Zala, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-27 / 98. szám

Éljen a tartós béke szilárd erődje, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió ! Zala megye legjobb gépállomása Ji üszkén néznek a tőrjei gép- ^ állomás dolgozói a maga. s:m lengő piros zászlóra, amely ,,Z»í la megye legjobb gépállomása’1 címet hirdeti. Pár napja van itt a zászló, minden erejükkel azon voltaic, hogy meg is tartsák. De hirtelen változás történt, oiycin, amire nem is mertek gon­dolni. Tíz óra felé megjelentek a megyeközpontból és megmutatták a legújabb értékelést a gépállo­mások versenyének állásáról, amely Szerint az elsőség a pölös- keieket illeti. Szóhoz -sem tudtak jutni, amikor a zászló lassan le­ereszkedett a rudról. ■ Nem tudtak belenyugodni. Más- nap reggel már a korai órákban folyt a vita, mi az oka annak, hogy Pölöske elvitte a zászlót? — Mi is dolgoztunk és a mi .traktorosaink is megállják a he­lyükéi — mondja a könyvelő —, .valahol a jelentés-ben történt a hiba- Később rá is jöttünk. Az egyik brigád teljesítménye nem volt jelentve. J> arrag elvtárs, az igazgató A a könyvelőt, a brigád- vezetőt és a mezőgazdászt egy­aránt hibásnak tartja, mert meg volt szántva az az egy százalék­nak megfelelő terület, csak nem jelentették a központnak. Dombi elvtársnő, pártszer­vezet titkára maga is csak mérge, .lődik és egyre azt hangoztatja: — Mi i®, dolgozunk úgy, mint a pölöskaiek. Az irodában is arról folyik a vita. hogy ki a felelős a zászló elvesztéséért. Kint a mezőn a 'traktoristák még mit sem. tudnak arról, hogy a zászló másé lett. Kai már Gyula a gépállomás legjobb traktoristája tervét már teljesítette és már a tulteljesiré- séérfc dolgozik. r—A tavaszi terv teljesít és p után most már a május 1-re tett fel­ajánlásomat is teljesítettem — mondja nyugodtan —, mert meg­akarom tartani „a gépállomás degjobb traktorietája’* címeit. XT őzben megérkezik munka- társa is, Leief Mária, aki nemrégen hagyta el a picsái traktoros lányiskolát és már ő is a gépállomás iegjobb traktoristái ,kdzó tartozik. Mindkeitífcen meg­lepődve hallgatták, hogy már nem ők -az elsők. — Ezt nem hagyjuk — mond­ják egyszerre —, az elsőséget újra vissza kell szerezni. — Vállalásomat már teljesítet- fern, a május 1-re ígért 113 szá­zalék megvan, de most vállalom, hogy tavaszi tervemet 125 száza: Iákban teljesítem május 1-re — mondja Kalmár Gyulai és a lel­kes felajánlásához nyomban csat­lakozik Leier Mária is­— N»sm régen vagyok traklo. ri-sta, de szeretem a gépet és meg­tanulom vele dolgozni. Egy hét. után már magam vetettem sok­szor fél napig is. Mióta Kalmár elvtárssal dolgozom, sókkal lob­iban megy. Most vállalom, hogy a, zászló» visszaszerzéséért terve­met május l.re 120 százalékban teljesítem és versenyre hivom a püiöskei gépállomásról Bránát Máriát. A íraMoristák a hír hallatára valamennyien újabb lelkes küz­delemre indulnak. A hiba azon­ban, hogy a vezetőség és» a párt- szervezet nem elég rugalmas. Kél nap eltelik anélkül, hogy egyetlen {Vidám, vagy élő szó eljutna ■a traktoristákhoz, amelyből érte­sülnének a verseny állásáról. * A zászló Tűrj érői Pöiöskére ke­rült. T J julti erővel _dolgoznak a pö- löskeiek. Ők a megyében a [legjobbak. A pártszervezet »titkára, Gá'-pár eiv'.árs és Juhász €»lvtárs, az igazgató abban a percben, amikor a zászló érkezett, éppen a ,,Villám“ szövegét fogalmazták Két óra el telit ével minden trak­toros tudta, hogy elsők a megyé­ben, hogy ez még keményebb munkára kötelezi őket, mert csak tized százalékokkal maradtek mögöttük az oroeztonyiak, s a ttrirjeiek is csak egy százalékkal vannak elmaradva. A pártszervezet, a népnevelők é~ a gépállomás vezetőségének jó munkája egy-kettőre összeve­gyült, a traktoristák lelkesedésé­vel- Műszak végeztével vala­mennyien, besiettek, hogy- lássák a zászlót. Juhász elvltárs meg­kérdezte tőlük: — Elvtársak, meddig tartjuk a zászlót? A válasz egyformán hangzott: — Juhász elvtárs, ez itt fog ki­fakulni. Egyszerű szavak, de azi bizo­nyát] ák, hogy a traktoristák min­den. erejükkel azon vannak, hogy S! zászló itt maradjon. Békeíi István traktorista is most jött be a mezőről. Megnézi a zászlót és azt mondja: — Ma úgy dolgoztam1, hogy éj- »szaka két órakor ít!av?szi tervünk 100 százalékban teljesítve lesz s megkezdem a terv »túl teljesítését. ÍVJ indennél nagyobb a lelke..-LTJ- eedás a női brigádban. Hosszú Erzsébet elvtársnő sorba látogatta brigádja tagjait é-, megbeszéltp velük tennivalóikat. A lányok lelkesedése akkora, hogy maguk 'segítettek a terme­lőszövetkezetnek a traktor előtt trágyát teríteni, hogy a műszak­ban lévő társuk haladjon és a terv minél előbb teljesítve legyen. Sípos, Rozália, a legjobb női ■traktoros ceak éppen a vacsoráért szalad haza a gépállomásra. Siet visgzai a géphez, mert ö a felelős vezető és kéti műszakban, dolgoz­nak. Közben maga. is lelkesíti a »többi traktoristát. — A zászló a miénk, azt töb­bet, el nem viheti senki. Dolgoz­zunk fáradságot1 nemi ismerve, a terv teljesítéséért! Tervük túlitólje'siíé&éhez hozzá­járul az is, hogy a felelős vezető­ket is kötelezték a müszsk pon­tos betartására és »fizetésükké ők is» teljesítmény után kapják. Elősegíti, tervük teljesítését a rendszeres politikai oktatás, a népnevelők és a pártszervezet jó munkája. Az újabb, magasabb teljeUtíué- nyek elérésével legyenek méltók „a megye legjobb gépállomása“ hogyan is megy az a négyzetes; kukoricaül tatés? Mégis csali tesz valami belőle — Másikak meg kint a vető- gépet áhitgatták, hogyan is lehet megoldani q négyzetes vetést. _ A mi földjeink még apró parcellák­ban vannak, amin nem lehet fo­rogni mindenütt a vetőgéppel. Hát ez volt az, ami elindította ná­lunk a tervezgetést. Éppen ez a nehézség, hogyha akarnánk se tudnánk, mozgatta meg az embe­reket. — Csak asért is négyzetesen vetünk I De hogyan? — Mkkovi'-s elv­társ most már maga is hévvel beszélni kezd s rajzolja & padlón. — Egyirányban végig megyünk a vetőgéppel akármilyen szűk föl­dön is, egyszer-kétszer, van_ ame­lyiken négyszer is elférünk 60 cm sortávolsággal elvetjük a kukoricát Amikor kikelt, lókapá' val, azzal könnyű forogni, ke­resztben átvágjuk a sorokat. így vetőmagot «takarítunk meg, mégis négyzetesen vetettünk. És 10 holdat már elvetettek. _ A 'gumipitypang neve már maga is nevelést csalt a tszcs- tagok arcára. Mire jó az? Vata- mikor gyermekkorukban _ pity­pangból fontak füzéreket és szél­nek engedték könnyen lebegő magvaiksit- De voltaié komolyabb aggályoskodők is: egyenként kel- palántáim, holdszám hajladozni, hiszen kettétörik az ember dereka Ebben az esztendőben a tavaszi vetések megkéstek a kedvezőt­len időjárás miatt és ez torló­dást okoz a tavaszi munkák má­sodik időszakában a növényápo­lási munkáknál is, A növényápolási . munkák idő­(Hát még a lányoké!) Elhisszük, hegy bevált a- Szovjetunióban, de nálunk más az éghajlat. (Hát még a régihez való csökönyös ra­gaszkodás!) Egyszóval mégis csak ott élt a gumipitypang a tudat" ban. Az ültetés első napja végén megváltozott a tszcs apraja- nagyja véleménye: nem is megy ez olyan nehezen. Most már arra jártukban szíve­sen elnézik a szépen fejlődő gumipitypang üdezöld sorait. A büszkeség, ami eltölti a letenyei Vörös Csillag-tszcs tagjait, arról buszéi, hogy az ember náluk is legyőzi a természetet. — Vájjon milyen les-z belőle az eredmény? — erről beszélnek. Amilyen barátságtalanul fogadták íz uj jövevényt, most úgy meg­szerették ezt a vendégüket. Töb­bet el gsin engedik. ' A gumipitypang öröklakó lett a letenyei határban is. ★ A letenyei Vörös Csillag íszög­nek gondja van a beadásra is. A járásban elsők .a hizottsertésbe- födáisban. Első negyedévi tervüket (31 mázsa hizottsertést) 4 mázsá­val túl is teljesítették. A múlt év­ben is élenjártak s az idén sem akarnak rák módjára haladni. S igy lesz ez a négyzetes vetés­sel, a gumipitypanggal, a tszcs egész életével. Az ut arra való, hogy előre ha­ladjanak rajta. (Benkő Kút oly) ben és jó minőségben történő el­végzése nemcsak agrotechnikai, hanem harci, politikai feladat is. Milyen munkák várnak ránk a növényápolás során? Ki kell irtani a gyomot az őszi és tavaszi kalászosok közül. Há­romszor, négyszer kell megka­pálni a kukoricát. Egyelni és többször kell megkapálni a gya­potot és a cukorrépát. Ha eze­ket figyelembe vesszük, máris látjuk a feladat nagyságát, amely különösen a növényápolási munkák vége felé jelentkezik legnagyobb mértékben, amikor megjön az aratás és a másodve­tés ideje is. A munkák jó elvégzéséhez szükség van a gépi és igaerö, va­lamint a rendelkezésre álló mun­kaerőlétszám helyes megszerve­zésére. Úgy kell a rendelkezés­re álló erőnket és gépeket cso­portosítani, valamint a növény­ápolási munkák ütemtervét elké­szíteni, hogy a munkákat mindig a helyes fontossági idösorrend- ben végezzük és egy-egy munkát rövid idő alatt fejezzünk be. Ar­ra kell törekedni, hogy mi­nél több növénynél a gépi- és fo- gatos kapákat alkalmazzuk. Ez az egyetlen módja annak, hogy megbirkózzunk az előttünk álló feladatokkal. Arra fordítsunk legnagyobb gondot, hogy bevon­juk a munkába minden nőt. és családtagot. Ezzel megkétsze­rezzük a szövetkezet erejét. BÉKE MOZGÖ NAGYKANIZSA Csütörtöktől—keddig ÜTKÖZET BÉKÉBEN Uj magyar film. Színes űioptriás N A PVÉDŐ SZEM ÜVEGET árusít az OFOTÉRT bolt Budapesten és az ország minden részén. 49. sz. bolt Zalaegerszeg, Sas-u. 2. — 26. «5. bolt Nagykanizsa, SztáJin-ut 6. címre. (Konyecsni) BERTI ANDRÁSNÉ KÉT ÉLETE Fejjele, eleven. asszony ■ill az udvaron és a lábát Kötözi. Még a ■■múltkor á- ban feltörte a csizma. Kö­rülötte gyerekek, kiket nem annyira a fájós kW, mint inkább az érdekel, amit Berti Andrásné mond. Nagyon szeretik a gyerekek Bérli Andrásnet, mert 'sokat beszélget ve­lük, akárcsak a felnőttek­kel. Kimondja hogyan élt régen, hogyan él ma és hogyan fog élni az 5 éves terv végen. Mindegyikről sokat tud beszélni, de leg. szívesebben az utóbbiról beszél mégis, na meg a má­ról. A múltról csak keve­set, de azért nem felejti, hogy volt ez valamikor másképpen is. Berti Andrásné muráké- rcszturi tszcs-tag, a Sza­bad Föld pályázatán első díjat, egy kombinált szo­baberendezést nyert. Ápri­lis negyedikén hirdették ki a pályázat eredményét, de a kombinált szobabe­rendezés már bent áll a szobában. Kél szép szek­rény, asztal, két fotelszék, egy ülőke, ebédlőszekrény és a gyönyörű, kétszemé­lyes rekamier zöld bútor, szövettel kárpitozva. Berti Andrásné örömtől csillogó szemekkel újságolja, hogy több mint uiyolceser pá­lyázó közül 'nyerle el az első díjat. — Az egész úgy kezdő­dött — kezd a beszélge­tésbe Berti Andrásné —-, hogy olvastam a Szabad Föld kincses kalendáriu. mában a pályázati felhí­vást. Elhatároztam, én Ais pályázok, miért ne írnám ■meg mindazt, ami velem cs rajtam kívül még annyi dolgozóval történt. Férjem is biztatott, írjak csak, hátha nyerünk egy köny­vet, lesz mit olvasni. Én meg is írtam, amit akar- tam, de mikor kész lettem, eltéptem. Gondoltam, úgy I sem lesz az jó. Férjem elölt is hallgattam róla. Be az sürgette a dolgot. Azt mondotta: azért nem írolj, mert nem tudok. Er­re aztán mégis elhatároz­tam, megírom újra, meg. mutatom neki, hogy tudok. Nem volt nehéz írni. Azt írtam, amit éreztem. Volt mii írni, hiszen annyi min. den történt velünk. Leír­tam, mi mindent kapott falunk az ü éves tervtől, könyvtárat, terményrak­tárt, tanácsházat, kultur- olthont, mozit, villanyt stb. Be megírtam azt is, hogy ez meg csak egy ré­sze annak a sok minden­nek, amit ezután fogunk kapni. Bárhová ncz, mindenről van mo-ndanivalója, min. dennele története van, nem magéitól került a rádió, villany, kerékpár a házba. ■— Ma már olyan tér. meszeles, hogy ég a falu­ban a villany, úgy vesz. szűk, mintha ez másképpen nem is lehetne. Be a na­pokban, mikor kivágattam a biztosítékot és aznap es­te petróleumlámpával kel­lett világítani — mondja nevetve —, bizony eszembe jutott, hogy mégcsak ta­valy lett bevezetve a vil­lany cs hogy azelőtt min­dennap petróleumlámpá­val világ ltottunk. Milyen rossz volt, hogy csak egy napig nem égett a villany. Mikor a múltra terelődik a szó, elborul Bérli And­rásné arca, nem felejti el azokat az időket, inig csak él. — Szegény embereij vol­tak a szüleim, igy hóit mi más lettem volna én is, ■mint sommás. Tizenkét, éves koromban már egyel, tem az uradalom földjén. A látástól valculásig tartó •munka, az embertelen bá­násmód, amiben részünk volt az intéző úrlól, korán elvette az erünket. „Megtörtént a felszaba­dulás, s a drága, annyi vérrel és könnyel öntözöd föld végre jogos tud aj do. nosának, a népnek kezébe került. 1050-ben fér­jemmel együtt beleptem a tszcs-be és még az év őszén beválasztottak a tanácsba is. Azelőtt nekem semmi szavam nem volt, most lob. bed magammal törvény? hozok“ — igy irta Berti Andrásné pályanyertcs so. rant. I — A csoportban mun­kánknak meg is lett az eredménye. Az elmúlt esz­tendőben kerékpárt, rádiót és sok-sok ruhát vásárol­tunk. Valamikor mint sum- más, soha nem gondoltam volna, hogy az én szobám, ban rádió legyen, amit ak­kor hallgatok, amikor aka­rok. Nekem annak idején nem volt cipőm, míg csak iskolába nem mentem. Ne­kem is van két gyerekem, de mihelyt tipegtek, cipőt húztam a lábukra. Volt mi­ből. ők alig várják már a szép napos időket, hogy mezítláb járhassanak. Én valamikor ürültem, ha né­hanapján, nagy ünnepen cipőt húzhattam. Bánés az asztalra, az az asztalon lévő köny­vekre, majd kitekint az ab­lakon. — Bizony a legrosszabb, kor jött ez a lábfájás — mondja keserűen —, most van a legnagyobb munka­idő a csoportban. Be most n yugodtan gyógyíthatom magamat, nem úgy, műk amikor még cseléd voltam. — Akkor még vasárnap is kellett dolgozni, mosni vagy mást, pedig papi bir­tokon dolgoztam. A vasár­napi munkaszünet csak rá­juk, papol:ra vonatkozott, Megváltozott az életem. Úgy érzem, ilyen boldog­ságot nem érhettem volna el soha, a felszabadulás, & párt, az 5 éves terv, a tér. melőszővcíkesct nélkül. Bérli Andrásáéval együtt örül az egész falu, min. denki a saját éleiét látja Berti Andrásné sorsában. Berti Andrásné jól tud­ja, mit köszönhet népi de­mokráciánknak, látja azt a különbséget, mely a régi, n ép nyúzó Rorth y-rendszer 6s a inai rendszer között van. És visszavonhatatla­nul elindult azon az úton, amelyről maga is igy írt: „Elkezdődött a boldog újjáépítés, a három, majd az 5 éves terv, melynek végére jólét és becsület lesz osztályrésze minden becsületes dolgozónak“. (F. J.) Jó munkaszervezéssel készüljünk fel a növényápolást munkákra A kiutat keresték a letenyeiek ig a múlt paraszti nyomorúságá­ból, amikor a szövetkezeti gazdál­kodást választót rák. Uj alapokon, régi módszerrel azonban nem akartak megszületni azok az ered­őiemnek, amelyeket sokan éppen a maradiság miatt akaratiamul is gátoltak. Úgy gondolták — a ps1- raszt élete robot volt a múltban — robot ma is. Amikor a. legalapvetőbb kor­szerű eljárásokat kezdték alkal­mazni, eredményeikkel saját ké­telyeiket oszlatták d. Mert a le' lényéi tszos-sek számolgattak. Rozsuk már a fejéi hányja. Hol van ettől ai kivülállóak vetése? Az bizony alaposan elmaradt. A kezdetben az olyan nehezen földre engedett traktorok mégis csak alapos munkát végeztek. Már azt is kiszámították, hogy a csoportban egy dolgozóra 12 hold föld jut, míg az egyéni gaz­dáknál eilig haladja meg ez a két holdat — mégis korábban végeztek — s jobb lesz a termé­sük is. Persze az idegenkedés az uj agrotechnika iránt nem foszlik szerte egy-két nap alatt. így voltak a kukorica négyzetes ültetésével is. — Jó, jó, majd meglátjuk — mondogatták a csoportbeliek. — De inkább másik tszcs földjén szerették volna« még az idén meg­látni. Próbálja meg más. r— Előadást hallottak, olvastak is többen a kukorica négyzetes vetéséről ^ — mondja Miskovits István elvtárs, tszcs-elnök — & kukoricaültetés ideje meg mind közelebb jött. Azt hittem, az idén még bentragadunk az apai örök­ségben. Egyik este a tszcs irodá­jába siettem s láttam, hogy a cso­porttagok ott kuporognak a pad­lón. Azt rajzolgatták a padlóra:, AMÍG ELÉRTEK ODÁIG

Next

/
Oldalképek
Tartalom