Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-26 / 174. szám

fi SzovieluniéiiéS a legkiválóbb kulluregyiUtesek mennek a IV. VST-re A kicvi színpadon Gulak Arlyc- inövszklj: „A zaporozsjei a Duná­nál“ című operájának próbái foly­nak. Ogarka és Tarasz duettjét Lcssja Zailova kolhozparasztlány és Vaszllij Mihajlovics, a falusi művészeti verseny részvevői éneklik. A nézőtéren kiváló művészek ülnek: Litvinycnko-Volgemut, a Szovjetunió népművésze, Gajdaj Kalorzsinszkij, a Szovjetunió érde­mes művésze és mások. A fiatal művészek értékes tanácsokat kap­nak tőlük. Zsilova komszomolka szépen szárnyaló hangja betölti a szín­házat. Igen jól oldja meg nehéz szerepét. Vászilij Mihajlovics ugyancsak szépen játssza és énekli Taraszt. „A zaporozsjei a Dunánál*1 című opera előadásával a fiatal kollek­tíva nagy sikert aratott. Az utol­só két három év folyamán az együttes Rimszkij—Korszakov' ..Májusi éj“, Oargomizsszkij: „Scl- 1ő*‘, Mojtusz: „Ifjú gárda“ eiimi operáját és több más dalművet ta­nult be. Az ukrán Ifjúsági operaegyiit- tes tagjai a legismertebb ukrán és orosz operák szerepéiben tanul­ják meg a színpadi művészetet, járják ki az operaművészet isko­láját. Tatán még sohasem énekel­lek ilyen szépen, ilyen lelkesedés­sel a fiatalok. Hiszen a IV. Világ- ifjúsági Találkozóra készülnek... \ fiatal ukránok ,*A zaporozs- jei a Dunánál**, „A cár menyasz- szonya“, „A sevillai borbély“, a „Vihar“, az „Ifjugárda“, a „Kpvi" i ág“ és a „Tarasz psaládja című operákból mutatnak be részleteket a Fesztiválon. \ főszerepek megszemélyesítői közt ott találjuk Ljesza Novikova komszomolt, Juríj Galkint, a ka­tonai együttes volt tagját és sok más tehetséges fiatalt. A díszleteket és a színpadképe­ket Ilvosztov, az Ukrán SzSzK Sztálin-dijas népművésze tervezte. Az ukrán fiatalok operaegyütte­se büszke arra, hogy a testvéri szovjet köztársaságok ifjúságával együtt az egész világ ifjúsága előtt mutathatja be tudását és képessé­gét. — Hazánkból a legjobbak men­nek a IV. VIT-re! — mondja Ju- rij Galkin. — Büszke örömmel tölt el bennünket, hogy ml is köz­tük lehetünk... A nagy Kína küldöttei útban Bukarest felé M ár néhány nap óra robog "*■ a Szovjetunió területén keresztül a népi Kína ifjúsági küldöttségének különüoüata a IV. Világifjusági és Diák-Béke talál­kozóra. A tudósitó kérésére Liu Tao-sen, a Kínai Demokratikus If­júsági Szövetség Közponli Bizott­ságának (ilkára, a küldöttség ve­zetőjének helyettese beszél a kül­döttség előkészületeiről és VIT- yrogrammjáról. — Bukaresti küldöttségünk 420 tagból áll. Kína százmilliós béke- szerelő ifjúságát képviselik ezek a fiatalok. A küldöttség tagjai a kínai ifjúság legkülönbözőbb ré­tegeinek legkiválóbb képviselői: ifjúmunkások és po,raszi.ok. hős harcosok, középiskolások és agyé­térni hallgatók, ifjú művészek, sportolók, ifjúsági szervezetek ak­tivistái. Soraikban ott találjuk például Lu Min pilóták a Koreá- ból érkezett hős kínai önkéntest, Kao Ju-pao fiatal írót, a népi hadsereg harcosát. Fan Jun hi­res mozdonyvezetőt, Liu Li-fu. hajóépítő brigádvezetőt, aki bri­gádja tagjaival együtt már 1958. év tervét teljesiti, Csu Huaj-sunt, a Huajhe építkezésén dolgozó élmunkást és Sza Zsen élenjáró bclsömongóliai iraklorvezetönőt. TTüldöt ségünk nagy részét a 240 tagú művészeti cso­port alkotja. A csoportot Cső Vej- szi zeneszerző vezeti. A kínai küldöttség fénykép- kiállítást is rendez a Fesz­tiválón „A kínai ifjúság a békéért és a ragyogó jövőért folyó harc­ban“ címen. A kiállítás megis­merteti a Fesztivál részvevőit az ifjú kínai nemzedék békés alkotó munkájával, boldog jelenével és fényes jövőjével. A küldöttség nyolc filmet visz magával Bukarestbe, köztük az 1952 október 1. megünnepléséi be­mutató színes dokumentumaimét. Alig néhány nap múlva meg­kezdődik a Fesztivál! Ezért a fia­tal hindi énekesek, táncosok, zené­szek és sportolók még a vonaton sem hagyják abba a gyakorlási! Folynak az utolsó előkészületek. Nemsokára megérkezünk Mosz­kvába! ... Barátok találkozása Amikor ezek a sorok megjelennek, két vonat halad át Szibéria végtelen földjén, Moszkva felé. A keleti országok ifjúságának küldöttei utaznak a Szovjetunión keresztül a IV. Világifjusági és Diáktalálkozóra. A vonatok néhány nappal ezelőtt értek á Szovjet-kinai határrá. Otporbäh, ezeil a távoli szovjet határállomáson találkoztak először a kül­földi vendégek a szovjet emberekkel. Ismeretlen és mégis igaz barátok megható találkozása volt ez, olyanoké, akiket összekapcsol a békéért és a népek szoros barátságáért folyó harc. ... Az állomásra befut aZ első vonat. A Vi­etnami Demokratikus Köztársaság ifjúságának küldöttei, Patet-Lao harcoló népe, a Thaiföld, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság küldöttségének első cso­portjai érkeznek. A Vendégek kilépnek a petTonra. Dalokkal, gyönyörű mezei Virágcsokrokkal fogadják őket. Üdvözlések, ajándékok, meleg kézszorítások. A fiatalok ajkán egymás után csendülnek fel a dalok. Boldog, barnaarcu vietnami fiú, hófehér ing­ben, piros^ nyakkendővel, egy őszhaj u orosz asz- szonyhoz simul, Nagynehezen, általános helyeslés közben, sikerül szótagolva kimondania: —• An-na Ivá-no-va... Ma-ma. Az asszony még szorosabban öleli magához a fiút és letörli a szemébe gyűlt örömkönnyeket. Megismerkedtünk. A vietnami Úttörőt Ngu­yen Kat Zau-nak hívják. 14 éves. Fu-To tarto­mány legjobb tanulója. — Mondjátok meg a szovjet úttörőknek, — kéri —, hogy mi nagyon szeretnénk olyanok lenni, mint ők. ügy szeretjük a Szovjetuniót, mint Vietnamot. Tudom, hogy nálunk is ugyan­ilyen jó és boldog lesz majd az élet. Adjátok át forró üdvözletünkét a Szovjet pioníroknak. A vonat lassan kigördül az állomásról. Néhány perc múlva elfoglalja helyét a második vonat, amelyen a Kínai Népköztársaság több mint 300 küldötte utazik Bukarestbe. A vendégek előtt még hosszú ut áll. Csupán a Szovjetunió főváro­sáig több mint 0700 kilométert kell megtenniük. ★ A vonatban hangos a jókedv. A nyelvtudás hiányát jelbeszéddel próbálják. Az expressz szibériai földön halad. Csitába ér kéjünk. A pályaudvar melletti tér felett a baráti országok sokszínű zászlói lobognak a szélben. A V. I. Lenin emlékműnél rövid ünnepi gyűlés kez­dődik. S a tér felett száll az énojk. Különböző nemzetek gyermekei dalolnak örök barátságuk­ról: „Egy nagy cél érdekében, tör előre ifjú sere­günk“. Zeng az ifjúság harci dala és ütemére ezer és ezer kar lendül a magasba. A vonatban élénken beszélgetnek. A fiatal utasok lelkesedéssel emlékeznek a csitai találko­zásra, megmutatják egymásnak az ajándékba ka­pott könyveket, komszomol-jelvényeket. Ugyanezen a napon elhatározták, hogy a vo­naton nemzetközi hangversenyt rendeznek. Láza­san készülődnek, repül az idő. Este az étkezőko­csiban összegyűlnek az utasok. Ezen a szokatlan estén, amelyet az ő „kis fesztiváljuknak“1 nevez­tek el, egyidejűleg néző és szereplő is mindenki. Jóval éjfél után ért véget a hangverseny. Ki- nai, koreai, vietnami, thaiföldi eredeti, szinpom- pás népi táncokat és dalokat adtak elő. Az abl'ak mögött, miüt végtelen filmkockád kon, változik a szibériai táj képe. Mind újabb és újabb állomások, uj benyomások. IRKUTSZK. Ismét virágok, mosoly, dalok. A fúvószenekar régi orosz keringet játszik, forognak a párok. Szőkehaju orosz leány egy koreai fiúval, barna- arcú, fekete szemű vietnami lány pedig orosz le­génnyel táncol. Az ifjúság kihasznál minden percet. Az ál­lomásokon a kinai atléták edzést tartanak, pró­bálnak a vietnami táncosok. A röplabdázók sem pihennek. Sokan vezetnek utinaplót. Néhányan a pihe­nőórákban leveleket írnak haza. A vasúti kocsiban térkép függ, amelyen Pan jelöli az eddig megtett utat. Most piros ceruzá­val Novoszibirszkig huzza meg a vonalat. Máris feltűnik a pályaudvar. Ismét mosol}'' virág és dal. A novoszibirszkiek nagy örömmel fogadják a kedves vendégeket. w i < í < í c > í : : í í 5-í m w ; < t í : í ,ví , í;í;í;í;<, ’ v". V *. > ; : í > i i < ; í ; í i < t ; ; í ; í j : : : ; ­fi féktelen terror közepette is készülődik az ifjúság a középkeielb országokban Szíriában. Irakban, Egyiptom­ban és az arab Szudánban a ter­rorista, diktátori rendszerek ha­talmas nehézségeket támasztanak a VIT-előkészületek útjában. Az ifjúság mégis minden áldozatra készen, minden erejét megfeszítve készülődik, hogy küldöttei jelen lehessenek a bukaresti nagy ta­lálkozón. Az Iraki Demokrata Ifjúság Szövetsége és az Iraki Főiskolá­sok Országos Szövetsége szoros együttműködésben megalakította a VIT-Előkészltő Bizottságot. Ez a bizottság külön brosúrát adott ki a VIT-előkészülctekkel kapcsolat­ban és széles körben terjeszti a „Fesztivál“ című újság arabnycl- vii kiadását. A rendőrterror elle­nére is számos ifjúsági gyűlést rendeztek a VIT-előkészüleiek je­gyében. Szíriában a Köztársasági Főis­kolások Szövetsége számos díak- gyülésl szervezett, amelyeken vi­tákat rendeztek a bukaresti VlT- rőí. Az előkészületekbe bekapcso­lódott a Parasztszövetség is, amely külön határozatban hívta fel a parasztságot, hogy minden erejé­vel támogassa a VIT-előkészüle- teket. Az ifjúság körében számos röplapot terjesztenek. Arab Szudánban a Szudáni Szakszervezetek Szövetségének lápja terjedelmes cikkben hívott fel minden fiatalt a VIT-elő kész il­letek támogatására. Khartum vá­ros közelében kollektiv kirándu­lást szerveztek, ahol ismertették a VIT jelentőségét. Nagy lelkesedéssel készül Buka­restbe az egyiptomi ifjúság is. A különböző ifjúsági sportegyesiile- tek már be is jelentették részvéte­lüket a Főiskolai Világbajnoksá­gön. Ezekben a középkeleti orszá­gokban az ifjúság a VIT előtt to­vább fokozza a békéért és a nem­zeti függetlenségért folytatott har­cát. Nemrég hatalmas tüntetések folytak le Damaszkuszban, Aman- ban, Kairóban Foster Dulles lá­togatása ellen. A VIT eszméi még jobban mozgósítják ezeknek az országoknak az ifjúságát a jogos követeléseikért folytatott karcra. Augusztusban a középkeleíi or­szágok ifjúságának küldöttei is ott lesznek Bukarestben, hozzájá­rulva a világbéke és a népek kö­zötti barátság nagyszerű ügyéhez. ^ í : 5 -< í j >«s mióta megismertelek, még mások előtt is tudok fütyülni. IIa szép reggel van, örülök. — No, ha most találkoznék veled, milyen jó lenne. Ha szép este van, még jobban örülök, mivel olyan időben még jobb veled lenni — ilyeneket mondott Gerzson. Nem úgy, mint a tsz könyve­lője. aki mindjárt ezekkel kezdte Marika előtt; — No, hány a szá­zalék? Végzett ma este munka után önkritikát? Kihozta magá­nak élesen, hogy mi a holnapi terve? — Hiszen vannak számon és százalékók, de az életben nem akkor vannak, amikor a. Kedves kislánnyal vagyunk. A tanácstitkár is udvarolgatott. neki is más volt a szokása: nem volt komoly szava Marikához, fél­órákon keresztül csak ugratta" á lányt. — Na, ne mondja? Iga­zán? Ne beszéljen? És honnan tudja? Maga azt hiszi, hogy ez igy van? Fenét, téved, ha ludni akarja... Kara Mihályné megjelent a ka­pu alatt. KENDŐJE kioldozva, kosarát cipeli, arcát törölgeli. észre sem veszi' Geízscnt, aki Marika mel­lett áll. — Mama, bemutatom ne­ked Balogh Gerzsont. Talán is­mered. — Karáné néz, kezét, jobba­dán csak az ujjait nyújtja, rögtön résen van, — ahá, hát ez ki le­gyen? Jó lesz résen lenni, mert ő már csak Kaskötő Miskát szán­ta lányának. Mindent kicsinállak télen és punktum. — Nem ismerem, honnan Is­merném? — pulykáskodik Ka­ráné. — No, menjünk a fényképész­hez, mert siet az idő. Végignézi lányán. megigazítja ruháját, szalagját és maga után bevezeti a fényképészhez. Ger­zson is megy. Karáné nem, szól. — Fényképezkedni szeretne a lányom — mondja az asszony. A fényképész kiguritja görbe lába­kon álló gépét. — Lehet kérem. Talán lánya is nyert valamit és most kell a képe az újságba, vagy valamilyen munkaversenyben ki­tűnt? — kérdi az asszonytól, de Karómé fejét rázza. — Nem. — Ide is egy kép lesz? — for­dult Gcrzsonhoz. — Ja, persze. Most látom, most ismerem meg: Balogh Gerzson! Kiváló munkás, Igen, igen. már voltak itt. hogy mi van a képpel. Készen van, ké­rem mindjárt hozom és gratulá­lok magának, elvtárs! Gerzson átveszi a képét, néze­geti, de rögtön kabátjába is teszi. Nem olyan szépség ő. Kell a kép semmi más. szerénységet tűd Gerzson. Félre ül, várja, míg Ma­rikát leveszik. Anyja rá se néz, ám­bár szeretne valamit kérdezni tő­le. Nágysokárá megszólal: — Maga mitőlünk való? — Nem, a szomszéd faluból. — És miféle, ha szabad kérdez­nem? — A termelőszövetkezetben dol­gozom és ... A többit nem mond­ja. Szerénység is van. Majd meg­tudhatja Marika mamája. — Ismerős a lányommal? Hon­nan? És mióta? — A határban, munkában talál­koztunk. Közel dolgoztunk. Mió- iaaa? Fél esztendeje. Karáné hallgat, kötényét igaz­gatja, kis falatot dug a szájába, csipegeti, szaggatja a kiflit. Kér­dezne még, de nem mer. Elkerget­né a legényt, de nem lehet. Hall­ja, milyen kedvesen szól lányá­hoz. A fényképész leülteti a lányt, elrendezte ruháját. — Nevessen egy cseppet — mondja Mariká­nak és az Gerzsonra nézve moso­lyog. Édesen, szerelmesen. Gerzson a széken ül, kezét tér­dén tartja, felkel és mikor Marika, le akar lépni az emelvímyrőh odaszól csendesen a fényképész­nek: . — Még egy felvétel lesz! Azzcll a lány felé megy, vissza­ülteti a székre, maga is mellé ül, int a fényképésznek, hogy lehet, aki elkaHinija a masinát, a kis­madár kirepült a csőből. Gerzson és Marika egymásra néznek és nevetnek, anyjuk pedig ott ül, ke­ze mozdulatlan, szólni akar, de nem tud. — Mi az, ezek talán már titokban meg is esküdtek? —■ Nem szégyenled magad? — támad lányára. Fojtott hangon, sziszegve beszél, rángatja Marikát, hogy menjenek, de a lány szerényen elhúzza ma­gát. — Miért szégyelném magamat? — Mi volt ez? — kérdi anyja méregbe gurulva. — Eljegyzési kép . ,.! — mondja nyugodtan Marika. Karáné Gerzsonra néz, az is mosolyog és bólint, hogy igen, ez olyan eljegyzésféle kép volt. Ma­rika már megmondta. Minden összedőlt — gondolja Karáné. Most mivel megy haza urához, mit szól a falu, mii mon­danak Kaskötőék? Mi ez? — Azt kérdem idled, mi az? — mérgeskedik Karáné. mire lánya csendesen feleli: — Tudhatja. Szerelem... — Ennyit még hall Karáné, de azt, hogy hiszen maga is így volt édesapámmal, maga is volt fiatal, nyár volt, szerették egymást és készültek az életre, azt már nem hallja Karáné. Men­ne szaladna, huzza maga után lá­nyát, de Marikát Gerzson vezeti és a lány kosarából kihúzza a kendőt és a harisnyát s megkér­dezi Karánét: —Tetszik magának ez, mama? — Karáné le akar esni. megka­paszkodik a falba, de körmei nem vágódnak a téglába. — Mama? ... Hát ez már házasodni akar? — Persze ... lássuk csak a ken­det meg n harisnyát! A. KAPU ALATT, a vaksi tü­körnél Marika odaszól Gerzson- nak. hogy te most eredj előre egy cseppet, odaadja a kendöt anyjá­nak és biztatja, hogy csak próbál­ja fel, kösse meg... és nézze meg magát a tükörben .. . Egészen jól áll ez magának! Felkötötte a kendöt, megfor­gatta, mintha fiatal menyecske lenne. Cseppecskét mosolygott is. de aztán megint mord lett. Az utcán Gerzson Marika mellett ment, ujjait összeakasztotta a lány ujjaival, hintáztak karjuk­kal. mint a gyermekek. moso­lyogtak, beszélgettek. Karáné mögöttük ment és egyszerre érez­te. milyen nagyon elmaradt az éleitől, mindentől, milyen nagyon előretörlek a fiatalok, milyen na­gyon halomradöntö.t benne sok- sok mindent ez a szép szerelem... 'Morvái Gyűli Vasárnap, 1953 jul. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom