Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a budapesti pártbizottság aktivaértekezletén 1 '(Folytatás a S* oldalról) ipari munkásságunk életszínvona­la,* jóléte, kultúrája. Ez az álta­lunk javasolt változások lényege. Pártunk most a dolgozók élet­színvonalának erőteljes emelésé­re vesz irányt. Tudja ezt az ellen­ség is, Azt is tudja, hogy a dol­gozó nép életszínvonalának eme­lése erősíti, szilárdítja a munkás­paraszt összefogást, erősiti, szilár­dítja népi demokráciánkat és ezért a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy tervünket megzavarja és keresztezze. A belső ellenséget támogatják minden erővel az imperialista há­borús gyújtogatok. Az imperialis­ta tábort egyre jobban idegesítik a Szovjetunió sikerei a kommu­nizmus építése terén, a népi de­mokráciák, a Kínai Népköztársa­ság kulturális és gazdasági fellen­dülése. Nyugtalanitji őket egy sor kapitalista ország kommu­nista és munkásmozgalmának, a gyarmati és függő országok fel­szabadító harcának erőteljes fej­lődése. A béketábor eredményei­vel szemben az imperialista tá­borban nőnek a gazdasági bajok, kiéleződnek az ellentétek az Egye­sült Államok és csatlósaik között. Ebben a helyzetben az imperia- lis ák lázas aktivitást fejtenek ki, igyekeznek növelni nyomásukat a béketáborra, irányt vesznek olyan provokációkra, mint amilyeneknek Berlinben vagy Koreában voltunk tanúi., ßokszaz millió dollárt fordí­tanak a provokációk, szabotázsok szervezésére, ■ aktivizálják ügynö­keiket, kénjeikéit, provoke,- óraikat. A nemzetközi imperializmus egy ilyen ügynökét leplezték 1« a Szov­jetunióban Berija személyében. A mi pártunk helyesli azt az erélyt, határozottságom és gyorsaságot, me­lyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Vezetősége eb­ben a kérdésben tanúsított-. A ma­gunk számára, levonjuk belőle a ta­nulságot, hogy szakadatlanul éberen kell őrködnünk, hogy őrizzük, mint a szemünk világát, pártunk egysé­gét, kollektiv vezetéséi és szilárd, marxista-leninista ideológiai alap­ját (Nagy taps.) Nem kétséges, hogy az imperia­listák és ügynökeik itthon, nálunk is meg fognak próbálni mindent, hogy zavarják szociálisa építésün­ket, dolgozó népünk életszínvonalá­nak emelését. Ebben a helyzetben fontosabb, mint bármikor, hogy mindenki világosan lássa: pártunk és vezetése egységesebb, összeforrot. tabb, mim. valaha. (Nagy taps.) Ennek as egységnek, összekovácsolt- Ságnak szilárd és megingathatatlan alapját azok az eszmék és tanítások képezik, melyeket Maix-Engela- Lenin-Sztálin. dolgoztak ki, s ame­lyek mint a múltban, úgy a jövő­ben is változatlanul megvilágítják előttünk a szocializmushoz vezető utat. Erőnket és egységünket növeli egyre mélyülő baráti viszonyunk a népi demokráciáihoz, felszabadí­tónkhoz, a hatalmas Szovjetunióhoz, valamin.1!, a eokszáz milliós béketo,- borhoz. A mi erős és egysége» pártunk a felszabadulás óta megoldott min­den feladatot, ami elé a történelem állította. Dolgozó népünk üdvére és felvirágzására megoldja azokat a célokat is, amelyeket most tűztünk ki magunk elé. De ehhez az kell, bogy pártunk minden tagja, minden kommunista, népi demokráciánk min­den őszinte hive álljon csatasorba, menjen ellentámadásba. (Hosszan­tartó taps.) Újra mozgósítanunk kell mindazt aminek annyi sike­rünket- köszönhe-jük: a türelmes meggyőzést, csak úgy, mint a bátor helytállást, az áldozni tud ást, a közérdek Önzetlen szolgálatát. Lássa az egész OTBzág, hogy pártunk egy­séges, összekovácsolt, hogy minden tagja, minden szervezete, minden agitátora és minden népnevelője helyesli célkitűzéseinket, hogy el van szánva arra, hogy leleplezi, visszaveri és szétzúzza az ellenség minden támadását mely dolgozó né­pünk életszinvonalának, jólétének emelkedését meg akarja gátolni. Dolgozzunk bátran, magabiztosán, jó ügyünk igazába és helyességébe vetett hittel és a siker, a győzelem, mint annyiszor, újra a miénk 1 (Per cekig tartó ütemes taps. Felkiáltá­sok: Éljen a párt!) Rákosi Mátyás elvtárs hosszan­tartó, lelkes tapssal fogadott be­széde után Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke szólalt fel. Nagy Imre elvtárs beszéde — Elvtársak! Rákosi elvtárs beszámolója, amely lyel teljes mértékben egyetértek, világos választ ad mindazokra a kérdésekre, amelyek! pártunk Köz­ponti Vezetőségének határozatával kapcsolatban párttagságunk köré­ben felmerültek. Pártunk Központi Vezetőségének határozata, az a vál­tozás, amely gazdaságpolitikánkban történt, a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály életszinvonalának, valamint szociális és kulturális szük­séglete fokozottabb kielégítésének nagyszerű célkitűzéseit szolgálja, azt, hogy a szocialista iparosítás ut­ján úgy haladjunk előre a szövializ. mos felé. hogy az a dolgozó nép, a szocialista építés derékhada, a munkásosztály életszinvonalának szüntelen javulásával járjon, hogy valóban érvényre jusson az a jelszó: a legfőbb érték az ember. Ez a gazdaságpolitika szorosabb­ra fűzi kapcsolatainkat a néppel, a munkásosztállyal, növeli a párt befolyását és erejét. Ez a gazda­ságpolitika, amelynek útjait Köz­ponti Vezetőségünk határozata je­lölte ki, pártunk és országunk ere­jének kiapadhatatlan forrása. A Központi Vezetőség határozata meg­vetette alapjait az igazi kollektiv pártvezetésnek, nagy lépést tett előre a birálai és önbirálat bolsevik módszereinek kifejlesztése, a belső párídemokrácia érvényesülése terén is. A Központi Vezetőség határoza­ta megszilárdította a pártvezetés egységét, amelybe nem verhet éket ee belső, se külső, ellenség, amely szilárdabb, mint valaha, és amelyre jobban vigyázunk, mint a szemünk fényére. (Nagy taps.) A Központi Vezetőség határozata világosan kijelölte számunkra azo­kat az elveket, amelyek a hibák ki­küszöbölésével lehetővé teszik azé­les fron'-on az egész dolgozó néppel való előrenyomulást* a szocializmus felé. A Központi Vezetőség hatá­rozat ának nagy jelentősége van párttagságunk ideológiai egységé­nek kikovácsolása terén ia, mert fejlődésünk jelenlegi szakaszában világosan kijelölte a marxizmus- leninizmus tani-ásainak a mi viszo­nyainkra való alkalmazását. A ha­tározat elmélyült, alapos feldolgo­zása eloszlat minden kételyt ato- kintetben, hogy előre megyünk vagy visszafelé, hogy gazdaságpoli­tikánk nem a kapitalizmus, hanem a szocializmus számára rakja le az alapokat. A Központi Vezetőség határozata az eddiginél sokkal szélesebb ala­pokra helyezi a munkás-paraszt szö­vetséget, megszilárdítja a középpa- rasztságho® való viszonyunkat és ezzel biztosabb alapokra helyezi népi demokratikus rendszerünket. A Köz. ponti Vezetőség határozata iránytű a kormány »zámára, amelynek ma egy hete a partomenhbem ismertetett programúi ja irányelveiben és gya­korlati megvalósításában egyaránt pártunk Központi Vezetőségének határozatán nyugszik. Pártunk hatalmas, legyőzhetetlen erejének megingathatatlan, szilárd alapját a pártszerü kollektiv veze­tés, a munkásosztállyal való össze- forrottság, a dolgozó nép széles tö­megeivel való legszorosabb kapcso­lat és a marxizmns-leninizmus taní­tásai jellemzik, tűzzél magyarázha­tó, hogy pártunk a legviharosabb időkben is megállta a helyét, kitű­zött célját mindig megvalósít ott a, népünket munkásosztályunkkal az élén, gyözelemről-gyözelemTe vezet­te. Nem fér hozzá kétség, hogy a most előttünk álló hatalmas felada­tokat is sikerrel megoldjuk. Elvtársak! Annak, hogy pár­tunk az uj feladatokat is győze­lemre viszi, legbiztosabb záloga azok a nagyszerű eredmények, azok a ragyogó sikerek, amelye­ket pártunk immár 35 esztendős fennállása alatt kivivőit. A Hor- thy-reakció és a fasizmus sötét esztendeiben áldozatos harcokban a munkásosztály élén a mi dicső pártunk mutatta népünknek a fel­szabadulás útját. A mi pártunk volt az, amely összeforrva a nép­pel, hős munkásosztályunk élén megdöntötte a kizsákmányoló úri osztályok uralmát és minden ha­talmat a dolgozó nép kezébe tett. A nagybirtokrendszert pártunk irányításával zuztuk szét és for­dítottuk ki sarkaiból a régi feu- dális-burzsoá Magyarországot. A népnyuzó nagytőke kisajátítá­sával, a gyárak, bankok és nagy­kereskedelem államosításával a kapitalizmusra megsemmisítő csa­pást mértünk országunkban. Ki szabta meg a feladatokat, ki irányította a harcot, ki vitte győ­zelemre dolgozó népünket a ka­pitalizmus ellen? A mi pártunk. Elsöpörve a nép ellenségeit, a mi pártunk harcai nyomán lett va­lóban miénk az ország, amelyet magunknak épitünk. A bűnös fasiszta háborúban összeomlott ország romjain pártunk bontakoz­tatta ki munkásosztályunk, egész dolgozó népünk alkotó erőit, tűzte ki az ország újjáépítésének nagy­szerű feladatát. A párt öntöttéről és önbizalmat dolgozó népünkbe. A háborút követő gazdasági rom­lás és az infláció nyomorúságából a párt vezette rá az országot a gazdasági felemelkedés és a jobb. élet útjára, amelyen haladva el­űztük népünktől a munkanélkü­liség rémét és vele a sötét ke­nyérgondot. A munkásságot tettük meg uj épülő társadalmunk szi­lárd alapjává. Átmeneti nehézségek, vagy hi­bák néha elhalványítják nagysze­rű vívmányainkat, pedig mennyi munka, mennyi fáradság és ve­rejték, mennyi érték van ezekben a nagyszerű alkotásokban, ame­lyek mind-mind a dolgozó népé. Jobban meg kell becsülnünk el­ért eredményeinket, annál is in­kább, mert enélkül a hibák fel­ismerése és helyrehozása sem ha­ladhat jó utóm A parasztság felemelkedésének9 a szocializmus építésének a szövetkezeti gazdálkodás az egyetlen járható útja Elvtársak! Alig egy hete is­mertettük az ország szine előtt gazdaságpolitikánk célkitűzéseit és azokat a rendszabályokat, ame­lyeket Központi Vezetőségünk ha­tározata kijelölt és végrehajtá­sukra máris megtörténtek az in­tézkedések. Kétszer ad, aki gyor­san ad — mondja a közmondás és pártunk politikai bizottsá­gának határozatai alapján a mi­nisztertanács már kiadta a ren­deletet a begyűjtési hátralékok miatt a parasztságra és a terme­Va&árnap, 1953 jnl. 12. lőszövetkezetekre kivetett kárté­rítések eltörlésére, a termelőszö­vetkezetek esedékessé vált adós­ságainak csökkentésére, az ingye­nes állatorvosi szolgálat beveze­tésére. Megjelent a beadási hát­ralékok törlésére vonatkozó ren­delkezés, amelynek értelmében mindazoknak — legyenek egyéni­leg dolgozó parasztok vagy terme­lőszövetkezetek —, akik folyóévi beadásukat teljesítik, a beadási hátralékukat törölni kell. Holnap — amint arra már Rákosi elv­társ utalt —, megjelenik a rende­let, amely a termelőszövetkeze­tek* valamint az I. II. és III.- tí­pusú termelőszövetkezeti csopor­tok és tagjaik beadási kötelezett­ségét minden beadásra előirt ter­méknél 10 százalékkal csökkenti azzal, hogy aki a termelőszövet­kezetből kilép, a kedvezményt visszatéríteni tartozik. Ez a ked­vezmény azonnal hatályba lép és nagy segítséget jelent a termelő- szövetkezetek gazdasági megerő­södéséhez, termelésük fejlesztésé­hez és tagjaik jólétének emelé­séhez. A már kiadott rendelkezésekkel egyidejűleg a minisztertanács uta­sította a földművelésügyi mi­nisztert, hogy az önkéntesség el­vének szigorú betartása érdeké­ben dolgozza ki és két héten be­lül terjessze a minisztertanács elé a gazdasági év végén, októberben a termelőszövetkezetekből való kilépést szabályozó rendeletterve­zetet, amely pontosan és részlete­sen előírja a kilépés feltételeit, és módozatait. Az igazságügyminiszter is uta­sítást kapott a minisztertanácstól, hogy sürgősen dolgozzon kJ tör- vényjavaslatot az amnesztiára, továbbá készítse el az internálás intézményének megszüntetésére vonatkozó jogszabályt és a kitele­pítettek. letelepedését szolgáló végrehajtási utasítást azzal, hogy a minisztertanács még Julius hó­ban kiadhassa a megfelelő utasítá­sokat és hozzákezdhessen azok gyakorlati végrehajtásához. A kormány és a párt tehát nem késlekedik. Egymást követik az intézkedések, amelyek pontosan meghatározzák a rendszabályok végrehajtását, azok idejét és mód­ját. Minden intézkedés és rendsza­bály gyakorlati megvalósításánál ezekhez az utasításokhoz kell tar­tania magát mindenkinek, mind dolgozó parasztságunknak, mind termelőszövetkezeteink tagságá­nak, mind a kulákoknak, mind a kitelepitetteknek. Ezeknek az uta­sításoknak alapján hajthatják végre a kormány által meghatá­rozott rendszabályokat hatósága­ink, igazságügyi szerveink, rend­őrségünk és helyi tanácsaink. Az ellenség megpróbál ezzel szem­ben türelme-len séget szítani, arra igyekszik rávenni nem egy helyen a termelőszövetkezetek tagjait hogy ne októberben, ne a gazdasági év végén, hanem most lépjenek ki a szövetkezetekből. Megfeledkeznek arról, hogy éh­ben az országban törvényes rend van és az történik, amit a nép ér­dekében a páxt és a kormány akar, és nem az, amit az ellenség diktálni szeretne. (Hosszantartó nagy taps.) Az ellenséges uszításnak nem sok foganatja van, de aki felül neki, ráfizet. (Derültség.) Minden termelőszövetkezeti tag nagyon jól tudja, hogy a kilépésnek megvannak a szabályai és törvé­nyes előírásai. Csákig ezek betartá­sával és nem önkényesen lehet el­járni. A kormány sem tűri az ilyen­fajta önkényeskedést, mely megká­rosítja úgy a népgazdaságot, mint a termelőszövetkezet tagságát. Szá­zak, ezrek érdekeit nem engedhet" jük odadobni néhány ember türel­metlenségének vagy őnkónyeskedé- sének. Egyéni parasztságunk felé ma egy hete a parlamentben kifejtet­tük, milyen messzemenő intézkedé­sekkel kívánjuk elősegíteni a me­zőgazdasági termelést, hogy messze­menően növelni kívánjuk a beruhá­zásokat és azt a segítséget, amit agrotechnikai eszközökben, műtrá­gyában, vetőmagban, hitelekben ki- vántmk a számára biztosítani. Ezt az Ígéretünket változatlanul tartjuk és be is váltjuk, amire egyénileg dolgozó parasztságunknak nem kell soká várnia. Ez azonban, egyáltalá­ban nem jelenti azt, hogy a terme­lőszövetkezeteket elhanyagoljuk. El­lenkezőleg: az eddiginél sokkal fo­kozottabb gondot fordítunk rájuk* Ez a célunk és ezt el is fogjuk ér­ni, hogy a termelőszövetkezetek bő­termő, jól jövedelmező gazdaságok, a jólét forrásai legyenek, amelyek boldog és gondtalan életet teremte­nek tagjaiknak. Az államnak minden eszköze meg­van ahhoz, hogy ezt biztosítsa. A beadási kötelezettség 10 százaiékps csökkentése, amit már elrendelt a; kormány, továbbá a kártérítések éa lejárt adósságok, valamint a be­adási hátralékok törlése mutatják, hogy a kormány messzemenően fel­karolja a szövetkezeteket, nem is beszélve azokról a nagy kölesönök­ről és beruházásokról, amelyekkel eddig is, de ezután még inkább hozzájárul gazdálkodásuk fejleszté­séhez és tagságuk boldogulásához. Annál is inkább, mer: a párt és á kormány változatlanul továbbra is azon az állásponton van, hogy a parasztság felemelkedésének a szo­cializmus építésének a szövetkezeti gazdálkodás az egyetlen járható útja. Falun minden erőt as aratásra kell összpontosítani Elviársak! Mindazok a célok, amiket gaz­daságpolitikánkban magunk elé tűztünk, népünk, hazánk javát szolgálják. Ez a magyarázata an­nak* hogy bejelentett rendszabá­lyainkat a lakosság országszerte nagy örömmel és megkönnyebbü­léssel fogadta. Most már a kor­mányon van a sor, gondoskodni arról, hogy intézkedéseink, rende- leteink jótékony hatását és kézzel­fogható eredményeit dolgozó né­pünk minél előbb tapasztalhassa életviszonyainak jelentős megja­vításában. Munkásosztályunknak, paraszt­ságunknak, értelmiségünknek, az egész országnak látnia és éreznie kell, hogy helyzetében mélyreható változást hoznak a párt és a kor­mány intézkedései. A jó termés- kilátások kedvező alapot terem­tenék intézkedéseink eredményes végrehajtásához. Hogy azonban ez valóban igy is legyen, a falun minden erőt az aratásra kell össz­pontosítani. Az idén rég nem lá­tott jó termést takarítunk be ke­nyér- és takarmánygabonából egy­aránt. A felszabadulás óta nem volt ilyen jó gabonatermés az or­szágban. Mindennél fontosabb fel­adat a megtermett dús gabonát idejében és szemveszteség nélkül learatni. Megyei és járási pártbi­zottságainknak, falusi pártszerve­zeteinknek most ez a legfőbb fel­adatuk. Nem könnyű elvégezni, mert a gabonafélék csaknem egy­idejű beérése mellett fokozódott az ellenséges elemek aknamunká­ja, hol az aratás, hol a C9éplés, vagy a begyűjtés terén. Népünk mindennapi kenyeréről van szó, ami parancsolóan meg­követeli, hogy az ellenséges ele­mek káros tevékenységére a tör­vény teljes szigorával kell lesúj­tani. Az aratógépek és kombáj­nok fokozottabb kihasználásával, a két műszakban való munkával, jobb munkaszervezéssel, főképpen az állami és termelőszövetkezeti gazdaságokban biztosítani kell, hogy a megtermett gabonát gon­dosan be is takarítsuk. A jó ara­tás és cséplés a feltétele a jő be­gyűjtésnek. Az idei gazdag ter-i másból könnyen eleget lehet ten­ni az állam iránti kötelességnek“ bőségesen marad háztartási szuk- ségletre és szabadpiacira is. Begyűjtési rendszerünk olyan, hogy az idei nagyszerű, régen nem látott gabonatermésből sem kell többet beszolgáltatni. A na­gyobb termés minden előnye és haszna a termelőké, az egyéni é3 termelőszövetkezeti parasztoké. Dolgozó parasztságunk és ter^ melőszövetkezeteink tagsága lel­kesen és örömmel fogadta a kor­mány bejelentett intézkedéseit a mezőgazdasági termelés messze­menő felkarolása és a dolgozó pa­rasztság helyzetének jelentős meg-* könnyítése tekintetében. Dolgozó parasztságunk és ter­melőszövetkezeteink tagsága az­zal juttatja igazán kifejezésre a párt és a kormány politikájának helyeslését, ha tetteikben is mellé áll, ha az aratás-cséplés nagy munkájának példás elvégzésével és az állam iránti kötelességei pontos teljesítésével elősegíti a ki-* tűzött feladatok megvalósítását* Mindazoknak, akiket örömmel és lelkesedéssel töltöttekei pártunk és kormányunk célkitűzései, teljes erejükkel és szilárdan pártunk és kormányunk mellé kell állniok és szembe kell fordulniok azokkal* akik türelmetlenséget, bizalmat­lanságot próbálnak szitani. Ez nem segiti, ellenkezőleg, megne­hezíti és meglazítja az üdvös rend­szabályok végrehajtását, ami nem a dolgozó nép. ami az ellenség ér­deke. Ismételten fel kívánom hívni a figyelmet arra. amit ma egyhete világosan és határozottan leszö­geztem: a dolgozó nép érdekében megjelölt rendszabályok bizonyit- jak — és ezt Rákosi elvtárs mai beszámolójában erőteljesen ki­hangsúlyozta —, hogy a párt és a kormány egységes a feladatok megoldásában és hogy segitőkész- sége a legmesszebbmenő* (Folytatás au 6. oldgiOAg I. I. . ........ ■! ■«'■■■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom