Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-01 / 230. szám

Jegyez a falu A tegnapi nappal megkezdő­dött a IV. Békekölcsön jegyzése. Ipari dolgozóink mellett megmoz­dult a falvak népe is. Szívesen adják forintjaikat az államnak, hiszen napról-napra érzik, ho­gyan térül az vissza ezernyi for­mában. Egymásután keresik fel a tanács hivatalát, hogy jegyzett összegeikkel is kifejezésre juttas­sák: nemcsak elfogadják és he­lyeslik a párt és kormány poli­tikáját, hanem tettekkel, forint­jaikkal is harcolnak annak vég­rehajtásáért. Folyik a jegyzés ter­melőszövetkezeteinkben, gépállo­másainkon. A csesztregi gépállo­máson reggel 8 óráig a dolgo­zóknak már a fele lejegyzett, a türjein ugyancsak. Hogy még szebb legyen az élet Söjtörön Horváth István az egyes tipusu Alkotmány termelő- szövetkezet tagja 300 forint mel­lé irta nevét a jegyzési ivre. Azonnal kifizette a pénzt is, át­vette a kötvényt, azután jegyzési ivet kért, hogy kimenjen dolgozó társai közé, elbeszélgessen velük a párt és kormány által adott sok-sok kedvezményről, s arról, hogy most rajtuk a sor: végezzék még jobban, még gyorsabban az őszi mezőgazdasági munkákat, s járuljanak hozzá jegyzett forint­jaikkal is ahhoz, hogy mielőbb még boldogabb legyen a terme­lőszövetkezetek tagjainak, vala­mint az ország minden dolgozó­jának élete. Sokszorosan kapjuk vissza Jegyzett forintjainkat Zalalövőn Dávid József egyes tipusu termelőszövetkezeti tag is az elsők között irta nevét 500 forintos jegyzése mellé az ivre. Kétszeresen is kötelességének tartja Ka példamutatást, hiszen amellett, hogy termelőszövetkeze­ti tag, / ő a pénzügyi állandóbi­zottság elnöke is. Tudja, hogy az eddig elért. eredményeinkben nagy része van és volt a dolgo­zók által jegyzett kölcsönöknek, amit nemcsak a sorsolások ut­ján, de egy nagy csomó építke­zéssel, kulturális és szociális be­ruházással sokszorosan visszaad államunk. Kovács Pá no a jegyzésben is első Mindenki ismeri Felsőbagodon Kovács Pálnét, mint a község egyik legszorgalmasabb asszonyát. Elsők között van mindig a be­adásban is, most a békekölcsön­jegyzés napján is ő volt az első, aki bekopogtatott a tanácshoz. — Azért jöttem, hogy jegyez­zek, •— kezdte és mosolyogva né­zett a tanácselnöknőre. Aztán, óvatosan megkérdezte: — Volt-e már előttem valaki? — Még nem volt senki? Akkor jó — mondotta a válasz után —, mert úgy igyekeztem, azért jöt­tem ilyen korán, hogy ebben is az első lehessek. — Ezzel elő­húzott egy száz forintost: — Ezt szántam az államnak, a békéért, boldog életünkért. Többet szeret­tem volna adni, de most, hogy az árak leszálltak, én sem tud­tam ellenállni, hogy ne vásárol­jam el a pénzemet. Van egy 13 éves fia Kovácsné- nak. Amikor a begyűjtésben és őszi munkákban első volt, az Ö ragyogó jövőjére gondolt, meg a saját egvre szépülő életére. Most is fiára gondolt, amikor elsőnek jegyzett. Mielőtt elindult volna hazafelé, még azt. is megérdeklődte, ho­gyan áll a község a begyűjtésben és őszi munkákban. Mosolyogva, megelégedelten vette tudomásul a választ, hiszen a rozsot már majdnem teljes egészében elvetette a község, a búzának is több mint a felét, de azért hozzátette, mint aki ma­gáénak is érzi a falu minden ügyét: — Még jobban is dolgoz­hatnánk, hiszen annyi szépet és jót kaptunk az elmúlt, napokban és hetekben államunktól. Kezet nyújtott az elnök elv­társnőnek, s azzal a büszke tu­dattal távozott, hogy a kölcsön- jegyzésben is ő volt az első. Kijavítjuk a hibákat, tovább erősítjük szövelkezelüoket... Hatan voltunk Büki Jáno- sék tágas, tiszta konyhájában: Büki Jánosné, Damajka József, Da- majkáné, az idősebb Bükiné és én — no meg a hatodik, az ifjú Damajka, aki nemcsak azért nem avatkozott beszélgetésünkbe, mert édesdeden aludt, hanem azért sem, mert még csak néhány hó­napos s a .termelőszövetkezeti kér­dések most még nem érdeklik. Napsütéses vasárnap délelőtt volt. . A termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói­nak III. országos tanácskozásá­ról és a megyei értekezletről be­szélgettünk. A mi tanácskozásunk — ha nem is volt oly nagyszabá­sú és nagy horderejű, mint a bu­dapesti vagy a megyei — igen ko­molynak ’ számított. Sok mindent elmondtak, sok-sok hiányosságról rántották le a leplet. Damajka József nem tagja a Vörös Csil­lag tsz-nek, mert jelenleg katona, de a leszerelés után ő is itt akar dolgozni feleségével együtt. — Igen szép jövő áll a nagyka­nizsai Vörös Csillag tsz előtt — mondotta Damajka József — csak jelenleg sok a hiba. A tsz vezető­sége és a tagság között rossz a kapcsolat. _— Arra is gondoltunk már, hogy kilépünk — szól közbe Bü- kiné —, de aztán a gyerek le­velet irt. — Hol van a gyerek? — kér­deztem. — Hát katona. Azt irta, nehogy eszünkbe jusson a kilépés. Arra kért, hogy figyelmesen olvassuk el a minisztertanács határozatát, mert abban annyi minden van ró­lunk, meg a tsz-ről s annyi ked­vezményről beszél a határozat, hogy ő, ha nem is tartozna a tsz- hez, leszerelése után azonnal be­lépne. — Aztán még miről irt?'— kér­deztem. — Aziránt is érdeklődött, hogy mennyi a munkaegységünk, mennyi búzát és miegymást ka­punk egy munkaegységre... Nomeg azt is megkérdezte, hogy hogy vannak a lányok. Damajkáné közbeszólt: — Nehogy azt higyje az elv­társ, hogy a Pistának csak a lá­nyok járnak az eszébe... Törődik ő a tsz-el. Most is első dolga volt, hogy Írjon az örömhírről, pe- dighát mi is olvastuk az újságban és a rádióból is hallgattuk. A szót megint Bükiné vette át. Jól is tette, hiszen hatunk közül ő isméri legjobban a tsz életét, au eredményeket és a hiányossá­gokat. Persze, most inkább csak a hiányosságokról beszél. Az em­ber mindig azt a lábát emelgeti, amelyiken szőrit a cipő. — A fiam arra kórt, nehogy kilépjünk. Nem is lépünk ki. de sok mindennek meg kell változni. Tudom, hogy a kormány igen sok segítséget ad, de nem várhatjuk azt, hogy a kormány dolgozzon is helyettünk. Az idén sok hiba volt. a krumplit felverte a gaz, mert a tagság és a vezetőség között nem volt meg az egyetértés. Tánczos elvtárs, a tsz elnöke nem beszélte meg a tagsággal a teen­dőket. Úgy gondolta: ő a vezető és mi vagyunk, azok, akik enge­delmességgel tartozunk. A Tánczos elvtárs megsértette a szövetke­zeti... na mit is? — A szövetkezeti demokráciát — segítette ki Damajka József. — Itt az volt a hiba, hogy a szövet­kezeti demokrácia nem érvénye­sült a termelőszövetkezet életé­ben. — Erről irt a fiam is — kezdte ismét Bükiné. — Azt irta, hogy a fegyelem a szövetkezetben is olyan fontos, mint a hadseregben. Azt irta, hogy a vezetőségnek itt is úgy kell példát mutatni, mint ahogy náluk a tisztek példát mu­tatnak. — A szövetkezeti demokrácia azt jelenti — vette át a szót ismét Damajka —, hogy a fontosabb ügyekben csak a vezetőség és a tagok együtt dönthetnek. — Nálunk éppen ez hiányzott. A vezetőség a mi megkérdezésünk nélkül döntött! — kiáltotta Büki­né hevesen. — Pedig mennyivel gyorsabban fejlődhetnénk, — avatkozott be a beszélgetésbe Damajkáné —, ha a vezetőség és a tagság jobban együtt dolgozna. Elmondották, hogy egy mun­kaegységre több mint három kiló búzát kapnak, de arról is beszél­tek, hogy 110 hold földdel kezdték s most 1350 hold földjük van. Kezdetben csak 22-en voltak, ma 155 tag dolgozik a tsz földjein. Egy darab sertéssel kezdték s ma 330 darab sertésük van. A tsz iránti szeretetet tükrözi Büki István levele, amikor arról ir, hogy ő és a többi honvéd elv­társak harcos védelmezői a do1- gozók országának, a szülei és a húga legyenek harcos épitői a tsz-nek. Amikor korábbi levelé­ben afelől érdeklődött, hogy mennyi volt a termésátlag, azt számitgatta, hogyan fejlődik, ho­gyan gazdagodik az a szövetke­zet, amelyről már az újság is megírta, hogy milliomos tsz. „Lehetséges — irta levelében —, hogy a mi Vörös Csillag tsz-ünkben is akadnak olyanok, akik as ellen­ségre hallgatva, félretéve a jobbik eszüket, ki akarnak lépni, a szövet­kezetből. Mondják meg ezeknek, hogy gondoljanak arra, mit jelentene számukra lia mindent'újra kellene kezdeniök. Ehhez persze még az is hozzájárul, hegy a tartozást is ma­gukkal vinnék. Azok a kedveznie„ nyék, amelyeket ■ pártunktól, ■■'-kor­mányunktól kaptunk, az igazi boldo­gulás útját nyitják meg számunk­ra. Azokat azonban • akik a tsz mun­káját hátrál1 alják, ne tartsák visz. sza. Az ilyenekre nincsen szükség. Ezek rövidesen úgyis könyörögni fognak, hogy fogadjuk vissza őket, dohát a tsz-be csak becsületes, dol­gos emberek kellenek akik nem a könnyű hasznot lesiíc, hanem akik becsületesen megdolgoznak az ered­ményekért‘ Jói sejtette Büki István hon­véd, hogy lesznek olyanok, akik ki akarnak lépni, Voltak is a pa- lini üzemegységnél mintegy 35- en. Aztán kiderült, hogy az alá­írások túlnyomó része hamis. Azok pedig, akik valóban aláír­ták a nevüket, hamarosan meg­bánták, hogy hallgattak az ellen­ség szavára, Amikor megjelentek a re'deletek a kedvezményekről, amelyeket a termelőszövetkezetek megszilárdítása, a termelőszövet­kezeti tagok anyagi jólétének emelése érdekében hozott az ál­lam, megváltozott a kilépni szán­dékozók gondolkozása is. — Nem lépnek ki most már azok — mondotta Büki Jánosné. — örülnek, hogy visszamaradhat­nak... Merthát minden rendben menne ám nálunk, csak az a szö­vetkezeti... demokrácia javulna meg és a vezetőség minden fontos dologban közösen határozna, kö­zösen döntene a tagsággal. ★ Amit Bükiéknél kifogásoltak, valóban fennállt a nagykanizsai Vörös Csillag tsz-nél. De hibás volt a tagság is, mert nem bírált, csak uton-utfélen beszéltek a hiá­nyosságokról. Azt, hogy nem mennek rendben a dolgok, tudta Takács Józsefné, a párttitkár és Tánczos elvtárs, a tsz elnöke is. Most, a budapesti és a megyei ta­nácskozáson, valamint a minisz­tertanács határozatából azt is megtanulták, mimódon javíthat­ják ki a hibákat... és hogy kija­vítják, arra fogadalmat tettek. T. E. SPORT Békekölcsönnel a szocialista sport építéséért ,,A haza; javára, a magad hasznára — jegyezz Békekölcsönt'" — hangzott e! a pari és a kormány felhívása, s a felhí­vás nyomán mar eddig is sok tízezer dolgozó irta fel nevét és a hazának kölcsönadott forintok összegét a jegy­zési ivekre. A kölcsönjegyzők soraiban mindenütt ott találjuk a sportolókat is- Az a lelkesedés, amellyel a sportolók a kölcsön jegy zésben élenjárnák, híven bi­zonyítja azt, hogy megyénkben a spor­tolók _ felismerték az államkölcsön jelen­tőségét, tudják azt, hogy minden egyes kölcsönadott forinttal a szebb életei, a boldogabb holnapot épitik Erre tanítot­ták meg sportolóinkat a sport és test­nevelés területén eddig létesített beruhá­zások is, melyek a korábbi kölcsönök millióinak segítségével valósultak meg. A békekölcsönök segítségével építettük fel sportéletünk ragyogó uj otthonát, a Népstadiont, s a kölcsönök összegei se­gítették megyénket is uj sportlétesítmé­nyekhez. Zalaegerszegen a korszerűsí­tett Vörös Meteor-sporttelep, az épülő Dózsa-sporttelep, Nagykanizsán az Épr tők-sporttelepe, a megye 27 községében épült uj sportpályák, a községi sport­köröknek juttatott többszázezer értékű sportszer és felszerelés, a kosár-, röp­labda és MHK-pályák hosszú sora mind azt bizonyltja: államunk a kölcsönadott forintokat kamartostul adja vissza a sportolóknak is. Népgazdaságunk, eddigi sikerei lehe­tővé tették, hogy pártunk és kormányunk programújában az ország gazdasági erőit mindenekelőtt az életszínvonal emelésére összpontosítsa. A Negyedik Békekölcsönből befolyó összegek egy ré­szét is az életszínvonal közvetlen eme­lését célzó beruházásokra fogjuk for­dítani, a jegyzett kölcsön 20 százaléka pedig a helyi tanácsok rendelkezésére áll a terveníelüli kulturális és szociális beruházások megvalósításához Ez azt jelenti, hogy a kölcsön összegéből újabb százezreket fogunk a sportkultura fej­lesztésére fordítani, uj^abb sportpályák létesülnek, mégtöbb melegítő, felszere­lés és sportszer jut a sportolni vágyó fiataljainknak. A Negyedik Békekölcsön jegyzésével sportolóink kifejezésre juttatják bizal­mukat és szeretelüket a szocialista haza és a szocialista sport építésének veze­tője, a párt iránt. Fordítsanak a sportkörök nagyobb gondot az ifjúsági labdarugók nevelésére A szocialista sportoló típusának kiala­kításáról mind gyakrabban esik szó nap­jainkban, s az újságok hasábjaiból szá­mos alkalommal értesülhetünk arról, hogy egy-egy sportoló a sport területén kívül, a munkapad mellett is kiválóan állja meg helyét, s munkájával, maga­tartásával példát mutat dolgozó társai­nak. A sportolók nevelése testnevelési és sportmozgalmunk egyik központi kérdése lett, s éppen ezért nem mehe­tünk el szó nélkül azok mellett a je­lenségek mellett, melyek megyei ifjú­sági labdarugócsapataink mérkőzéseit tarkítják. A megyei ifjúsági labdarugóbajnokság mérkőzéseinek játékvezetői szinte egyön­tetűen számolnak be arról, hogy ifjúsá­gi labdarugóink magatartása, viselkedé­se a pályán, mérkőzés közben nélkülözi a szocialista sportoló valamennyi jel­lemzőit. Az ifjúsági játékosok a legkö­zönségesebb hangon szidják egymást és a játékvezetőt, tiszteletlenül viselkednek egyesületi, sportköri vezetőikkel szem­ben, a magatartásbeli hibáiknál talán csak az önteltségük, beképzeltségük na­gyobb Legutóbb a Zalaegerszegi Építők —Bázakerettyei Bányász ifjúsági mérkő­zést néztük végig, s ezen a mérkőzésen is meggyőződtünk arról, hogy a játékve­zetői jelentésekben foglaltak teljes mér­tékben megfelelnek a valóságnak. Kel­lermann és Poszlancsek, a Z. Épitők if­júsági játékosai utszéli hangon szidal­mazták egymást és a játékvezetőt és egész játékuk a gyengébb képességű já­tékostársaik lebecsülését, a közösségi szellem teljes hiányát tükrözte. Hogy mennyire hiba van az ifjúsági labdarugók nevelése körül, az kitűnik a Labdarugó Társadalmi Szövetség hiva­talos értesítőiből is. A legutóbbi szám­ban 6 ifjúsági labdarugó fegyelmi íté­letéről olvashattunk, s nincs olyan for­duló, hogy 4—5 játékos ne jutna sport­szerűtlen viselkedés miatt a kiállítás sorsára A Lovászi Bányász ifjúsági' csa­patából jelenleg 4, a Nagykanizsai Lo­komotiv ifjúsági csapatából 2 játékos van eltiltva és alig kedvezőbb a hely­zet a többi csapatnál. Lenti ifjúsági csapata a bajnokság küzdelmeitől visz- szaiépett. Zalalövőn az ifjúsági csapattal nem törődik a vezetőség, a Zalaegersze­gi Dózsa ifjúsági labdarugóinak edzés- rendszere nem megfelelő. Talán csak a Bázakerettyei Bányász és a Nagykani­zsai Dózsa ifjúsági csapatánál találko­zunk a nevelés nyomaival, helyes ma­gatartással és jó csapatszellemmel. Az ifjúsági labdarugók nevelése te­rén sportköreink, a sportköri vezetők és edzők követik el a legnagyobb mulasz­tást. Ifjúsági játékosaink szaktudása, sportbeli képzettsége országos viszony­latban is kielégítő fokon áll Ezt bizo­nyítják az ifjúsági labdarugóválogatot­tak tornáján elért eredmények is. Mit ér azonban ez a tudás, ha öncélúvá válik, ha nem párosul szerénységgel, a sport­társak és vezetők iránti megbecsüléssel és tisztelettel, jó közösségi szellemmel? Mit használ egy csapatnak az olyan já­tékos, aki hasznos tagja lehetne ugyan a közösségnek, de lelkes és eredményes játék helyett egyenetlenséget szít játé­kostársai között, magatartásával meg rontja a csapatszellemet? Ezeknek-a já­tékosoknak nincs helyük egyetlen sport­köri csapatban sem. Az egyesületi veze­tők és edzők elsőrendű feladata a ne­velőmunka kiszélesítése és hatályosabbá tétele. Értsék meg végre mindazok, akikre ifjú sportolóink nevelése bízva van, hogy a nevelés nemcsak a sport- bcli képességek fejlesztéséből áll. A lab­darúgás fortélyain tu! ifjúsági játéko­sainknak el kell sajátitaniole a sportsze­rű gondolkodást, az egymás iránti meg­becsülés, a kölcsönös segiteniakarás, a tiszta eszközökkel való győzelemretörés szellemét, s nem utolsó sorban sport­szerűen is keli élniök S mindezt a szo­cialista ideológia alapján. De nagy feladatok várnak az ifjúság nevelésében játékvezetőinkre is. A mér­kőzések során Ítéleteikkel egyidejűleg oktassák is a játékosokat, mutassanak rá nevelésbeli fogyatékosságaikra, s ta­láljanak egv-két jó szót minden alka­lommal a hibák kiküszöbölésének meg­jelölésére. „Ki mint vet. ugy arat” — tartja a közmondás, s e mondás igazsága a lab­darúgás területén is maradéktalanul ér­vényesül Egy-egy sportköri labdarugó­csapat jövőbeni sikeres szereplése olyan mértékben van biztosítva, amilyen mér­tékben törődik az utánpótlás nevelésével. Gondoljanak erre is sportköreink. s if­júsági labdarugóik nevelése terén kö­vessenek el" mindent a sulvos híányos- ságok felszámolása, az egészséges, szo­cialista sportszellem kialakítása érdeké­ben. ★ AZ NB II NYUGATI CSOPORTJÁNAK ALLASA: 1 Pécsi Lók 22 15 1 6 59:21 31 2 Pécsi Dózsa 22 12 5 5 43:25 29 3. Pápa 22 1! 5-- 6 41:28 27 4 Csillaghegy 22 11 4 7 38:30 26 5.' Komló 22 11 3 7 46:32 23 6. Kőbányai Dózsa 22 11 0 9 45:29 24 7. Pécsujhegy 22 11 í 10 52:51 23 8. Várpalota 21 10 2 9 29:29 22 0 Győri Lók. 22 9 3 10 38:39 21 io: Szomb. Honvéd 22 9 3 10 44:48 21 n. Szombath. V L. 22 8 4 10 36:44 20 12. Nagykanizsa 22 8 3 11 33:40 19 13 Zalaegerszeg 22 5 7 10 22:38 17 14. Pécsi VL 22 7 2 13 27:53 16 15. Tatab. Épitők 22 6 3 13 29:52 15 16, Pécsbányatelep 22 6 2 14 31:54 14 APRÓHIRDETÉS T A KARMAN YSZALEITÖ elevátorhoz megvételre keresünk kifogástalan álla­potban lévő használt járgányt. Aján­latokat Allatértékesitő Vállalat, Buda­pest. Lenin krt. 4-1. Üzemeltetési Osztálv cinné kérünk. (1078) SZEPTEMBER 25-én. pénteken este a Zalaegerszegről—Zala lövőre közlekedő személyvonatban bentfelejtettem egy öl­töny ruhaanyagcsomagot. Kérem a becsü­letes megtalálót, hogy címemre juta­lom ellenében adja le. Hermann Gyu­la, Zalalövő. (148) FŐKÖNYVELŐT felvesz a zalaegerszegi Belsped Vállalat. Jelentkezni lehet Za­laegerszeg, Kossuth Lajos u 21. szám alatt. (137) MOZI Zalaegerszeg, október 1-től 4-ig: . acélkatonák 4-éa matiné: Támadás 6.25-kor ★ Nagykanizsa, október 1-töl 7-ig: JÓ NAPOT ELEFÁNT 4-én matiné: így győztünk as Olimpián ZALA A Megvár Dolgozók Párti» Zala megve Bizottságának lapla. — Felelős szer kesztö és kiadó: Darabo* Iván — Szer ke«7lő-ég- Zalaegei'zeg. Ko'«uth Lalos utca 22. Telefon: 260. — Kiadóhivatal Zalaegei'Zeg Széchenyi tér 4 Telefon 102. — KészfJtt • Va«megvel Nvomda ipari Vállalatnál Szombathely. Knssutr laios.utea 6 Telefon: 75 — Felelő* vezető: Holroann Miklót. AZ AMERIKAI TRAGÉDIA című drámát az Állami Faluszin- ház az alábbi helyeken adja elő: 1953 október 1-én Zalaapáti. 1953. október 2-án Kiskomárom. 1953 október 4-én Szepetnek 1953 október 5-én Galambok. 1953 október 6-án Letenye. 1953 október 7-én Lovászi Olaj­telep. 1953 október 8-án Zalatárnok. 1953 október 9-én Söjtör. 1953 október 11-én Zalaeger­szeg. 1953 október 12-én Bak. 1953 október 13-án Szentpéterur. 1953 október 14-én Hahót. FELVESZÜNK: kőműves, ács, áll­ványozó segédmunkás férfi- és női dolgozókat budapesti mun­kahelyre. Vidéki dolgozók ré­szére megfelelő szállást, étkez­tetést biztosítunk. Jelentkezés: 23/2. Építőipari Vállalat Buda­pest. XIIL Rozsnyai-ut 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom