Zala, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-15 / 87. szám

A Pdrthongresszus határozataiért gaz hazaszeretet és a békéért folyó harc A második világháború befeje­zésé, 3. fasísztaellenes blokk győ­zelme megteremtette a tartós béke lehetőségét, Az imperialisták és holdjukba szegődött csatlósaik azonban Hitler nyomdokaiba lépve és babéraira pályázva imperialista háborúkkal fenyegetik a világ né­peinek békéjét. Az imperialista, világuralomra törő nagytőke ádáz dühét még fokozta az a félre­érthetetlen valóság, hogy a Szov­jet Hadsereg által felszabadított országokban szemlátomást erősö­dik a nép hatalma, egyre inkább saját erejükre támaszkodnak, s a Szovjetunió segítségével szocializ­must, a monopolkapitalizmus ret­tegett ellenfelét építik. A®, hogy a felszabadult népek eredményei, uj és aj sikerei a szocializmus építésében egyre csökkentették az amerikai monopoltőke befolyását a világra és egyben bíztatást, bá­torítást adnak a még imperialista elnyomás alatt sínylődő népek szabadságmozgalmához és ez töb­bek közt az egyik legnagyobb kincseskamra, az extraprofit leg­kitűnőbb aranybányája, Kína fel- szabadulását eredményezte, páni félelemmel tölti el az imperialista hatalmakat. A páni félelem, a sa- rokbaszorííott patkány módjára támadásra ösztönzi a recsegőt, rcpogót yédő, s hozzá foggal, kö­römmel ragaszkodó imperialista hatalmakat, s úgy szeretnék, hogy az egész világon Korea módjára harmadik világháborút robbantsa­nak ki. Ilyen tervük érdekében kerestek és találtak hű vérebet Titoban, aki már néhányszor be­bizonyította, jó ugródeszka és ágyutöltelék lenne egy esetleges imperialista háborúhoz a Szovjet­unió és a népi demokráciák ellen. ★ Ennek az imperialista tervnek tisztán látása, leleplezése után terjedt el az egész világon a moz­galom, amelynek célja megakadá­lyozni a háborút, áthághatatlan akadályt gördíteni az aljas tervek megvalósulásának útjába. Ennek a békemozgalomnak eddigi nagy sikerei ismertek. Ismeri a magyar dolgozó nép és ismerik a világ minden országában és fogcsi­korgatva bár, de maguk az impe­rialisták is bevallják. A stock­holmi békefelhívás félmilliárd alá­írójának köszönhető, hogy Koreá­ban nem merték alkalmazni az amerikai imperialisták c polgári lakosság tömeges kiirtására való fegyvert, az atombombát. A ma­gyar nép eddigi békeharca és a népi demokráciák eddigi sikerei, erejük növekedése készteti gon­dolkodásba az imperialista gazdái parancsát leső, veszettül acsarkodó Tito bandát is. Az eddigi békeharc eredmé­nyeinek ismeretében és útmuta­tást, irányítást adva a jövőre, hozta meg Pártunk II, kongresz- szusia határozatát: „Fokozni kell a békéért folytatott harcot, a bé­ke mozgalmat általános tömegmoz­galommá kell fejleszteni, amely­ben részt vesz hazánk minden be­csületes polgára... Egész népünket nagyobb áldozatkészségre, a ne­hézségek bátor leküzdésére, haza- szer eleire, a békeszerető szabad népekkel, az egész világ dolgozó tömegeivel való szolidaritásra, az emberi haladás élén járó példa­mutató Szovjetunió iránti szere, tetre és ragaszkodásra kell nevel­nénk.'' E határozat felidézésének különös jelentősége van éppen most, amikor országunkban