknak a száma, akik az idén ősszel beléptek a ter­melőszövetkezetbe, meghaladja a há­romezret, A kilépők között gok az idén vagy a tavaly ősszel belépett tag, .akiknek javarésze még nem is dol­gozott kollektívában és sok az olyan középparasz aki a kezdet, nehéz­ségeivel és gyermekbetegségeivel küzdő uj, fiatal termelőszövékezed­ben nem találta meg gazdasági szá­mítását, vagy akit clkedvetlenite11 az egyes sző vet'kezetekben fellépő ellentét mely az ottani szegény- parasztok és középparaszi-ok közöL mutatkozott. A kilépők közi jelenté, kény azoknak a szama, akiket az önkéntesség elvének megsértésével vittek a szőve'kezeibe. A termelőszöve keze'ek megszilár­dításáért folytatóit harc meginnia'fa, hogy a nagyüzemi szövetkezeti ter­melés gondolata a falun már mély gyökeret veri, hogy erős, fejlődő­képes, százezreket számláló tólroi-a van, mely híven kitart a szövetkezés mellett. De azt is megniu1 aitt.a, hogy a íennclőszöveikezetóJc létrehozásakor sok helyen durván megsértették a belépés önkéntességének elvéi, hogy a szÖYc'kezct vez.&tóso gyakran nem volt demokratikus, hogy gépállomá­saink még nem hídnak elég támo­gatást nyújtani nekik, hogy begyújtó- szerveink, termeltető vállalataink nem egyszer inkább gátolják, mint elősegítik a termclőszüwfkezelek fej­lődését. Megmutatkozott, az is hogy párfszervezeteink a tszcs-ken belül sokszor még gyengén működnek, s hogy a tanácsok és állami szervek távolról sem segiük a falu szocialista, átépítésének c fontos és döntő részéit, úgy, ahogy azt kellene­\ MEP helyes alkalmazás» Ije le a kapitalista elemeket és I építse fel a szocialista gazdasá- ! got. Ez a politika lehetővé teszi, ■ hogy a parasztság beadási köte­lezettsége után fennmaradó áru­ját a szabadpiacon eladja és ez­zel saját gazdasági érdekeltségén keresztül hozzájáruljon a szocializ­must építő ipari' munkásság, a város jobb ellátásához, jobb élel­mezéséhez. Ezt a politikát folytattuk mi is, miután a munkásosztály hata­lomra jutott hazánkban. A hiba azonban ott volt, hogy e politikát olyan megszorításokkal (szinte tel­jes állami gabonamonopólium, az állatfelvásárlások állami monopó­liuma, a mezőgazdasági áruk szállítási engedélyhez kötése stb.j alkalmaztuk, melyek jelentéke­nyen csökkentették hatályosságát és eredményeit, 1951 december elsején, amikor a jegyrendszert megszüntettük, ezeknek a NEP-et korlátozó intézkedéseknek jelen­tékeny részét eltöröltük. Erre annál is inkább szükség volt, mert ipa­runk fejlődése, valamint a jegy- rendszer megszüntetését követő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom