Zala, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-26 / 121. szám

A. „Pravda“ május M-i száma A jelenlegi nemzetközi helyzetről“ oimmel egészoldalos szerkesztőségi oiklcet közöl. Alábbiakban

'közöljük a szerkesztőségi oikk teljes szövegét:

Az títóbbd hónapokban, minden országban nagy érdeklődés nyilvánul meg azok iránt a lépések iránt amelyeket a vitás nemzetközi kérdések rendezése érdekében foganatosítanak. A jelenlegi körülmények között ez természetesSenki sem tagadhatja, hogy széles nemzetközi körökben erősödnek a nemzetközi viszonyokban tapasztalható feszültség megszüntetését célzó törekvések. A vitás kérdések megoldása utján tett minden lépés csökkentené a háborús veszélyt, elősegítené a népekre nyomorúságot hozó fegyverkezési hajsza beszüntetését, megkönnyítené sokmillió ember hely zetét. £s viszont, a nemzetközi helyzetben mutatkozó, feszültség fenn tartása a háborús előkészületek to vábbi fokozását jelenti, a katonai kiadások további növekedését, az adók további emelkedését, amelyek súlya mindenekelőtt a néptömegek vállára nehezedik.

Ilyen körülmények között bármely ország kormányának nemzetközi téren megtett minden újabb lé pését figyelmesen tanulmányozzák nemcsak kormánykörökben hanem a legszélesebb körökben is.

Köztudomású, milyen figyelemmel éS rokonszenwel fogadták a szovje- kormány vezetőinek nemrég tett nyilatkozatait arról, hogy a Szovjetunió kész az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján megoldani a vitás vagy megoldatlan nemzetközi kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok megszilárdították a népekben azt a hitet, hogy lehetséges a megérlelődött nemzetközi problémák rendezése, a népek ugyanis tudják, hogy a szovjet kormány nyilatkozatai soha. nem térnek el valóságos szándékaitólAz is köztudomású, hogy a béke megőrzésében érdekelt emberek be keszer6to megnyilvánulásként fogadták Eisenhower elnöknek április

16-i nyilatkozatában elmondott azon szavait, hogy a vitás kérdések közül, „legyenek azok nagyok vagy kicsinyek. egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tisztelelbentartásá- rá.“ és hogy „az Egyesült Áramok hajlandók igazságos részt vállalni magukra** a vitás nemzetközi kérdések megoldásában, jóllehet, Eisen- howemek ugyanebben a nyilatkozatában voltak más olyan mozzanatok is, amelyek semmissé tették e szavak pozitív jelentőségét. Most meg kell állapítani, hogy Eisenhower május 20-i újabb nyilatkozatában nyoma sem maradt ennek a békeszerető megnyilvánulásnak, nem is szólva a lettekkel való alátámasztásról. Teljesen érthető, hogy Churchillnek, Xagy-Brit anni a minász t erein okén ek

nemrégiben tartott alsóházi beszéde, amelyben a nemzetközi élet számos égető kérdését érintette, valamint a beszéddel kapcsolatos vita nemcsak Angliában vonta magára a figyelmet. hanem messze annak határain túl is.

A brit miniszterelnök sok tekin- t-rtben támogatta az Egyesült Államok kormányának álláspontját. Beszédében azonban az is visszatükröződött. hogy eltérés van néhány elsőrendű fontosságú kérdésben Nagy- Britannia és az Egyesült Államok állásfoglalása között.

Churchill beszédének jelentős részében Nagy-Britannia, és a Szovjetunió viszonyával foglalkozott;. A Szovjetunió közvéleménye az e tárgyról mondottakból nem fogadhat el mindent) bírálat és komoly ellenvetések nélkül. Most azonban mindenekelőtt, nem arra fontos rámutatni, amiben eltérünk Nagy-Britannia miniszterelnökétől. Fontosabb kidomborítani azokat a mozzanatokat, amelyek előmozdithaJtjak vitás nemzetközi kérdések rendezéséit a népek békéje és biztonsága érdekében.

Churchill beszédében vannak olyan állítások, amelyek az angol nép bekotor ekvésel ti tükrözik és azt bizonyítják, hogy Nagy-Brit anni a miniszterelnöke reálisan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány

Kedfl, 195S május 26.

A ..Pravda66 szerkesztőségi cikke

lényeges mozzanatát. Ezeket a megállapításokat helyesléssel fogadták a béke megőrzésében érdekelt széles társadalmi körök. Ugyanakkor e megállapítások ellen — különösen az Egyesült Államokban — kirohanásokat intéznek azok a körök amelyeknek különös érdeke fűződik a nemzetközi viszonyok jelenlegi feszültségének fenntartásáhozFigyelmet érdemel Churchill következő kijelentése: ,,Nem hiszem, hogy megoldhatatlan lenne Oroszország biztonsága és Nyugalt-Európa szabadsága és biztonsága összeegyeztetésének rendkívül komoly problémája**. Ez a kijelentés szükségképpen együttérző visszhangot váltott ki azoknál az embereknél, akik valóban a megéiielődöu:, nemzetközi problémák rendezésére törekszenek, akik gyűlölik a népeknek — különösen a jelenlegi körülmények között

— felmérhetetlen nyomorúságot okozó háborút. Churchill említ ott kijelentése országunkban magára vonta a figyelmet, mint kellő időben tett lépés a jelenlegi nemzetközi helyzetben.

Amikor a miniszterelnök a Szovjetunió és a nyugateurópai országok biztonsága összeegyeztetésének* * lehetőségéről nyilatkozott, természetesen saját országának érdekeit larí ott. a szem előtt. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az a politika, amely Anglia nemzeti érdekeinek másfelől a béke fenntartása és a, nemzetközi együttműködés megszilárdítása érdekeinek összehangolására irányulj a Szovjetunió és a •többi békeszerető nép megértésével és 'támogatásával találkozik.

Churchillnek az a megállapítása, amelyet a Szovjetunió biztonsága és Nyugat-Európa biztonsága összeegyeztetéséről tett, annál nagyobb jelentőségű, mivel a brit miniszter- elnök e kérdés felvetésével nemcsak a. Nagy-Britannia és a Szovjetunió közötti viszonyt érinti, hanem a béke. fenntartásának és megszilárdításának egész problémáját isA jelenlegi nemzetközi helyzetet a rendezendő problémák nagyfokú bonyolultsága jellemzi és ez arra kötelez, hogy kellő megértéssel viseltessünk azok irántj akik úgy vélik, hogy az összes vitás és megoldatlan problémák egyszerre való megvitatását és megoldását célzó kísérletre kudarc várna. Az előrehaladás olyan égető kérdések rendezése terén, amilyen a koreai háború kérdése vagy Németország kérdése, előmozdíthatná a jelenlegi nemzetközi helyzeti feszültségének megszüntetését, előkészitheitné a talajt más problémák megoldására is. Nyilván a nemzetközi problémák rendezésének ilyen módjára gondolt Churchill is, amikor kijelentette: j,ÍIiba volna azt gondolni, hogy semmit, sem leho; rendezni Szovjet-Oroszorazággal, ha

— vagy amig — nem kerül rendezésre minden. Két vagy három nehézséget' jelentő mozzanat rendezése eredmény volna minden békeszore'Ő ország számára**. Az egyik legfon tosabb nemzetközi kérdés, amelynek békés rendezéséhez minden ország népeinek érdeke fűződik, a koreai kérdés

Köztudomású, hogy a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság diplomáciai kezdeményezése, amelyet a Szovjetunió támogatott, reális lehetőségeket nyitott meg a koreai fegyverszünet megkötése és a koreai háború beszüntetése előtt.

A Koreában létrejött megegyezés alapján máris megtörtént a beteg és sebesült; hadifoglyok kicserélésé Április 26-án Parnnindzsonban újra megkezdődtek a tárgyalások az ösz- szes hadifoglyok hazatelepít őséről. A kínai-koreai fél javaslatai, és különösen május 7-i legutóbbi javaslata — amint ez minden elfogulatlan ember előtt nyilvánvaló — megadják a kellő alapot i fegyverszünet megkötése útjában álló utolsó kérdés gyakorlati megoldásához, következésképpen, a koreai háború megszüntetéséhez.

Churchill a koreai-Jrinai fél javaslatinak türelmes és együttérző megvizsgálása mellett foglalt állá,sít. Kijelentette: , Nem ismerek most olyan okokat, amelyek arra a feltevésre késztetnek, hogy ezek nem szolgálhatnak megegyezés alapjául**. Churchillnek ez a kijelentése, valamint több képviselő alsóházi nyilatkozatai, amelyekben élesen bírálták az

jENSz-parancsnokságnak* * a pan- mindzsoni tárgyalásokat fékező képviselőit, azt tükrözték, hogy az angol társadalom minden rétegében fokozódik az elégedetlenség a koreai kérdés rendezésének elhúzódása miatt. Phenjan. és más koreai városok és falvak, valamint Antung és néhány más kinai város folytatódé vadállati bombázása éppen úgy, mint Harrison amerikai tábornoknak a panmindzsoni tárgyalások megszakítására irányuló állásfoglalása, jogos felháborodást és tiltakozást vált ki mind Angliában, mind más országokban. Nehru indiai miniszter- elnök az indiai parlamentben nemrég tett nyilatkozatában rámutatott) arra, hogy Harrison álláspontja nyilvánvalóan ellentmond annak a határozatnak is, amelyet) a múlt; év végén hoztak az ENSz-ben a koreai hadifoglyok kérdésében. Nehru egyenesen kijelentette, hogy a koreai-kinai fél javaslatainak .,a tárgyalásoknak — és reméljük, a probléma megoldásának — alapjául kell szol- gálniok**. a panmindzsoni tárgyalások ennek ellenére — Harrison álláspontja következtében — újból lefékeződitek.

Ebben a helyzetben teljesen érthető a panmindzsoni tárgyalások menete miatt tapasztalható határozott elégedetlenség, amelyeb AMee, a labouristák ismert; vezére juttatott kifejezésre az alsóházban.

Churchill beszédében különleges helyet foglalt el a németi probléma, amelyet méltán nevezőit „Európa domináló problémájának**- De, ha ez valóban ig-y van, ebből az következik, hogy Churchillnek a. német problémával kapcsolatos és beszédében kifejtett felfogása különös jelentőségre tesz szert. Churchillnek e kérdésre vonatkozó felfogása azonban semmiképpen sem tekinthető az említett „domináló* * nemzetközi probléma rendezésére irányuló tényleges törekvés kifejezésének.

Mindenekelőtt figyelemre méltó az a tény, hogy Churchill nem is tartotta szükségesnek megemlíteni a jaltai nyilatkozatot és a potsdami határozatokat, amelyek kidolgozásá'- ban ő maga is résztvett és amelyek megfor,mulatták a német kérdés tényleges rendezésének legfontosabb elveit az egységes Németország, mint békeszerető, demokratikus állam megteremtésének alapján,

A fentemliiteltt nemzetközi okmányok történelmi jelentősége az, hogy bennük kifejezésre jut a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között a német kérdésben a háború idején elért; és közvetlenül a háború befejezése után megerősített politikai összehangoltság és konkrét szerződéses megegyezés. Ebben az értelemben az emlitetli megegyezések, amelyek előírják Németország, minit békeszerető és demokratikus állam egyesítésének elösegitésstt, a legfontosabb eredmények „Oroszország biztonsága és Nyugat-Európa szabadsága és biz- ousága összeegyeztetésének* * ügyében.

Most is feltétlenül érdekelni fog bennünket mennyire fognak megfelelni Nagy-Britanniának a nemzetközi viszonyok területén a miniszter- elnök beszéde után foganatosítandó lépései azon megegyezések alapelveinek, amelyek alatt ott állnak a nagyhatalmak aláírásai és mennyire mozdíthatják elő a közöttük megkötött uj megegyezések a népek békéjének és biztonságának megszilárdítását. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban arról tanúskodnak, hogy a vitás és megoldatlan kérdések rendezését az a politika akadályozza, amelynek keretében a nyugati hatalmak egyoldalúan elvétik a megköíött megegyezéseket. Nem vonható kétségbe, hogy az egész jelenlegi nemzetközi helyzet merőben más képet mutatna, megszűnnék jelenlegi kiéleződő títsége és feszültsége, ha meg- valósiíották volna a nagyhatalmak között a legfontosabb nemzetközi kérdésekben kötött megállapodásokat.

Ezzel kapcsolatban nem leheti elmenni amellett hogy Churchill bizonyos okoknál fogva célszerűnek tartotta megemlíteni a hirhedt 1925. évi locarnói szerződést, amely — szaval szerint — azon az „egyszerű tételen** alapult, hogy ha Németország megtámadja Franciaországot akkor Anglia a franciák oldalán lesz. ha pedig Franciaország támadja meg Németországot, akkor Anglia a németek oldalán lesz. Churchill nem tett említést ezzel kapcsolatban arról, hogy annakidején a locarnói rendszer adott szabad kezet a támadószellemü német imperializmusnak. Nyugaton ugyan korlátozta Németország cselekvési szabadságát, Keleten azonban cselekvési szabadságot adóit neki, a Szovjetunió felé irányította a német agressziót. Mint ismeretes, a locarnói politika volt egyike azoknak a nem csekély fontossága tényezőknek, amelyek előkészítették a második világháborút.

A történelem tapasztalatid azt mutatják, hogy amig Nénid''országban cselekvési szabadságot adnak a milif ari&ta, revansvágy 6 elemeknek, amíg nem foganatosítanak olyan hathatós intézkedésekéit', amelyek biztosítják Németország békeszerető alapon való fejlődését-, ■ a német mi- litarizmus elég gyorsan feltámad és ' semmiféle formaszerinti garanciák és kötelezettségek sem nyújthatnak bizonyosságot a némelí állam szomszédainak biztonságuk felöl, afelől, hogy nem fogja őket ismét német agresszió " fenyegetni. Meg kell jegyezni. hogy a Locarnóra utaló terv maga Nagy-Britannia biztonságának érdekei szempontjából is tarthatatlannak látszik,, nem is szólva más európai államok és mindenekelőtt Németország szomszédai — Francia- ország, Belgium, Hollandia, Lengyel- ország, Csehszlovákia és mások — biztonsága biztosításának érdekeiről mivel a Locamo-tervhez való visszatérésre irányuló kísérletek tóig teret nyitnának ingadozó és átmeneti nemzetközi kombinációkra és egyes országok csoportosulására más országok ellen, ami kikerülhetetlenül nem a nemzetközi viszonyok enyhülését1, hanem kiéleződését vonná maga utón.

Nos, és hogyan lehetne megvalósítani Locamo eszméit a mai Németországot illetően? Churchill, felvetve Locamo gondolatát, egyetlen szóval sem tett említést Németország egységének helyreállításáról, ami pedig döntő jelentőségű nemcsak Németországra nézve, hanem Európa és az egész világ biztonságának biztosítására nézve is.

A bonni és párizsi szerződések megkötésével kapcsolatos, most folyó különintézkedésekre célozva Churchill az angol kormánypolitikát Németország széttagoltságának lerögzi- tésére orientálja. Sőt, mi több, Churchill beszédéből az következik, hogy nemcsak befejezett ténynek tekinti Németország széttagoltiságát hanem olyan jelenségnek is, amelybe bele lehet és bele kell nyugodni,,Öfelsége kormányának politikája az — jelentette ki Churchill — hogy a legbecsületesebben ragaszkodjunk Nyugat-Németországgal fennálló egyezményeink szelleméhez és szövegéhez.** „Semmiképpen sem szándékozunk lemondani — hangsúlyozta a miniszterelnök —- azon kötelezettségeink teljesítéséről, amelyeket Nyugat-Németországgal kapcsolatiban vállaltunk magunkra.** Nem következik-e ezekből a kijelentésekből, hogy a nagyhatalmak között az egységes békeszerető, demokratikus Németország megteremtése érdekében kötött egyezmények szellemét és szövegét áldozatni vetik oda más olyan egyezmények szellemének és szövegének, amelyeket elkülönülve kötöttek és amelyek szentesítik Né- I metország széttagoltságát, Nyugat- Német ország- njraf elf egy vérzését,

Németország' e részének átalakítását a militarizmus és a támadó revans- szellem tűzfészkévé?

Figyelmen kívül hagyjuk Churchillnek azt a teljesen helytelen állítását. hogy a német probléma kiéleződésének oka a szovjet politika. A Németországban előállott helyzet valóságos okát) ismételten is megvi- lágitották a Szovjetunió tekintélyes képviselői és nincs értelme itt elismételni őket. Ném foglalkozunk Churchillnek azokkal az elég erős szavaival, amelyeket a keletnémet- országi helyzet negatív jellemzésére válogatott össze. Mi, természetesen, nemcsak hogy nem kevésbbé lecse- pülő, hanem még jóval igazabb szavakat is találhatnánk a nyugatné- metországi helyzet jellemzésére, de most nem az a dolog lényege, hogy kölcsönösen szidalmazzuk egymást.

Mindenki előtt világosnak kell lennie, hogy Németország széttagoltsága a háborús veszély tűzfészkének feltámasztását jelenti Európa szivében. A német nép neon nyugszik belő, hegy elveszítse egységét, melyet majd egy évszázaddal ezelőtt vívott ki nagy erőfeszítések és áldozatok árán. Németországot illetően ezért a legfőbb feladat az, hogy megszüntessük a német állam jelenleg fennálló széttagoltságát, s olyan béke- szerződést készítsünk elő és kössünk meg Németországgal, amely a nagyhatalmak potsdami megegyezése alapelveinek megfelelően biztosítja az egységes, demokratikus, békesze- rető Németország megteremtését E térén a német agressziótól nem egyszer szenvedett országok fő gondja a német militarizmus feltámadásának megakadályozása kell hogy legyen. Ezzel együtt minden feltételt biztosítani kell a német népnek Németország bókeiparának fejlesztéséhez, ahhoz, hogy termelési-technikai színvonalának megfelelően résztve- hessen a világ gazdasági életében, hogy tovább fejlődjék gazdag nemzeti kultúrája.

Az uj békeszerződésnek ebben a vonatkozásban ki kell küszöbölnie a versaillesi rendszer hibáit, amely e nagy nemzet leigázására irányult. Senki előtt sem titok, hogy a versaillesi rendszer kidolgozóit sokkal inkább foglalkoztatta a világpiaci versenytársként szereplő Németország gazdasági újjászületésének megakadályozása, semmint Németország ujrafelfegyverzésének tényleges lehetetlenné tétele.

Churchill azzal, hogy megkerült olyan rendkívül íon-os kérdéseket, mint Németország egyesítése és a német békeszerződés megkötése, azzal, hogy hangsúlyozta az angol kormány hűségét a 'Nyugat-Németországgal szemben vállalt legutóbbi külön-köi'elezetl-ségei iránt, megza- vatta azokat is, akik beszédében a mai világ nézeteltéréseinek rendezésére irányuló tényleges törekvést szerettek volna látni.

Figyelmet érdemel az a tény, hogy Churchill egyáltalán nem tett említést annak az angol-szovjet kölcsönös segélvnyujtóisi szerződésnek létezéséről, amelyet 1942-ben Londonban köjöttek egy uiabb német agresszió megakadályozása céljából. £tt a szerződést egyébként mind a Szovjetunió, mind Anglia biztonsága megerősítése érdekében kötötték és teljes összhangban áll a német-kérdéssel foglalkozó legfőbb nemzetközi okmányokkal, többek között a potsdami megállapodással. Churchill érintette beszédében az osztrák-kérdést, rámutatva, hogy az osztrák államszerződés. megkötése szintén előmozdítaná a jelenlegi nemzetközi helyzet feszültségének megszüntetését. Ezzel kapcsolatban alá kell huzni, hogy az osztrák államszerződés kérdéséljen a döntés elhúzódásáért közvetlen felelősség terheli az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányait, amelyek nemcsak komoly ingadozást mutattak!, hanem egyenesen el is fordultak a négy hatalom között korábban összehangolt) állásfoglalástólA dolog odáig- fajult, hogy a három nyugati hatalom elutasította az osztrák államszerződ esnek azt a sző vegét, amelyben hosszas tárgyalások után majdnem teljesen megegyezett a négy hatalom. A szerződés összehangolt) szövegével szembeállították a Szovjetunió részvétele nélkül kidolgozott saját), úgynevezett „rövidített szerződést**, amely durván sárba tiporja a Szovjetunió jogait, valamint az osztrák nép demokratikus jogait.

Mindez megmutatja. kitől függ az osztrák államszerződés megkötő gének útjában álló akadályok kiküszöbölésének lehetősége.

Az alsóházi vita során több képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a brit miniszterelnök egész beszámolójában nem tett említést Kínáról. Ezeknek a megjegyzéseknek volt alapja.

Az a tény, hogy a kínai nép a társadalmi fejlődés széles útjára lépett, lényeges változást jelentett az egész nemzetközi helyzetben. Ez magától értetődő módon nem kerülhette el a. brit miniszterelnök figyelmét. Ha Churchill ezúttal nem érintette Kina kérdését, Attlee, a labouristák alsóházi vezére emlékeztetett arra, hogy nem szabad semmibe venni a

(Folytatás a 3. oldalon)

A JELENLEGI NEMZETKÖZI HELYZETRŐL