Zala, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-04 / 80. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ÉLJEN ÁPRILIS 4, HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK NAGY ÜNNEPE! AZ MDP ZALA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA IX. évfolyam, SO. szám. Ára 50 fillér 1953. április 4. Szombat Éljen április I. a győzelem ünnepe! Nyolcadszor ünnepeljük ma ha­zánk felszabadításának, népünk újjá­születésének évfordulóját. Nyolc év­vel ezelőtt íizte ki hazánkból a hős Szovjet Hadsereg a német fasisztá­kat és nyilas csatlósaikat, tette sza­baddá népünket. Amiért évszázado­kon keresztül annyiszor sikertelenül hullatta vérét a magyar nép, ame­lyért történelmi nagyjaink, Rákóczi, Kossuth, Petőfi, a 48-as honvédek, a tanácsköztársaság hős. harcosai, a fa­sizmus elleni harcban életüket áldozó mártírjaink küzdöttek, a Szovjetúnió- tó! visszakaptuk — felszabadultunk. Ezért vált 1945. április 4-c történel­münk legjelentősebb fordulópontjává. Ezért ünnepeljük azóta is ezt a na­pot legnagyobb nemzeti ünnepim­ként. Ezért fordul ma minden hazá­ját szerető, becsületes magyar dol­gozó a hála és a szeretet mély érzé­sével felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió, dicső kommunista párt­ja és bölcs vezetői felé. Ezért he­lyezi le ma, szedte az országban a ke­gyelet és megemlékezés koszorúit a hős szovjet katonák sírjára, akik éle­tüket adták azért, hogy mi új életre ébredhessünk. A felszabadulás óta eltelt 8 év alatt valóban új életre ébredt népünk. Hatalmas korszakalkotó változások mentek végbe hazánkban Népünk gyors és szilárd léptekkel halad előre a népi demokrácia, a szocializmus építésének útján. A Szovjet Hadsereg győzelmes csapása szétzúzta az urak országát, a nagybirtokok, ?. tőkés monopóliumok, a népnyúzó államap­parátus, a klerikális sötétség orszá­gát. A felszabadulás előtt a mi me­gyénk is a nagybirtokok egyik fel­legvára volt. A Teleki grófok, Fes- tetich hercegek, Ggttman bárók — földbirtokosok— a megye szántóte­rületének 32 százalékát bitorolták, ugyanakkor'a cselédek, summások. sze­gényparasztok kezén a földterületnek mindössze csak 48 százaléka volt, pe­dig a népesség 98 százalékát tették ki. A zalai uradalmak, elhagyott fal­vak dolgozóit kizsákmányolták a földbirtokosok. Szenvedtek, vérüket szívták a kulákok. Csendőrök iitöt- ték-verték, bank szipolyozta, nypmor, munkanélküliség tartotta a koldus- sors bilincseiben. Úgy volt, ahogy József Attila mondta: .,Sok urunk nem volt rent, sem kába Pártokat óvni ellenünk S k.ilántoraoh Amerikába Másfél millió emberünk.“ Csupán 1930-ban 2245 szegénypa­raszt vesztette el mindenét az árve­résen, 12.000 zalai dolgozó-, volt kénytelen nem egyszer többszáz kilo­méterre vándorolni, hogy valahol munkát kapjon. Jellemző arra a nagy nyomorra, melyben a zalai dol­gozók éltek, a Zala megyei vitézi szék kapitányának 1930. decemberi jelentése, melyben ezeket írja: ..Az alsóbb néposztály nyomora legjobban az iskolában járó gyerme­keken szemlélhető. Rossz lábbeli, vé­kony ruházat, gyengén tápláltság — általános a városi periféria gyerme­keire. Zalaegerszegen több esetben előfordult, hogy a gyerekek az isko­lában elájultak az éhségtől1'. Még élénken emlékezetünkben él a pacsai csendőr-sortüz, a Czobor- főispánók, a népnyúzó, a fasiszta rendszer úri vérebeinek terrorja, amellyel belefojtották a szót, min­den jogától megfosztották Zala me­gye dolgozó népét is. A nyomor és a jogfosztottság mellett dolgozóinkat elzárták a művelődés lehetőségétől. A .papi iskolákban szellemi béklyót raktak fiataljaink gondolkozására. A megye községeinek 90 százalékában nem volt villany. Mindössze két mozi működött a felszabadulás előtt. 1941-ben 24.892 zalai dolgozó nem tudott sem írni, sím olvasni, de csak 3 analfabéta-tanfolyamot szer­veztek az egész megyében, ahol mindössze ITen tanultak. A2 a nyo­morúságos 12 kultúrház, 180 falusi könyvtár — amely a. felszabadulás előtt megyénkben volt — az urak érdeké­ben azért működött, hogy dolgozóink az urak szemével lássanak, az urak agyával gondolkodjanak saját sorsuk felett is. Erre a szörnyű sorsra tett végérvé­nyesen pontot 1945. április. 4. A Szovjetúnió felszabadító hadserege szétzúzta az urak országát, megte­remtette a lehetőségét annak, hogy felépítsük a dolgozók szabad, szocia­lista hazáját, ahol minden hatalom a dolgozó népé, ahol a dolgozók sa­ját maguk intézik sorsukat. Az úri Magyarország korhadt romjain új, életerős, független, rohamosan fejlő­dő népköztársaságot alkothattunk a Szovjetúnió önzetlen támogatásával, amelyben szabad akarattal, gyors ütemben építjük az új, szocialista társadalmat. Teljesült dolgozó pa­rasztságunk évezredes vágya. Kiosz­tottuk a földeket. A romok helyén új, virágzó mezőgazdaságot építet­tünk. Dolgozó parasztságunk, test­véri szövetségben a munkásosztállyal, egyre határozottabban lép a szövet­kezés útjára. Megyénkben ma már 230 termelőcsoportunkban szocia­lista jellegű közös gazdálkodás fo­lyik. Dolgozó parasztságunkat ráve­zetjük a nagyüzemi gazdálkodás egyedüli helyes útjára, a többterme­sre, hisz az izmosodó magyar ipar egyre jobban ellátja a mezőgazdasá­got korszerű gépekkel, egyre több területet öntözünk, nagyobb beruhá­zásokat fordítunk a mezőgazdaság fejlesztésére. Gyárainkban ma már munkásaink a vezetők. Miénk lett. a gyár is, ne­künk termel ma már a gazdag zalai olajmező is, amely azelőtt az ameri­kai monopóliumok tulajdona volt. Miénk az államapparátus. A taná­csokban magunk döntünk saját sor­sunkról. A képviselőházban mi, dol­gozók hozzuk azokat a törvényeket, amelyek még - szebbé és gazdagabbá teszik életünket. A dolgozók milliói, akiket korábban meg sem kérdeztek, most szabadon választhatják meg képviselőjüket. Mindennél jobban ki­fejezi ezt a választójogi törvény leg­újabb módosítása, melynek alapján a küszöbön álló választásokon már 18 éves kortól kezdve nemre és képzett­ségre való tekintet nélkül résztvehet minden becsülete:; dolgozó. A népé lett a hadsereg is, Fiainkat munká­sokból és parasztokból kiképzett tisztelvtársaink készítik fel a haza megvédésére. Természetes mindezek után, hogy dolgozó népünk magáénak tudva az államhatalmat, a gyárat és a földet, lelkesen, áldozatkészen és mind ha­talmasabb eredményekkel dolgozik azon, hogy még jobban biztosítsa szabadságát, növekvő jólétét és jövő­jét. Harcokban megedzett pártunk, bölcs vezérünk, Rákosi elvtárs veze­tésével soha nem álmodott ütemben nemcsak újjáépítettük lerombolt or­szágunkat, hanem ötéves tervünkkel ma már á szocializmus alapjait rak­juk le. Iparunk, amely a múlt rend­szerben fejletlen, alacsonytermelé- kenységü volt, ma többszörösen túl­szárnyalja a háború előtti színvona­lat. Befejezés előtt áll ' szocialista vá­rosunk: Sztálinváros, a diósgyőri üze­mek átépítése, mellyel szinte egy má­sodik Sztálinvárost építünk fel. Az. ipar fejlődése különösen a vidéki vá­rosok életében, így Zalaegerszeg, Nagykanizsa , életében hoz gyökeres fordulatot. Zalaegerszeget ezelőtt 30 éve.az akkori népjóléti miniszter úgy jellemezte, hogy az ország legel­maradottabb városa. Mi pedig Zalaegerszegen építettük fel Közép-Európa legnagyobb ruha­( Folytatás a 2, oldalon); O. Iff. Malenkov ©Ívtárs? a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének távirata Rákosi Mátyás elvtársihoz? a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökéhez Rákosi Mátyás elvtársnak, a Ma­gyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Nemzeti ünnepük alkalmából ba­ráti üdvözletemet küldöm a Magyar Népköztársaság kormányának és Ön­nek, Elnök Elvtárs cs kívánok a ma­li. J. Vorosilov elvtárs távirata Robi István elvtárshoz Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnö­kének. Kérem Önt, Elnök Elvtárs, fogadja a Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepén a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének üdvözletét és az én szívből jövő szerencsekivánatai­mat. Legjobb kívánságaimat küldöm Önnek cs a magyar népnek. K. VOROSILOV V. M. Molotov elvtárs távirata Molnár Erik elvtárshoz Molnár Erik elvtársnak, a Magyar Népköztársaság külügy'miniszterének. Engedje meg Miniszter Elvtárs, hogy a Magyar Népköztársaság nem- I a népeink közötti testvéri barátság zeti ünnepe alkalmából forró üdvöz-lés együttműködés tovább erősödjék, letemet fejezzem ki. Kívánom, hogy | V. MOLOTOV Diszünnepség az Operaházban hazánk felszabadulásának 8. évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának S. év­fordulója alkalmából a Magyar Dől. gozók Pártja Központi Vezetősége, a Magyar Népköztársaság miniszter­tanácsa, a Magyar Dolgozók Párt­ja budapesti pártbizottsága és a budapesti városi tanács pénteken este diszünnepsóget rendezett az Állami Operabázban. Hat óra után néhány perccel nyílt szét az Dperaíiáz színpadának hatalmas bársonyfüggönye, s a meg­jelentek helyükről felállva hosszan, tartó viharos, tapssal köszöntötték népünk forrón szereteti vezérét, az elnökségben helyet foglaló Rákosi Mátyás elvtársat, a Magyar Dol­gozók Pártja főtitkárát, a Magyar Népköztársaság- minisztertánácsának elnökét Az elnökségben foglalt he­lyet Dobi István elvtárs, a népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke és a Magyar Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának, Központi Ve­zetőségének és a Magyar Népköz- társaság minisztertanácsának több tagja, köztük Gerö Ernő, Farkas Mihály, Hidas István, Házi Árpád elvtársak. Azt elnökség tagjai kö­zött volt J. D. Kiszeljov, a Szov­jetunió magyarországi nagykövete, a felszabadulásunk ünnepére ha­zánkba érkezett külföldi küldöttsé­g-ok vezetői. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Dobi István elv­társ, a népköztársaság’ Elnöki Ta­nácsának elnöke nyitotta meg a diszünnepsóget. Dobi István elvtárs beszéde Felszabadulásunk nagy ünnepén — mondotta Dobi István elvtára — első szavunk szóljon a nagy Sztálin­ról, népünk szabadságának megie- re.intőjéről, akinek drága nevével örökre egybeforrott hazánk felsza­badulásának napja, április 4-e. Ál­dozzunk néma felállással a halha­tatlan Sztálin szivünkből kitörölhe­tetlen emlékének. Az ünneplő közönség helyéről fel­állva adózott a magyar nép nagy barátja, a dicső Sztálin emlékének. Dobi elvtárs ezután arról be­szélt, hogy e megrendítő vesztesség még szorosabb egységbe kovácsol­ta össze dolgozó népünket, A haza fiai közelebb, kerültek egymáshoz éppúgy, mint amikor a család elve­szíti az édesapját. Most még na­gyobb erkölcsi és politikai össze- forroiitságbau tömörültünk nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és drága vezérünk, Rákosi elvtárs köré. hogy hűségesen gazdálkodjunk azzal az örökséggel, amelyet Sztálin elvtárs hagyott ránk. Ez a megrendítő vesztesség ugyan­akkor még közelebb visz bennünket a testvéri Szovjetunióhoz is. Még mélyebben érezzük azt a forró há­lát, amely Sztálin népéhez, a nagy szovjet néphez fűz bennünket, A Hagy szovjet nép vére áldozatával küzdötte ki szabadságunkat, a Szov­jetunió állandó gondoskodásával, tá­mogatásával lehetővé tette nekünk azt,, hogy a .szabadsággal éljünk, boldoguljunk, fejlődjünk, ' az uj életnek nem csupán hajnalsugarát küldte el hozzánk, hanem napfényét is. Mielőtt ünnepségünket megnyi- lora, szeretettel üdvözlöm a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­sége, a minisztertanács megjelent tagjait, kedves külföldi vendégein­ket, a budapesti diplomáciai testü­let képviselőit, és a megjelent ünnep­lő közönséget. Ünnepségünket megnyitom és fel­kérem Házi Árpául elvtársat, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnökhelyettesét. tartsa meg ünnepi beszédét. Házi Árpád elvtárs beszéde Ma nyolc éve. szabadult fel ha­zánk. Ma nyolc éve a dicsőséges Szovjet Hadsereg elérte nyugati lia- ■ árainkat és a hitleri«' ák és a ma­gyar fasiszta katonaság u olsó hor­dái kitakarodtak az országból. A szovjet nép. a dicső Szovjet Had­sereg, miután az emberiség- törléne- • ének legnagyobb méretű harcaiban kikergette földjéről a nác-r imperia- lis'a gonosztevőket, elhozta a sza­badságol Európa és Ázsia több, so­kat Szenvedett népének, ködük a magyar népnek is. A magyar nép hálatelt szívvel gondol a nagy Szovjetunióra, anm'y- nck szabadságát köszönheti és ko­runk legnagyobb alakjára, akinek nevéhez a magyar szabadság és fel­emelkedés hajnala fűződik: Sztálin elvtársra. Ebben, az, esztendőben — amikor felszabadulásunk -’nyolcadik évfor­dúlóját megünnepeljük — a mi drága, forrón szeretett- Sztálin elv- társunk már nincs az élők sorában. De vájjon van-e olyau magyar dol­gozó. akinek hájas gondolata ezen a nagy ünnepen elsőnek nem a nagy Sztálin felé szállt Van-e köztünk olyan, aki felszabadulásunk nyolca­dik évfordulóján nem érzi át újból, mit köszönhetünk a nagy Sztálin­nak és ne gondolna ismét mérhetet­len szomorúsággal nagy tanítónk eltávozására? A magyar nép tudja, tisztában vau vele. hogy Joszif Visszárionovics Sztálin nemcsak a szovjet, hanem a magyar nép íör- 1 éneiének is legragyogóbb alakja. Magyarország népe ma felszaba­dulásának nyolcadik évfordulóját erejének, virágzásának teljében ün­nepli — mondotta a továbbiakban Házi Árpád.-elvtáife. — 'Hogyan vált lehetővé, hogy hazánk __ élve a S zovjetuniótól kapok! szabadsággal —végleg és visszavonhatatlanul a szocializmus építésének útjára tu­dott. lépni és ezen az utón elég messze előre jutott? Lehetővé vált azzal, hogy a sokat szenvedett ma­gyar nemzőknek olyan vezetője tá­madt mint Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványa, a magyar nép vezére: a mi szeretőit Báikosi elvtár­sunk. Ez az ország ma fejlett ipari országgá vált. ahol az ipar fejlődik, virágzik, de különösen gyorsan fej­lődik a modem nemzetgazdaság pil­lére: a nehézipar. Szocialista ipa­runk fejlődéséről szólva Házi elv- társ hangsúlyozta, hogy szocialista, iparunk hatalmas eredményeinek tápláló forrása az az uj viszony, amely munkásosztályunkat saját munkásosztályához fűzi s amely valóságos hajtóereje fejlődésünknek. Mióta a magyar munkásosztály sa­játjában dolgozik, ez az nj viszony egyre erősödik, szilárdabbá válik. Mezőgazdaságunk is hatalmas ár­alakuláson ment keresztül az utolsó nyolc esztendőben, A nyomorban, ín­ségben tengődő, népi betegségektől ■tizedelt, magyar falu a- felemelke­dés útjára lépett Házi elvtárs hangsúlyozta, hogy a magyar nép birtokába jutott a kulturális felemelkedésnek is. Be a kincs — a kuli ura, a tudás, a műveltség — amelyet a burzsoázia hét lakat, alatt őrzött és közelébe sem engedte a dolgozók tömegeit, most a magyar munkások és pa­rasztok milliói számára szabadon hozzáférhető. A magyar dolgozó nép pártunk vezetésével nyolc évi fáradhatatlan munkával harcolta ki eddigi sikere­inket. Nyolc év közös küzdelmei, vállvetett munkája szélbon.1 hatatlan egységbe kovácsolta a magyar né­pet. Népünk egysége ma szilárd és törhetetlen. Egységesen követi győ­zelmeink zászlóvivőjét; a Magyar Dolgozók Pártját. Népünk izzón szereti hazáját, amelyben boldog otthont talált, amelyet azelőtt Re­ménytelenül szeretett, mert csak nyomort és szolgaságot juttatott neki. Népünk mélységesen gyűlöli az imperialisták, hazai ügynökeit -a jobboldali szociáldemokratákat, a klerikális reakciót, a cionistákat. Az elmúlt évek tapasztalatai hazánkban és a baráti államokban meggyőzték a magyar népet arról, hogy fokozni kell a- forradalmi éberség’ szellemét, állandóan résen kélI állnia és kijné- lötle-nül lecsapnia az ellenség meg- megújuló bomlasztó kísérleteire. Most, midőn választásokra készül az ország, mikor egész népünk az urnák elé járul, hogy legjobbjait megválassza képviselőül, az a fel-' adat áll előttünk, hogy még szi­lárdabbá, még acélosabbá tegyük népünk egységét. Tömöritenünk kell (Folytatás a t. oldalon) gyar népnek uj sikereket a népi de« mokratikus Magyarország építésében. ' G. MALENKOV

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom