Zala, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-01 / 102. szám

Ma már miénk a zalai föld kincse Alig egy héttel ezelőtt, irtunk Krisztek István föfurómester munkájáról. Vele a Rotary 1LG beren­dezésnél találkoztunk. A zalai olajmezők egy másik részén ugyancsak egy Krisztek nevű föfurómester dolgozik. A kettő között annyi a különbség, hogy az egyik néhány évvel idősebb és néhány centiméi erre! magasabb, s anrig az egyiknek István^ a másiknak György a neve. Mindketten a Somogy megyei Kun­telepről s ugyanegy családi fészekből indultak el. hogy meghódítsák a zalai olajmezőket. Addig, amíg az amerikaiaknak dolgoztak, inkább csak a kényszerűség irányította munkájukat. Mit értek volna el azzal, hogy jó munkával több olaj előtt nyitják meg az uitat. A dolgozó akkor sem ka­pott volna töhb fizetést, élet színvonala akkor sem emelkedett volna, ha folyam módjára ömlött volna az olaj, viszont annál többet zsebelhettek volna be az amerikaiak, annál jobban növekedtek volna az Eurogasco dollármilliói. A Rotary 25-ös berendezésnél találkoztunk Krisz- tek Györggyel, aki most főleg ennél a garnitúránál tartózkodik, mert rövidesen meg kell kezdeni a bélés- csövezést, s ennél a munkánál nagy szükség van a föfurómester irányítására. — Amikor 1935-ben a MAORT-hoz kerültem — mondja ’—, még keveset tudtam arról, hogy mily hatalmas kizsákmányoló munka folyik itt. Arról be­széltek, hogy a kutatási és bányaművelési jogot a magyar állam tartja fenn. A dolog úgy nézett ki, mintha az amerikaiak csupán jóbarátságból, s némi részesedésért dolgoznának itt. Azt csak a MÁORT- szabotázs leleplezése után tudtuk meg, hogy Imrédy Béla, Horthy külügyminisztere egyezséget kötött, az European Gas & Electric Company megbizottaival s ezzel nemcsak az olajmezők dolgozóit, hanem a ma­gyar föld kincsét is eladta az amerikaiaknak. Krisztek elvtárs elbeszélése nyomán élénk színekkel elevenedik meg a MAO RT-szabotázs előz­ményeinek sok-sok részlete, a MAORT (Magyar- Amerikai Olaj Rt) nevét csak azért kapta a vállalat, mert a termelést és az értékesítést a törvény értel­mében csak bejegyzett magyar cég végezheti. Vagyis a dolog úgy nézett ki, mint az a tehén, amelyet a, tulajdonos csak táplál, de a tejet más valaki feji ki belőle. A magyar kormány adta az olajdus földet és a kitermeléshez szükséges munkaerőt, Buede- mannék pedig bezsebelték az olaj árából befolyó ha­talmas összegeket. A dolgozók azt hitték, hogy az olajból az amerikaiak csak részesedést kapnak, holott ez éppen ellenkezőleg történt, mert a magyar koT- mány kapott — mégpedig csak egészen csekély ré­szesedést. Ruedemaim Pál német származású amerikai volt, ezekután nem is tűnik nagyon különösnek, hogy a háború folyamán minden erőt árrá összpontosítottak, hogy a német hadigépezet számára minél jobban ki­rabolják az olajmezőket, Krisztek György is, mint annyian mások az olaj­bányászok közül, csak a szabotázs-per idején tudta meg, hogy milyen aljas munka folyt, milyen aljas módon zsákmányolták ki Horthyék és' a velük egy- ivásu amerikai imperialisták az olajmezök dolgozóit. — Habár nem is láttunk tisztán ösztönösen fél­tettük az olajat, amely oly bőségesen ömlött — mondja Krisztek György —. Amikor még csak egy­szerű fúrási dolgozó voltam, hogyan is gondolhattam volna arra, hogy eljön majd az idő, amikor az ország népe szabad lesz s a mi földünkön magunk és ma­gunknak gazdálkodhatunk. Azok az illegálisan dol­gozó kommunisták, akik biztosra vették azt, amiről már mindannyian tudunk, nem rág-hattak valameny- nyiünk fülébe, mi a teendő, hogy kevesebbet rabol­hassanak az amerikaiak, s kevesebb olaj kerüljön az ellenünk is dolgozó német hadigépezet számára. Hála a felszabadító Szovjetuniónak; és pártunk bölcs irányításának, az olajmezők dolgozói mind ma­gasabb termelési eredményeket érnek el. A furómes- tereb, főfurómesterek, kapcsolók és begyakorolt olaj­bányászok mind több uj munkaerőnek adják át mód­szereiket. Nemcsak azért adnak bele mindent mun­kájukba. mert igy többet kereshetnek, hanem azért dolgoznak jól, hogy minél több olajat adhassanak népgazdaságunknak. A Rotary 25-ös uj fúrási eljárással dolgozik. Az uj módszer megköveteli, hogy minden dolgozó a legnagyobb lelkiismeretességgel végezze munkáját. Megértették, miről van szó. A gyorsabb fúrásért, a több olajért folyik a harc, s ebből, a harcból vala­mennyien becsületesen kiveszik a részüket. Krisztek György ha délután 5 órakor hazamegy, 9 órakor, vagy éjfélkor már ismét lehet vele találkozni a toronynál. A munkaidőt a legteljesebben kihasznál­ják. A kulcsosok, amikor megy a fúrás, s nincs rá- toldás, más munkát végeznek. Most is az öblitőiszap- ból szedik ki a hordalékot, utána pedig a gépeket tisztít ják, hogy biztosítsák azok zavartalan műkö­dését. Vannak' nehézségek is, de igyekeznek áthidalni azokat. Most is csak egy szivattyúval dolgozhatnak, mert a másiknak a szijtárcsáját még mindig nem javította meg a MASzOLAJ Gépgyár, de még a fúró­motor ékszijtárcsáját sem készítette el. Ugyanez a helyzet a sürübordás tengelykapcsolónál is. Mind­ezek ellenére nincs fennakadás, lelkesen folyik a munka, a dolgozók munkasikerekkel akarják ünne­pelni a választások napját, az uj kút mielőbbi le­mélyítésével akarják bizonyítani pártunk iránti sze- reíetüket, T. E. Szüntessék me» a lógásokat a Tatarozó Vállalatnál A zalaegerszegi Tatarozó Vál­lalat komoly felajánlásokat, tett május 1-re és a választások tisz­teletére. A brigádod a választási békeversenyben jól megálltak a he­lyüket. Az Orbán lakatos-brigád 114, az Ekler kovács-brigád 127, a vizvezetékszerelők pedig 148 százalékos átlagos teljesitményt értek el Ahhoz azonban, hogy a választások tiszteletére tett fel­ajánlásainkat teljesíthessük. s hogy a második negyedévi tervün­ket túlszárnyalhassuk, nem .meg­engedhető, hogy egyes dolgozók cllógják az időt. — Sajnos, akad­nak nálunk ilyenek. Napokkal, sőt hetekkel károsítják meg az üze­met s ezen túlmenően népgazda­ságunkat. Az anyagtalkarékosság terén is igen sok még a javítanivaló. Be­csületbeli kötelességünk, hogy amit vállaltunk, azt teljesítsük is. Ehhez kérjük a párt- és a szak­szervezet segítségét. Milavccz János levelező. Havi tervét túlteljesítette a lovászi Gazolintelep A lovászi Gazolintelep már két év óta tartja a sztahanovista szin­tet. A vállalat a rétegbe vissza" nyomott magasnyomású gáztervét április hónapban 122 százalékra teljesítette. A Gazolintelep dolgozói, annak ellenére, hogy az aktiv-szén mi. nősége nem minden esetiben volt kielégítő, április havi nyersgazo- lintervüket 28.ig 105.9 százalékra teljesítették. Harcoljon az ásvánvoiajkuiatő és Mélyfúró Vállalat az élüzemcim megtartásáért ^ MÁSZÓ LA J Asványolajkutató és Mélyfúró Vállalat az első’ ne­gyedévben jó munkát végzett, amit az is bizonyít, hogy elhódí­tották az élüzemcímet. Ma, amikor a nagylengyeli olajmezőkön a vállalati dolgozói élüzemavató ünnepségüket tartják, ne felejtsék cl, hogy voltak már elsők régebben is, de nem harcoltak elég szívósan azért, hogy az első­séget hosszabb ideig megtartsák. Most is, amikor tudomásukra jutott, hogy elnyerték az élüzemcímet, a nagy örömtől és büszkeségtől mintha csökkent volna a munka lendülete, holott ennek éppen ellenkezőleg kellene történnie. Az első negyedévben új sztahánovista brigádok születtek Lovásziban, Kerettyén, Újfaluban és Nagyj lengyelben, de a második negyedév első dekádjában a vállalat kutató fúrási tervét csak 75-5, a második dekádban pedig 81'5 százalékra, a feltáró fúrási tervet az első dekádban 171, de a második dekádban már csak 37 százalékra teljesítette. Bár a feltáró fúrásnál eredményesen 'dolgoztak, úgy néz ki a dolog, mintha a győzelem a fúrási vállalatnál magában hordaná a gyors visszaesés csíráit. tJ assa át a vállalat valamennyi dolgozóját az az elszánt akarat, hogy necsak az élüzemcim megszerzéséért, hanem annak meg­tartásáért is szívósan harcoljanak. A negyedév kezdetén a R—4-es garnitúra 213 százalékos teljesítményével példamutatóan járt az élen, de jól dolgom zott a R—5 is, amely 188 százalékos teljesítményt ért el. Nyomukban haladt a R—16 berendezés 169, míg a lovászi R—1-es 158 százalékos tel­jesítménnyel. Április második felében a R—9, a R—1, a R—21 és a R—22 érték el magasabb eredményeket. Négy berendezésnél a mentési munkálatok 17 napos kiesést okoztak, egy másik berendezés munkáját pedig az emelőmü javítása késleltette 7 nappal. A R—22-es, bár jó eredményt ért el, munkáját a be nem üteme­zett rétegvizsgálat hátráltatta. Néhány nappal az élüzemavatás előtt a kerettyei fúrási üzem haladt az élen 117 százalékos teljesítménnyel. A dolgozók eltökélt szándéka, hogy, munkájukat tovább javítva, az élüzemavatáson mint a jók között is a leg­jobbak ünnepelhessenek. Az Asványolajkutató Vállalat párt- és szakszervezete az elsőség meg­tartása,, a terv állandó túlteljesítése érdekében építse ki a még jobb, még egészségesebb versenyszellemet. A felszabadulási hét, később pedig a vá­lasztási békeverseny során megmutatkozott, hogy az-oknál a berendezések­nél, ahol jó volt a versenyszellem, jók voltak az eredmények is. TI elytelenül járnak el, akik arra való hivatkozással, hogy minden berendezésnél, minden területen mások az adottságok, mellőzik a párosversenyt. A teljestímény, ha nem is azonos módon ■— mindenütt mérhető. Április 27-én a vállalat minden berendezésénél tudták, hogy Kerettye jár az élen 117 százalékos teljesítményével, tudják azt is, hogy 1671 méteres lemaradás van a vállalatnál, arról azonban megfeledkeznek, hogy az élenjárókat csak akkor tudják utolérni és túlszárnyalni az elmara­dók, az 1671 méteres elmaradást pedig csak úgy tudják behozni rövid időn belül, ha a párosversenyek bevezetéséhez folyamodnak. Azok a dolgozók, azok a berendezések, amelyek versenyben vannak a másik berendezéssel, sokkal könnyebben áthidalják a nehézségeket is, nagyobb gonddal végzik munkájukat, hogy eleve kiküszöbölhessék a ter­melést gátló körülményeket. Az élüzemavató ünnepségen tegyenek fogadalmat a dolgozók, hogy a munka jobb megszervezésével, a versenyszellem fokozásával nemcsak egy negyedévig, hanem hosszú ideig birtokukban tartják az élüzemcímet. Azt pedig, hogy fogadalmuk nemcsak elhangzott szó, dekádról-dekádra tettekkel, a terv túlteljesítésével bizonyítsák be. A lenti Fűrészüzem cl választási békeversenyben 75.000 forint értékű megtakarítást ért el A lenti Fűrészüzem dolgozói május 17. tiszteletére vállalták többek között, hogy II. negyedévi tervüket 5 nappal előbb, a május 20-án záruló dekádot pedig 3 nap­pal előbb fejezik be. Az előbbivel 507 ezer, az utóbbival pedig 304 ezer forint megtakarítást érnek el. A Fűrészüzem az áprilisi máso­dik dekád értékelése alkalmával jelenítette, hogy április 20-ig 75 ezer forint értékű terven felüli termelést végeztéje. Bár a íöllös- pusztai üzemrész áprilisi máso­dik dekádtervét mindössze 47.71 százalékra teljesítette, ugyanék-i kor azonban a lenti Fűrész 123.5„ a csömödéri Fűrész pedig 137-7j százalékos tervteljesitést ért el. A selejtcsökkentésre tett válJ lalásukat ezideig nem tudtáfc ma-i radéktalanul teljesíteni, ellenben ai géptkiesési idő csökkentésére tett 5 százalékos vállalásukat 10 szá­zalékra teljesítették. A töllöspusztai fűrészüzemnél is rendbehozták az energiakapaci­tást úgy, hogy ez az üzem is har marosan behozza elmaradását Látogatás Hermann István elv társ képviselőjelölt munkahelyén A virágbaborult domboldal felett emelkedik a magas fúrótorony. Az éjszakai esőtől felázott erdei utón, a ragadós agyagban minden lépésért külön-külön kell megharcolni, de megéri a fáradságot, mert tanul lehetünk annak a munkának, amelyet Hermann István munkaér demrendes föfurómester végez napról-napra a gyorsabb fúrásért, a több olajért. Hermrnn István elvtársat a dol­gozók, a, zalai olajbányászok képvi­selőjükül jelöltek. A Icözös harcban, a közös munkagyözelmekben ismer­ték meg őt. Tudják róla, hogy talpig becsületes ember. abból a fajtából való. amely nem riad vissza a nehéz­ségeidéi. Bíznak benne. Tudják,- hogy miként a, furóberendezéscknél, az országházban is meg fogja állni a helyét s becsületes, harcos képviselője lesz választóinak. Éppen jókor érkezünk. Nagy mun­kában vannalc a garnitúra dolgozói. Gyors ütemben folyik a rátoldás. Jobb módszerrel a rátoldási időt akarják C percről 4 percre csökken­teni. Sokat jelent ez az aránylag rövid idő. Egy-egy róÁoldásnál sok­Péntek, 1953 május 1. szór meg kell markolni a Hetiket, a kuplungot cs a gázkart, j percek­ből lesznek az órák s a lelkes, fárad­ságos munkával töltött órák gyü­mölcse az olaj, amely a jólvégzett munka után bőven ömlik a zalai földből. Hermann elvtárs ott áll a magas torony aljában. A Henket és a kup­lungot most Busa Dezső segedfuró- mcster kezeli. Valójában ezt a mun­kát, amikor a kapcsoló fent van a magas kapcsolóálláso-n, a furó­mesternek kellene végeznie, de Hor­váth István furómesternek most más elfoglaltsága van. Hermann István­nal együtt a munkafázisokat ellen­őrzik — tanulmányozzák és irányít­ják. Egy-egy jelentéktelennek látszó mozdulatnál is észszerüsitenek. A cél: lerövidíteni a munkafolyamato­kat, minden egyes ráloldásnál meg­takarítani 2 percet. Amikor egy-egy csövet rákapcsol­nak, felüvölt a hatalmas Diesel. A Botary-asztal sebesen forog s a, rúd gyorsan süllyed a mélybe. Gyakran megesik. hogy ismét emelni kell a rudat, mert időközim omlás történt a lyuknál. Az omlást át kell fúrni, de ez már gyorsan megy — bele van kalkulálva a 4 percbe. Németh Ist­ván és Veit Márton kulcsosok olt állnak a lyukból kiégaskodó cső mellett. Kezük a kulcson, amely nem holmi ssebrevágható kulcs, mert súlya vetekszik az emberével. A cső­ből, mint egy szökökutból ömlik a szürke színiig Mg öblitőissap. A rá- toldandó cső a toronyban lóg. Busa Dezső meghúzza a Henket s a 15 mázsás szállitáhorog fokozatosan, lassan közeledik a Botary-asztal felé. A kulcsosok villámgyorsan rácsavar­ják a vastag kötelet, j kapcsoló is­mét kapcsol. A gépen egy kerék forogni kezd s az uj cső helyére csavarodik. Hermann elv társ mind&nüU ott1 van. Horváth István furómesterrel együtt irányi!ja a munkát. Feltekint a magas kapcsolóállásra. de ugyan­akkor figyeli a Marlindckker mula­tójának rezgését is. A motor néhány pillanatra kihagy. Nagy volt a ter­helés. — Jobban figyelj — szól oda a kapcsolónak. A motor hangja ismét visszatér, mozgásba jön a csigasor s a cső, a szálWóhorog s az iszaptömlő a magasba emelkedik. — Nagyon kell figyelni a terhelés- mérőt — folytatja Hermann élvtárs. felénk fordulva —. j kicsinek látszó mulasztás is hosszú időre kiesést okozhat. — Mivel érik el azt. hogy a »J­toldást időt csökkentik? — A munka jobb megszervezésé­vel — válaszolja Hermann elvtárs. — A furórudak menetét a rátoldás előtt gondosan kitisztítjuk, ezenkívül mindent, amire szükségünk van. úgy készítünk elő, hogy ne kelljen egyet­len mozdulatot sem végeznünk fe­leslegesen. Egyik fő követelmény az is, hogy minden egyes dolgozó tökeiéi esen ismerje azt a munkát, amit végez. Bendszeresen foglalko­zom a dolgozókkal, tanítom őket. Ugyanezt teszik a furómesterek is. Jó munkát csak úgy végezhetünk, ha jól képzett, dolgozóink vannak. Amikor végeztek a rátoldással megnézték az időt. 4 toldások szá­mából hamarosan kiderült, hogy még 4 perc sem kellett egészen egy-egy toldáshoz. Megindul: a fúrás. Egyenletes sebességgel forog a Botary-asztal s halad a fúró mind mélyebbre, oda, ahol évmilliók óla pihen a folyékony kincs: az olaj. Nem messze a Botary 17-esiöl dolgozik a 4-es lyukbefejező. Ez is Hermann elvtárshoz tartozik. — Az előbb jártam náluk is — mondja Hermann István —. Jól ha­ladnak. Igyekeznek, hogy május 17-re teljesítsél: vállalásaikéit. Itt, a Botary 17-nel vállalták a dolgozók, hogy 50 métert fúrnak terven felül. Pontosan a mod napon teljesítettük felajánlásunkat. Most uj felajánlást leszünk. Mar meg is beszéltük a dolgozókkal. A választásokig 100.000 forintot akarunk megtakarítani jó munkánkkal népgazdaságunknak. Hermann elvtárs napról-napra újabb munkaeredményekkel bizo­nyítja be, hogy érdemes a dolgozók bizalmára. Ő. aki valamikor aratni, télen pedig ölfát vágni járt, most a dolgozó nép képviselőjelöltje. Ti­zen voltai: testvérek. Mi lett volna a sorsuk, ha a Szovjet Hadsereg nem hozza meg a szabadságot s a párt nem mutatja meg a felemelkedés út­ját? Ha a kis földön megosztoznak, alig fel hold jutott volna számukra. A nagy nyomorból még nagyobb nyomor lett volna. A felszabadulás előtt egyetlen esetben szavazott. Természetesen arra. akit az akkori kormány alkal­masnak tartott, hogy megbízza „kép. viseletűkkel“. A választás után ma­radt minden a régiben. Esetleg annyi változás történt, hogy még nagyobb lelt a nyomor, még kisebb kenyér került az asztalra. — Nem is mertem... de hogyan is álmodhattam volna arról, hogy va­lamikor engem is képviselőnek je­lölnek. Kerettyén már tartottam is beszámolót, rövidesen pedig Lovászi­ban beszélek a dolgozókhoz. Hermann István kevés beszédű em­ber volt mindig. Most sem beszél so­kat, ác amit mond. annak súlya van, miként a munkájának. Nem hi­bázlak a dolgozói:, amikor öt jelöl­ték — tudtak, kit kell válasziani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom