Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-05 / 156. szám

Helytáll a petriventei Népköztársaság iss CSEPEGŐS ESŐBEN indulunk el Kaisz Jánosnéval, a petriventei Népköztársaság termelőszövetke­zet tagjával, hogy kint a földeken megkeressük Korcsmáros István elvtársat, a tsz elnökét. Valamikor azt mondták, hogy a falusi dolgozó az szófukar, tar­tózkodó az idegenekkel szemben. A sok régi megállapítással együtt, ennek is lejárt az ideje. A jó tíz­perces, negyedórás séta közben már ki' is bontakozik előttünk nagyjából a Népköztársaság tsz minden főbb eredménye, tagjai­nak élete. Csak egyszer kellett kérdezni Kaisz Jánosnét. Azután már elmondott mindent. Nem ta­gadta a nehézségeket sem. Meg­tudtuk, hogy a télen bizony nem jutott úgy, mintha jó termés lett volna tavaly, de most már csak az ég borul el gyakran, a tagok annál derűlátóbbak. Éppen jól rázendít az eső, amire megtaláljuk Korcsmáros elvtársékst. Egy jókora fa koro­nája azonban megvédi a kintlévő- ket. Ebben a kényszerű pihenő­ben folyik a beszélgetés. Most már még érthetőbbé vá­lik, hogy miért a derűlátás. Szor­galmas a tagság, nincs elmaradás a munkában, jól folyik az aratás, növényápolás, gazdag termésre van kilátás. Ennek csak az ellen­ség nem örül, de annál jobban a tsz-tagok. — KÉTSZER KAPÁLTUK a 65 hold kukoricát, krumplink be­töltve, a répánál elvégeztük a mély kapálást, a napraforgónál is kész a növényápolás — sorolja az el­végzett munkát Korcsmáros elv­társ Magyar Istvánnal, a növény- termelési brigád vezetőjével. Bizony annyi munkát végeztek, hogy két ember is kell, aki fejbe tartsa és úgy felsorolja, hogy gemmi se maradjon ki belőle. így $ztán hol az egyikük, hol a má­sikuk mond valamit. — A rétkaszálást se felejtsük ki — mondja éppen Magyar elv­társ —. Negyven holdon végeztük ezt a munkát, be is takarítottuk, a leadásnak is eleget tettünk 115 százalékra; Silózást is végeztek már. Hat­van köbméter volt a tavaszi ter­vük, de okulva a tavalyi tapasz­talatokból, 110 köbmétert készí­tettek. A tervet egyébként nem­csak ebben haladták túl. Úgy dolgoztak, úgy adták meg a föld­nek a nekijárót, hogy termés­átlagaik is mind magasabbak a tervezettnél, ösziárpából például 10 mázsát terveztek, ezzel szem­ben 12 mázsát hoztak ki holdan­ként a földből. — BEBIZONYÍTOTTUK, hogy jobb a közös — teszi hozzá meg­elégedetten Korcsmáros elvtárs. — Az egyénieknél 7—8 mázsa az átlagtermés. Hát még ha mind keresztsorosan vetettük volna — teszi hozzá —. Csak 10 holdat ve­tettünk igy az 56-ból, de azon a tizen 2 mázsával még magasabb az átlag. Abban már megegyeztek, hogy ősszel minden kalászost kereszt­sorosan vetnek. Nemcsak az őszi, de a tavaszi árpa is bebizonyí­totta, hogy jobb ez a módszer. A tavaszit már mind igy vetet­ték, de csodájára is járnak a kör­nyékbeliek. 75—80 szem van át­lag egy-egy kalászban. A gépállomás traktora most végzi a tarlószántást. Folyik a másodnövények vetése is. Tudják a tsz tagjai, hogy mennyire ér­demes kétszer vetni, hiszen ebből leadás sincs, ez már tisztán a szövetkezetét gazdagítja. SZÁMOLGATJÁK már azt Is, hogy mennyi esik majd egy mun­kaegységre. Egyelőre persze óva­tosak ezek a számltgatások, hi­szen még nincs raktárban a ter­més, de még az ilyen óvatos szá- mitgatások mellett is igen szép jövedelemnek néznek elébe. — Gabonából 4 kiló — igy az elnök elvtárs, de Magyar István más véleményen van. — Több lesz abból, mint négy kiló, úgy, ahogy Magyar István a nevem — mondja nevetve. — És pénzben? Most Korcsmáros elvtárs hu­nyorít egyet hamiskásan Magyar Istvánra: — Lesz az úgy ötven forint, ahogy Korcsmáros István a nevem. Nem kell hozzá nagy fejtörés, hogy kiszámítsa az ember, mit keres ebben az évben egy jól dolgozó tsz-család. Itt vannak például Vránics Györgyék. Az ember a növény- termelésben dolgozik, eddig olyan 300 munkaegysége van, de a tsz- ben dolgozik a felesége és a leánya is, méghozzá nem is akár­hogyan. A gazdasági év végére hármunknak meglesz a 700 mun­kaegységük. Ez pedig még az óvatos számítások szerint is azt jelenti, hogy 28 mázsa gabonát 14 mázsa burgonyát, egy csomó egyéb terményt és mintegy 30.000 forint készpénzt visznek haza az elszámoláskor. Igaz, hogy ebből a pénzből lejön a munkaegység­előleg, de ez már nem olyan je­lentős. Bőven lesz miből vásá- rolniok az ősszel. A TSZ-BEN is igen nagy meg­elégedéssel fogadták a hirt a ru­házati cikkek árleszállításáról. Látják, hogy érdemes még többet termelni, hiszen július elsejétől még többet ér a forint. Az ég még most is borús, de derültek az arcok a petriventei Népköztársaság termelőszövetke­zetben. Helytálltak az eddigi munkában, keményen készülnek a továbbiakra. Tudják, hogy ne­kik is részük van dolgozó népünk jólétének újabb emelkedésében. Úgy dolgoznak, hogy továbbra is ezen az utón járhassunk. Galorlelde tovább akarja öregbíteni jé hírnevét Időben vetettek, időben arattak és most időben kezdték meg a cséplést is Gutorfölde dolgozó parasztjai. De nemcsak ebben van különbség Gu- iörföldén a tavalyi és az idei eszten­dő között, sőt egymagában még ,az sem tükrözi a két esztendő közötti különbséget, hogy tavaly 14.5, az idén pedig 16 mázsa az ősziárpa át­lagtermése, hanem a cséplés módja is megmutatja, hogy más ez az év. Itt is, ott is táblák láthatók a köz­ségben és ha valaki végigjárná az egész falut, tizennégy ilyent számlál­hatna össze. Ezek a táblák jelzik ugyanis a közös szérűk helyét és azt, hogy hány gazda hord arra a szérűre. Nincs Gutorföldén egyetlen olyan dolgozó paraszt sem, aki külön csé peltetne az idén. Persze nem magától született meg ez az eredmény, de Gutorfölde veze­tői, kommunistái, tanácstagjai már nemegyszer megmutatták, hogy nem ijednek meg a nehézségektől. Már hetekkel előbb tanácsülésen beszélték meg a közös szérűk szerve­zését. Ezután kisgyűléseken, egyéni beszélgetéseken magyarázták meg a dolgozó parasztoknak ennek előnyeit. Elmondották, hogy mindenkine?: sa­ját érdeke, hogy mielőbb végezzenek a csépléssel, mielőbb csűrben legyen a gabona. Ennek pedig legjobb mód­ja, hogy közös szérűn csépelnek, nem kell naponta sok értékes órát csak a huzatással eltölteni. Ezenkívül ott is sokat megtakarítanak a dolgozók, hogy 10 százalékkal kevesebb a csép. lési díj, ha az közös szérűn történik. Eleinte még volt ugyan ellenvetés, de az okos érvek előtt meg kellett hajolnia minden értelmesen gondol­kodó embernek. így történt, hogy az ősziárpát egyetlen közös szérűbe hordták össze. Gyorsán és jól folyik most a cséplés, de így mégy a be­gyűjtés is. Tüske Károly, 3 holdas dolgozó paraszt volt az első beadó. Végh Antal 5 holdas dolgozó pa­raszt volt a következő, aki minden­ben szeret élenjárni. Első volt a sza­vazásnál, a földjei mindig gyomtala- nok. az ősziárpa beadásnál is csak Tüske Károly került eléje. Nem ma­radt le Balázsi István 6 holdas dől gozó paraszt sem, akit jó munkája elismeréséül beválasztották már régen a •mezőgazdasági állandó bizottságba Gutorfölde már országos hírnevet szerzett magának azzal, hogy élenjár a munkában, beadásban. Most az ara­tás, gabonabegyüjtés idején jő mun­kájukkal tovább akarják öregbíteni jó hírnevüket. Szorgalmazni kel! a másodvefésf a nagykanizsai járásban Zala megye több községének dolgozó parasztjait ez elmúlt év­ben sok gondtól mentesítette, hogy az időben learatott gabona földjébe másodnövényt vetettek. Puszfamagyaród — mely azóta szövetkezeti község lett — pl. 120 számosállat téli takarmányát biz­tosította-a másodve* éssel az el­múlt aszályos év ellenére is. A zalaegerszegi és lenti járá­sok termelőcsoportjai, egyénileg dolgozó parasztjai ezért nem is késlekednek a másodvellés mun­kájával. Kihasználják a kedvező időjárást, hisz ezzel nagyban tud­ják növelni jövedelmüket. A za­laegerszegi járásban eddig 111 hold rövidtenyészidejü kukori­cát és 267 hold egyéb másednö- vényt, a lenti járásban 59 hold rövidtenyészidejü kukoricát és 232 hold egyéb másodnövényt ve­tetnék el. Ez a mennyiség azon­ban egyik járásban sem mond­ható kielégítőnek. A nagykanizsai járásban pedig értnél jóval rosz- szabbul állnak. Ezt a munkát úgy nézték, hogy könnyen megy, mert a másodvetésből beszolgál­tatás sincs. Ezért fordulhatott elő. hogy eddig Nagykanizsa vá­ros dolgozó parasztjai — noha sokszorta kisebb a földterületük mint a járásé — megelőzték a járást a másodvétésben. A mai napig 43 hold másodnövényt ve­tettek. mmmM hzrm*sasi I Hol vagy Zsiga bácsi? Hol vagy, Zsiga bácsi — Móricz Zsigmondi, hol vagy? A te szemed kéne, a te erős toliad, látni, leírni a szétszórt úri kasztok fojtogatásából szabadult parasztot! Forró falvak útján, zöldelő Zalában téged emlegetve, szólílgatva jártam: mint jószavad egykor s könyveidet adtad — ahogyan te írtad — „Benjámin fiadnak" — éveimből adnék Móricznak, apámnak, csak volnál mellettem, csak hogy te is láthasd az egykori rongyos, az egykori görnyedt csuklóján az órát, asztalán a könyvet, látnád tiszta házát, gondozott jószágát, hallanád szavának szabad méltóságát Iraktorista lányok kezén, férfikéznél fürgébb motozásán örülnél — s ha nézm kanizsai Táncos, szentgyörgyi Bekőre — hogyan gondolkodnak tíz évvel előre tudom, egyik-másik ifjabb embereknél jobban lelkesednél, jobban tüzesednél. Járnád ország útját, népedet figyelnéd vinne ifjú szíved kutató nagy elméd. Ha most volnál közlünk — most volnál csak itthon! Hallgatná az ország: Móricz Zsigmoád mit mond? BENJÁMIN LÁSZLÓ Készüljünk fel a kukorica és napraforgó pótbeporzására Dolgozó parasztságunk körében napról-napra ismertebbé válnak a Szovjetúnió szovhozaiban, kolhozai­ban bevált új, termésfokozó módsze­rek. Egyik ilyen könnyen végrehajt­ható módszer* a pótbeporzás, melynek fontosságára és termésfokozó hatásá­ra a párt is többször felhívta a fi­gyelmet. Az eljárás egyszerű, mégis 2—3 mázsával, sőt ennél többel is, neli a termést, ami megyénkben azt jelenti, ha mindenki elvégezné jól művelt kukoricaföldjén a pótbepor­zást, 25.000 darab disznóval többet hizlalhatnánk meg. A kukorica csöve akkor lesz telt, ha a címerből a vi- ígpor eljut a fejlődő kukoricacső mindenegyes bajuszára és megtermé­kenyíti azt. A szél nem végzi el ezt megfelelően. A napraforgónál a ro­varok viszik át a virágport és mun­kájukat a kedvezőtlen időjárás aka­dályozhatja. Ebben kell segítenünk és a beporzás folyamatát a legtöké­letesebbé tennünk. A pótbeporzás leghatásosabb és legeredményesebb módszerét Muszijko szovjet tudós al- kalmázta. A kukorica pótbeporzásá­hoz szükséges készüléket — amely tölcsérhez hasonló — házilag köny- nyen elkészíthetjük kartonpapírból is. A tölcsér magassága 30—40 cm, nagyobbik átmérője 20—25 cm, a ki­sebbik 3—4 cm. Két tülszitát helye­zünk bele. A tölcsér alsó nyílásához sűrűbbet, a középső részbe ritkábbat. A sziták készítéséhez elhasznált ma­lomszitát, de közönséges gézt Is hasz­nálhatunk és ezzel biztosítjuk a vi­rágpor egyenletes elosztását és meg­akadályozzuk, hogy a virágpor közé hullott idegen anyagok a bibére hull­janak A napraforgó pótbeporzásánál a rovarok munkáját' kell utánoznunk és vért puha, bolyhos szövetből, szőr­méből kesztyűt készítünk, amelynek alakja kerek, nagysága pedig általá­ban a napraforgótányér méretének felelj en meg. Nagyon fontos, hogy a kesztyű puha legyen; ezért ajánla­tos vattát tenni alája. Mindkét pótbeporzási eszközt az asszonyok, nagyobb gyerekek házilag könnyen elkészíthetik és készítsék is el addig, amíg erre szükség lesz. Ne akkor kapkodjunk ezek elkészítésé­vel, amikor a pótbeporzás elvégzésé­nek az ideje nyakunkon van. Idő­sebb, nehezebb munkát végezni nem tudó asszonyok is biztosan szívesen elkészítik ezeket. A kukoricánál és napraforgónál a pótbeporzást kora reggeli órákban, a harmat felszállta után a nagy meleg beálltáig végezhetjük. A tölcsért jobb­kézzel a kukorica címeréhez emeljük és balkézzel belerázzuk a virágport. Amikor megfelelő mennyiségű virág- por van a tölcsérben, a virágport a bibére, a bajuszszálakra rázzuk, A folyamatos munkánál állandóan gyűj­tünk virágport is. Ezzel a módszer­rel 1200—1400 négyszögöl pótbepor. zását is elvégezheti egy ember, tehát a munka a terméseredmény növeke­désében — a többször elvégzett pót­beporzásnál is —1 bőven megtérül. Elvégezhető úgy is a kukorica pót- beporzása, hogy egy közönséges be- főttes üvegben gyűjtjük össze a vi­rágport, száját azután tüllel bekötjük és a bibeszálakra hintjük a virágport. Az összegyűjtött virágport ecsettel, vattaszerű anyaggal is rárázhatjuk a bibéi e. Mindenesetre legjobb és leggyor sabb a tölcséres módszer, de bárho­gyan is végezzük a pótbeporzást, 3—• 5-napos időközökben 2—3-szór ismé­teljük meg. Az összegyűjtött virág­port csak aznap használhatjuk, mert másnapra már elveszti megterméke­nyítő képességét. A napraforgónál az elkészített kesztyűt, szorosan odanyomködjuk a napraforgó tányérjához és így visz- szük át a virágport egyik tányérról a másikra. Másik módszere a napraforgó pót­beporzásának, ha a tányérokat gyen­gén egymáshoz érintjük és megráz­zuk és így a virágpor áthullik egy­másra. Azonban itt is a kesztyűvel való pótbeporzás tökéletesebb, mert , a keverék virágpor megtermékenyítő hatása sokkal jobb. Itt is 2—3-szor ismételjük meg a pótbeporzást. A pótbeporzás nemcsak a termést nö­veli, de megjavítja a mag minőségét is. A pótbeporzásból származó mag­vak sokkal keményebbek, sokkal élet képesebbek és ellenállóbbak a beteg­ségekkel szemben. Tanácsaink, mezőgazdasági állandó bizottságaink és agronómusaink in­dítsanak széleskörű felvilágosító mun­kát, hogy termelőszövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztságunk mi­nél nagyobb területen végezze el a kukorica és napraforgó pótbeporzá­sát és arra már most jól készüljön fel. Megyénkben a pótbeporzás alkal­mazása nagyban hozzájárulhat a ku­korica és napraforgó terméseinek emeléséhez és ezzel több takarmányt tudunk biztosítani gyorsan fejlődő állattenyésztésünknek és több nyers­anyagot adunk iparunknak, ez pedig életszínvonalunk emelését segíti elő. Németh Antal. Kimagasló eredmények a salaiovói állami gazdaságban A Béke-Világtanács ülése után sem állt meg a verseny a zala- lövői állami gazdaságban, sőt to­vább fokozódik és a gazdaság dol­gozói újabb kimagasló eredmé­nyeket érnek el. Az utolsó versenyértékelésnél a gazdaság vezetősége megállapí­totta. hogy a legjobb eredményt az I. számú növénytermesztési brigád dolgozói érték el, mei’t heti normáját a brigád 177 szá­zalékra teljesítette. A fűkaszálás­nál Simon Gyula munkacsapat vezető. Berkes Sándor, Rujsz József, Tóth Gyula és a munka­csapat még több tagja 197 száza­lékos eredményt ért el. A gazdaság DIGz-fiataljai a széna,gyüj lésnél megmutatták, hogy tudnak jó eredményt elérni. Zsoldos Rozália, Pintér Irma. Né­meth Ilona ér Szabó Irén á'lag- teljesitménye 128 százalék volt önnél a munkánál. A versenyben a második helye­zés: a növénytermesztésben a IV számú brigád érte el. Ez a bri-. gád a szentgyörgyvölgyi üzem­egységben dolgozik, ahol a Dl'Sz fiatalok a szénaforgatásban 163 százalékot értek el, ősziárpa ké­vehordásban pedig 137 százalékot. A traktorosok közül Lukics. Fe­renc 133, Szabó János pedig 131 százalékra teljesítette normáját. A II. számú brigádban legjobb eredményt a szénafergatók értek el. Eredményük 146 százalék. A III. számú brigádban a férfi munkacsapat tagjai 172 százalé­kos eredményről számolnak be. A brigád átlagos teljesítménye 136 százalék. Ebben a versenyszakaszban a fogatolok közül Horváth Jenő lett az^ első, akinek teljesítménye 150 százalék. Az állatienyésztés dolgozói is versenyben vannak. Az állatgon­dozók közül Molnár József" 157 százalékra teljesítette vállalását. Gyarmati Vendel 149 százalékot ért el. A II-es számú farmon az ál la Tenyészt ők körében kimagasló eredményeket értek el a dolgozók. Hajba Elek és Takacs Józséf ser­téstenyésztő elletők a 16 ■ kilo­grammos választási súly helyett 22 kiló 2 dekát ériek eí.

Next

/
Oldalképek
Tartalom