min­denütt az internacionalizmus nagy ünnepére készülnek és a magyar dolgozó nép aláírásaival követeli, hogy a béke sgent ügye érdekében kössön egyezményt az öt nagyha­talom. ★ A hazát igazán szeretni annyit - jelent, mint a hazát lakó népet szeretni, s minden erővel a nép boldogulására törekedni. Amikor tehát a magyar nép szilárdan el­határozza, tetteivel pecsételi meg, aláírását adja rá, hogy a békét meg akarja védeni, világos, hogy hazaszeretetből teszi. Azért teszi, mert szereti az otthont, ahol lakik, a munkát, amit végez, az ered ményt, amit alkotott. Ez pedig minden becsületes ember köteles­sége. De milyen embfer például az olyan, aki mint a kanizsai Hok- mán József, volt nyilas pártszol­gálatos, aki kijelenti, hogy „a béke nem érdekli'1, vagy Rákli István, jánkahegyi kulák, aki „bé­kéért, még a szivét is kiteszi, de a békéért nem harcol". Egy percig sem kétséges, hogy nem becsületes emberek ezek. Olyanok, akiknek a haza nem jelent semmit, ősak „életteret", ahol esetleg meg le­hetne zsirosodni. Az ilyen elmélet az ellenség behatolási kísérlete. Mi más kel­lene az imperialistáknak, mint az, hogy a szabad államok dolgozói­ban a békeszeretet ürügyén paci­fizmust keltsen, s a front egységét ezzel bomlassza meg. Ez annyit jelentene, hogy szabad utat en­gednénk az imperialisták tervei megvalósulásának és bizony nem átallának *fülhasogtaíó zeneszó mellett elfoglalni országainkat, s • beleterpeszkedni a vezérigazgatói székek plüssébe, s régi urakat, talpnyaló szolgákat: vargabéiákaí és nagyferenceket, cckhardtiboro- kat és bánantalokat ültetni a mi­niszteri bársonyszékbe. A mi politikánk, s a magyar nép becsületes millióinak elve azonban nem fogja ezt megengedni, A mi elvünk az, amit Sztálin elv­társ igy fejezett ki: „Harcolni a békéért, harcolni az uj háború ellen, leleplezni minden uj há­ború előkészítésére irányuló tö­rekvést... Nem akarunk sem a gyenge népek ellen kalapács, sem az -erős népek számára üllő lenni. Minket nem lehet hamis zászlók­kal megtéveszteni, sem üvöltések­kel megijeszteniA magyar nép és benne a zalai dolgozók ennek az elvnek vezérletével harcolnak a munka frontján a békéért. Szi­lárd helytállásunkat nem ingatja .meg serp Truman, sem Tito hiéna­üvöltése, provokációja. Kibújt égy- szer és kibújt százszor már a szög a zsákból és a magyar nép elha­tározott szándéka, hogy éberen vigyáz országára, az igazi hazafi szeretőiével megragadva és soha el nem engedve a Szovjetunió ké­zét, összeforrva a világ békesze­rető dolgozóival, végrehajtja a kongresszus határozatát. 12 uj kulturotthont avatnak május bén Megyénkben a Pártkongresszus óta hatalmasan fejlődik a kukur. otthonmozgatem. Az elmúlt év végén mindössze 39 szervezeti kultúrotthon volt Zalában, s ez 'a szám mostanáig 50-re emelke­dett. Ez' azt jelenti, hogy ugyan­ennyi uj könyvtár, rádió, művé­szeti csoport) — tánc — vagy szinjátszócsoport, énekkar — szolgálja a Satu kulturális fejlő­dését. Eredeti terv szerint ebben ez évben 80-ra emelték volna a kuliturotthonok számát. A Párt- kongresszus 'határozata. Révai elv társ iránytmutetó békédé azonban megváltozí'aitta ezt a terveit és a megyei tanács népmű­velési alosztálya elhatározd, hogy ebben az évben 100 lcukur- otthon működik majd. A terv megvalósulása felé vezető utón az első lépést jelenti az, hog-y május 1-én, a nemzetközi mun­kásosztály nri'gy békeekmonst 'rá­cióján 12 községben, Garabon- con, Csapiban, Zalacsányban, Pacsán, Lickovadomoson, Anct- ráshidán. Kálocfán, ZaSabaksán, Borsfán, Nemesszenhindráson, Pö- löskefőn és Pákán felavatják a nagy állami segítséggel és nem kérészben társadalmi munkával készült kulturo tthonobaít1. Különösen kifejlődött máris a kulturotjthonmozgalom, s a kuL eur otthonok szervezetei élete a haiiármenti községekben. A terv ezek további fejlesztése mellett, a megye egyik kulturálisan legel­maradottabb vidékének, Göcsej­nek kulturális fejlesztésével fog­lalkozik. Az ötéves terv második esztendejében a göcseji községek nagyrészének lesz kulturotthenj!». Smélefí színvonalunk emelését segíti elő az MSG­^imiGÁLTATÁS Vasár»»», mi #pr. TtS. Zalaszentmihály termelőszövet­kezeti községben ünnepélyes ke­retek között alakult meg az MSzT-szervezet 68 taggal. A köz­ség dolgozói máris nagy figyele'm- mel fordulnak az újonnan alakult MSzT-szervezet felé. Tudják, hogy működésével megismerteti velük a szovjet kultúrát, a Szovjetunió fejlett mezőgazdaságát, munka- módszereit és ez nagymértékben elősegíti munkájukat. „Már megint aláírásokat gyűj­tenek azok a rongyosok. Népne­velők, hahal" — húzta félre szá­ját Tüke Balázs 47 holdas kulák. Berúgta maga után a konyhaajtót, csak úgy csattant. — Flórí, Floóri te! — rikkan­totta el magát a pitvarban. — Elő a legszebb gúnyát, Belákéknál járnak a népnevelők a békeivek­kel. Ide is eljönnek. Előgördül hordó alakjával a tisz/ta szobából a kulákné is. — Mi a radai rossebb ütött ma­gába, vén bíl_mg?! Hát eddig csak Amerika Hangja érdekelte, meg a tisztelendő ur. Csak azok­kal a kódisokkal nem adja le magát? Ne'm sül ki a szeme?! Hadd lássák, hogjy ki vagyok Most már harsogott ám: elő az ünnepit! Most megmutatom, hogy ki vagyok. Tele az asztalt a leg­jobb enni-innivalóval, Az árgyé- lusát, hadd lássák, van Tükéék- nél minden, amit a szem-száj megkíván. Hadd csorogjon a nyá­luk. Térdepeljen le ide az a ta­nácselnök, le igenis, ide a lábam elé. Aztán könyörögjön: „lágyén olyan szives Tüke uram, irja alá ezt a békeivet,“ És a mi kulákunk már vérbe- forgó szemeivel látni vélte, hogy Kovács István, a volt urasági cse­léd — aki ma a dolgozó nép bi zalmából a község tanácselnöke' és minden munkában élenjár —, idejön hozzá udvarolni, rimán- kodni. Visszaálmodta magát leg­alább tíz esztendővel. Még össze is ütötte szőrös ienverét. Előkerült a szüzdohány is a kémény egyik rejtekéből. — Na most, jól kidurrantok ¥élűk, Megkönyörögtetem őket, de az atyaistermek alá nem írok. Csak nem ettem meszet. Tüke Balázs nem tagadja meg magát. A nagy sürgés-forgásban meg­kérdi az asszony. — A zab vetés­sel hogy áll? Majd hazudok nekik... — Azt mondom, hogy elvetet­tem.. Hát ki látta, hogy csak üresen huzattam a gépet? Neal kél ki? Csiraképtelen a ’ mag. Majd így mondom'. Elvégre elhí- betik, mert szakember vagyok. Értem én a csíziót. Több termel és?! Hát még mi a fenét nem. Dögöljön éhen mindenki. Nekem majd hoz­nak az amerikaiak. Kopognak. Belép a tanácselnök. Kipöffeszti magát a kulák, aztán csak úgy fpghégyről köszön. — Aláírás? Aláírás? — közben bort tölt, de csak magának. Lehúzza. — Magá mindig sir, hogy éhen kell dögölni —1 jegyzi meg úgy mellékesen a tanácselnök és a vele együtt érkezett DéFOSz- titkár. Gangosán odaszól a zsíros. —J Csak akkor nincs ám békeív alá­írás, — Na térjünk csak a tárgyra — veszi át a szót a tanácselnök és jó távol az asztaltól leül a székre. — Hogy ál! maga azzal a zab vetéssel? — Elvetettem, méghozzá géppel. Rég elfelejtettem. lift a jegyteő&diiyv, ezt irja alá... A pillanatnyi cséndet a tanács­elnök töri meg, — De mi nem felejtettük el. És a máj határjá­rások' során megállapítottuk, hogy Tüke Balázs kulák üresen huzattá végig másfél holdján a vetögépet Vetésteljesitését elszabotálta. Itt a bizottság jegyzőkönyve, írja alá. Majd leesett az álla a kulák- nak: — Hát, hát nem az a béke- iv?! Azt adják ide. Örömmel alá­írom, —Azt nem! Azt a gazemberek' nem píszkolliatják be!. 24 órán belül vesse el a zabot, a többi már nem a maga, hanem, a demokratikus igazságszolgáltatás gondja. — Szűzanyám, kellett ez ma­gának Balázs! — csapja össze a kezét a kulákné. — Pedig milyen biztos volt mindig Amerika hang­jában!... (j—e) Sokkal szebb lesz évvégi bizonyítványunk* mint a félévi A béke katonája, Nerphmdsöre­günk egyik tagja, a múlt héten részt vett őrsi ülésünkön, amelyen a dicsőséges Szovjet Hadseregről beszélgettünk és néphadseregünk feladataival foglalkoztunk. A honvéd pajtás elmagyarázta ne­künk. ők miért katonák és ho­gyan harcolnak a mi jövőnkért és a béke biztosításáért. Mi is a béke katonái akarunk lenni. Azzal szolgáljuk hazánkat, hogy jobban tanulunk, fegyelme­zettebbek leszünk. Nemcsak az iskolában, hanem odahaza, ked­ves szüléinkkel szemben is. A mi iskolánkban minden úttörő a béke hive és a béke harcosa, majd év végén nézzék meg bizonyifvá- nymukat. Sokkal szebb lesz mint a félévi, mert minden pajtás tud­ja, hogy a békéért, a mi drága ha­záinkért sokkal többet és jobban kell tanulni. Ezzel tartozunk a Pártnak és szeretett Rákosi pajtá­sunknak, aki harcol az ifjúság szebb és boldogabb jövőjéért. Előre: BEN DE MAGDA IV. a. oszt. lan, Nagykanizsa, Rozgonyi iskola* A. történet ott kezdődött, araikor Semény Ferenc plébános­sal verte meg a rédicsieket aimak idején a püspök. Annak az elv­nek alapján, hogy nemcsak igével éil az ember, befészkelte magát kosztra Bedő Istvánokhoz. Finom falatok, azután a családi otthon, nem utolsósorban a szemrevaló asszony... Na, de ne vágjunk a dolgok elébe Egyszóval eteszeger tett az isten jámbor szolgája a megtévesztett Bedő Istvánnál. ★ — Jó ember 0 tisztelendő ur, kedves ember — mondogatták a kuiákok, miközben elkvaterkáz- tak vele. Kettőre igaz haragu­dott; aki nem fizette gondosan a párbért, meg 0 demokráciára'. Szeretni viszont a pénzt, meg a gyöngébb nemet szerette. Az öreg Takács néni fején ta­lálta a szeget: — Eldisputál ez nekünk a szószéken, de kilóg ám a lólába. Betyár rossz plébános. Olyan ravasz, mint hét ördög. Nyúzza azt a szegény Bedő Ist­vánt is hosszú évek óta éhbérért. A felesége meg... .— kuncogja el magát — hisz tudja az egész falu, no. Köténye sarkival szégyenlősem eltakarjál íálszfiwét éz öreg, aztán aprójéptéíwi eltopog. A rédicsi figyelmeztető Másfél esztendővel eze. 1 őtt a szemtelen kakukkfiók állat gondozás meg miegymás ürügyé­vel át csalta a szülői házból a pa­pi rezidenciába az egész családot. Rettenetesen bántotta Bedő István önérzetét az eset, de tehe­tetlen volt a minden hájjal meg­kent páterrel szemben. Szégyen- kezeit az egész fate katolikus Ili­vé, csak éppen Semény atya nrin. Legutóbb olyanokat kiabáltak nyíltan a páter felé meglett korú egyszerű dolgozó paraszíasszo- nyok, lami, nyomdafestéket sem tűr. Kitudódott a piszkos ügye. k öf szoba, egy konyha. Ez a ré- dicsi^ pap lakosztálya. Mégis egy» szobában van az ágya a Bedőéké- vel. így fest az „igazi* fé'ebaráti szeretet nála gyakorlatban... Adj a papnak szállást — így módosul a közmondás. — Mert Bedő Istvánt e'zavarta a házból! k — Mondja tanácstitkár elvtárs, mikor hozzák már hozzám azt a békeivet, mert isten látja a le' ,f$m, rüpvöri aláírnám. ley kpvetel&tik « Se­mény. Neveltjei meg uszítanak a községben. Majd megfordul... Ráérünk a vetéssel... Egy aláírás csak egy aláírás.. .* * A ku'ák plébános mind a 24 holdját kishaszonbérletbe adta, a Défosz ébertelensége révén. A ma­gyarázat kézenfekvő. Az uj be­gyűjtési rendelet szerint a dolgo­zó parasztság és az ország érde­kelnek megfelelően lényegesen magasabb kötelezettségeket ró a ku'ákokra és ez alól igyekeznek kibújni Tehát a kulák terület re megállapított beadási kulcs sze rint kell a kisparass:toknak is a beadási kötelezettséget teljesíte­ni. így csapta be a 'f e'világosuk t- 10« kisparasztokat, igy akar gaz­dagodni a kisemberek bőjén. k Ott árt a demolrráciánah ahol csak tud. 'Htokban a lenfi esperes barátjával szövögeti jövő álmait. Már látják, Aogy jön Truman... Arcátlan képpel somfordái' mégis' oda a tanácshoz, mutatva,, milyen hazafi, mert alá alkarja írni a békeivet. Másokat mo7gait. ő meg igv fedez; magát \’k?’ma-'otijónak Bedő Tstvánnnk "s-ak lök oda vahmjt héba-hóka 0 kteSJartiÄftyölö kistaJS. k A mpöiebap. aztán 3 üTOonífcsa- ' Iádba* végkép beütött a menykő. Kitudódott egy újabb disznóság. Mária, a 19 esztendős 'eáhygyerek szégyenkezve vallotta be anyjá­nak, hogy... Egy bizonyos; nem a szentlélek szállta meg. Az elmu'í héten a békéről, a be­csületes, tisztességes életről öm­lengett a szószéken. Az a néhány idősebb asszony, aki még betévedt a templomba, csak egymásra né­zett. — Na ez aztán már több a többnél! Ez beszél nekünk a bá. kéről, az erkölcsről, ez a vén be­tyár?! Hisz ez a mi ellenségünk! k A falu népnevelői mond­ták meg neki 'eginkább. — Tol­mácsoljuk a község dolgozóinak állásfoglalását, hogy a békeivet itt Rédicsen sem engedjük bemocs- kolni. Ezt csak a becsületes dol­gozók írhatják a'á, maga nem! k Alj a harc. Mi legyen? „Rédies csak egy kis határszéli falu, nem számit* — a püspök talán igy gondolkodik Az is igaz, hogy a K-erka «.s-ds patak, a Zala meg fö­vő. Es a ói1 ágon ma már úgy zoknit az rnygé a esznek 5 fbküií, Szokoöl meg a tenger. A kisfák esete a kékeivrel Zalaszeutmihályon MSzT-szervezet alakult

Next

/
Oldalképek
Tartalom