Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-26 / 174. szám

Eg> Ízben már beszámoltunk arról, hogyan kísér létezték a MASzOLAj Gépgyárban a Koleszov-féle szélesvágással A kísérlet eredményes volt. Abban, hogy a Koleszov-féle szélesvágás a gépgyárban is megvalósult, igen nagy része van a nagykanizsai városi MSzT-szervezetnek, amely népszerűsítette, ismertette a módszert s a megvalósításához szükséges dokumentációs anyagot a gépgyár, illetve a gépműhely rendelkezésére bocsátotta.

A múlt nap felkerestük Márton János esztergályost, aki a kísérletezést végezte s elsőnek alkalmazta — mégpedig eredményesen — az uj vágási módszert.

_Régebben csak 5 századmilliméteres előtolást

alk

almaztunk — magyarázta Márton János —. Amikor hallottam, hogy a Koleszov-féle szélesvágással a gép túlterhelése nélkül sokkal nagyobb előtolással dolgozhatunk, kaptam az alkalmon s vállalkoztam, hogy a dokumentációs anyagot áttanulmányozva, megpróbálkozok az uj módszerrel. Egy milliméterrel kezdtük, tehát ha az előző 5 századmillimétert vesszük alapul, az előtolás már itt is 19-szer nagyobb volt s még akkor is, ha a régebbi 25 századmilliméteres maximális előtolást számítjuk, négyszeresével gyorsítottuk a vágást. Az egy millr méternél azonban nem álltunk meg, hiszen a Koleszov-féle késgeometriát alkalmazva, legalább tízszeres eredményt kell elérnünk. Emeltük a fordulatszámot is, mégpedig 190-ről 250-re. Ma már elérjük a 4—500-as fordulatot.

Hogy Márton János a Koleszov-féle szélesvágással milyen eredményt ért el, az világosan kitűnik abból, hogy azt a munkát, amelynek elvégzéséhez a régi betétkés alkalmazásával másfél óra volt szükséges, a Koleszov-módszer bevezetése után

8—10 perc alatt elvégezték.

— Azóta is ezzel a módszerfel dolgozik? — kérdezzük.

— Dehogy dolgozok. Bár ezzel dolgoznék ... Jobban lehetne keresni is. — Magában számol, aztán igy folytatja: — Amig, mint koleszovista dolgoztam, megkerestem napi 200 forintot is. Az a hiba, hogy hiába vagyunk gyár, a mi műhelyünk mégis csak javitójellegü műhely s nem végezhetünk szériamunkát. A gyakran változó munkadaraboknál nem nagyon tudjuk érvényesíteni ezt a kitűnő módszert. Pedig — mondhatnám — már tökéletesen benne vagyok. Az először mutatkozó nehézségeket legyőztük. Csináltunk terheléspróbát, a legkeményebb anyag, a chrom molitbém megmunkálásával. Először 5 milliméteres fogásmélységgel kezdtük fél-fél milliméteres emelkedéssel. Egész 15 milliméterig mentünk. Ennél a vágásnál a forgács vastagsága egyezik a szélességével.

j A valóság a jó eredmények ellenére is azt mutatja, mintha a Koleszov-féle módszer alkalmazásával elaludtak volna a gépgyárban. Márton János azonban megnyugtat.

— Nem azért vezettük be, hogy abbahagyjuk. Most szerkesztünk egy készüléket a kések köszörüléséhez. A legnagyobb nehézséget ugyanis a köszörülés okozza. A gyorsforgásu kőnél szabadszemmel nem látható jól az él, a készülék alkalmazásával azonban tökéletesen köszörülhetünk, ami rövidesen a módszer általános elterjedését jelenti műhelyünkben.

Márton János nem fél az újtól. A műszaki osztály vezetőjével. Láng Emillel s Nováth mérnökkel együtt fogtak hozzá a kísérletezéshez s együttes erővel harcolnak továbbra is a teljes sikerért, a módszer széleskörű elterjesztéséért.

Ne rejtsék el a versenykihívásokat

Bányásznak lenni dicsőség

Sok szó hangzott már el a lovász* és a bázakerettyei olajüzemek mun kaversenyéről. Sok szó, kevés tett. Szavakkal nem lehet tervet túlteljesíteni, ehhez tettek kellenek. Jerikó falai is csak a mesében omlottak le a harsonák szavára. Tehá* a munkaversenyről nemcsak soka* kell beszélni, hanem ellenőrizni, na ponta meggyőződni arról, mit tettek, mit telj esitettek az egymással ver senybenlévők.

Az egyik legnagyobb hiba, ami kor a kihívó fél soká kapja meg u választ a kihivottól. Ahányszor csak Bázakerettyére megyünk, mindig ar ról hallunk, hogy a lovásziak még mindig nem válaszoltak a kihívásra. A különböző brigádok legalább 16— 18 versenykihívást küldtek át Lovásziba s ezekre hosszabb idő múlva is csak két válasz érkezett. Többek között Bázakerettye leggyengébb termelőbrigádja egy hasonló erejű lovászi brigáddal akart versenyezni. Lovásziból közölték, hogy a meg jelölt brigád nem vállalja a kihivást,

azonban egy másik — egy erősebb brigád — örömmel összeméri erejét a kerettyeiekkel.

Nem dicsőség, ha az óriás legyőzi a törpét. Az ilyen verseny nem igazságos. Az olajüzemek mind Lovásziban, mindpedig Bázakerettyén tisztában vannak egymás erőviszonyaival. Tehát ne húzzák az időt, ne találgassanak, ne tapogatózzanak, hanem versenyezzenek és értékeljék az eredményeket.

Nem ártana megvizsgálni, hol és kik ülnek rá a versenykihívásokra. Ugyanis, amikor a lovászi üzemi bizottságnál érdeklődtünk, azt mondt. ták, hogy az említett versenykihívások közül csak egy-kettőt Kaptak meg.

Az üzemi pártszervezetek ne engedjék, hogy a munkaverseny nemtörődömség, felelőtlenség folytán holtvágányra jusson, a szakszervezet pedig — mint a verseny gazdája — jobban gazdálkodjon a dolgozók ver- senylendületévei és a terv túlteljesítésére irányuló kezdeményezésével.

Egy kép

a kerettyei kuHurházból

Vannak szenzációk a bázakerety. tyei olajbányászok életében. Sokan néha meg is -tantorodnak a szenzáció erejétől. No, hát legutóbb ilyen szenzációt keltett a bázakerettyei kulturházban egy egész falat betöltő festmény megjelenése. A festmény enyhén szólva lenyűgöző erejű.

Van rajta elsősorban egy alma" fa, levelei között minden irányban elfekvő sárga gyümölcsfélével. Aztán van egy kékruhás ember, aki áll, egy kékruhás asszony, aki hok- kedlin ül. Egy gyermek van kettőjük között, akire kínosan mosolyog mamája. Aztán a háttérben látható még egy mélyszivattyu, kettő, azaz kettő darab fúrótorony, egy azaz egy darab gőzfelhővel. Bemutatásra kerül még ezenkívül sok ház.

A találékonyabbak azt mondják, hogy ez Kerettye a „nohakempről“ nézve. Mások nem mondanak sem,* mit, csak a szenzáció lenyűgöző erejétől meghatottan egyre azon jár az eszük, hogy került ez a kép a kultúra otthonába. Vagy tán ez szocialista realizmus?

Nem. Ezerszer nem. Ennek semmi köze a szocialista realizmus művészetéhez, a nép művészetéhez, S ha valaki azt akart alkotni, alapjában elhibázta. Kár volt megfesteni.

Be ha már a festő megfestette, hát rejtse el szobája legmélyebb sarkába.

Rákosi elvtárs a budapesti párt bizottság aktivaértekczletén külön szóit a bányászokról, akik felszabadulásunk óta annyiszor megmutatták, hogy tudatában vannak fontos feladatuknak, a szocializmus építésének. A szén az ipar kenyere s az iparnak kenyeret adni a legszebb feladat azok számára, akik részesei a boldog jövő építésének.

A múltban a bányászok élete nyomor és rettegés volt, ma gondtalan jelen és biztos jövő a fiatalság szá mára.

Itt a lehetőség, hogy fiatalságunk elsajátítsa ezt a szép szakmát. A vár palotai vájártanulóiskola tanárai szeretettel várják a fiatalságot, az uj vájártanulókat. A tanbánya telje sen veszélytelen, sujtólégmentes. A szülőknek nem kell attól tartaniok, hogy gyermekük olyan helyre kerül, ahol a munka egészségüknek árthatna. Ma már nem csákánnyal, hanem a legkorszerűbb bányagépekkel dolgoznak a széncsaták hősei, A vá jártanulóknak nem a csákány, hanem az F—Vés gépek kezelését kell meg tanulniok s egy ilyen nagyszerű gépet kezelni nem teher — hanem büszke öröm.

Amikor a vájártanuló megérkezik a kétéves iskolára, megkapja a finom anyagból készült posztóköpenyt, bá nyászzubbonyt, nadrágot, tányérsapkát, derékszíját, pilotsapkát, fejvédő bőrsapkát, nyárra zsávolyruhát, egy szóval a félcipőtől kezdve tetőtől talpig mindent megkapnak, sőt még a ruha és cipőjavitásra sincsen gond juk.

A vájártanulóiskolán szinház és mozi áll a tanulók rendelkezésére. A kultúra minden ágában fejleszthetik magukat a zenétől kezdve a filozó

fiáig. Színjátszó csoportjukat neves, színészek tanítják, zene- és énektaná-: rok foglalkoznak velük s jó munká* jükért az ország legszebb üdülő, helyein üdülhetnek.

A kétéves vájáriskola elvégzése után megkapják az oklevelet.

A bányászok részére a legkorsz«- rübb és legkényelmesebb lakások épültek. Az uj, elsőéves vájártanulók teljesen ingyenes állami ellátásban részesülnek, ezenkívül tanulmányi eredményeik arányában pénzbeli el látást is kapnak.

Azok a vájártanulók, akik mát, megszerezték a szakképzettséget, igen szépen keresnek. Horváth Béla, aki nem olyan rég lett szakmunkás, 200 százalékos teljesítményéért 280Q forintot kapott.

Még azok a tanulók is, akiknek talán a gép- vagy egyéb vasipari szakmához van kedvük, örömüket lelhetik itt, hiszen a nagyszerű szov, jet gépekkel, az F—Lesekkel dolgoznak.

A bányában a legképzettebb régi bányászoktól, az iskolában pedig a legképzettebb tanároktól tanulhatnak. A vájártanulóiskolát közel IC millió forintos beruházással építtette államunk. Ebben az iskolában tanulni büszke megtiszteltetés a fiatalság számára.

A 15—16 év közötti fiatalok két? vényükhöz mellékeljék az utolsó is-, kólái bizonyítványt, orvosi bizonyít, ványt, a községi tanács által látta- moztatott szülői beleegyezést és aj részletes önéletrajzot.

A kérvényt mellékleteivel együtt MTH 305 számú vájártanulóiskol^ Várpalota, Hősök-tere 4. címre küld. j ék.

Mikor lesz kész a bázakerettyei kenyérgyár?

Rákosi elvtárs beszéde óta üzemeinkben fokozódott a munka lendülete* Ez annak tulajdonítható, hogy öntudatos dolgozóink ismerik feladataikat s a munkából a reájuk eső részt igyekeznek becsületesen megvalósítani. Ahhoz, hogy államunk többet és jobbat adhasson, növelni kell a termelékenységet és javítani kell a minőséget.

A sütőipar bázakerettyei dolgozói azonban ugylátszik csak a mennyi' ségi termelést tartják szükségesnek. Kenyér most már van bőven, csak az a hiba, hogy a sütést Bázakerettyén nem végzik lelkiismeretesen. Azt, hogy néha gyerekököl nagyságú, kemény lisztcsomók vannak a kenyérben, mát? megszokták a bázakerettyeiek . . . Ettől még nem törik ki a fog — de -a vas- és pléhdarabok, amelyek időnként ugyancsak fellelhetők a bázakerettyei kenyérben, azok bizony megviselik még a természet ölén élő, viszontagsá-* gokhoz szokott, edzett furómesterek fogát is. Erre a hiányosságra nem elég azt mondanunk, hogy ,,több a soknál", itt tenni kell valamit .. * mégpedig határidőre felépíteni a bázakerettyei kenyérgyárat.

A pékek azzal hárítják el magukról a felelősséget, hogy sokat kell sütniük és nincs lehetőség a gondos szitálásra. Természetesen volna lehe* tőség, csők elegendő akarat és lelkiismeretesség kellene hozzá.

A kenyérgyárnál — amely a legkorszerűbb eszközökkel lesz felsze* reive —. a nagykanizsai Magasépítési Vállalat néhány dolgozója tesz-vesz valamit. Hogy mit, azt nehéz volna megállapítani, mert a munka nem halad. A gyár, amely mondhatnánk, már majdnem kész, nagyon szép lesz — -de olyan hangok hallatszanak, hogy még augusztus 20-ra sem fejezik be, pedig a Magasépítési Vállalat dolgozói erre az időre ígérték befejezését.

Ha a gyár elkészül, a kenyér minősége megjavul. Dehát miért nem készül el? Hol itt a hiba, kik a felelősek a késedelemért, erre kiváncsiak a bázakerettyei dolgozók — de mi is.

x ; t ; í ; ; í í í í > í > í x > i x í í x ; t x v t x x x va'

, VA VA VA VA VA VA VA VA VA VA VA VA VA M

x x x x x x x x x ; < í ; í < x ><< > < x

Szép szerelem.

AZ ERDŐRŐL gallyas iát hozó kocsik kétszer is kiverték a kapu alatt lévő hosszúkás tükröt, de mindig maradt foglalatában egy darabka, abba szoktak beleáUni a lányok, ott megigazítják kendőjüket, szoknyájukat, ballábukat hátraiéve meg is fordulnak, hogy oldalról is láthassák magukat.

Kapu alatt a tükör, az udvarban a fényképész. Meleg nyári reggelen piacra menet erre mennek az asszonyok, leteszik kosarukat és megnézik, hogy fülök mögé fésült göndör hajuk nem esett vájjon vissza. A ragyás tükördarab pedig megmutatja nekik alakjukat, arcukat. Nagy foltokban lemaródott a foncsor, de az •asszonyok és lányok beleállnák a tükör darabkákba és keblük boldogan sóhaji: „Rendes és szép vagyok”!

A falusi asszonyon rásaszoknya van, karkosara hófehér vászonnal van letakarva, lányát vezeti, akinek kék szeme, fekete szemöldöke, és fekete haja van. hogy már szinte acélkék, lábszárait megbar- nitotta a nap, de ez csak arra jó hogy lássák, milyen selyem játszása van bőrének.

Vasárnap, 1953 jul. 26.-— Maga most elmegy akkor vásárolni — mondja a lány.

— Aztán addig várj. Falatozz, ha éhes vagy •— mondja az anyja. Nem éhes Marika. Letelepszik a kapu alatt, szoknyáját eligaz- gatja, megnézi a fényképeket: menyasszonyok, vőlegények állnak a képeken.

— Csak minek vannak kifestve? — kérdezi magától Marika és elgondolkozva ül a kapu alatt, szájában illatos fűszál van, azt rágicsálja unalmában és Gerzsont várja, akinek már a neve is furcsa, mert hány legényt hívnak ma Gerzscnnak?

— Aztán el ne hányja a szemetet! — szól Marikára a ház felügyelője. — Győzze az ember a takarítást. Elhányják a szalonnás- papirost. paradicsomot, almacsutkát. Győzzek seperni.

MARIKA ODAMEGY a tükörhöz, megnézi magát, megforog,, szalagjait, csokrait eligazítjaegészen az üveghez dugja arcát és nézi szemét, haját, barna arcát. ,Cs.ak legalább ne égetett volna le ennyire a nap. Most ez is rajta lesz a képen!” — mondja magának.

Anyja egész utón szóval tartotta őt: igy a Kaskötö Mihály, úgy a Kaskötö Mihály, helyre-legény,

földjük is van, kifundáliák a szülők télen, hogy egymásé leszneK Kara Mihályné ment legtöbbször Kaskötőékhez, mivel az öreg Kara Mihály, aki most otthon van és a gabonával tesz rendet, a kenyeret takarítja be, az a télen se nagyon ment Kaskötőékhez: otthon maradt, vagy elment a Kullurházba, cseppet olvasott, rádiózott, otihon írogatott magának, mivel különösen érdekelte az uj állattartás. No, de a felesége az Kaskötőékhez ragadt és ott kifundáliák, hogy- hát n gyerekek... maji egymásé lesznek.

Télen nem beszélt lányának a legényről, de annál többet most tavaszkor, meg nyáron, legtöbbet pedig az utón, amikor bcgyalogol- iak a városba. — Tudod, nem jár kocsmázni, a kullurházba. Nem akar belépni a pártba, mint sokan teszik. Megvan otthon, aztán a gazdaságukat nézi, nem mást. Abból lesz a. szoknya, meg a csizma, meg a mód — mondja anyja az utón.

Mivel lehetne ezt a maradi és csökönyös asszonyt beláttatni, milyen hatalom kellene ide, amely egy csapásra, vagy lassacskán megmondaná Kara Mihálynénak.

ogy Kaskötő Miska... nem kell Marikának. Hagyja Marikát az anyja, majd ő eligazítja élete ko- csirudját. Veszekedni? Vitatkozni? Ellentmondani? Szülő édesanyjának? Hiszen múltkor, amikor a zsumerkát csinálta és előhozta Kaskötő Miskát, Marik-a idegesen csak annyit mondott, ooy „hagyja mama. ne beszéljen róla”, máris meglelt a baj.

ay fejes, nem hallgat a szóra, engedetlen és vigyázzon, még kertben van, meglépheti a kcntyái.

GERZSON BEFORDULT a kapu alá, mosolygott, kezel Marikával, izzadó homlokát törli és megkérdezi, mire vár. — Mamára. Elment vásárolni. — No, akkor mi is elmegyünk vásárolni — feleli Gerzson és felveszi a lány kosarát, kézenfogja és megnézik a boltokat. Kendöt és harisnyát vett Gerzson Marikának, a kapu alatt a vaksi tükörben felpróbálja a lány a kendöt. kedvesen iortg. Gerzson szerelmesen nézi őt.

— De csinos vagy benne Marika! ■— mondja Gerzson.

A lány nagyot lélekzik, töUött- galambmelle hat centiméiért emelkedik, dereka hármat karcsusodik és az egész teremtés ragyog a szerelemtől és az örömtől.

— QVo? Mi van a mamáddal? — kérdi halkan a legény, mire Marika szomorúan legyint. Ez azt jelenti, hogy .,elígérték” őt Kaskötő Mihálynak. Még a télen, ösz- szesuskusolva, az ö hátuk mögött, ahogyan azt kifundáliák. Hogyisne, hiszen sok parasztasszony, ember otthon parancsot lovának, kutyájának, fiának, lányának, feleségének, rokonainál:, atyafiainak, ha éppen lehet, igy hát Marikának is.

— És te? — kérdi Gerzson.

Marika hallgat, elpirul, csak

nem nagyon látni, snivel arcát le- barnította a napsugár.

Gerzson határoz, mondani akar valamit, de töpreng, hogy mit. Valamit, ami eldönti sorsukat. Mama, apa, rokonok, az utca, az egész falu, meg ez az egész város ide, vagy oda. Mindegy.

— Én csak azt iudom neked mondani, Marika, hogy énben- nem most is megvan a szép szerelem irántad, de ha tégedet anyádék másnak adnak. akkor csak te határozhatsz, senki más az ég világon, senki más.

MARIKA KEZE megáll, szeme lecsukódik egy pillanatra, eszébe jut ez a nyár, a munka utáni séták. a hazakisérések, a másnapi munka, amikor minden izesebben ment, mindennek örült, mert Gerzson mindjárt kezét fogta, mintha soha. ki sem akarná kapcsolni az övéből. A kulturházban zene szóH. a fák lombja az idén nem is zöld, hanem fekete volt, olyan buján zöldült. mert kövér esők, forró napsugarak emlőitek rájuk s a berkekben estefelé olyan hosz- szuak voltak az árnyékok, mint valomi óriás embereké. Gerzson mindig szelíd volt hozzá. Mindig megkérdezte, hogyan megy Marika rnunkája mit csinál. — Én,

Koleszov-tele módszer — napi 200 forint kereset