Zala, 1951. május (7. évfolyam, 101-118. szám)

1951-05-03 / 101. szám

Szovjetunió által vezetett utón haladunk, amely fölfelé vezet. Bízunk iái magunk erejében, bí­zunk a Pániban. Ahogy ezeket mondja' a lanács. ház udvarán, nótaszóval, ajkukon megérkeznek a szomszédos böde- házad dolgozók, öregek, fiatalok legalább négyszázan. Itt vannak a. honvéd baj társak is, s nép fiai. Együtt ünnepel a két község. — A jól végzett munkai örömé­vel, a tavaszi vetés teljes befe­jezésével ünnepeljük ezt a napot — mondja1 Danes Kálmán 7 hol­das középparaszt, —- A jövőben Kiég keményebben fogjuk meg e dolog végét, a begyűjtés mara­déktalan teljesítésével is kémény csapást mérve az ocsmány Tito és hazai ügynökei számára. Zsivió Sztálin, Zsivió Rákosi Tizennégy gyönyörű diadalka­pu köszöntőké a hetedik szabad május elsejét Szent györgyvöl. gyö'.i. Magasan leng a vörös- és nemzstiszinü zászló a közel ezer főnyi dolgozó feje felett -a szin- pempás, gyönyörű felvonuláson. 5 hogy a békeskarat nem jámbor óhajokból, nem fogadkozásokból áll az egc-sz község dolgozói ne­vében Vadned Lászlóné szavaiból tűnik ki: — Nekünk is egy a jelszónk: a bAke. Soh'ai ennyire még meg nem mulattuk egységünket, mint ezen a napon. A falu házait, vörös csillagok, 6 kerítéseket apró vörös zászlók díszítették. Vesszen Tito Tdtszentmárton délszláv község­ben is a dolgozók szinpernpás ürx. nepe volt május elseje. Az ün­nepi menetben az élen a párt- szervezet és a tszcs tagsága ha­ladt, Vidáman lobogtatták zászlói­kat és a délszláv dolgozók ajkán újra és újra feldübörög az üte­mes kiálltás: ,,Zsivió Sztálin Zsivió Rákosi!“ Szárnyal a dal: . . a béka útja biztos ut.. Amikor ez ünnep­ség szónoka az ocsmány Tito ne­vét említi, száz és száz torok ki­álltja: „Nek sze unisti Tito!“ „Vesszen Tito!“ Visszafelé indulunk, hevenyén már az Interna-cionálé utolsó, üte­meit halljuk. Vége az ünnepség­nek. Jókedvűen, dalolva igyeke­zik hazafelé mindenki. Az -egyik ulkanyarnál leállítják a kocsin­kat: — Jöjjenek be csak egy po­hár borra. Koccintunk: A béké­re! .., Aztán beérkeztünk Rédicsre, majd Csesztregre, A község első nagyobb mellékutcájából kika­nyarodik iaz általános iskola diák­serege, Elől az úttörőcsapat. Nagy táblát visznek az élen. Kis versike rajta: , Truman, Tito bármit tesz, összefogunk. béke lesz!“ „Mindvégig kitartunk a béke ügye mellett“ Zalalövő szövetkezeti község­ben a: tanácsház udvarán olt szo­rongott a falu apraja, nagyjai. Az ünnepi emelvényen a legjobb dol­gozók ülnek. Maga ai hadaimon lévő dolgozó nép. — Ha pedig.valaki akadályozni próbálná a mi fejlődésünket, le­gyen az külső, vagy belső ellen­ség, annak keményen odaütünk. Mi' is kezünkbe vettük a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartunk mellette — mondja az ünnepség szónoka. Egy szívvel, lélekkel csattan fel a kiálltás: ..Harcolunk a bé­kéért!“ _ ■ Ahány község, mindenütt ha1- talma-s lelkesedéssel, a béke mel­letti harcos kiállással ünnepelték a dolgozók a nagy Szovjetuniót, a Pártot és Rákosi Mátyás elvtár­sat. Nemcsak ünnepség volt ez, több ennél: Seregszemle! A mun­kásosztály forradalmi zászlaját a békeharcban hűen követő dolgo­zók nagy seregszemléje. Diadal­mas seregszemlét tartott a béke­front Zala megyei serege. Segítse a könyvtár a szocializmus építését * és a békéért vívott harcot Felavatták a kanizsai városi és körzeti könyvtárt Nagykanizsa május 1-i ünnep­ségeinek ’sorából kiemelkedett a a városi és körzeti könyvtár ün­nepélyes felavatása, ami az Olaj­köz po ni kultúrtermében zajlott le. Számos dolgozó jelent meg az es'-i ünnepségen, amelyen a jközet 25.000 kötetet tartalmazó könyvtárt Kardos Ferenc elvtárs adta át a népművelési miniskéri- nm képviseletében. Beszédében Hangsúlyosa, hogy a tudás leg­főbb forrása a könyv, amely nagyban elősegíti a ' szocializmus építését, Rámutatott arra, hogy a könyvtár átadása a kanizsai dolgozók tömegeit még foko­zottabb* mértékben teszi a tu­dás birtokosaivá. Az országban ez a harmincadik körzeti könyviár, amely hozzájá- i ul, hogy népünk — Révai •eiv- úrs szavai szerint — olvasó nép­pé váljék. — A könyv a -bckeharc fegy­vere a (kezünkben — mondta Kardos elvvárs. — De csak úgy válik valóban fegyverré, ha élét az ellenség felé fordítjuk. Ezért a könyvnek nemcsak az a célja, hogy szórakoztasson, hanem fő­leg az, hogy neveljen, harcrákész. szé tegyen, hazánk szeretőiére ós j béke megvédésére neveljen. Móna Gyula elvlárs a Megyei. Pár.bizottság nevében ret'.e át a körzeti könyvtárai, s többek kö­zött rámutatott arra, bogy a .'Szovjetunió mutál.la meg nekünk a népi, nemzeti és mégis nemzet­közi kultúra ülj óv, melyen ha­ladva egyre nagyobb méretekben bontakozik. Iki mindent átfogó ku Lturforrada lmunk. I*A? ism; r ’•ük, hogy 3 szocializmus építéséhez ta­milt, szóleslátókörü dolgozók­ra van szükség. Ezért, nyil iak egymásután a kul t uró.thonok, az üzemi, városi és körzeti (könyvtárai:, valamint a, Csütörtök,, 1951. máj. * népkönyvtárak. Ennek a (könyv­tárnak is az a célja, hogy nevel­jen, segítse a szocializmus építé­sét, á béke védelmét. — Neveljenek a könyvek min­den dolgozót az igaz hasafiság- ra, tanítsanak meg szeretni né­pünket és gyűlölni ellenségeinket. Adjon segítséget a (könyvtár a mindennapi munkához, a békééin vívott harchoz — mondta végül Móna elvtárs, majd Molnár Fe­renc elvtárs, a városi 'tanács VB elnöke emelkedett szólásra és át­vette a városi könyvtár, a Vá­rosi Pártbizottság és a tanács ne­vében. Kér.e a dolgozókat, hogy a könyvtárt a közösség javára használják, liogy további eredményeket, ér­jünk el a szocializmus építésé­ben, s hogy tovább növelhessük erőinket a béke védelmében. hírek — A zalaegerszegi városi tanács felhívja azokat az adózókat, akik elmaradtak, hogy részleteiket sa­ját érdekükben hialalékta&anul fi­zessék be. A jövőben pedig min­den hónap 15-ig rendszeresen fi­zessenek adót. — A Pécsi Nemzeti Színház igazgatósága ezúton kéri fél azo­kat, akik a színház öthetes kani­zsai vendégjátékának tartamára lakást tudnak biztosítani a színé­szeknek és a műszaki személyzet­nek, elmeiket adják le a Béke Mozi irodáiéban. — A földmüvcTésüayi miniszté­rium rendeleté szerint a tehén- tartó ■ gazdák az uiszülött borjú­nak 8 napon belül kötelesek mar h levelei kiváltani. A marhalevél teljesen dűl akin. — Kelődön, az 1951—52. évi terméi^ybeodási rendelet- ismerte, 'őse alkalmával telt vállalásukat. NArserh Fajos, Huber, János és Bál János dolpozó parasztok t=l- íc ;Uet1ék és 7(1 . zúzalékban tel­jest lették a toiásbeadási kötele, zeílségükct május í.re. A MAGYAR IRODALOM FELADATAI Révai József elvtárs felszólalása az Irókongresszuson A Magyar írók Szövetségének első kongresszusa hétfőn délelőtt Illés Béla elvtárs zárószavaival befejezte tanácskozásait. A kon­gresszus u: án az uj vezetőség megtartója első ülését és azon az uj elnökség tagjaiul ,a követ­kezőket választotta: Darvas Jó­zsef, Kónya Fajos, Benjámin László, Illés Béla, Kuczika Péter, Lukács György, Szabó Pál és Ve­res Pé1 er. Az Irókongresszus hétfői ta­nácskozásának . nagy eseménye Révai József elvlárs. Pártunk Központi Vezetősége titkárságá­nak tagja, népművelési miniszter felszólalása volt. Révai elvtárs beszéde felölelte a fejlődő magyar irodalom alap­velő problémái',, a felszólalás első részének leglényegesebb pontjait az alábbiakban közöljük, holnapi számunkban adjuk Ré­vai elvtárs felszólalásának foly­tatását. Révai elvtárs felszólalásában leszögezte, hogy az Irókongrcsz- sziis jó munkát végzett, majd sorra ve te a kongresszus hiányosságait. — Az első hiányos­ság abban állt — mondotta —, hogy a kongresszus vitái.- bizo­nyos provincializmus jell-emezl-c. Nem kísérjük elegendő figyelem­mel a baráti népi demokratikus teslvcrországók irodalmi éleiéi. Ezek pedig — a szovjet irodalom­mal együtt — nagyban segítenék irodalmi eleiünk legfőbb kérdé­seinek megoldását. A második hiányosság az volt, hogy a ma­gyar irodalmi örökség kérdései szinte alig szerepeltek. Pedig a magyar haladó irodalom örökségének igazi elsajátítása nélkül komoly harc a kozmo- politizmus ellen, igazi harc a sematizmus ellen elképzelhe­tetlen. A Harmadik hiányosságként azv említette Révai elvtárs, hogy a mesterségbeli kérdéseket mm kapcsolták eléggé össze a nép nagy kérdéseivel. A negyedik hiányosság az voll, hogy a fel­szólalók nem eléggé húzták alá, hogy a kongresszus Magyarorszá­gon, feszült nemzetközi helyzet­ben, a békaharc és a szocializmus építése közepette tárgyalt. A békeharc az irodalomban nem külön műfaj, hanem ennek a harcnak irodalmunk egészét át kell hatnia. Ö.ödik hiányossága a vitáknak abban áll, hogy kritika volt, de kevés volt az önkritika, továbbá a fiatalok, az irodalom utánpótlása alig jutott szóhoz. A következőkben Révai elvlárs a. (kongresszus főproblémájával, a sematizmus kérdésével foglalko­zott. Leszögezte: irodalmunk kevéssé ‘segít a nép előtt álló legfontosabb feladatok megoldá­sában, pedig azt a nevelést, ami1, az irodalom ad és csak az iroda­lom adhat, nem pótolhatja sem­mi. — Az, hogy az irodalom semati­kus, azt jelenti, hogy nem ért vagy nem él eléggé. a saját, . cmberformá'ó és világot átala­kító irodalmi eszközeivel. Megállapította Révai elvtárs, hogy a sematizmus elleni harcot az irodalom pártosságáéi*.; har­cosságáért való harc előzte meg, most pedig azzal az igénnyel lé­pünk fel, hogy íróink színvonala­san, -elmélyül,ten írjanak. — Az irodalomnak az a feladata — mondotta —, hogy tükröt tartson az ember elé és az, mondja ne­ki: nézd meg maga*!, ismerd meg embertársaidat, ismerd meg vi­szonyodat hozzájuk, tehát a tár­sadalmat— ismerd fel saját jel­lemed lehetőségeit, a rosszaikat és a jókat is, és tanuld meg* követni jobbik énedet, cselekedj és riadj visz- sza azoktól a visszafelé rán­gató mozzanatoktól, amelyek­nek megmutatása színtér fel­adata az irodalomnak: rossizabbik éned csábításainak. Hangsúlyozta Révai elvtárs, hogy csak az eleven egyéni típusok s-x gi'tenek hozzá ehhez a felisme­réshez, majd megáll api-; olt a, hogy­ha sikerült is egy.kéj, tipu-si terem­leni, nem véletlen, hogy ezek nem kommunisták. Ilyent alakítanunk még n:m sikerült. Amíg nem lesznek agyunkba vésődő Apusok, a jó könyveket és a kevésbbé jó­kat gyorsan elfelejtik. Ilyen ti; pusok a '.egnap kétszeresen el­nyomott nő, aki most egyenran­gú Fisz, a tegnap ellenzéki, s ma az államhatalom gazdájává váló munkás, az újjászületés problémája -elölt, álló munkás, a kommunista funkcionárius, aki vállán hordozza a néppel együtt az ország gondját, aki tegnap még nem konyitoj az országve­zetéshez és ezt véres verejtékkel, munkák és hibák közben megta­nulja. Nem csábiija mindez író­inkat tipusalkotásra? A típus arra kell, hogy az cr*vszerü dolgozó ember rajta keresztül ismerje fel, mi tör­tént az országban és mi tör­ténik vele magával, miközben az ország épül. — Révai elvtárs felhívta a figyel­met, ho°'v nem' négy. hanem 14, vagy 114 ilyen, típus van. A mi hőseink az egyszerű dolgozó em­berek, nem titánok, mégcsak nem is Toldi Miklósok, hanem olyan emberek, akik a kapita­lizmusból jönnek és mennek a szocializmusba és eközben — a világot átalakítva — átala- , kit jak önmagukat. A következőkben Révai elv társ megvilágította, hogy a pozitív hő­sök nem hibanélküli, gáncsnél­küli lovagok, ilyenek legfel jobb a mesében vannak. A munkásosztály hivatott arra — mondotta —, hog:/ a kapitalizmus nyomorúságától, ekdj Csodásától, kizsákmányolásá­tól _ megváltsa a világot, az embe­riséget, de Marx és Engels. Lenin és Sztálin nem arra tanítottak, hogy a munkásokat idealizáljuk, a szocializmust azokkal az embe­rekkel keli megépíteni, akiket örö­kül kaptunk a kapitalizmusból. Az irodalom feladata, hogy or­szágonként, koronként kon­kréten ábrázolja a hősöket, a kapitalizmus örökségével, és az uj hosj előremutató tulajdon­ságaikkal együtt. Az irodalomra is érvényes, ami az élcsapatra: nem szabad elma- radni a, néptől, a tömegj-ől — de előreszaladni sem szabad. Ez igizonban korántsem' jelent .,kellős kötöttséget“. A dolgozó ember­nek, a munkásnak nincs semmi­féle kef.itős kötelezettsége. Az in­gadozás a kispolgár. ‘81 polgári ér­telmiség jellemzője. A következőkben i?j paraszl- ábrázclásró] 'szólott Révei elvtárs, mint komoly, nagy és nehéz problémáról. Nehéz az irodalom számára is, az élet számára is. s azért nehéz isz irodalomban, mer: nehéz az életben. A parasztábrázoláshoz bátran • kell hozzányúlni, ábrázolni kell a proKcmát a maga egész mélységében, valamennyi ne. hezségében. A baj az — mondóba Révai elv­lárs, — hegy nálunk ,a Mu szo­cialista átalakításának nehéz és ai parasztságot valóban gyökeréig érin lő ügye nem mint dramatikus küzdelem jelenik meg, hanem ho­vatovább mint komédia, mini idill, — Itt Révai elvtárs köve­tendő példának Solohcv .,Uj ba*- rázdát szánt az eke“ cimü mun­kájának hőseit említette, — Az az író, aki nem érzi át teljes lei­kével -a paraisztban és elsősorban a köz-épparaszlok százezreiben végbemenő vívódást, ki nem érti meg a döntés nehézségeit, az nem tud segíteni az államnak, a Párt­nak abban, hogy ez a döntés vég' ső soron a falu szocialistái átalakí­tásának javára történjék, A következőkben a tehetség és ez élettapasztalat kérdésével fog­lalkozott az irói világnézetiéi kap­csolatban. Hangsúlyozta Révai elvlárs: nem állunk el attól a taná­csunktól, hogy a haladó iró tanulja meg, sajátítsa öl a ha­ladó világnézetet: a marxiz- musJenin izmust. Nem lehet ezt szembeállítani az élei tapasztalattal, hiszen a marx- izmus-leninizmus maga is élet-ta- tapaszlalaíi. Áz irod:-lomhoz kell tehetség, de a ms-rxizmus-lenin- izmus világnézete nélkül a tehet­ség megreked és az egyénileg gyűjtött élettapasztalat is zavaros­sá válik sz ember agyában és szivében. A marxizmus és len inizmus nem tételek gyűjteménye, ha­nem elmélet, haladó világné­zet, amely rendkívüli segítsé­get nyújt a tipusaikotónak, emberábrázolónak. Márpedig nem iró az. eiki a maga) éleltapaszialait nem tudja általá­nosítani. A tanulás csak az ősíe_ hetségeket róni*.ja» el. ez igazi te­hetséget fejleszti. Előre viszi és nem szegényili. , Révai elvtárs bírálva Déry Ti­bor álláspontja:, hogy az irodal­mi anyagnak is megvan iterhessc- gi ideje, hansulyozla, hogy eb­be nem szólunk bele, persze az ő dolga, mennyi ideig ir meg egy könyvet. A veszély it't csak az, hogy amire a regény elkészül, a je­lenből múlt lesz, az iró elma­rad az ©et fejlődési tempójá­tól. Tisztázott dolog, hogy lehet á múltról is írni. Nyugodtan Írja­nak Íróink, ha kedvük, élmé­nyük, anyagijuk van hozzá, szépet és jót múltról, de az Íróknak azt mondjuk: légy korod, néped, államod, Pártod szócsöve, szószólója, segítője, ez legyen és ne a műgond a főgondod. — Lm léka z tetett Révai elvtárs Ady Endrének „Hun uj legenda" cimü verse soraira: „én voltain az ur, a vers csak cifra szolga'* és aki ismeri Ady jelbeszédét, az megérti, hogy az „én“ nála, aki önmagát mindig azonosítóba né­pével, a népet jelenti. Amikor azt mondja ,,cn voltam az ur. a vers csak cifra szolga’*, akkor ez­zel azt akarja mondani, hogy a népet szolgálom, néni az irodal­mi 'tökélyt öncéjk-ént. Fomos aT. irodalmi tökély, de a nép szolgá­lata még fontosabb. Páris. (TASzSz).. A külügymi­niszterhelyettesek április 30-i ülé­sén Gromikc. Parodinak. Francia ország képviselőjének adott vá­laszában megállapította, hogy bár Németország lefegyverzése kérdé­sének megfogalmazásában már megegyeztek, mégis ellentét van a küldöttségek között, hogy a napirend me­lyik részében kan fon helyet ez a kérdés. A nyugati hatalmak küldöttei s/.e. rin’l a szovjet küldöttség „tu! á- gov'irt nagy“ jelenőié,set tulajdo­nit ennek a problémának. Az az állhatatosság, ame"' -el a nvugaB küldöttségek saját álláspontjukat védelmezik ebben a kér dérben, bizonyítja hosv -,sHí srH,. tón nagyjelentőségűnek látják ezt n kérdési. A másik nézeteltérésről beszél­ve Gromiko ismételten megáliapL tolta, hogy bár egyeseknek érdeke terméket­len ijpszé'getésekre korlátozni ■a fegyveres erők csökkentésé­nek kérdését, a szovjet kor­mány ebbe nem egyezhet bee. ítéljenek maguk a népek, hogy ki áll a gyakorlatban valóban a fegyverzet ésa fegyveres erők csökkentésére vonatkozó feladat megoldása mellett és ki követ ti minden lehetőt, hogy meghiúsítsa ennek a felad ■Rönk a megoldását* — mondotta Gvomi-kó. A továbbiakban Gromikó ismét világosan körvonalazta a szovjet küldöttség álláspontját c* Atlanti Kjryéménhyel és -ak, idéz* terh­ieteken .f<s1á1tifnft amerikai tá­maszpontokkal, valamint a tritts*. tj kérdéssel kapcsolatban. „ítéljenek a népek maguk!“ A külügyminiszíerhelyettesek ülése

Next

/
Oldalképek
Tartalom