Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-15 / 164. szám

Aöiíációs munkánk harci fegyvere a jó rigmus A művészeti együttesek II. orszá. *"*• gos versenye új művészeti ággal gazdagodott, új szín jelent meg az eddigiek mellett: a rigmus. -A verseny során megyénk 29 rigmus­brigádja próbálkozott meg ezzel a művészeti ággal, értette meg ,— többé-kevésbbé — a rigmus jelentő­ségét és mutatta meg azt a színvo­nalat, hogy meddig ért el ezen a területen. Dicséret illeti jó munká­jukért a lelkes brigádokat. A verseny e területén szerzett tapasztalatai, va­lamint a rigmus elvi, politikai és művészeti követelményei alapjan sze­retnénk segítségére lenni rigmus­íróinknak, rigmusbrigádjainknak, hogy ez a maga sajátos fegyvereivel a ma­ga módján mindinkább betölthesse hivatását: dolgozóink nevelését, moz­gósítását a napi feladatok sikeres végrehajtására, a kritika helyes al­kalmazásával, a kedvesen élcelődő, csipkelődő, ízes humor, s vidámság hangulatával művészi kivitelben. Talán meg is mondtuk ezzel rig­musmozgalmunk elvi, politikai célki­tűzését. Ezt a fontos célkitűzést rigmus­brigádjaink kevésbbé tartották szem előtt, s ebből következett, hogy álta­lában a rigmusok elég színtelenek, gyengék, erőtlenek voltak tartalom­ban, formában egyaránt, A 29 rig- musbrigád, mint szám, azt is mutat­ja, hogy a kultúra felelős vezetői, .irányítói, üzemi, vállalati, iskolai, falusi viszonylatban is, nem törődtek, figyelmen kívül hagyták a rigmus* '■Riozgalom kibontakoztatását, nem .használták még ma sem kellően a rigmus fegyverét agitációs munkájuk­ban. Az elég nagymérvű nemtörő- tíömség mellett a lebecsülés szelleme mutatkozik meg a vezető funkcioná­riusok, a kultúraktivák részéről is. Nem tartják művészetnek a rigmust egyes kórusaink, kultúrcsoportjaink, rangon alulinak tartják a rigmusbri­gád szereplését. Ez pedig merő téve­dés! Aki így gondolkozik, annak za­varos fogalmai vannak a művészet­ről is. Igen is: művészet a rigmus, még pedig tökéletes a maga nemé­ben, ha az teljes egészében megfelel fiz előírt követelményeknek. Kétségbe Vonható-e a népdal művészi volta? '■Már pedig a jó rigmus dallamanyaga a népdal. Kétségbe vonható-e a köl­tészet, a jó vers művészi értéke? Már cedig a jó rigmus prozódiája vers, költészet. Kétséges dolog-e az, hogy létezik előadóművészét? Már pedig a rigmust művészien elő is kell adni E három érv elég a rigmus mű­vészi volta mellett. Nézzük sorban — a tapasztalatok hangját is beszőve — a jó, művészi rigmus feltételeit. Nem lehet ugyan szétválasztani a rigmus szövegét és dallamát, mert e kettőnek a legszer­vesebb egységben kell megjelennie, He a megvizsgálás szempontjából nézzük meg külön-külön is \ rigmus — prozódiáját tekint­•rA. — több strófából álló Vers, amely a tartalmi mondanivaló­ját költői módon, képekben, hasonla­tokban, költői nyelvezettel szelleme­sen és csattanósan fejezi ki. Mi le­het a rigmus tárgya? Maga az élet, a közösség, az ott folyó munka, az egyén a maga emberi ió és rossz tu­lajdonságaival. Szólhat általánosan átfogó témákról, megváltozott éle­tünkről, a szocialista építésről, a ter­vekről. a békeharcról, a munkaver­senyről stb., de szólhat aktuális té­mákról. a napi feladatokról, mint je­len esetben az aratás-, cséi&'s, begyűj­tés. tarlóhántás, másodvetés stb té­máiról; a mindenkori kultúragitációs munkánk legközvetlenebb feladatai­ról. Ez utóbbiak az igazi rigmus témák. Mi a tapasztalat? Rigmusbrigád­jaink témaválasztása általában helyes volt, általános, főleg aktuális prob­lémákról beszéltek — ami helyes —, de megfeledkeztek az agitáció mel­lett a költőiségről, az ízes, szép ma­gyar beszédről, a szavakközti váloga­tásról, a szép kifejezésekről, legtöbb­ször még a verselés legelemibb sza­bályairól, a rím, a ritmus törvényei­ről is. A mondanivaló száraz, színte­len, a történteket egyszerűen regisz­trálták. Mint valami faliújságbeszá­moló, úg^ hatott a legtöbb rigmus. Nem volt ritka a frázis, a hazafias szólamok indokolatlan puffogtatása sem. Rigmusíróink megfeledkeztek a mi csodálatosan szép népköltészetünk jelenlétéről, mint rigmusköltészetünk egyedüli alapanyagáról. Nem tanulmá­nyozták eléggé azokat a népköltési mű­fajokat, amelyeket új rigmusköltésze- tiink kereteként lehet felhasználni. A kiéneklő dallamok (A Vargáék abla­ka), csúfolok (Feleségem olyan asz- szony), vetélkedők (Jánoshidi vásár­téren), házasító dalok (Kertem alatt termett rózsa), a játékdalok, de min­den visszatérő refrénes dal, valamint minden gyors rigmusú dal táncdal is. Ezekkel kell kissé megbarátkoz- niok rigmusíróinknak, ezekből kell kifejezésmódot, költőiséget, ízt, han­gulatot meríteni új mondanivalójú rigmusainkhoz. De ezeken kívül gaz­dag népköltészeti hagyományunk van a politikai dalokban, az úgynevezett kortesdalokban, amelyek végigkísér­ték a 48-as függetlenségi harcot s megmozgatták paraszti tömegeinket. A rigmus nem kevésbbé fontos ré­sze a dallam. A verseny folyamán sok baj volt ezzel is. Két szélsőség­gel találkoztunk. Az egyik az, ami­kor 25—30 versszak egy dallamra szólt, vagy a másik, hogy egy rig­muson keresztül '0—-15 dallam is megszólalt. Ez utóbbi esetben úgy, hogy minden észszerű összefüggés nélkül összeszórtak népdalt, müdalt, magyar nótát, tömegdalt, slágert, operettdallamot stb. Mindkét megol­dás hibás. Általános tünet, hogy rig­musbrigádjaink, de még zenészeink nagy része sem tud különbséget tenni népdal és magyar nóta között. A ket­tő között pedig igen lényeges kü­lönbség van. Az említett hiányosságok alapján — úgy gondoljuk — nem lesz nehéz rátalálni a helyes útra. TVT e méretezzük az unalmasságig hosszúra rigmusainkat. A rig­mus legyen rövid, de csípős. A hosz- szabb lélekzetű rigmus dallamát fel­tétlenül változtatni kell, de nem öt­letszerűen, hanem a szöveg mondani­valójának, hangulatának megfelelő dallamok beiktatásával. A dallamok száma 5—6-nál több ne legyen és egy dallamra 3—4 strófát énekeljünk, de ne egyet, se ne hatot, hetet. Nyil­ván ezek a körülmények határozhat­ják meg, illetve adhatnak támpontot a rigmus hosszúságára. A dallamok megválasztása egy rigmuson belül egyféle műfaj szerint történjen. Ke­rüljük tehát a különféle műfajú dal­lamok összeszórását (népdal, müdal, sláger, tömegdal stb.). A jó rigmus feltétele a szöveg és a dallam hangulati és főleg ritmus­beli egysége. A szöveg ritmusai fel­tétlenül az adott dallam ritmusához kell igazítani. Ha a dallam hangje­gye hosszabb időméretű, az alá hosz- szú szótagnak is kell esnie. Termé­szetesen a rövid ritmusképleteknél a rövid hangjegy alá rövid szótag ke­rüljön. A rigmusmozgalom fejlődésének zenei alapja, hogy a magyar népdalt választja anyagául Ha a népdalra, a mi zenei anyanyelvűnkre építünk, a szöveg is szervesen kapcsolódik a dallamhoz. Igen célszerű a dallam megválasztásánál az úgynevezett ..népdalcsokor^-elv használata. Ezzel biztosítható az egységes dallamveze- tés, a változatosság követelménye is. feltétlenül mellőzzük a slágerdalla­mok alkalmazását, ugyanis igen rossz ízűvé, kabarészerűvé válik ezzel a rigmus. A verseny kezdetén ebbe a hibába esett a Ruhagyár és a Nép­bolt is. (Ancsa, Ancsa... Egy kirán­dulás Sej haj Rozi... stb.) A fent- említett zenei feltételek biztosítása területén nagy szükség van zené­szeink, kórusvezetőink szíves segítsé­gére. Vegyék fel a kapcsolatot terü­letük rigmusíróival, a rigmusírók viszont keressék meg a zenészeket abból a célból, hogy a rigmus zenei része tökéletes legyen. Kórusaink ta­nuljanak és tanítsanak minél több népdalt, tömegdalt, hogy rigmus­íróinknak minél szélesebb, változato­sabb dallamanyaguk legyen. A rig­mus harmadik főkelléke a helyes elő­adási mód. A legfontosabb a helyes, értelmes szövegmondás. Ez csak úgy érhető el, ha a rigmust megtanuljuk úgy kívülről, hogy a papír csak mint biztosíték, támpont legyen a verssza­kok kezdésénél. A rigmust meg is kel) játszani, arcjátékkal, ízléses gesz- tilculációval. természetszerű egyéb mozdulatokkal. Legyen benne előadás- művészet, ne mint szájmozgató, fa­arcú bábok álljanak ott rigmusmon­dóink. A verseny során ilyenekkel bőven találkoztunk. A rigmuséneklés igen célszerű módja a párosfelelge­tős előadási mód. Változatossá teszi a rigmuséneklést az alkalmas helye­ken beiktatott szólóének. í ehet színesíteni tánccal is,, ügyes karikaturarajzzal is, amit az egyes csattanóknál megmu­tatnak a közönségnek. Fontos az, hogy éljen a rigmusbrigád, érezze és élje át, amit mond, teremtsen ke­délyes, igazi jó hangulatot hallgatói körében. A mostani nyári kultúragi­tációs munkák során nagy és fontos szerep jut rigmusbrigádjainknak, van területük és alkalmuk bőven az agi­táció ezen harci fegyverét alkalmazni. Nem utolsó sorban fontos kelléke a jó rigmus előadásának a zenekísé­ret. Ezen a területen vannak még ne­hézségek, legfőképpen az, hogy nincs sok helyen megfelelő zenészember. A legstílszerübb kíséret a népi zene­kar, mivel a rigmus dalUtmanyaga népdal. Alkalmas kísérő hangszer még a citera és furulya is. De egyál­talán nem odavágó kísérő hangszer a harmonika. A harmonika sajátos hangszíne, játéktechnikája nem a nép­dal hangulatához való. annak gyönyö­rű melódiáját összetördeli, stílusta­lanná teszi. Megfelel a harmónikakí. séret olyan rigmus esetében, ha a dallam pl. tömegdal. Elfogadhatóbb a harmónika, ha legalább egy hegedű is szól mellette, amelyik a dallamot viszi, a harmonika pedig helyesen, csak akkordizál. Az elmondottak szem előtt tartá­sával a Megyei Tanács Népművelési Osztálya által meghirdetett rig­muspályázaton induljon harcba minél több rigmusíró! Szülessen egyre több alkalmas művészi jó rigmus, hogy lelkes rigmusbrigádjainknak kezébe adhassuk, akik majd a dal szépségé­ül, a rigmus csípősségével, őszinte közvetlenségével serkentik vidám, jó munkára és helytállásra dolgozóinkat. Turáni Dezső Nyílt levél a géiyei dolgozó parasztokhoz sztergály község hat átjáró bi­zottsága értékelte $ község s) edményeit a növényápolás és ara­tást illetőleg. A halár járási bizott­ság megállapította, hogy 'Esztergáiig 'cösscg dolgozó parasztsága elvégez­te a reá háruló feladatokat, megöl- iotia a minisztertanács határozata ban megszabott kötelességekéi, ügyanakkor Géiye község csatlako­zó határát is betekintette és megál­lította, hogy az aratási munkákat xétye község dolgozó parasztsága, le maga a termelőszövetkezet: is el- íhnyagoUa. Akkor, amikor Eszter­éig község dolgozó parasztsága az íratás munkáit az egész járásban az Henjáió községek között végzi, ak­kor a gétyeiek lemaradóan és kul­logva végzik az aratást. Az egész határban a gabona érett. Ma azt akarjuk, hogy szemveszteség nélkül végezzük el az aratás munkáit, egy­két napon belül teljesít érvünk kell az aratást. Erre minden lehetőség meg­van, csak az szükséges, hogy jobb munlcalend/iilettel, jobb munkaszerve­zéssel és versenyvállalásokkal, de ugyanakkor dolgozó parasztságunk felé jó felvilágosító munka végzé­sével biztosítsuk a döntő sikert. Esztergáig község dolgozó paraszt­sága ezt tette és emellett még csat­lakozott a budapesti EMAG által szervezett behordási, cséplési és be­gyűjtési versenyhez. Esztergáig köz­ség dolgozó parasztsága ettől a ver­senytől azt várja, hogy a begyűjtési eredmények augusztus 7-re teljes sikerrel záruljanak, jzt várjuk Gétye község tanácsától, állandóbizottsá­gaitól, hogy a tömcgkapcsolatok jó szélesítése mellett és jó felvilágo­sító munkával úgy szervezzék a dol­gozó parasztság mimikáját, hogy az aratási egy-két napon belül Gétye községben is elvégezzék. TISZTÁI IMBE vb elnök, Ft) LEEI ZOLTANNE vb-titkúr WUBEZEB EBNő mezőg az d. állandóbiz. elnöke■ Szerda, 1953 jul. 15, Újításokkal uj, boldogabb életünkért AZ ESÓ, amely a tikkasztó napsütés után eleredt, mintha gombnyomással irányítanák, elállt. A felhők veszélytigérőn száll­tak nyugat felől. A félénkek — és ellenségeink, akik örültek vol­na ennek — azt mondták, jég lesz... Hát nem lett jég... Az esőre pe­dig, ami esett, éppen szükség vo1-*- A gabonát már nagyobbrészt, learatták a kanizsai határban. A frissen ázott földeken a sötét-» zöld, kövér kukorica hajladozott a szellőben. Az emberek, mint­ha félretettek volna minden gond°l> vidámak voltak, Erre meg­volt minden ok. Az előző héten Na§y Imre elvtárs, a miniszter- tanács elnöke beszélt, most pedi§ Rákosi elvtórs szólt a dolgozó néphez. A programm, amely elhanSz°tt, életszinvonalemeíkedést és boldog életet igér... Ezt ígéri a föld is. Kint a mezőkön és bent az üzemekben egyaránt folyt a munka; A MASZOLAI Ásványolaj területére tükörrima asz­íalt-ut vezet. Nem olyan régen sártengeren kellett áthatolni, hogy az ember a pártszervezethe2’ az üb-hez, vagy a műhelyekbe jusson. A javításra váró gépek gyakran félméter mélyen álltak a sárban. A dolgozók állandóan azzQi zaklatták az üzemi bizott­ságot, hogy utaljanak ki a részűkre gumicsizmát. Ma már nem kell gumicsizma. » Ahogy a műhelyből kijönnek> sima aszfaltra lépnek. Az ud­varon most már éppen úgy dol§ozbatnak, mint a műhelyben. A szerszámot nem nyeli el a sar­A nemrég épült, hatalmas szereiőcsarnokba lépve, Palatinusz elvtársat kerestük. Az üb-nél azt mondták, hogy csoportja nagyon szép felajánlást tett augusztus 20 tiszteletére. Az ember azonban nem mindig azt cselekszi, amit előre tervezett, mert vannak ..ob­jektiv“ nehézségek és ..objektiv’ körülmények. Ilyen -objektiv* körülményképpen került elénk Török János hegesztő is, aki he­gesztő pisztolyával valami nagy hengert vett kezelés alá. — Az elvtársak már egészen megfeledkeznek rólunk — kiál­totta az ágyudörgéshez hasonló zajban, aztán elmondta, hogy megint újított. — Majd visszafelé idejövünk — mondottuk —, most Palati- nuszékkal kell beszélnünk. —• Török Jánostól azonban nem lehe­tett olyan könnyen szabadulni. Arca> amelyen csak néha, tévedés­ből időzik a kedvetlenség, most m®g a szokottnál is derültebb volt. Örömének okozója elsősorban is az volt, hogy szombaton is­mét meggyőződhetett, hogy pártunk, kormányzatunk mindent el­követ. azért, hogy a dolgozó nép élete boldogabb legyen ebben az országban s aztán nagyon örül annak is, hogy a kormánypro- grammra máris egy újítással válasz°i­— Egy újfajta villanyhegesztő kábelsarut készítek — mondta. — A sarut vörösréz helyett vaslemezből állítom elő, mégpedig csavarok nélkül, automatikus kaPcsolással. A régi saruból sok kellett, mert gyakran eltörött a leszerelésnél. Ezenkívül hátrá­nyos volt az is, hogy a kábel a saru hibája folytán átmelegedett. Most nem kell bíbelődni a le- és felszereléssel, egyszerűen csak rá kell kapcsolni. Ez nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb vörös­rezet használunk fel, hanem sok időt is megtakarítunk. — Surányi Márton is újítóit — mondotta —, jó lenne, ha vele is beszélnének. Együtt lettünk sztahánovisták.* 5 Nézzék csak, éppen ott dolgozik. Surányi Márton 35 év körüli, mosolygós arcú férfi. Az a tí­pus. akiről azt szokás mondani: -jóvágásu“ ember. Széles vállu és telt arcú. 1937-ben jött át Erdélyből, hogy az ottani nyomor után magyar földön keresse azt, amit odaát nem talált meg. Abban az időben még a mi országunkat is a tőkések bitorolták s nem ta­lálta meg azt, amiért otthagyta Erdélyt. Most boldogan beszél életéről, munkájáról, gyermekeiről — és újításáról. Negyedévi átlagos teljesítmény e 152 százalékos volt. A mostani negyedévben még magasabb eredményt akar elérni* — No és mi van az újítással? — Azon gondolkodtam — kezdte — hogyan tudnám az oxigén- és a karbidfogyasztást csökkenteni... így született meg az újítás. —- Ennyiből állt az egész? — Nem egészen. Arra is gondoltam, hogy kevesebb oxigénnel, magasabb hőt állíthassak elő. —• És sikerült? Válasz helyett megmutatta újítását. Az újítás két részből állt; egy vastagabb és egy vékonyabb csőből. A vastagabb cső szabá­lyozható szeleppel van ellátva s a végén pedig egy nagyobb kali­berű lángfogó látható. — Ezzel a hordozható készülékkel a nagyobb munkadarabokat — többek között a himbakarokat és lendkerekeket — melegítjük elő —- mondotta. —■ A vastagabb csövön jön az alacsonyabb nyomású gáz, a vékonyabbikon pedig a magasnyomású levegő. Tehát az elő­melegítésnél nem lesz szükségünk sem oxigénre, sem pedig kar- bidra... Örülök, hogy elgondolásomat sikerült megvalósítani. _________________________________ (Takács) Te jíörténet; két részben (Kommentár nélkül) Feleségem reggel fél 6-kor in­dult el a nagykanizsai Szabadság­téri tejbolt felé. Néhány perc múlva már ott állt a többi, tejre- váró asszony között. Hamarosan hozták a tejet s megkezdődött a mérés, amit Szintai Nándor, a 7-es számú bolt dolgozója vég­zett. Simán ment minden. Szintai közölte, hogy aki akar, darát is vásárolhat — különben ezt már az előző napon tudomásukra hoz­ta a vásárlóknak. Feleségem a tejet megkapta s utána egy kiló darát kért. ★ —1 Aki darát akar, hozzon zacs­kót — jelentette ki Szintai Nán­dor. — A múltkor zacskóval együtt adták — mondta valaki. — Az a múltkor volt. a múltkor már elmúlt s vele együtt a zacs­kó is — viccelődött Szintai. Feleségem hazahozta a tejet. Még nem volt 6 óra sem. Keresett egy zacskót és ment vissza a boltba. Ekkor már sok asszony állt ott, kezükben papírzacskókat lobog­tatva. Szintai egy-két asszony­nak, akik azt mondták n rki ..Nán­diként, adott darát. A többi asz- szony várakozott. Szintai is vá­rakozott, mondván, először kiméri a tejet. Néha jött egy-egy asz- szony, aki tejet kért, aztán ezek is hazamentek zacskóért. Végül a tejeskannások elfogytak, csak a zacskósok várakoztak tovább. —1 Nándi, most már mérje a darát —■ sürgették a türelmetle­nebbek, Szintai azonban közis­mert nyugalmával tovább várako­zott a pult mögött « azt mondta: —■ Akinek nem tetszik, ne vár­jon — ezzel kiment a boltból. 1 Biztosan elment a büffébe egy fröccsre — morajlottak fel a zacskókat türelmetlenül lobogtató asszonyok. Hogy Szintai valóban a büffébe ment-e, arról nincsenek hiteles adatok, azt azonban min­den kétséget kizáróan megállapí­tottam, hogy feleségem, aki 6 óra­kor már a darára várakozott, 8 óra előtt 2 perccel érkezett haza a lakásunktól alig 100 méterre lé­vő tejbolthö!. Még ekkor is Szin­tai Nándort szidta. Jogosan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom