Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-16 / 217. szám

PÁK! ÉLET * A faliújság az agitáció fontos fegy vere A szocialista társadalom — a leninizmus diadalmas eszméjének megtestesülése Az üzemek, műhelyek, kis termelési egységek dolgozóinak sajtója A pártszervezetek fokozottab­ban használják fel a faliújság: nyújtotta segítséget, biztosítsák, hogy a népnevelők csoportos be­szélgetéseken, kisgyüléseken, egyéni agitációban támaszkodja­nak a faliújság anyagára, vitas­sák meg a dolgozókkal a faliúj­ság fontosabb cikkeit. A faliúj­ság nélkülözhetetlen fegyver az agitációban, a termelés emelő- sóben és a begyűjtés fokozásá­ban. üzért fontos feladata üze­mi és falusi pártszervezeteinknek, bogy alaposan tanubnányozzük a faliújságokkal kapcsolatos irodal­mat. Ezzel a cikkel is segítségé­re akarunk lenni üzemi és falusi pártszervezeteinknek, hogy alapo­sabban átérezzék a faliújság je­lentőségét. Gyárainkban, ternielöszövetkezete- jjikben, hivatalokban, falun gyakran látunk faliújságot. A faliújság cikkírói és rajzolói nem ,,hivatásos'*' Írók, újságírók, rajzolók. A faliújságnak mindenki munkatársa lehet és annál jobb a. faliújság, minél szélesebb szerkesz­tői, munkatársai, levelezői köre. A faliújság igazi jellegét as adja meg, hogy elsősorban helyi vonatko­zású cikkeket közöl, vagyis annak a körnek közvetlen problémák dol­gozza, fel, amelyik a faliújságot sa­ját. maga, számára szerkeszti és ki­adja. így például nyilvánvaló, hogy egy gépgyári faliújságon a munka- versenyről, többtemelésről, a minő­ség javításáról — ugyanakkor egy iskolai faliújságon elsősorban a vizs­gák jó előkészítéséről lesz szó. Ugyanígy egészen másfajta cikkek lesznek egy élenjáró üzemrész fali­újságán, egészen mások ott ahol a tcrvteljesitéssel bajok vannak. A faliújság visszatükrözi az üzem, :a műhely, a gyáx*, a tszcs, az állami gazdaság, stb. dolgozóinak egész életét. Foglalkozhatok munkájuk eredményeivel és hiányosságaival, kezdeményezésekkel, észszeiüsitő ja­vaslatokkal, mindazzal, ami dolgo­zóinkat foglalkoztatja- Kivizsgálja a dolgozók panaszait, bírálatra és önbirálatra nevel. A faliújság a pártaz ifjúsági és szakszervezeti alapszervesetek, a kis termelési egységek dolgozóinak saj­tója, a helyi közvélemény, az alulról jövő bírálat és kezdeményesések szó­csöve — a legszélesebbkörü demo­krácia kifejezője. Röviden összefoglalva: a faliúj­ság legfőbb. ismertetőjele: helyi jellege, Ez persze nem jelenti azt, hogy a faliújság provinciálissá vál- hatik, vagy másszóval, ha csak apró­lékos, általános érdeklődésre számot nem tartható ügyekkel foglalkozzék. Nem. A faliújságot éppen az teszi érdekessé, hogy mindaz, amiről ir vagy rajzol, szerves része egész éle­tünknek és harcunknak, szocializ­must építő műnk óinknak. Vájjon ha az ózdi nagykohó fali­újsága a Diósgyőrrel folytatott pá­rosverseny harcairól ir — nem or­szágos ügyről ir? Ha egyik üze­münk faliújságja megbélyegzi Kis Péter későnjövőt, helyi jellegén túl ■— nem országos fontosságú ügyet — a munkafegyelem ügyét — szol­gálja? Ha szóvátessziik, hogy helyes vagy helytelen a Közért nyitvatar­tási ideje, ha leleplezzük az olyan vezetőt, aki a bírálatot elfojtja — mindig, valahányszor cikkünkben, rajzunkban kiállunk az igazság, a tervteljesités, szocialista építésünk ügye mellett — egy-egy konkrét, „kis" helyi probléma tárgyalásával, — szolgáljuk egész hazánk építésé­nek ügyét, ötéves tervünk teljesíté­sének, túlteljesítésének ügyet. így kap a faliújság fontos és jelentős szerepet az ujtipusu, szabad, demo­kratikus sajtóban. ; A faliújság akkor jó, ha a dol­gozók megszeretik, ha érdeklődéssel olvassák uj számát. Akkor jő, ha nélkülözhet étien nevelőeszköznek tart­ják a párt, a szakszervezet tagjai :s a műszaki és gazdasági vezetők is. Akkor jó, ha a párttagok és a pártonkiviiliek egyformán sajátjuk­nak érzik. Akkor jó, ha kifejezi a dolgozók ;zeretetét épülő hazánk, pártunk, Rákosi elvtárs iránt. Az egyik buda­pesti üzem faliújságában olvashat­ok : ; „Most, amikor megkaptuk a mi­niszter tanács vándor zászlaját, öröm cs büszkeség tölt cl valamennyiünket. Összeforrott egység a mi gyárunk kollektívája, közösek az örömeink, közös célokért harcolunk. Nincs kö­zöttünk senki, aki ne lenne boldog, hogy a kitüntetett gyárban dolgozik és nincs közöttük senki, aki ne erez­né, hogy most még jobb munkával, nagyobb teljesítményekkel tartozunk dolgozó népünknek, Amikor megtud­tam, hogy üzemünk megkapja a vándorzászlót, első gondolatom az volt, hogy Eákosi elvtárs tud erről és bizonyára velünk együtt örül.“ A faliújság-munkát nagyon sok helyen még ma sem tekintik poli­tikai munkának. Sok helyen meg­elégszenek egy-egy alkalmi faliúj­sággal, kampányjelleget adniuk mun­kájának. A faliújság és az üzemi sajtónak s a szemléltető agitációnak számos rokonága — mint például a villám, az asztali újság, a szalagfelirat, a Tüske, a Krokodil, stb. — azokból a TÖpcédulákból nőttek ki, ame­lyeket a múlt század végén és a század elején az orosz- országi marxista körök segítségével fogalmaztak meg, készítettek és ter­jesztettek a gyárak agyongyötört, kizsákmányolt és elnyomott dolgozói között, a cári hadsereg katonái, a szegényparasztok nyomorgó milliói között. A faliújságok őseit, az első röpcédulákat a párt legnagyobb har­cosai is irt-ák. Lenin és Sztálin elv- társ számos, harcra hivó röpcédulát irt és a munkásmozgalom olyan alakjai, mint Halturin, Mojszejenko, Alexejev — szabadságuk, életük kockáztatásával ismertettek, terjesz­tették azokat Lenin elv társ igen nagy jelentő­séget tulajdonított a faliújságnak. Sztálin elvtárs javaslatára a köz­ponti újságok nem egyszer megdi­csérték vagy megbírálták a faliúj­ságokat. A faliujság-munka „aprómunka". De hogyan lehetne jó aprónuinka nélkül elvégezni a nagy egészet, leg­nagyobb feladatainkat? Rákosi elv­társ és a párt vezetőszervei sokszor hívják fel a figyelmet erre az „aprómunkára''. Milyen a jó faliújság? Miért van az, hogy az egyik fali­újság előtt csoportokba verődnek az. emberek, mindenki el akarja olvasni, figyelmezteti a társát is, kérdezi tőle, hogy „láttad-e már?", beszél­nek róla az ebédlőben — egyszóval, hogy felkelti a dolgozók érdeklő­dését. a másikra jóformán rá sem néznek. Nyilvánvaló — a jó fali­újság érdekli az olvasót a rossz nem. Nézzük csak, mi jellemzi a jó faliújságot? A jó faliújság legyen tiszta, ízlé­ses. Helyezzük el úgy, hogy azonnal szembetűnjék1 kényelmesen el lehes­sen olvasni. Ne tegyük a műhely legsötétebb, legeldugottabb sarkába. Legyenek rajta rövid cikkek, ér­dekes címmel, hogy azonnal felkelt­sék az olvasó érdeklődését. Ne le­gyen sűrűn gépelve, hogy jobban olvasható legyen. Legyen szép a dekorációja, sok rajzzal és képpel. De sose legyen túlzsúfolt, a deko­ráció nem öncél, hanem a cikkek mondanivalóját kell alátámasztania. A régi, megporosodott faliújságot, az elavult cikkeket senki sem olvassa el. Rendszeresen váltani kell a fali­újságot, ugyanúgy szabályos idő­közökben kell „megjelennie", mint bármely más sajtóterméknek. A fali­újságokat kelettel és sorszámmal kell ellátni. Ne egy ember munkája legyen, hanem kollektiv munka eredménye. Legyen szerkesztőbizottsága. Legye­nek állandó rovatai, dolgozzék mun­katerv a lapján. Támaszkodjék levelezőire. Bíráljon bátran, karoljon fel és népszerűsít­sen minden helyes kezdeményezést, jó tapasztalatot. így például anyag- takarékosságot, a gépek rendbentar­tását, jobb munkaszervezést és így tovább. A jó faliújság egyszerű, érthető és tömör. Nem fél nevén nevezni a dolgokat, nem fél a politikai éles­ségtől, a dolgozók ellenségeivel szemben csak egy nyelvet ismer, a kíméletlen leleplezés nyelvet. A jó faliújság alapvető tulajdon­sága a dolgozókkal való összeforrott- ság. A faliújság levelezői olyan em­berek, akik a gazda szemével nézik üzemüket, falujukat, akiket lelkesít építésünk’ minden uj eredménye. Mielőtt ezekről részletesen szól­nánk, láthatjuk már, hogy a fali­újság jó megszerkesztése odaadó, lelkes, alapos munkát követel. El­képzelhető-e az, hogy például egy műhelyben nyolc-tiz faliújságot le­het egyidőben jól szerkeszteni? Nyilvánvalóan nem. Mégis, mi a ta­pasztalat? Sok gyárban, intézmény­ben. tsz-ben, állami gazdaságban, iskolában, de még lakóházban is ki­alakult az a szokás, hogy külön faliújsága van az MDP alapszerve­zetének, a szakszervezetnek, béke- bizcVttságnak, szabadságharcos szö­vetségnek, esetleg van külön sport- faliújság, repülőmodellező-faliujság, MSzT és még egész sereg más. így aztán többnyire egyiken is, másikon is legfeljebb egy-egy árva cikk „dí­szeleg' '. Ennek semmi értelme sincs. Irányelv, hogy az üzemekben egy- egy alapszerv területén a dolgozók­nak általában egy faliújsága ] egyen a párt, a SzOT, DISz közös kiadá­sában (ha szükséges, ha például a dolgozók jelentős része, többsége ifjúmunkás, akkor lehet külön fali­újsága a DISz-nek is). Most pedig nézzük külön-külön a jó faliújság néhány ismérvét. A tiszta, ízléses faliújság azon­nal felhívja magára az olvasó fi­gyelmét. Nincs szomorúbb látvány, mint a sárgult, piszkos, esőverte faliújság. A faliújságra csak hibát­lanul, kifogástalanul gépelt vagy szépen kézzel megírt cikket ragasz- szunk fel. Védjük a faliújságot a piszkolódástól. Utcán, szabadban, olyan helyen, ahol eső, korom, fes­ték, olaj. stb. érheti és piszkolhatja. védjük üveglappal. Az üveglapot persze időnként le kell mosni, törölni és ha betört, kicserélni. Természetesen a szemléltető agi­táció eszközeit továbbra is korlát­lanul lehet alkalmazni. (Verseny­jelentés, dicsőség- és szégyentábla, szalagfeliratok, plakát, MSzT képes- hiradó, stb.) Ezek nagy segítséget nyújtanak a versenylendülot foko­zásában, a dolgozók nevelésében. A szemléltető agitáció és faliújság kö­zött az a különbség, hogy amig a szemléltető agitációval valamit köz­lünk, megismertetünk, valamire fel­hívjuk a figyelmet, vagy mozgósí­tunk — a faliújság' nemcsak ténye­ket, hanem folyamatokat is leír, vi­tát ’ indít, bírál — vagyis egy-egy kis területre vonatkoztatva, helyi jelleggel a sajtó szerepét tölti be. Nem szép az olyan faliújság, amelyiknek- csak a sarkában busui egy-egy árva cikk. Ugyanúgy nem helyes a faliújságot túlzsúfolni, tűi­éi f rázni sem. Az egyik faliújság-kiállításon béldául bemutattak neonfénnyel megvilágított faliújságot, sőt olyat is, amelyiken eleven békegalamb veit. Az ilyesmi elveszi a faliújság igazi jellegét, megfeledkezik a fali­újság eredeti hivatásáról. És még valamit elárul: azt, hogy ott a fali­újság rendszertelen, kampányszerű, kirakat eredményekre törekszik csak. Sertésbegyiijtést szabotáló kulákok felett mondott ítéletet as egerssegi járásbíróság Mig megyénk dolgozó parasztjai többségükben becsülettel eleget tesznek sertósbegyüjtési kötelezett­ségüknek addig egyre több és több kulák kerül bíróság elé a sertósbe- gyüjtés elszabotálása miatt. Ezek közül a