Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-27 / 278. szám

P Á R I É LET* Á zalaszentmártoni kommunisták között Taggyűlésre indulunk a zala- szentgróti járásba. A járási párt- bizottságon a járás déli részébe irányítanak bennünket: ma ott vannak taggyűlések. Dióskálon ta­lálkozunk a pártbizottság egyik munkatársával. Érdeklődünk a taggyűlés színhelye felől. Diós­kálon ma nem lesz taggyűlés s mint az elvtársnő mondja, ma a járás északi részén vannak tag­gyűlések. Baj van az előkészítéssel A pártbizottság munkatársai a taggyűlés délutánján keresik fel a pártszervezeteket — már aho­va jut munkatárs — s jól-rosz- szul futva készítik elő a taggyű­léseket. Horváth János elvtárs, a pártbi­zottság párt- és tömegszervezetek osztályvezetője is késő délután érkezett meg Zalaszentmártonba. Ezt mutatja Pál Kálmán elvtárs párttitkár beszámolója. Nem a vezetőségé, mert maga készítette azt. A beszámolónak ismertetnie kellett volna, hogy a Központi Vezetőség június 27—28-i határo­zatát hogyan valósítják meg a zalaszentmártoni kommunisták, hogy az október 31-i határozat nyomán beszámoljanak eredmé­nyeikről s tennivalójukról. Nem ismerik a határozatot A beszámolóból kiderül, hogy a pártszervezet még nem tár­gyalta meg a Központi Vezetőség október 31-i határozatát. Érre mutat, hogy nem azt beszél­ték meg, mit végeztek a határo­zatok megvalósításáért, hanem a határozatot még csak', most is­mertették. 1 A beszámoló azonban helyesen mutatott rá a politikai oktatás és a tagjelöltfelvéte3 hibáira. A be­számolónak e része nem szükös- ködött a bírálattal, az önbiraiat- tal. A hozzászólások A beszámoló hibái megmutat­koztak az első hozzászólásokban. Valamennyien hozzászóltak, de csak az oktatással kapcsolatban, mivel a beszámolóban elhangzott bírálat közvetlenül, névszerint érintette a párttagokat. A hozzá­szólások után úgy látszott véget- ér a taggyűlés. A taggyűlés hibái Horváth elvtárs sorra rámutatott a beszámoló fogyatékosságaira. A beszámoló szárazán, adat­szerűén ismertette a Központi Vezetőség határozatát. Beszélt a kormányprogramra országos eredményeiről. Szó esett a dol­gozók életszínvonala emelkedésé­ért tett intézkedésekről, az árle­szállításról, a dolgozók minőségi áruval való ellátásáról, kulturális igényeinek fokozott kielégítésé­ről — de arról nem, hogy Zala- szentmártonban düledező bolthe­lyiségben megdohosodik a liszt, agyonszárad a kenyér, nincsen Munkás és Kossuth, csak Tulipán cigaretta, hogy gyakran hiányzik az élesztő, a cukor, a só. Nem be­szélt a fiatalok lelkesedéséről, akik készek arra, hogy társadal­mi munkával hozzájáruljanak egy kulturház felépítéséhez melyhez máris 25 ezer tégla áll rendelkezésükre. Beszélt arról, hogy országszer­te megnőtt a dolgozó parasztok termelési kedve — de azt nem említette, hogy mig az elmúlt gazdasági évben parlagon ma­radt a tartalékfőldek egy része, a kormányprogramm elhangzása után Zalaszentmártonban is ke­vésnek bizonyult ez a terület az igények kielégítésére. Beszélt arról, hogy a termelő- szövetkezetek megszilárdítása mi­lyen nagy feladatok elé állította a pártszervezeteket — de egy szó val sem említette a zalaszentmár­toni termelőszövetkezet pártszer­vezetének és szövetkezeti tagságá­nak helytállását. Általánosságban elhangzott, ho gyan kell törődni a vezetőknek a dolgozók jogos kéréseivel, pa­naszaival — de erre sem hozott fel helyi példákat. Nem mondta el, hogy Bézsenyi elvtárs jogos kérelmét a tanácstitkár hetekig az asztalfiókban tartotta, s a ta­nácselnök — bár erről tudomása volt — szintén megfeledkezett a határozatnak erről a pontjáról. A főhiba, hogy a beszámolót a párttitkár elvtárs egyedül készí­tette, nem hallgatta meg a vezető­ség és a tagság véleményét — mint azt későbbi hozzászólások bizonyítják, nagyon hasznos lett volna. Ezzel megsértette a kol­lektív vezetés elvét. Tehát itt is baj van a határozat megvalósí­tásával. Most már tudják, miről beszéljenek Horváth elvtárs hozzászólása után megpezsdül a taggyűlés. A határozat egyes pontjai közelke- rülnek a zalaszentmártoni élet­hez, most már van miről beszél­ni. Megszületett a taggyűlés első tanulsága: közelhozni egymáshoz az ország, a község munkáját, gondját, tennivalóit. Szinte nem akar végeszakadni a hozzászólásoknak. Van áld már harmadszor kér .szót. Nyitott könyvként áll a taggyűlés előtt Zalaszentmárton élete. Tornyos elvtárs a dióskáli föld- müvesszövetkezet gondatlanságá­ról beszél: elhanyagolják a zala­szentmártoni ak áruellátását. End- rődi elvtárs a DISz-fialalok kul- turszomjárói, az oktatás fontos­ságáról, az általános iskola szét­tagoltságáról, Takács elvtárs a já­rási MÉSZÖV nemtörődömségé­ről, Tóth elvtárs a tanács bürok­ratikus ügyintézéséről, a tag- és tagjelöltfelvételről számolt be a taggyűlésnek. Gonddal, szeretettel beszélnek a pártszervezet, a termelőszövet­kezet, a község dolgozó paraszt­jainak életéről. Minden szó, min­den mondat áthatott a faluért ér­zett felelősségtől. Itt ül mellettünk Polgár Ist­vánná elvtársnő is a járási ta­nács elnökhelyettese. Sorra fel­jegyzi az elhangzott panaszokat, hogy holnap már intézkedések szülessenek. A taggyűlés után Tervektől, célkitűzésektől fütött arccal még sokáig beszélgetnek a zalaszentmártoni kommunisták. Egyöntetű véleményük: ilyen tag­gyűlés még nem volt Zalaszent­mártonban. Ma sokat tanultak s most már tudják a tennivalóikat. Horváth elvtárs, bár helyesen tárta fel a beszámoló hibáit s hozzászólásával jó mederbe te­relte a taggyűlést — hibás a gyenge beszámolóért. Nem egy órával, — napokkal előbb kell segíteni a pártszervezeteket a tag­gyűlések előkészítésében. A taggyűlésnek több téves ál­lásfoglalása volt. Meg kell ismer­tetni a dolgozó parasztokkal is a rendeleteket és határozatokat — állapította meg a taggyűlés. A kisbiró vasárnaponként olvassa fel a rendeletekét. Helytelen ez a javaslat. A kisbiró bizonyára fel tudja olvasni a rendeleteket — de a dolgozók kérdéseire vála­szolni nem tud. Márpedig a dol­gozók kérdeznek. Hasznosabbak a kérdés-felelet-esték, ahol a köz­ség legképzettebbjei válaszolja­nak a dolgozók kérdéseire. Javaslat hangzott el, hogy a kö­vetkező taggyűlésre minden párt­tag „szervezzen be“ egy tagje­löltet. Ne szervezzenek. Nevelje­nek s úgy, hogy már a következő taggyűlésen is tagjelöltekkel erő­sítsék soraikat. Elhangzott a taggyűlésen, hogy ..passzívak“ a község dolgozói „Valakik dolgoznak“ — mondot­ták. Az általános megállapítás helyett harcosságra van szükség. A taggyűlés feladata, hogy lelep­lezze az ellenséget. A zalaszentmártoni kommunis­ták felfokozódott lelkessége azt, mutatja — rz nem is fog elma­radni. Az Uzeméleímezesi Vállalat hiányosságairól A MASZOLAJ Ásványolajipari Vállalat dolgozói az üzemélelme­zési Vállalattól kapják az élelme­zést. Ez az élelmezés mind rneny- nyiségi, mind minőségi szempont­ból kifogás alá esik. A dolgozók panaszkodnak, hogy a főtt tészta zsirtalan s emiatt összeragad. Gyakran van darástészta, azon­ban nem ez a hiba, hanem az, hogy a tésztára kerülő darát nem pi­rítják meg kellőképpen. A leves legtöbb esetben zava­ros, nincs benne kellő mennyi­ségű zöldség és egyéb belevaló. Ennélfogva a leves színtelen és izetlen. A dolgozók sokesetben nem is tudják megmondani, mi­lyen levest ettek. Nem a dolgo­zók feledékenységét jelenti, ha elfelejtik, mit ettek délben. Nem is tudták, tehát nincs mit elfeledni. A sülttészták kívülről rendsze­rint égettek, belülről pedig sület- lenek. Fontos volna az is, hogy az étrendet változatosabbá te­gyék. Ne a darástészta uralja az étrendet. Éppen azért, mert az üzemélel­mezési Vállalat nem fordit kellő gondot arra, hogy a dolgozók szá­mára rendes ebédet biztosítson, a dolgozóknak hozzátartozóikat kell megkérniök, hogy számukra hideg ételt biztosítsanak. A dol­gozó maga nem vásárolhatja meg a hidegételt, mert az itteni Nép­boltban nem lehet kapni sem sza­lonnát, sem szalámit, sem pedig konzervfélét. A bolt számára ezek­ből a dolgokból csak egy napra való mennyiséget hoznak, de ezt is túlságosan szükreszabják. Ha a dolgozó szalámit akar vásárolni azt mondják, szalámi nincs, de van kitűnő gyümölcsízük. Nem akarom az embert a géphez ha­sonlítani, de eszembe jutott a gyü­mölcsízről, hogy az egyik moz­donyvezető azt mondta, azért ké­sett a vonat, mert gyenge minő­ségű szenet használtak. Tehát a népboltnál is gondoljanak erre, amikor a gyümölcsízt az erős fi­zikai munkát végző dolgozóknak kínálják egyéb, tartalmasabb hi­degétel helyett. Nekünk arra kell vigyáznunk, hogy a mi „vona­tunk“, a tervteljesités ne késsen. Ehhez kérünk segítséget elsősor­ban az Üzemélelmezési Vállalat­tól, másodsorban pedig a Népbolt­tól. BOHÄR BÉLA TT felelős Egy gyári étkezde Egyszerű munkásétkezde működik a moszk­vai „Jáva“ dohánygyárban. Dolgozói azonban mindent elkövetnek, hogy a meglévő lehetősé­geket kihasználják. A dolgozók mindennapi szükségleteit kielégítő hasonló intézmények mun­káját legjobban a bírálatok és javaslatok könyve tükrözi. Itt is bevezették ezt. Petrakova mun­kásnő igy ir: „öt éve dolgozom a gyárban és ál­landóan itt ebédelek. Mindannyian elégedettek vagyunk az élelmezéssel, Ízletesen készítik el az ételeket“. Az ilyenfajta megjegyzések annál hí­zelgőbbek, mivel a gyárban többségben -nők dol­goznak. A dicséretek azonban korántsem jelentik azt, hogy a munkásnők elhallgatnák panaszaikat. Sokszáz szem figyeli éberen az étkezde munká­ját. Olga Kulesova szakszervezeti aktíva, a tár­sadalmi ellenőrzés vezetője, vizsgálja felül a megjegyzéseket és javaslatokat, s azonnal meg­teszi a szükséges intézkedéseket. A munkásnők közül sokan visznek haza is ebédet. Ilyenkor tiz százalékkal olcsóbban kapják az ételt, mert le­számítják a kiszolgálási költségeket. A munkásétkezdében olcsón étkeznek a dol­gozók. A legdrágább fogás a frissen készült étel, kb. 3.5 rubelbe kerül. Az átlagos ár 1 és 2 rubel között ingadozik. 30 kopekért is vásárolhatnak egy tál ételt, annyiért, amennyibe egy villamos­jegy kerül. Az étkezés igen változatos és sokféle. Egy-egy napon ötféle leves is van, utána máso­dik fogásként 15 fajta ételből válogathatnak a dolgozók. Az ebédet friss gyümölcs vagy befőtt egészíti ki. Ezenkívül diétás ételek is készülnek és friss vacsorák. A büffében nagy a választék. Tizen­két fajta hideg étel, mint például hering körettel, lágytojás, hussaláta, különféle majonézes húsok, cukrászsütemények, tea, kávé, tej, gyümölcsle­vek, sör várja a dolgozókat. A menü az évszakoktól függően változik. Csupán kétfajta állandó étel van. Az egyik a tej. A gyárban naponta ingyen kapnak tejet a dolgozók. A dohányipari vállalatoknál ez köte­lező. Emellett azonban az étkezde igazgatója, Kapitolina Jefinova gondoskodik arról, hogy tej és tejes ételek állandóan szerepeljenek az ét­lapon. Ez mindenki számára fontos, függetlenül foglalkozásától. Az étkezde dolgozói arra töre­kednek, hogy ne csak a nyári idényben, hanem az év minden hónapjában legyen friss zöldféle. Melegházakból télen is szállítják a nagy vita­mintartalmú zöldhagymát. Kora tavasszal meg­jelenik a melegházi uborka és retek. — Szakácsaink nem engedik, hogy a gyü­mölcsöt vagy zöldséget sokáig főzzék — jegyzi meg Kapitolina Jefimova. — Igen jól tudják, hogy akkor elvész az értékes vitamin. Ezért nem vágják el a leveshez szükséges zöldséget sem idő előtt. Az étkezde dolgozói nemcsak kiváló szaká­csok, hanem a táplálkozás tudományos alapjait is ismerik. Az igazgatótól kezdve, egészen a pin­cérlányig mindannyian szakképzettek. A szovjet élelmiszeripari dolgozók körében közmondássá vált: „Az élelmezési vállalatnál olyan tisztaságnak kell uralkodnia, mint a pati­kában“. A „Jáva“-dohánygyár étkezdéjében is szigorúan vigyáznak a tisztaságra. A konyhába senki sem lép be köpeny nélkül. Az orvos ál­landóan ellenőrzi az áruk, az edények tiszta­ságát. A szélesretárt ablakokat szúnyoghálóval, látták el és különleges eseménynek számit, ha a konyhában egy légy megjelenik. A padlókat na­ponta többször klórozott vízzel mossák fel. Vil­lannyal és gázzal főznek. Évente kétszer elvégzik a szükséges javítá­sokat, korszerűsítik a berendezést. Ősszel a szak- szervezeti aktivisták ellenőrzik, hogy az étkezde felkészült-e a télre, s tavasszal a nyári idényre. Az étkezde kollektívájának munkáját át­hatja az emberről való gondoskodás érzése. A dolgozóív mélyen átérzik az ember jóléte érde­kében végzett munkájuk jelentőségét. Marija Kondrascsova ^ tisztaság mindenütt fontos, de elsősorban is fontos ott, ahol élelmiszerekkel, az élelmi­szerek elkészítésével foglalkoz­nak. Ezt tudják azok a dolgozók is, akik a Sütőipari Vállalatnál a takarítást végzik s éppen ezért, mert feladatuk fontosságával tisz­tában vannak, nap-nap után azért kell bosszankodniok, hogy a vál­lalat nem gondoskodik a szüksé­ges felszerelésről. Az egyik taka­rítónő, aki egy csonkig vásott seprővel sepert, méltatlankodva jegyezte meg, hogy hiába for­dulnak a vállalat főkönyvelőjéhez seprőért, az a vásárláshoz nem ad engedélyi. a Sütőioari Vállalat A z alábbi levél, amit J. J.-né ^ irt, ugyancsak arról tanús­kodik, hogy sok még a javítani­való a Sütőipari Vállalatnál. A Pelc-féle sütődében Takács elv­társ nem odaillő hangon beszél azokkal a dolgozókkal, akik a sa­ját őrlésű lisztből süttetnek ke­nyeret. A kenyeret nem az előirt időben, hanem gyakran másfél órával később veti be. Azzal nem törődik, hogy a tészta „kikel“ a kosárból. A kenyeret gyakran elégeti s darabokban szedi ki a kemencéből. Ha a dolgozók szól­nak neki, durván csak ennyit vá­laszol: — Nem érdekel. A Sütőipari Vállalat gondoskod­jék arról, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő . Miért nincsenek anódteiepek ? Ezelőtt 3 évvel vásároltam egy telepes rádiót. Amíg a rádió szólt, adásaiból tanulhattunk és szóra­kozhattunk. Sajnos, ennek már vége. A rádió az illetékesek jó­voltából elhallgatott. Ugyanis az én rádiómnak megvan az a saját­ságos tulajdonsága, hogy telep nélkül nincs kedve sem híreket mondani, sempedig dalolni. A rádió némasága két hónap­pal ezelőtt kezdődött s ebből ki­folyólag két hónap óta szorgal­mas látogatója vagyok a zalaeger­szegi Műszaki és Villamossági Boltnak. Ezekután felmerül a kérdés, miért nem tart raktáron a Mű­szaki és Villamossági Bolt tele­peket. Sokan vagyunk még a me­gyében telepes rádiósok s annak ellenére, hogy telepes rádiónk van, mi is hasznos tagjai vagyunk a munkásosztálynak, éppen ezért ne akadályozzon meg a Műszaki és Villamossági Bolt abban, hogy éljünk a rádióadta tanulási és szórakozási lehetőséggel. (Kiss) 19.13 nov. fí7. Péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom