Zala, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-01 / 102. szám
„SZAVAZATOD A MULT MÉRLEGE, A JÖVŐ PROGRAMM] A* (NYIKOLAJEVA) címmel jelent meg a Népművelési Minisztérium és a Magyar Szovjet Társaság legújabb választási agitációs kiadványa. A kiadvány a szovjet és magyar szépirodalmi müvekből ad részleteket népnevelőink segítségére a választási agitáció- ban. A szemelvények felhasználhatók a tömegszervezetek előadásain, gyűlésein, lakógyűléseken, kisgyüléseken, üzemi és falusi bangoshiradóknál. A gyűjteményben szereplő versek kultúrműsorokba is beiktathatók. A Idaűvány felhasználása annál is inkább szükséges, mert éppen irodalmi tartalmánál fogva alkalmas az agitáció színesítésére, színvonalának emelésére, ,í A kiadvány bél itt köziünk részleteket. Babajevszkij : ARANYCS1LLAG LOVAGJA c. regényéből —* Mondja Mátyás bácsi, szavazott valaha képviselőre? — Igenis, kéremalássan, mikor még adót fizettem. Do, hogy a, szőlő kipusztult, most már nem fizetek adót, hát nem szavazok. Nemcsak én vagyok így, sokan, —- Hát mondja, azért, hogy a maga szőlője kipusztult, maga nem tudna éppenúgy szavazni, mint azelőtt? Hogyne tudnék, kéremalássan, írni, olvasni tudok, ahhoz mi kell más? — Hát aztán, ha maga írni, olvasni nem tudna, akkor nem tudna sza vazni ? — Akkor is tudnék, Akkor is meg tudnám mondani, kit akarok képviselőnek. — Osztán kit akarna? — Hát azt most nem tudnám hamarosan megmondani... — Kire szavazott maga legelőször ? — Legelőször is Ats Károlyra szavaztam. Úgy hiszem 65-ben vagy 66- ban vöt. —-■ Milyen párti vöt az? Deák- párti? — Azt mán nem tudom, •— Hát mér szavazott arra? ■— Hogy jót akar nekünk. — Hogy akar jót? Milyen jót akar? — Hogy ő lesz a megváltónk, például az országnak, — Aztán megváltotta az országot, mondja? . • . r r;- r- . .. ~,rA jézus tudja, mit csináltak ők, milyen jóért harcoltak: azóta se láttam, se nem hallottam hírt. Az öreg felnéz végre, mert ezt mind lesütött szemmel, gondolkodva mondta, de most mintha erezné, hogy most jelentette ki az igazságot. — De nézze csak, vöt akkor más jelölt is? — Vót: Kállay, — Hát az nem akart olyan jót? — A megint máskép beszélt. Megint máskép olvasta az ő elveit. — ÉS az nem tetszett magának? — Nekem tetszhetett, mikor én nem értettem, abba az üdőben. — No, de szavazott, hogy melyik tetszik! — Na igen, ahova a többiek, de hogy miért, minek, arról nem voltam fölvilágosítva. S az öregecske fölbíggyeszti fogatlan száját, „nem volt fölvilágosítva*', mintha valami sóvárgás volna ebben a tudás után. — Hallott maga arról valamit, hogy most olyan szavazást akarnak, hogy mindenkinek lehessen szavazni, titkosan: akár szegény, akár gazdag? jó lesz az? — Nem vóna rossz. — A nem vóna rossz. —■ Miért nem vóna rossz? — Nem vóna rossz —■ mondja óvatosan az öreg. — Szegény, gazdag, egyformán szólhat bele az ország dolgába — segítettem neki. — Ha értenek! — emeli fel az i2ömficamos ujját az öreg. Aztán csak annyit mond: — Nem vóna rossz bíza. —-■ Még pedig titkosan; tudja? — Tudom,., A nem vóna rossz! Mert kéremalássan, én annyit ízélek, hogy úgy vóna, mint egyesület, hogy egy akaraton vannak, mert- addig azelőtt, ha rác vót, máskép értette, ha német vót, máskép értette, ha magyar vót,. máskép értettes--$ér|.n^ szavazzunk, ha e többet fizet. Az ördög elviszi: mink meg itt maradunk ... Ohő, kisiklottunk az eredeti, szép, elméleti fejtegetés, talajáról; itt a gyakorlati valóság. — Magának mit fizettek, mikor szavazott? Kapott pénzt?. .— Én nem, soha egy krajcárt se, én nem! i '• | — Miért nem? Maga miért nem vette el, ha fizettek. — De bele is buktak, aki elvette, mert fölvették a pénzt, azután megint dupla adót kellett fizetni. Érteni ! kell ahhoz kéremalássan: én értek a szőlőműveléshez, meg a mezei munkához eccóva!: de arról nem vagyok felvilágosítva, hogy az urak mit akarnak egymással. Itt a szegény ember filozófiája a politika felől. — Mondja csak, ki maguknál a polgármester? —. Hogy is hijják „ azt most hamarosan nem tudnám megmondani. — Hát a rendőrkapitány? i— Asse, Újak ezek, nem tudom én ükét, minden hivatalba csupa új nép van benne. Nem vagyok kiváncsi rájuk. — Hiszen maguk választják őket! A nép választja. Nem? — Nem, ők választják egymást. E. OGNTEVCEV: Képviselő a mama Egyre főbbet jár a posta A mamához — levelek. Táviratok reggel óla ... Egész sereg.-. Mi lehel? Csendes kis mosollyal nézi A sokféle plpirOst —■ Szövőnő volt és a népünk A tanácsba küldte most. Az asztalon meg az ágyon Nagy-nagy távirat-hegyek, Katonák írták meg öntők, Kolhozisták, emberek. Egy fiú megír ül néki. Hogy és mint megy a dolog. — Maina! Szerétéitől nézzük. Jó és dolgos két karod. Eddig szövetet meg selymet Készített az embereknak. És a tónak kék vize, A tavasznak fellege Nem mérkőzhetik veled. Mindent legyőz két kezed. Lágyan süti meg a napfény A sok kedves levelet. S csendesen szólsz: ,,£n a népnek Adom egész szívemet... Boldogság az, ha a népet Szolgálom s szolgálhatom. Hazámért s a szabadságért egész életem adom.., Ünnepnapot ülünk ma, Képviselő a mama. — Hallotta a lég'fontosabb u.iságot Tyimol'e.i Uiics? — kérdezte Trifon. — 'Miféle újságot? — Minden jel arra vall, hogy a maga fiát jelölik kén viselőnek. — Kitől hallotta? ” Azt, beszélik... Az ores’ elkomolyodott és egv darabig hallgatott. _— Az én fiamat amugv is tisztelik-becsülik: hős is, a körzet vezetője is — mondta Tyimofej Iljies és bort töltött a poharakba. — Elég ügyo-ba- ja van igy is. Csak ezt győzze! — Az öreg büszkén elmosolyodott. — Inkább azt hallgasd meg Frifon, amit a velem egyivásu öreg* kozákok mondanak. — Mit mondanak? — Azt mondják, hogy Jőszit' Visfizárionovics lesz a jelöltünk. Úgy bizony! — Tyimofej Iljies megpödörfei bajuszát. Egészen felvidult. — A mi öregeink úgy határoztak, hogy ezúttal Sztálin elv társ at kérjük fel, jelenjék meg, hogy őt választhassuk meg képviselőnek. Jöjjön el hozzánk vendégségbe. tiszteljen meg bennünket nézz-e meg közelről, hogy s mint éldegélünk... — Igaz, Tyimofej Iljies. hogy Sztálin elvtársat az egész ország jelöli —■ vetette ellene Trifon —de hát nem vállalhat jelöltséget, minden választókerületben! Hisz maga is olvasta a választásokról szóló rendeletet. Ez a rendelet kimondja... — Mit ijesztegetsz engem azzal a rendelettel! — fortyant fel az öreg. — Hát, ha megkérjük: igy és igy: Sztálin elv- társ, az egész Kubanyvídók kéri, hogy járuljon hozzá... — Azt mondaná majd: „Köszönöm a bizalmat, kozákok és kozáknők, de én esak Moszkvában, a magam. Sztálin-ker ötletében vállalom a képviselőjelöltséget...“ Hallgassa meg csak, Tyimofej Iljies, mi az én véleményem: ha a maga fiára adjuk szavazatainkat. Sztálin elvtársat tiszteljük meg* vele. Mert hát ki nevelte és edzette meg a mi nagy Hősünket? — Sztálin. Ki vezette erre az útra? — megint esak Sztálin .. — Ez igaz — vágott közbe Tyimofej Iljies — mégis azt hiszem, nem ez a lényeges... Azt mondod: Sztálin elvíárs azért nem jöhet hozzánk, mert nem engedi a választási rendelet De hát a. rendeletén lehet. változtatni. Trifon! Mástól tartok én. Ha Sztálin elvtárs nem akar hozzánk jönni, akkor ennek egészen más a magyarázata: nagy a rendetlenség a körzetben. Silány a termés. kevés esik egy munkanap; na. Ezenkívül. Artamanov teli marokkal tékozolta a kolhoz vagyonát és olyan szégyenbe hozott bennünket, hogy alig merünk az emberek szeme kozó nézni... Ezért nem akart Sztálin elvtárs hozzánk jönni, hogy őt válasszuk meg*. A rendelet, mondom nem jelent sokat... Ha mindnyájan úgy dolgoztunk volna, mint Sztyepan Petro vies Kaguljin, ha minden kolhoz olyan lenne, mint a Biigyonnij-kolhoz, sőt a termés is annyi lenne mindenütt, mint a buggyonijakuál; otthon is, a mezőn is olyan lenne a rend, mint Raguljin kolhozában — akikor, azt hiszem Sztálin elv- társ Í3 tudna sikereinkről és azt mondaná: „Derék emberek azok a kuhúuyi földművelők. — Azt hiszed, Sztálin nem tudja, hogyan élünk'élde- géliink itt a Kubany két partján? Mindent tud a legapróbb részletekig*! Tud ötéves 1 érvünkről, tud! termelési elő-1 irányzatunkról és helyesel is ■mindent. De azt mondja: hadd igyekezzenek, majd meglátjuk, mit teljesítenek ezekből a nagyszabású tervekből. Meglátjuk, hogyan alkalmazzák a villamosságot, meglátjuk, vájjon nemcsak hencegnek-e... Tud ő mindenről! Nézzük például jSztyepán Pctrovics Ra- guljint. Az idén rendkívül jó termést takarított be a kolhozban. Harminc métermázsát hektáronként. És Sztálin már tud róla. Megdicsérte a kolhoz tagjait és munkatársai révén el is juttatta a körzeti központba azt a kérését, hogy írják le Rag ülj in. teljes életrajzát és küldjék el hozzá... Úgy bizony! NYIKOLAJEVA: EQY VÁLASZTÓ GONDOLATAI Összezárni mögötted a függöny, olt állsz az üres szobácskábán — egy szék, asztalba. tiwtatartó, néhány ceruza és toll társaságában. Csend, A kezedben szavazó- cédula, Egyedül maradtál gondolataiddal és lelldűmereted- dcl, m-üliaüdal és jövőddel. Az az érzésed, hogy néhány másodpercre az állammal maradtál négyszemközt. Semmi sem, korlátozza választásod szabadságát, senki akarata nem befolyásolja akaratodat.. Szabadon követheted szived parancsát. Az ember életében kevés olyan pillanat akadt, amelyet az érzelmek mélységét cs erő- teljességét illetően, össze lehetne hasonlítani azzal a pillanattal, aanikor az urnába dobott választó cédulával a, szovjet állam legfelső szervének jelöltjeire szavazol. Gondolataid azt súgják: ,,A kommunisták cs a pártonkivüiiek listájának jelöltjeire adott szavazatoddal az országunkban folyó kommunista építésre, a világ békéjére szavazták1. Szavazatod a múlt mérlege, a jövő Programm,ja. 'A szovjet 'állam — a te államod; a sztálini ötéves tervek a te vágyaidat tükröziki nagy teljesítményeihez hozza- járul a te munkád. Lehetőségedben a te lehetőségeid rejlenek, hal almának egy részét a te erőd alkotja. Azokra szavazol, akik veled együtt harcoltak és dolgoztak, akiknek élete egy síkban fut sokmillió szovjet ember életével, de ugyanakkor példaképül is szolgálhat milliók számára. A számok nyelve a legszárazabb, de egyben a legpontosabb nyelv is. A szovjet állam költségvetésében a kiadások kétharmadát irányozták elő a népgazdaság és a kultúra fellendítésére. Mindazt, ami költségvetésünk „kiadás1 * oldalán szerepel —■■ népünk életének boldogabbá, tételére, az ország felvirágoztatására cs hatalmának növelésére fordítjuk. De vessünk most egy pillantást az amerikai költségvetés számadataira. Az Északamerikai Egyesült Államokban a ■most kezdődő pénzügyi évben a ' költségvetés 71 százalékát háborús előkészületekre fordít, jók, mig a szociális és kulturális szükségletekre — liét százaléknál -is kevesebb jut! A halál és a, nyomor, a fékevesztett háborús tombolás és az elnyomás számúi ezek. Két világ, két véglet. Fény és sötétség, boldogság és rettegés, béke és hábor-u. Te tudod, hogy nálunk S6 millió szovjet gyermek tanul az iskoláiban és a technikumon és több mint egymillió szovjet ifjú és lány jár főiskolákra a Sztálini Alkotmány életadó napjának fé. regében. A mi számaink mögött klubok és könyvtárak, szanatóriumok és kórházak, színházak és sportpályák körvonalai bontakoznak ki. Ez a magasrendü szocialista kuliura az egész nép kincse. Nálunk ez már mindenki elölt magától értetődő szovjet szokás. Létünkhöz, mindennapos élelünkhöz tartozik, hogy a munkások és kolhoz- parasztok gyermekei művészeti és köz épművész éli iskolákban tanulnak cs maguk a munkások is elvégzik a technikumot és a főiskolákat, anélkül, hogy termelőmunkájukat abbahagynák. Senkit som lep meg, hogy az egykor műveletlen kazalt, nő tudományos értekezést ir cs tudományos munkát irányit. Minden eredményünk biztosítéka — költségvetésünk. „ ... A szovjet. hatalom eljutott odáig, hogy az uj káderek képzésére 'fordított kiadások összege elérte az ipari üzemépükesésekre fordít ott összegeket. ..“ — mondotta Sztálin elvtárs. És vajjen az Egyesült Államok költségvetésében hány százalékkal szerepelnek a közoktatásra számi kiadódok ? Mindössze egy százalékkal! Hatmillió amerikai gyermek- . nek. egyáltalán nincs meg a lehetősége, hogy tanuljon, 10 millió gyemnek pedig évente legfeljebb S—4, hónapig jár iskoláiba. Ezt nyújtja az ö költségvetésük, igy él a nép a kapitalista világ leggazdagabb országában. Truman elnök nem hallgcrthatla el ezeket a szembeszökő tényeket cs egy kongresszusi beszédében kénytelen volt bevallani: „Ma még nem tudjuk országunk minden gyermeke számára biztösitam a tanulás lehetőségét' ', „Még nem tudjuk biztosítani.Hát ez valóban félreérthetetlen! Ha ózz amerikai költségvetés 71 százalékát háborús előkészületekre, fegyverkezési hajszára, Marshall-, tervekre" fordítják, akkor mit biztosíthatnak a trumanok Amerika dolgozó népe számára? Tudatlanságot cs éhínséget, sötétséget és nyomort terrort és pusztulást. Találkoztam népi demokratikus országok asszonyaival, sokszor elbeszélgettem velük. Milyen- büszkém számoltak be a munkások évenkénti szabadságáról, az üdülésről, a szanatóriumokról, a bölcsődéiéről és gyermekotthonokról. Szívünk ujjong szavaik hallatára, mint amikor felnőtt emberek a fiatalságról szóló töri éneleket hallgat nak. Hiszen a bölcsődék, az üdülők, a szanatóriumok, a minden évben kijáró szabadság — mindez már régóta szerves része életünknek, mindennapos dolog, amit szinte észre sem veszünk, annyim megszokott. De nyomban máskép értékeljük szovjet szokásainkat, ha megismerkedünk az amerikai életforma lényegével. Nálunk, a Szovjetunióban mintegy ölven milliárd rubelt utaltak ki az egészségvédelem és társadalombiztosítás kiadásaira. „Nálunk, a szocialista országban az állam gondoskodásának homlokterében a, munlcások és a parasztok egészsége áll". Mihail Iva- novics Kalinin e szavait az életi lépten-nyomem igazolja. Az Északamerikai Egyesült Államokban viszont egészségvédelemre a költségvetésnek ólig egy százalékát irányozták elő. Külföldön olyan „tudósok'' is vannak. akik igyekeznek ■„elméletileg“ megindokolni a, költségvetés ilyen felépítését. A mór hírhedt William, Vogt például világosan kimondta erre vOnatloOzó véleményét. Yogi azt bizonygatja, az orvosok előtt, hogy az „orvosi segélynyújtás és az egészségügyi viszonyok megjavításával mintegy felelősséget vállalnak magukra sokmillió nyomorban sínylődő' ember életének meghosszabbításáért‘'. — Haljon meg a sokmillió koldus, haljon meg minél előbb! — ütne, ez William Vogt és a hozzá hasonló ember gyűlölők óhaja. Nem, ez az- óhaj nem véletlen. Gondoljunk csak arra, hogy a kapitalista világban a munkanélküliek száma már felülmúlja a 10 milliót és számuk egyre nő. Hónapról- hónapra csökken a kapitalista országokban a termelés, mind határozottabban mutatkoznak az egyre fokozódó válság jelei és az ümperialisták egyre horgosabban hívják segít- ségiil a háborút és a hálált. De hiába! A föld minden népe harcol a, békéért, a becsületes embereit világszerte összefognak a háború ellen és a békéért vivőit harc élén a hatalmas szocialista ország áll! Milyen bo-ldogsógg a mi országunkban élni, levegőjét szívni, kezünkben érezni bajtársaink kezét, tudatában lenni a világot átalakító nép erejének! Ezek a gondolatok merülnek fel bennem, ha a Legfel« söbb Tanács választására gondolok. Amikor a kommunisták és pártonkivüiiek listájának jelöltjeire adjuk. le szavazatunkat, mindannyian a kommunizmusra szavazunk — a kapitalizmus ellen, a békére — a háború ellen,', az éleire — a hálál ellen,. ) ) MOBICZ ZSIGM.ONP: Interjú a favágóval