bíróság Szakái Ferenc 26 holdas pátrói kulákot egy évi börtönre, 1500 fo­rint pénzbüntetésre, 4000 forint va­gyonelkobzásra és a közügyektől öt évre való eltiltásra, Dömötör fi János, 28 holdas pát­rói kulákot egy évi börtönre, 2000 forint pénzbüntetésre, 4000 forint vagyonelkobzásra és a közügyektől öt évre való eltiltásra, özvegy Gether Jánosné, 29 hol­das bagolasánci kulákot 8 hónapi börtönre, 2000 forint pénzbüntetés­re, 10 hold mezőgazdasági ingatla­nának elkobzására és a közügyektől öt évre való eltiltásra, özvegy Sándor Dánielnó 26 hol­dat haszonélvező felsőrajkj kulákot 6 hónapi börtönre, 1500 forint Az emberiség legkiválóbb gon­dolkodói évezredeken keresztül álmadoztak egy olyan társadalmi rendszerről, amely tökéletesen ki­elégíti az emberek anyagi és szellemi szükségleteit. A nagy utópisták megkíséreltek képet ad­ni a jövő társadalmáról, amely­ben minden ember boldog. Elkép­zeléseik, terveik megvalósíthatat­lanok voltak. Az igazságosságon és az emberek közti egyenlősé­gen alapuló társadalom mindad­dig álom lehetett csak, :mig a tör­ténelem porondjára nem lépett a munkásosztály, amelynek törté­nelmi feladata a kapitalizmus megdöntése és az osztálynélküli társadalom felépítése. Marx és Engels, a munkásosztály nagy ta­nítói, a tudományos szocializmus megalapítói voltak azok, akik tu­dományosan bizonyították, hogy az a társadalom, amely sok-sok évszázadon át a legjobbak álom­képe lehetett csupán, megvalósít­ható és a nemzetközi proletáriá- tus osztályharcának eredménye- kép meg is valósul. Marx és Engels nem érhették meg a szocialista forradalmat. Az ö halhatatlan eszméiket megvál­tozott történelmi feltételek kö­zött — az Imperializmus és a proletárforradalmak korszakában, — Lenin és Sztálin fejlesztették tovább. A szocialista társadalom megvalósulása, a leninizmus dia­dalmas eszméjének megtestesülése Marx és Engels eszméinek diada­lát jelenti, mert a leninizmus Marx és Engels tanításainak alapján jött létre és azokat fej­lesztette tovább a munkásosztály megváltozott szükségleteinek megfelelően. Marx és Engels, Lenin és Sztá­lin tanításainak igazságát, esz­méik erejét és életrevalóságát az utolsó félszázad történelmi ta­pasztalatai igazolják. Ami a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom előtt csak a könyvek lap­jain, a munkásosztály vezetőinek tanításában élt, ma napról-nap­ra növekvő gyönyörű valóság. A Szovjetunióban felépült a szocia­lizmus. A szovjet nép soronlévö feladata a szocializmusból a kom­munizmusba való fokozatos át­menet utján felépíteni a kommu- , nista társadalmat. A szocialista gazdasági rend­szer lehetővé tette és teszi a szovjet államnak és a szovjet népnek a gazdasági és kulturá­lis építéssel kapcsolatos olyan feladatok megoldását, amelyek megoldására egyetlen kapitalista ország sem képes. A szocialista gazdasági rendszer fölénye a ka­pitalista rendszerrel szemben ma már kétségtelen, bebizonyított tény. A Szovjetunió fejlesztésére irányuló ötödik ötéves terv irány­elveinek tervezete is rámutat ar­ra, hogy „a jelen (ötödik) ötéves terv újból bebizonyítja az egész világnak a szocializmus nagy életerejét, a szocialista gazdasá­gi rendszer vitathatatlan felsőbb­rendűségét a kapitalista rendszer­rel szemben.“ A szovjet nép a cárizmustól örökségként technikailag elmara­dott, kirabolt országot kapott. Le- nin-Sztálin pártja rövid tizenhá­rom év alatt a háboruutáni öt­éves tervek idején az elmaradott országból élenhaladó ipari or­szággá fejlesztette a Szovjetuni­ót. Ipari termelés tekintetében a pénzbüntetésre, egy tehén elkobzá­sára és a közügyektől 3 évre való eltiltásra, végül Ösvald János 27 holdas ramocsai kulákot 5 hónapi börtönre cs 2000 forint pénzbüntetésre ítélte. A kulákok nem fejlesztik állatállományukat, a meglévőket sem gondozzák rendesen, csak azért, hogy lassítsák, akadályozzák életszínvonalunk állandó emelkedé­sét. Az ítéletek azonban azt bizo­nyítják, hogy nem tehetik mindezt büntetlenül. Bíróságaink a dolgozók érdekeit védik és kíméletlenül, a törvény teljes szigorával lecsapnak az ellenségre. szocializmus hazája Európában első, világviszonylatban pedig második helyre került. A Szov­jetunió nagyipara 1940-ben 12­szer annyit termelt, mint a cári Oroszország ipara. Az ország iparosításának irányát a Szovjet­unió Kommunista (bolsevik) Párt­jának világtörténelmi jelentőségű kongresszusai jelölték meg. Mig a Szovjetunió az iparosítás satálini tanítását végrehajtva el­maradott agrárországból élenjáró ipari országgá vált. olyan kapita­lista országok, mint például Anglia, amelyet évszázadokon át ,,a világ műhelyének" tekintették, csupán kivételes években tudta csak ipari termelését az 1913. évi színvonal fölé emelni. A válság éveiben az ipari termelés színvo­nala Angliában mélyen alatta maradt az első világháború előtti­nek. A két világháború között s a második világháború utáni években, a kapitalizmus általános válságának és a válság fokoza­tos elmélyülésének korszakában a lökés országok ipara tovább pang, sőt visszafejlődik. Ugyanakkor a Szovjetunió ipara az ötödik öt- éves terv éveiben évenként és átlagosan 12 százalékkal emelke­dik. ■ ■ A. Szovjetunió politikai, katonai és gazdasági téren egyaránt meg­erősödve, a népek szeretet ét öl és tiszteletétől övezve került ki a második világháborúból. A hábo­rú után a szovjet nép a fejlődés­nek azt az útját járta tovább, amelyet a SzK(b)P XVIII. kon­gresszusa jelölt ki számára s amelyről ideiglenesen letéritette a hitleri horda támadása. Ez az ut a szocialista társadalom teljes felépítése és a kommunizmusba való fokozatos átmenet útja. A háborút követő sztálini öt­éves terv megvalósításával a Szovjetunióban befejeződött a szo- szocializmus építése. Lenin-Sztá­lin pártja vezetésével a szovjet nép megkezdhette a kommuniz­mus anyagi alapjainak lerakását. Napjaink valóságában testet Ölt a leninizmusnak az a Síitáim ál­tal továbbfejlesztett tanítása, amely szerint a kommunizmus a kapitalista környezet ellenére, egy országban is felépíthető. Amint J. V. Sztálin tanltja, a leninizmus valamennyi ország proletáriátusának szól. Tanítás, amely alkalmazható és kötelező, kivétel nélkül minden országra. Olyan században élünk, amikor minden ut a kommunizmushoz ve­zet. A leninizmus eszméi a dol­gozók újabb és újabb millióit hó­dítják meg mind az öt világrész­ben. A világ népei a leninizmus tanításainak megfelelően harcol­nak a békéért, nemzeti független­ségükért és mindenfajta kizsák­mányolás alóli felszabadulásu­kért. Lenin és ,,a ma Leninje", Sztálin mutatják az emberiségnek azt az utat, amelyen járva a szov­jet nép a kommunizmust építi és amely az egész emberiséget el­vezeti az évezredes álmok meg­valósulásához: a szabad, boldog emberi élethez. PÁRTHIREK Szeptember 18-án. csütörtökön minden pártszervezetnél népne­velő' értekezletet tartunk, A népnevelő értekezleten tanul­mányozzák és az értekezleten vi­tassák meg népnevelőink a Zalai Népnevelő 6. számú füzetéből a következő cikkeket: Városokban üzemekben: a 8. és a 17. oldalon falvakban, tszcsk. ben, állami gazdaságokban és gép­állomásokon a 20. és a 25. oldalon lévő cikkeket. MDP Megye Bizottság Agit.-prop. osztálya. Kedd, 1952 szept. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom