Zala, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-13 / 163. szám

t mammm fjo.«.am-s& o».'.* s, Becsület és dicsőség dolga Egymást érik a kévékkel ma­gasra rakott szekerek Petrikeresztur utcáján. A falu egyik szélső házából idő­sebb gazda lépeget a kerítéshez. Ud­varán már ott a kazal cséplésre ké ►szén, ráér egy kicsit körülnézelődni, hogy ugyan mi történik más portá­ján. Odaszól az egyik tömött szekér előtt lépegető ismerőséhez: __Na, mi az? Te még most is hor­id od? Azt hittem már befejezted. — Be én — feleli amaz —, de se-, gítek néhány fordulóval a szomszéd­nak. Ez a szociális gondolkodás, igaz-e? Az öreg hümmög egyet, látszik, hogy gondolkodik, keresi a szavakat, aztán csak kiböki: — Az enyém is kazalban van már... ráérnék... Ha jössz visszafelé, hát szóljál be... Egy­két forduló segítségbe én is benne vagyok. Így folyik a behordás Petrikeresz túron. A pártszervezet cs a községi tanács kiválóan megszervezte a mun kát. Az aratást is gyorsan befejezték. Amikor megkezdték az érett kenyér gabona vágását, három nap múlva már csak a puszta tarló és a sárgáló keresztek mutatták, hogy néhány napja itt még arany ló kalászokat len­getett a szél. Az aratás befejezésének estéjén falugyűlésen beszélték meg a továb­bi tennivalókat. Büszkék voltak az elért eredményre, hiszen még a leg­öregebbek sem emlékeztek arra, hogy valamikor is ilyen gyorsan végeztek ezzel a legnehezebb munkával. A siker újabb sikerek elérésére ösz­tönözte őket. — En csak azt mondom — szólalt fel a gazdagyűlésen Csuti József 9 holdas középparaszt —, hogyha az aratással bírtunk végezni három nap alatt, akkor ennyi bőven elegendő lesz a behordáshoz is. Javasolom a gyűlésnek, hozzunk határozatot erre nézve. Elfogadták a javaslatát. így beszélték meg azt is, hogy köl­csönösen segítenek egymásnak. Nyolc, tíz dolgozó paraszt összefog és kö­zös szérűre hordják be a termést. __ így lesz az helyes — mondogat­ták. — így legalább a csépléssel h hamarább végzünk. Nem telnek el kemény órák csupán a huzatással. Pe trikeresztúron olyan emberek laknak, akik ha egyszer elhatároznak valamit, akkor állják is a szavukat. Második napja tart a hordás, de már érik a közös munka gyümölcse. Szépen fogynak a keresztek a tarlók­ról. Huszonkét közösszérűrc gyűlik a gazdag termés. Tavaly még nem látták ennek az előnyeit és százötven helyen csépeltek. Kiszámították már, hogy csupán a géphuzatással vagy . 3—4 munkanapot takarítanak meg az új módszerrel. Persze nem várnak ők a csépléssel Sem. Nemcsak a napokért, de az órá­kért is kemény harcot folytatnak. Egy gépet kaptak csak — igaz, hogy nem nagy a község —, de azért ke­ményen hozzá kell látni, mert szé- gyelnék, ha lemaradnának. Július 10-én búgott már a cséplő­gép, ömlött a mag a zsákokba. Né meth István és Czigány Ernő végzett először. Illett megállni egy-két perc­re, egy kis ünnepségre, mikor az idei termésből az első zsákokkal bekerült a földművesszövetkezeti magtárba Németh István teljes egészében le­rótta adósságát kenyérgabonából az államnak, Czigány Ernő pedig még meg is toldotta a magáét. Három holdja van csak, de szépen fizetett a búza is, rozs is, így aztán gyorsan kiszámította, hogy mennyi kell fej­adagra, mennyiből futja az új vetés, a többit pedig átadta a nép államá­nak. ­A faluban többen is vannak, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Pálfi Gyula kisparaszt, még az aratás alatt kijelentette, hogy ő ugyan nem hur­colja fel a padlásra a felesleget. __ Nincs annak semmi értelme, am ikor azonnal is el lehet adni jó áron — mondotta. Ssivesen adják be gabonájukat Petrikeresztúr dolgozó parasztjai. Tudják, hogy jó helyre megy annak minden szeme. Újabb gépekbe, cipőbe, textilanyag­ba és más ipari árukba látják ők azt viszont néhány hónap múlva, hiszen a munkásosztályunk is tudja a köte­lességét. Sokan emlékeznek még arra, ho­gyan ment a leadás a felszabadulás előtt a hírhedt Jurcsek-féle törvény alapján. __ Gérczei Gyula volt még akkor a futurás — meséli el az esetet Né meth bácsi. — Nagy gazember volt. Harminc hold volt a nevén, de amel lett korcsmát, üzletet is tartott fenn. A felesége az már nagysága volt. Úgy mászkált itt a faluban, mint valami kisisten, de írtóztató kemény egy szíve volt. — Ideüzen egyszer hozzám ez a Gérczei Gyula a kisbíróval, hogy vi­gyek' be ennyi és ennyi árpát. Nem volt pedig nekem már egy szem sem. Kevés is termett, ami meg volt, azt felélték már az állatok. Mondom az asszonynak: eredj már el a Gérczer hez, aztán mond meg neki, hogy egy deka árpa sincs a házban. Jött is visz­sza a feleségem vagy egy félóra múl­va. Majdnem sírt a megaláztatástól, csak hüpögve tudta kinyögni, hogy csak a Gérczeiné volt otthon, az pe­dig azt mondta: vegyék tudomásul, ha belefeketülnck, akkor is be kell adni. i Ilyen volt a beszolgáltatás a felszabadulás előtt. A kisparasztól elrabolták az utolsó szemet is, bez­zeg a kulákok magtárai tömve ma­radtak. A felszabadulás igazságot tett ezen a téren is. Ma már arányosan ad be mindenki a teherbírása szerint. Gérczei Gyula is eltűnt a faluból. 1950-ben ugyan sikerült befurakodnia a termelőszövetkezeti csoportba, mint „szegény dolgozó parasztnak", de a párt és a dolgozók ébersége hamaro­san kipenderítette onnan. A múlt sóvárgói közül persze ma­radtak még néhányan a faluban. Hor­váth Ferenc, Czuppon Ferenc és a Horváth Zsigmond-féle kulákok igye­keznek még szabotálni. A pártszerve­zet és a tanács éberen figyeli azon­ban minden lépésüket. Legutóbb is késleltették földjeiken a tarlóbukta tást és másodvetést. Az állandóbizott­ság ellenőrzése felfedte mulasztásu­kat, amiért megkapták fejenként az 1200 forintos büntetést. A kulákokkal összefonódott kleri­kális reakció is egyre jobban elveszti befolyását. Miskolczi plébános előző­leg ígéretet tett, hogy az aratás-csép- lés idején a kora reggeli órákban tartja majd miséjét, amikor még nem vonja el a dolgozókat a munka elől, vasárnap mégis délelőtt tíz órakor misézett. A község dolgozói helyesen választottak. Tán hat-hét ember lé­zengett csak a templomban, de annál népesebb volt a határ. Arattak egész nap, hogy becsülettel elvégezzék kö­telességüket. Erre pedig sokat ..adnak a petrike- resztúriak. A munka, a haza iránti kötelességteljesítés náluk is becsület, és dicsőség dolga lett. Baloghi Zoltán. A begyűjtés eredményei (Tótszentmártoni tudósítónktól.) Községünkben a behordással és a csépléssel együtt megkezdődött a gabonabeadás is. Mindjárt az első napokban nagyon szép eredmények születtek. Andrócsi Bémus például 120, Szdkács Géza pedig 150 száza­lékra tett eleget hazafias köteles­ségének. A népnevelők helyesen ér- veinek a szabadpiac kérdésével. A begyűjtés ütemét nagyban fokozza, hogy valamennyien azon vannak, hogy községünk az elsők között kapja vissza a szabadpiachoz való jogot. Községünk termslősz'j retkeseteken gyönyörű a termés. 24 holdas őszi- árpa táblánkról 240 mázsát taka­rítottunk be. Kukoricát)elesünk is szebb, mint az egyénileg gazdál­kodóké. Az ellenség itt is mindent meg­tesz, hogy tombolja a közs:g rr<él­ményéit, néderics Gyula küiák egyetlen egyszer nem kapálta meg szójababját, hátráltatja a ‘ hizott- sertésbeadást is. A dolgozó parasz­tok ezzel szemben becsülettel telje­sítik ezt a kötelességüket is. Diesé- retreméltó Jlodek Vince kétholdás kisparaszt, aki ónként hizlalt egy 121 kilogrammos sertést a nép álta­tnának. A község dolgozó parasztjai el­határozták, hogy kenyér gc.bonabo- gyüjtési tervüket augusztus 15 re 100 százalékra teljesítik. Zalaszentlászlón teljes erővel fő­ijük a learatott gabona hordása. A község dolgozói éjtnapoo eggyé téve, hordják a gazdag termést. A minisztertanácsi haiár. zatipik meg­felelően, mindenki a gép alól viszi be gabonáját a földmüvesszövetkezeti magtárba. Elsők voltak a begyűjtés­ben: Deák Antal, Vasas Károlyi) é cs Balázs Kálmán, akik mindhárman legszebb gabonájukat adták a nép államának. A cséplőgépeknél és n begyüjtőhelyen jól szervezték meg az adminisztrációs munkát ;g. Az eredménylapokat és a vételijegyeket pontosan és időbon megküldik a ta­nácsnak. (Nyikos György) Nők a kolhozban (M. Jeremejeva cikke nyomán) A nők fontos és eredményes mun­kát végeznek minden kolhozban és a kolhoztermelés valamennyi ágában. Részvételük a kolhoztermelésben nem újkeletű, jelentősége azonban igazán a Nagy Honvédő Háborúban mutat­kozott meg, amikor a mezőgazdasági munkálatok teljes súlya a nők vál­lára nehezedett. Derekasan helyt­álltak! Sok kolhozparasztnő kivivta a Szocialista Munka Hőse diriét, a jó munkát hirdető érdemérem száz­ezrek mellén ragyog. A kolhozgazdaságokban egyre el­terjedtebb a gépesítés s ezzel együtt növekszik a munkatermelékenység. A nők a férfiakkal együtt sajátítják el a mezőgazdasági és állattenyésztési gépek ismeretét és kitünően végzik munkájukat az uj területeken. Kiváló női traktor- és kombájnvezetők fej lődtek a kolhozokban, a gépesített állattenyésztő telepeken a fejőnők két műszakban szervezték meg mun kájukat s általában minden terme­lési ágban otthonosan, igazi ráter­mettséggel dolgoznak. A szovjet nő értékeli és eredmé­nyesen érvényesíti az életében bekö­vetkezett forradalmi változást, amely az apró-cseprő házimunkák egykori robotosának megadta a lehetőséget, hogy a termelő munkába kapcsolód­jék. Nagyszerű kezdeményezéseikkel lendítik előre a terméshozam foko­zására, az állattenyésztés növelésére indított harcot. Nemcsak a traktoro kon, kombájnokon, gépkocsikon, gyümölcs- és konyhakertészetekben, gyapotültetvényeken, állattenyésztő­telepeken dolgoznak kitünően a nők, de mint agronómusok és hidrotech nikusok is. Az ország agronómusai nak több mint 40 százaléka nő s most, hogy a Szovjetunióban folyó nagy építkezések eredményeképpen hatalmas vízierőművek épülnek és öntözőcsatornák hálózzák keresztiil- kasul az eddig vizszegény területeket, egyre emelkedik a női öntözési szak­emberek száma. A nők kolhozbeli eredményes munkáját bizonyítja az a tény is, Hogy soraikból — a kolhoz dol­gozói bizalmából — egyre többen emelkednek a kolhozelnökségi tiszt­ségbe. A nők jó munkáját előmoz­dítja az a széleskörű gondoskodás, amellyel az állam a dolgozó nőket körülveszi. A kolhoz parasztasszo­nyoknak, éppúgy, mint a gyárakban, üzemekben dolgozó nőknek nincs gondjuk arra, hogy kire hagyják a gyermekeiket. Korszerű bölcsődék, gyönyörű napköziotthonok és óvodák várják az apróságokat. A nők jó munkáját megbecsülés és elismerés övezi. A. E. Ljuszkova egyszerű kolhozparasztasszony meg­kapta a Szocialista Munka Hőse megtisztelő címet, majd pedig a Sztálin-dijat, mert kolhoza sertés- tenyésztő gazdaságában kitűnő mun kát végzett a tenyészkocák fialási átlagának növelése érdekében. A kiválóan dolgozó kolhozparaszt- asszonyok széles körben továbbadják tapasztalataikat. Nemcsak otthon, munkahelyükön és a szomszédos kol­hozokban, de ellátogatnak a népi de­mokratikus országokba is. így Ljusz­kova is többször járt már a baráti orszá­gok kolhozaiban. Praszkovja Andre* jevna Malinyina, a Szocialista Munka Hőse, a kosztromai terület „Október 12" kolhozának elnöke a Kínai Nép- köztársaságba és Csehszlovákiába lá­togatott el, a gyapottermesztésben el­ért kiváló eredményeiért kétszer ki­tüntetett Begirova, továbbá E. Sz, Hopta és sok más érdemes kolhoz­parasztnő adta át tapasztalatait a népi demokratikus államok dolgozó parasztjainak. Kitűnő alkalom a ta­pasztalatok átadására a népi demo­kráciák parasztküldöttségeinek láto­gatása is a Szovjetunióban. A rnujt esztendőben az egyik látogató, Vas Antalné Mágocs-falubeli magyar pa­rasztasszony, aki a béresi sorból a népi demokráciában faluja termelő- szövetkezetének értékes dolgozójává emelkedett, így nyilatkozott a Szov jetunióban tett látogatása élményei­ről : — Most hazatérek ... Otthon, a falubelieknek elmondom majd, hogy; mit láttam... A Szovjetunióban jö­vőnk ragyogó képe tárult elém.., A szovjet kolhozparasztnők minden területen megállják a helyüket. Ami­kor megindultak a kommunizmus nagy építkezései, sokan úgy érezték, hogy ott kell lenniük a nagy alkotá­sok születésénél és elmentek a volgai, dnyeperi, doni és amu-darjai építke­zésekhez. Marja Jivleva traktorvezető a kolhozban, a Volga-Don csatorna építkezésénél puttonyos kotrógéppel dolgozott és — sztahánovista lett. Feliksza Gnatovszkája a legjobban dolgozó gyapottermesztő női mun kacsapatot vezette Grigorjevka falu kolhozában. Ma a Kahovkai Vizierő- mű építkezésénél dolgozik. Szorgal­masan, kitartó munkával megtanulta a vakolást, szervezőképessége és öt1 letessége, ami a gyapotültetvényeken végzett jó munkája forrása volt, itt is érvényesült és csakhamar egy komszomol-brigád vezetője lett, amely állandóan élen halad a mun­kában . . . így dolgoznak a nők mindenütt szerte az egész szovjet hazában. A galambok! tanács elhanyagolja a begyűjtésit, leérté­keli a begyűjtés fokozásának je­lentőségét. A begyűjtést nem vé­telijegy szerint könyvelte, hanem csak tájékozódás módján megkér­dezte a baromfibegyüjtöt. Ebből adódott az, hogy a községi és a járási tanács kiértékelése között 3582 darab tojás eltérés van. Ami- lyen felületesen vezette a könyve­lést, ugyanolyan felületes volt az agitációs munkája is a községi tanácsnak. Ha munkájukat jól végezték volna, akkor Galambok község nem maradt volna el a beadásban Lassan úszott a kombájn, fehér lámpafényével átvágta a szeles, sű­rű sötétséget. Egész éjjel folyt a munka a föl­deken, a felhő alighogy megperme­tezte, azután elvonult. Csak néhány rongyosszélű, nehéz felhő maradt az égen, de a munkát akkor sem hagyták félbe. Faszilij a sötét utón hazafelé menet ravaszul mosolygott magá­ban: >,Kgy map alatt három napra va­lót végeztek, a beérett rozsot beta­karították, a zabot is. Most aztán, ha várunk is egykeveset, nem ve szélyes. Ami a fő, a felhő segített, — felpiszkálta az aktivitást az em­berekben.. Jó gazdánál még a felhő is őröl; — az is használ/“ Az volt az érzése, mintha még az égnek is túljárt volna az eszén.. Messziről meglátta a cséplőpaj- tájt és sietett oda. Ez a pajta volt Vaszilij legnagyobb öröme és büsz­kesége. Olyan büszke volt rá, hogy még dicsekedni se tudott vele és mesélni se tudott róla- De minden­kit, aki a kolhozba jött, legelőször a pajtához vezetett- A kolhoz töb­bi vivmá/nyairól — a termés növe­kedéséről, az állatállomány szaporu­latáról, a brigádok versenyéről, sőt e,gyorsírókról' ‘ is— még lehetett vi­tatkozni, de a pajta, ez csoda volt cs elvitathatatlan., megtámadhatat- lan ok a büszkeségre. Ott nőtt ki a sötétségből villanylámpák fényében motorok dadában, ünneplésen és váratlanul, mintha Vaszitijt üdvö­zölné: „Itt jön az én megalkotóm“. Nem csoda, hogy Vaszitijt odahuzta a szive. Mikor Vaszilij[ a pajta fedele alá ért, egyszerre melegség, világosság vette körül. Cséplőgépek, triőrök, selejtezőgépek zakatolása, a gabona vidám suhogása. Csillogtak a már­ványlapon a kapcsolók, sivitottak a hajtószíjak, zizegtek a kalászok, a gabona pedig ömlött, kavargóit, ör­vénylett, viharzott. Vaszilij most megvetően gondolt az elmúlt évek cseleseire, A régi szérűt nevetségesnek, elavultnak, ha­lottnak látta, még a gabonát is élettelennek, amit ott csépeltek. Unalom volt rágondolni, milyen las­san szóródott, milyen vontatottan ömlött. Itt bezzeg, szinte föléledt, csodálatos gyorsan és könnyedén pa­takzott a villanyerőre berendezett cséplőpajiában. Különösen érdekes veit a bonyolult szerkezetű villanyos cséplőgép. Egyenletesen, megszakítás nélkül és olyan átható erővel zaka­tolt, hogy morajában elsüllyedt a többi zaj, mint a vizbeejtett kő. Mu­latságos volt elnézni, Ahogy az em­A termés Galina Nyikolajeva Az aratás című regényéből. berek szája hangtalanul tátog, aj­kuk is nevelő, de néma. Bujanov ebben a zsibongó biro­dalomban főparancsnoknak érezte magát; elégedett, vidor képpel járt fel-alá a főátjárón. Csupa por volt és pelyva, de az inge frissenvasalt, nyakkendője szabályos, mint min­dig■ „Ez az ember átérzi saját je­lentőségét1 ‘ — helyeselt neki Vaszi­lij. Megálltak; egymás mellett, elé­gedetten hallgattak, szavak nélkül is megértették egymást. A gabona pedig széles Zuhatag- ban ömlött szü/net nélkül; a sár­gás villanyfényben melegnek, eleven rózsaszínűnek látszott. Tapadó bur­kától megszabadulva, mintha örült volna szabadságának, csúszott, sza­ladt ki a kézből, a lapát alól, amely halomba gereblyézte. Vaszilij el­nézte ezeket az eleven, süppedő hal­mokat, gyönyörűséggel túrta karját válláig ebbe a selymes melegségbe. Azután odament a szóróhoz: onnét zúgva sivüott ki a szél, szúrós pely­vát vert az ember arcába s ajkán hagyta a rozskenyér alig érezhető izét. Az emberek gyorsan, lelkesen, vígan dolgoztak. Magasan a gép te­tején állt Matvejevics. ö vette át a kévéket s irányitolta a rengve zakatoló gép óriási torkába. Ki­mért, ritmikus mozdulattal nyújtotta mindkét kezét jobbfele s az adoga­tótói átvéve a kévét, pontos fordu­lattal dobta balfelé egyenest a gépbe. Jobb rab alva, j óbb ra-b alva mozdult gyökérszerüen akaszkodó, erős két karja; és a szárnyas ké­vék szakadatlan láncolatban repül­tek alulról felfelé, jobbról balra. Válentyma Matvejevics mellett állt. Nagy szeme csillogott, haját kalász kaszálta. Boldog, mohó mo­soly szelídítette keskeny ajkát. Mihelyt meglátta. Vaszitijt, köny- nyedén, mint egy macska, a földre ugrott és mulatságos igyekezettel tátotta ki száját, hogy Vaszilijnek egyenest az arcába kiálthasson va­lami érthetetlenscget. Kézzel-lábbal, fejének integetésével magyarázott, mérges volt, hogy nem tudta tul- kiabálni a gépet, nevetett is és egy ragadós kalász, mint valami arany fülbevaló himbálódzolt a nyaka fö­lött. Vaszilij a kijárathoz vonta Va- lentyinát, ott már lehetett beszél­getni. — Huszonöt mázsa! — kiabált Valentyina s hogy segítsen hang­jának, elébe tartotta hajlékony, le­sült, vékony kesének öt ujját. — Huszonöt! Kicsépeltük Aljósá me­zejének első feléről az egész ga­bonát. Huszonöt mázsa! De igazán, képzeld el! Ez azt jelenti, hogy lehet! Látod, itt van Aljósa ter­mése — nagyszemii, potrohos, akár a borsó. Vaszilij, aranyom, szóval lehetséges- Akár eső, akár aszály — mindennel meg lehet birkózni! A kolhozosok körülvették Vaszi­lij t és Valentyinál, kiabáltak, egy­más szavába vágták, egyik tenye­rükből a másikba szórogatták a magot, egyet-egyet a foguk közt is megroppantottak­Froszka valahaimét‘a sötétségből előre törtetett és lihegve futott Va- ssilijhoz: — Vaszil Kuzmics! Vaszil Kuz- mics! Befejeztük Aljósa földjének második felét is. A leány eltűnt, mintha a nedves éjszaka szippantotta volna fel, Va­szilij és Bujanov pedig tovább néz­ték, hogyan ömlik a rózsaszínű rozs — az ö jutalmuk és érdemük, az ö múltjuk és jövőjük, az 6 erejük és énekük — és nem győztek betelni vele. Vasárnap, 1952 jul, 14

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom