Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-25 / 173. szám

P 4 H 7 fi L t J '■* 1 nagykanizsai Üveggyár pártszervezete a munkaverseny fokozásáért A nagykanizsai Üveggyárban a kormányprogramm és Rákosi elvtárs beszéde után naponta szü­letnek a munka új hősei, akik tettükkel, a munka jobb meg­szervezésével segítik megvalósí­tani pártunk és kormányunk cél­kitűzéseit, a dolgozók életszínvo­nalának tokozott emelését. A kormányprogramm megjele­nése után a pártszervezet veze­tőségi és taggyűlésen tárgyalta meg, hogy az üzemi szakszerve­zetnek még fokozottabb segítsé­get adjon a munkaverseny kiszé­lesítésében, s rendszeressé tegyék a verseny ellenőrzését, a dolgo­zók segítését eredményeik foko­zásában. A pártszervezet felada­tokkal bízta meg a vezetőségi tagokat, pártcsoportbizalmiakat és a népnevelőket a munka ver­seny kiszélesítésében. Vild Zsig- mondné elvtársnő, az üzemi párt- szervezet titkára rendszeres se­gítséget ad a szakszervezetnek feladatai végrehajtásában. Az el­múlt hónapokban a szakszervezet kevés segítséget adott a munka­verseny kiszélesítéséhez. Egyedül Békési József elvtárs, az üzemi szakszervezet titkára segítette a munkaverseny kiszélesítését. A pártszervezet az első félévben el­hanyagolta a szakszervezet segí­tését, ellenőrzését. Nem ellenőriz­te, hogy az üzemi bizottság' és a szakszervezeti bizalmiak bekap­csolódjanak a munkába. Ezért fordult elő, hogy az üzemben több dolgozó közömbösen nézte a többiek nemes vetélkedését. Ezeken a hibákon Rákosi elv- társ beszéde után javított a párt- szervezet és a szakszervezet ve­zetősége. A pártszervezet most már napi feladatának tekinti a szakszervezet munkájának segí­tését és a határozatban megjelö­lik a szakszervezet külön felada­tait. Nagy gondot fordítanak a mun­kaverseny nyilvánosságára. A szakszervezeti bizalmiak naponta | értékelik a versenyt és minden reggel újabb élenjáró dolgozók nevei kerülnek a versenytáblára. A szakszervezeti bizalmiak a dol­gozókkal minden reggel ismerte­tik az elmúlt napi eredményeket. Stadler Antal elvtárs, az üveg­gyár sztahánovista üvegfúvója kiváló teljesítményével és mód­szereivel segíti elő a versenymoz­galom kiszélesítését. A pártszervezet rendszeres se­gítsége azt eredményezte az üveggyárban, hogy a szakszerve­zet igazi gazdájává vált a mun­kaversenynek. Állandó feladatá­nak tartja a politikai nevelőmun­kát a dolgozók között. A szakszervezeti bizalmiaknak legfontosabb feladatuk legyen to­vábbra is az augusztus 20-i mun­kaverseny és a haviterv teljesíté­sének kiszélesítése. A bizalmiak­nak elsősorban az olyan dolgo­zókra kell több figyelmet íordí- taniok, mint Lázár Erzsébet cso­magoló sztahánovista, aki átlago­san 140—150 százalékra teljesíti tervét, de nincs meggyőződve a munkaverseny jelentőségéről. Hozzá hasonlóan Vincék Júlia, aki azért nem tett munkafelajánlást augusztus 20-ra, mert a második negyedévi tervével lemaradt. Horváth Ferencné elvtársnő, szakszervezeti bizalmi többször beszélgetett a versenymozgalom jelentőségéről minden dolgozóval és sikerült elérnie, hogy a dolgo­zók lelkesen bekapcsolódtak Al­kotmányunk ünnepe tiszteletére indított munkaversenybe. Elsősorban a pártszervezettől és a kommunistáktól függ, hogy a verseny eredményeit meg tudják szilárdítani. Alkotmányunk ünne­pére adjanak újabb lendületet a szocialista munkaversenynek, s biztosítsák ezzel a III. negyedév feladatainak teljesítését, mely egyben a kormányprogramm megvalósításának egyik szakaszát is jelenti. (Takács Mihály) A MASZOLAJ Gépgyár DISz-fiaíaljai jobb munkával készülnek a VIT-re A műszak már lejárt, de Magyar László, a MASZOLAJ Gép­gyár DISz-titkára még munkapadjánál foglalatoskodik, mégpedig nem is kis buzgalommal. Egy mélyszivattyut készítenek. Szombatra végezniük kell ezzel a munkával. A szivattyú olyan kicsi, hogy el­fér az asztalon is, mindössze 50 centi hosszú és 40 centi magas. Ebben a kis szivattyúban azonban sok minden bent van. A lát­ható vasanyagon kívül bent van a gépgyári DISz-fiataLúg lelke, akarata, terve, jövője és harcos lendülete. — Ez a szivattyú a VIT-re készült. — A DISz-tagok eddig már 14, vagy 25 levelet küldtek a Ro­mán Ifjúsági Szövetségnek — mondja Magyar László. — Ezekben a levelekben arról számolnak be. hogy hogyan készültek fel a VIT-re. mit vállaltak és mit teljesítettek. A Gépgyár DISz-fiatalsága tán még sohasem végezte oly lel­kesen a munkáját, mint most, a VIT-re való felkészülés idősza­kában. Danes István, a DISz tér melési felelőse versenyre hivta Magyar Lászlót, a DISz-titkárt. Magasabb termelési eredménye­ket érnek el, jobb minőséggel, kevesebb selejttel dolgoznak, taka­rékoskodnak az anyaggal és — ami eddig gyenge oldala volt a gépgyári DISz-nek — szilárddá teszik a munkafegyelmet. A ver­senyszellem örvendetesen megjavult a DISz-fiatalságnál. Ma már nemcsak Ígéretek hangzanak el, hanem az ígéreteket tettek is kö­vetik. A DISz-fiatalok negyedéves tervüket 126 százalékra teljesí­tették. A legjobb eredményt Bálint Mihály motorszerelő érte el 149 százalékos átlagteljesítménnyel. Munkájukat julius második dekádjában is kimagasló eredmé­nyek jellemzik. Keresztes István 146, Vízvári János traktorszerelő 149, Bálint Mihály motorszerelő és Dobri Zoltán gumijavitó pe­dig 152—152 százalékos teljesítményt értek el. Legeredményesebb munkával a második dekádban Szekszárdi József motorszerelő ké­szült a VIT-re, 162 százalékos teljesítményt ért el. Azok a hiányosságok, amelyek még nem is olyan rég mutat­koztak á Gépgyár DISz-szervezet énéi, nagyrészt megszűntek. Most már jóval többen vesznek részt a DISz-gyüléseken is. Azonban ügyelnie kell a DISz vezetőségének arra, hogy az eredmények n okozzanak elbizakodottságot. Fejlesszék tovább a munkaverseny), értekezleteken és gyűléseken foglalkozzanak behatóan Rákosi elv­társ beszédével. Amikor nehézségek merülnek fel, kérjék a pártszervezet segít­ségét. Tűzzék feladatul maguk elé, hogy a VIT tiszteletére tett vállalásaik teljesítése után tovább fokozzák eredményeiket. A TERV ÉS A VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSEVEI A KORMÁNYPROGRAMM MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT Terviulteljesitéssel és szén megtakart tussal készülnek a vasutasnapra a zalaegerszegi Ffítőliáz dolgozói Rákosi elvtárs, a budapesti pártbizottság aktivaértekezletén többek között a következőket is mondotta: „Gondoskodnunk kell arról, hogy most, amikor irányt veszünk a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonalának erőteljes emelésére, a szoeialista munkaverseny, szocialista építé­sünk minden egyéb módszere uj lendületre kapjon és segítse meg­gyorsítani népünk jólétének eme­lését szolgáló célkitűzéseinket.“ Mivel adnak választ a zalaeger­szegi Fütőház dolgozói Rákosi elv­társ szavaira? Azzal, hogy több szenet takarítanak meg, túltelje­sítik az elegytonna kilométerter­vet, a „mosástól-mosásig" mozga­lom kilométertervét, csökkentik a munkásvonatok késési idejét s még számos olyan vállalást tesz­nek, amellyel népgazdaságunkat segítik és segítséget adnak az üze­mek termelésének meggyorsításá­hoz. Azzal, hogy csökkentik a mun­kásvonatok késési idejét, máris jelentékenyen hozzájárulnak az üzemek tervteljesitésének meg­gyorsításához. Ha egy napon csak 10 perc késést és 100 dolgo­zót veszünk alapul, ez is több mint 16 óra napi kiesést jelent — s hányszor előfordult, hogy nem­csak 100 dolgozó késett és nem­csak 10 perces volt a késés. A fütőház dolgozói a III. vasu- íasnapra és augusztus 20. tiszte­letére vállalták, hogy a munkás- és személyvonatok késését 2 szá­zalék alá csökkentik. A csökken­téssel jelenleg a 2.6 százaléknál tartanak. Rákosi elvtárs az aktivaértekez- leten külön hangsúlyozta, hogy biztosítani kell gazdasági életünk alapanyagát, iparunk kenyerét, a szenet. A zalaegerszegi Fütőház dolgozói vállalták, hogy a mozdo­nyok jó karbantartásával, a lejt- viszonyok jó kihasználásával és a szakszerű fűtéssel a tervhez vi­szonyítva 105 százalékos szénmeg- takaritást érnek el. Jelenleg 103.4 százalékos a megtakarítás, Vállalták, hogy a havi haszon- kilométertervet 6 százalékkal túl­teljesítik. Ezt a felajánlásukat már julius 18-án túlszárnyalták 1.2 százalékkal s közel vannak ahhoz is, hogy a „mosástól-mosá­sig“ mozgalommal kapcsolatos felajánlásukat megvalósítsák. Sok feladat vár a fütőháznál megoldásra, de ezek a feladatok, ha a felajánlások eddigi teljesíté­sét tekintjük, nemcsak hogy nem maradnak megoldatlanul, hanem a dolgozók túl is teljesitik válla­lásaikat. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a pártszervezet, a szakszervezet és a fűtőház vezető­sége továbbra is végezzen jó fel­világosító munkát, ismertesse rész­leteiben is a kormányprogramm hatalmas jelentőségét. Magyaráz­zák meg a dolgozóknak, mit vár tőlük a párt, s mit kell tenniök azért, hogy az árucikkek, az élel­miszerek még olcsóbbak és az áruk még jobbak legyenek, Takarékosksdjanak [óbban a keretivel túrósak «... Minden öntudatos munkás változatlanul teljesítse mostani tervét és változatlanul tartson fegyelmet, takarékoskodjon az anyaggal, vigyázzon a minőségre és ne tűrje a selejtgyártást."'’ (Rákosi elvtárs beszámolójából.) Hí' avatatlan, alti el-elgyönyörködik egy fúróto­rony impozáns látványában, a bodor gözfelhöt pipáló Kazánokban, vagy csodálkozó hozzánemértéssel bá­mulja meg a termelő olajkutat, talán nem is képzeli, hogy a furóhordalék helyébe súlyos forintokat tömött a furóberendesés és a fúr ómunkás ereje mellett pén­zét is kölcsönadta a földnek, hogy az olajjal kama­tozzon. Drágább pénzbe kerül az olajkútt mint a fo­rint. Anyagba. Béléscsőbe, amiben benne van már' Ózd kohászainak, Diósgyőr martinászommák, Csepel hengerészeinek ereje, tehetsége. Cementbe, amelyben Tatabánya cementégetőinejc szaktudása a kötőanyag. Üzemanyagba és kenőolajba, melynek nagyrészébe szovjet emberek adták tudásukat. S ki tudná felső, rolni. mindazt az anyagot, ami egyre fogy, amelyet egyre habzsol a lyuk szája. A FÜBóS MÉGSEM TAKADÉKOSKODIK. Szétszakad egy cementzsák és szertehull a ce­ment! Sebaj! „Mi az egy ilyen nagy cégnél“. Van helyette száz másik! Ha pedig nincs, igy sírja el panaszát: — Hát hogy lehet igy tervet teljesíteni, ha ez sincs. az sincs! Autó jön a berendezéshez. Kenőolajat, drága importolajat hoznak a B—-28-hoz. A hordó lehuppan a földre, néhányon odébb gurítják, valaki kivess be­lőle egy kannával, elmegy. A hordó billenik, nyitva, hagyott száján buzogva ömlik ki az olaj. A furós ta­lán látja: — Nem az én gondom, — legyint. — Hát csoda, hogy nem jók ezek a motorok? Nincs elég olaj — sir másnap valamelyik furómes- ter az B—28-nál. Bosszul áll ez a vezeték az E—i-ttél. Kellene alá egy darab padló. — Menjen már elvtárs, hozzon egy darabot — int valakinek a furómesler. Az szalad. De nem sokáig. Egész, négyméleres szál palló fek­szik' odébb. „Fűrész nincs“ — néz körül —- „de vám ott egy csákány“. Neki... A torony körül pedig tucatszám hevernek a kiseb b-nagy óbb palló dán-ab ok, — Hát már arra sincs faanyag, hogy a kapcsoló- állást lepallózzák — mérgelődik másnap talán ugyanaz a furós az B—4-nél. Így fogy — mondhatnánk illegálisan — az anyag, igy eszi fel az olajkwt éhes torka a kötelet, a gép erejét, a kincsnél drágább anyagot. Mindazt, ami a fúrásnak sajátja, szervesen hozzátartozó tu­lajdona. NEM TABTANAK BENDET. Valahol KereUy.én fúróra várakoztak vagy más­fél órát. s a fiaró ott volt a telepen, csak elkeverve más anyag közé. Másnap a furómester szidta ® tervet, amely szoros és nehezen teljesíthető. Bedig van úgy, hogy másfél óra alatt 40 métert is süllyed a fúró. De hány másfél óra és hány méter veszik el a rendszer­telen, felületes munka folytán. A kerettyei fúrások örülnek a kormány pro. grammjának. Örülnek, mert mán- több kenyér jut nekik, mert olcsóbban jutnak ruhaneműhöz, mert bővebb a választék a Népboltban, örülnek, mert programm olcsóbbodást, magasabb életszínvonalat ígér. Együtt örülnek azok, akik pazarolnak, azokkal, akik jól, szocialista módon dolgoznak. Pedig a jogos örömhöz jobb munka, fokozott takarékosság, igazi hazaszeretet kell. Az kell, hogy a kormány pro. g-rammját a munlcásosztály megvalósítsa. Teljesíteni kell a tervet '— ezt mondta Eákosi elvtárs. s ezzel nincs és nem is lesz hiba Bázakerety- tyén. De azt is mondta, hogy még fokozottabban kell takarékoskodni. E^zd már hiba van a kerettyei fú­rásnál. Tmgy ne legyen, ez egyedül a fúrásokon, veze­tőiken, a sok öntudatos, igazi munkáson, a kommu­nistákon múlik. H. S. Látogatás a zalaszentgróti gyógypedagógiai intézetben Az ötéves terv keretében Zala- szentgrót Gyógypedagógiai Neve­lő Intézetet kapott. A festői szépségű kert évszáza­dos platánjai, fenyő- és égerfái, levegője és gyönyörű környéke igen alkalmas arra, hogy az ide telepitett gyermekek egészségét védje, növelje. Udvara, parkja, kertje és épülete gondozott s fel­tűnően tiszta. Szinte üdülő, vagy szanatórium jellegű. Pedig nem szanatórium, hanem iskola. Azok­nak a tanköteles korú gyermekek­nek számára létesült, akik. értelmi fogyatékosságuk miatt az általá­nos iskola követelményeinek nem tudtak megfelelni. Itt tesznek ele­get tankötelezettségüknek. Speciá­lis módszerekkel munkára neve­lik őket. Népoktatásunk széles alapokon gondoskodik minden gyermekről, még azokról is, akii- értelmi fogyatékosak és a múlt­ban elkallódtak. Egy csoport mos) is a kertészetben dolgozik, ápol­ták a növényeket. Az intézet vezetője tájékoztat bennünket az intézet létesítésének körülményeiről és nevelési mód­szereiről. — Az intézet 1950-ben létesült. A szervezésnél sok tennivaló akadt —• mondja az igazgató —, de a párt- és a tömegszervezetek szíve­sen segítettek a problémák meg­oldásában. Ezek a szervezetek többször gazdag játékanyaggal és szemléltető segédeszközökkel lát­ták el a fiatal intézetet. — Milyennek látja a gyógype­dagógia útját? — kérdezzük. — A gyógypedagógiát úgy, mint egész életünket, uj utakra irányí­totta a felszabadulás. Ekkor is­merkedhettünk meg Szecsenov és Pavlov munkásságával. Pavlov fiziológiai álláspontja megváltoz­tatta a gyógypedagógiai gyakorla­tunkat is. A szovjet tudósok kü­lönböző kísérletei, a természettu­dományos irodalom és tapasztalat, az értelmi fogyatékosságokra vo­natkozó módszertani eljárá ok hi­dolgozása adott lehetőséget ne­künk is arra. hogy nálunk is al­kalmazzuk a gyakorlatban a szov­jet tapasztalatokat. Bizony, aki nem ismeri a gyógy­pedagógia nevelési eszközeit, nem tudja felmérni azt, hogy itt. a pe­dagógusoknak milyen komoly, hosszú hónapokon át megfeszített munkája van a gyermek egy-egy mozdulatában. Az igazgató ezután bemutatja azokat a gyermekeket, akik itt él­nek. Ezek a gyermekek megismerték a munka elemeit: varrnak, gya­lulnak, fűrészelnek, kerti munkát végeznek. Készülnek az életre. (Cs. E.) • Szombat, 1953 jul. 25. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom