Zala, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-15 / 87. szám

Hogyan lesz 8® nj iimnkásból a béke védelmezője A ruhagyári építkezésnél több, mint 30 uj munkást ve fék fel az elmúlt hetekben. A felemelt 5 éves tervünk tette szükségessé, hogy minél több dolgozót állít­sunk ipari munkára.. Ezeknek a dolgozóknak nagy része faluról került be s a gyakorlat valamint ä f el világosuk ság hiánya folytán kezdeti nehézségeik vannak. A vasszerelőkhöz is. 15 uj em­ber kerül, de itt úgy osztották őket a brigádokba, hogy minél több alkalmuk legyen a gyakorla­ti (tapasztaltatok megszerzésére. Például a Szőts-brigád még igy, s beiktatott uj emberekkel is 132 százalékos teljesítményt ér el. Mi a könnyebb munka? Zalaföldi János is csak néhány nappal ezelőtt került ide. Balta József segédmunkás-brigádjában dolgozik. A Balla-brigád az egyik a legszebb teljesítményű. Az első napok bizony nehezére estek Za­laföldi Jánosnak és könnyebb munkahelyre kérte magát. Meg­magyarázták munkatársai. hogy oz építőiparnál bizony nincsen valami nagyon könnyű munka, de a nehéz is csak addig nehéz, amig meg nem szokjuk és nem sajátítjuk el azokat a. módszere­ket. amelyek munkánkat meg- könyitik. Fekete János, aki már régi tag­ja a B»lla-brigádnak, felvilágo­sító munkával és tanácsokkal se­gíti az uj dolgozókat. — Adja -csak ide a lapátját — fordul Za­laföldi Jánoshoz és magyarázza: — Nézze, ha iH kezdi, legköny- ínyeíben megy. IIt kevesebb a föld és könnyebben alá lehet csúsztatni a lapátot. Aztán mg várja, hogy összegyűljön. Úgy igyekezzék, mire mi ai következő csillével ideérünk, akkorra maga ezt elszórja innen. De nem csak tanácsokat ed Fe­kete János, hanem .azt is elmond­ja. hogy miért kell igyekezniük az uj munkásoknak is, hogy mi­nél jobban dolgozzanak. — A békg megvédése a maga ügye is, Zalaföldi bácsi — mondja — s ha mi mindannyian úgy gondol­kodnánk, hogy a könnyebb mun­kahelyet választjuk, akkor már régen Tito akasztóiéit látnánk itt a ruhagyár helyén. Én is használható ember vagyok — £n csak azért kértem könnyebb munkahelyeit., mert ia lábaim fáj­nak, de most már úgy érzem, megszoktam ezt a munkát és ki is tudok tartani — mondja. .Zala­földi János. — A béke pedig ne­kem is éppen olyan szent, mini bárki másnak és dolgozni is taka­rok érte. Tudom, hogy ennek a brigádnak 192 százaléka volt a teljesítménye, úgy dolgozom, hogy hasznukra lehessek. A másik uj munkás Czenner Károly. Nem ismeri még ei mun­ka mértékét, nem tudja mi ez a teljesüményszázalék. Ezelőtt kö­szörűs volt. Annyit azonban már tud, hogy a normát még nem érte el. Ezt megmondták rueiki szaklársai. — Én nem értem még', mi az a norma — mondja —, de majd megtanulom. A régi világ­ban hiába próbálkoztam volna ilyen tisztességes munkával. A hozzám hasonlóak közül sokan megpróbálták. Azt mondták ne­kik. rrfenienek csak köszörülni. A demokrácia minket is befoga­dott. Jó munkámmal akarom be­bizonyítani, hogy én is használ­ható ember vagyok. Békeliarcosok lettünk Czenner Károly azonban még jóval a normán alul dolgozik. Ha j munkáját valóban ‘ a békeharc j A toll serceg a papíron és nyo. j mában egy név jelenik meg: j Nagy Károly. Utána felesége irjaj alá a békeivet, Mielőtt aláírták hosszan elbeszélgettek a népne­velőkkel.. Nagy Károlyt a sors már megtanította arra, hogy a béke nagy kincset ér. Arról be­szélgettek, hogyan védhetik ezt meg. Nagy Károly mielőtt a béke­ivet aláírta, már minden tavaszi; elvetett. A kukorica alá elkészi tette a talajt. Úgy mondták a népnevelők és úgy érezte ő is, hogy a tavasziak időben való el­vetésével is o, hékít izalyáLfac Most, a békeiv aláírása után el­beszélgetünk vele. A múltról nem szeret beszélni, röviden vázolja előttünk. — Béres voltam, 30 esztendő dolgoztam Svastics Andor kutak­nál. Volt egy kis házam,, meg benne öt apró gyerek. Az istálló­ban egy kis teliéin. Ez volt min­den vagyonunk. Sokat nyomorog­tunk, szenvedtünk. Az urak ezt az idő-t „békeidőnek“ nevezték. Én nem éreztem annak. így néz­ete ki az akkori békeidők — mondja kesernyés mosollyal. — Jött a másik világháború. A fron» elérkezett, kits falunkig, Zab- bérig. Mire a szovjet katonák ki­verték a németeket, már semmi nélkül voltam, A fasiszták aknái felgyújtották házamat, bennég,sít egyetíén tehenem, ruhám, bú­torom. — El voltam keseredve. díz öt gyepekkel a szomszédoknál húzódtunk meg. Eleinte azt hittem, hogy sohasem -udok újat építeni. De amikor szolgálatába akarja óllreni. akkor fel is tudja emelni teljesítményét. Nem elég beszélni a békéről, cse­lekedni, dolgozni kell érte, mert különben nem a békéért, hanem ellene dolgozunk. A lemaradók vegyenek példát Fekete Jánosról. . ki szintén uj munkás, die büsz­kén mondja, hogy ezelőtti munka­helyén 208 százalékos itelje&ü1- ményt ért el. Kolompár Ferenc is példaképpen állhat. Fel van há­borodva, mert. a cement nem ér­kezett meg időben, — A garázs tetejét még ma be akartuk fe­jezni — mondja. — Most azzal hátráltalak bennünket. hogy nem hozták meg 01 cementet és nincs, mit kevernünk. — Hat hó­napra szerződött. Boldogan újsá­golja, hogy nem a 100 forintnak örül, amit a szerződésnél felvett, hanem, hogy ő is a béke védel­mezőinek sorába léphetett. . öt hold földet kaptam a demo kráriától, elhatároztam, hogy ki­veszem belőle a ház árát. Ke­ményen dólgozitunk feleségemmel együtt. Vidáman elmosolyodik. — De most már meg voé't az eredménye. Miénk volt a föld, miénk volt a haszon. Nehezen ment, de ment. Felépültünk. Szebb a házunk, mini- azelőtt volt- Most már két tehenem és egy 'kis borjúm van. Ez a. mi békénk, — És ezt akarják szétbombázni az amerikaiak! —* szól közbe felesége. — Mégegyszer hajlék­alanná tenni öt gyermekemet futni velük, menekülni. Mi tud­juk, hogy miért irtuk alá a béke- ivet, és miért végzünk jó munkát- Azt védjük vele, amit munkáitkér! kaptunk a demokráciától és az. is, amit ezután kapunk. Eta meg Agn.es kislányom iskolában jár. Jól tanulnak. Qöaö áll elöltük. Mert taníttatjuk ám, meg van rá a mód. Azt is elterveztük már a férjemmel, hogy rövidesen még egy,szobát építtetünk az ed digi mellé. Nekünk ilyen békés érveink vannak és ezeket mun­kával védjük. — De ha kell harccal, fegyver­rel is — vágja rá keményen a férje. — Nagy Károlyié a férjére néz, s mikor megismétli férje szavait, a kemény elhatározás cseng ki hangjából. — Igei, ha kell, fegyverrel is. Tekintetével az údvaron játszó gyermekeit keresi. ITTHON A táj szép, de zalai szemnek minden api. A ház, amely­ben Berke Kálmán lakik, nem a szebbeik közül való, sőt... Négy oszlop közé vert görbe tömésfa­lával, apró ablakaival .emberem­lékezet óta egyre erőtlenebből állja az idő rohamát s ha a pa­lim, gebei, zalaszenlbalázsi, fa- ko'spusztai és inás ezernyi ujgaz- dához mellé állítanák, úgy fes­tene, mint egy elgondolkoztató jelkép. Berke Kálmánnak mégis újszerű a táj és gyönyörű, ame­lyet szeretne mindenestől magába szívni. S a ház: valami csodála­tosan meleg, amilyen talán nincs is több. az asszony nem szép lám ráncok futották már be homlokát s a szeme körül. S a keze is milyen érdes, kemény.,. Mégis milyen szép, ha nevet, s milyen jó megfogni a kezét... A gyerek? Olyan ez mint a többi. Odaát is látott ilyet? Mégis, mi­lyen vidáman nevet ez, s milyen furcsa, nyílt szeme van.., Nincs ennél szebb gyerek... Márgms 22 óta Berke fválmán fcftnííves-pa­hiszen másfél ev hűtlenségét kell helyrehozni, s valami űzi, hajtja. Mer-t Berke Kálmán Jugoszláviá­ban is volt. Egy bolond este ve­tette át oda, -s azt a pillanatot nem fogja elfelejteni soha, s most hogy visszaidézzük, megremeg a hangja. — összevesztünk itthon — csak ennyit mond ő. Az asszony nézi férjét és nevet vidáman. — Ha tudtam volna, hogy ilyen bolond, nem is szólóik. De fő, hogy visz- szajöttél... — Az .ember ránéz, gyerekére pillant, két kezével megfogja a lóca szélét, amin ül, s lehajtott fejjel löki a szavakat: — Megfizettem érte! A ztán lassan megered belőle ^ a szó: — Itt mentem át Alsólendva felé és «reggel elkap­ok. Lukovceba vittek lágerbe. Ott éltünk egy darabig, aztán jött egy paraszt, hogy neki hat munkás kell. Annak' adtak ki. Jó kövér ember volt és jó nagy háza. Az jól élt. jó sok húst evett.,De mi a délszláv munká­sokkal együtt éltünk, meg ettünk. Saláta az volt elég és kaptunk még napi 100 dinárt is. Abból ve­hettünk Dráva cigarettát. Ez a legolcsóbb fajta. Ugyancsak mart mint valaha a Hunnia. Nem in­dám emlék szik-e rá, olya,t már náftntfs n&ffi ^1n£aah, De srit mert %z fo, Aífíle-fss az ember, hogy éhes.. Nö de már hozzál csak be valami sza­lonnafélét, meg valami innivalót az elviársaknait, biztosai! meg- éheztek már A’ jól esik ám ilyen hosszú ut mán... Az elbeszélő csontos, barázdás arca mosolyra húzódik. Nagy- szélű fekete fcanászkalapja alól ősz hajszálak pöndörödnek elő. Mennyi idős lehet — 45 éves va­gyok — mondja mellékesen, s az aszony szól közbe most sajnál­kozva: — Ugy-e olyan, mintha hatvan volna? Én is alig ismer­tem meg. — Berke Kálmán nem szól, másról ke-zd beszélni. mm A ztán elvittek Lukovcebűl ■"■■XX is. Megmondtam, hogy kőműves vagyok. Gondoltam, azt mondják munkásállam, gondol­tam jobb lesz. Kocsevjébe kerül­tem. Ez egy olyan kis város volt. Ad;ak szerszámot, aztán dolgoz• am valami állami építkezésen. Ez már 4,9 ok te herében volt. Kis babáiban mentem el, meg ba­kancsban A bakancs az jól tönk­rement. dróttal füzögettem össze. De nem néztem ki rosszul, mert ott mindenki igy nézett ki. Az­tán a pallér szólt, hogy vessen le a bakancsot, ha nem akarom, >gv elvegyék tőlem, mert az még jónak látszik, aztán abbé’ mág lehetna valamit faragni a •a^náksak, I?» is v«tett«ra, oda adtam a pMlénrafc, az meg -adott Helyette egy olyan összevisszá­éi többit majd munkával.*. A bánokszentgyörgyi Béke tsz már végzett a tavaszi vetéssel, csak (i kukorica van hátra. — An­nak is kész már a földje félig — mondja Kovács János, a isz- elnöke. A ház előtt ül, jó dolgozni a tax>aszi nap fényében, s éppen most hozták cl a békeivet. A toll jól áll Kovács János kezében, úgy forgatja már, mint a kapát, kaszát szokta. — Most ez is olyan szerszám —• mosolyog. — Fegyvernek lehet használni. De az ma minden szer­szám, mert a békeharcban fegy­verré válik a kapa, az eke, a bo­rona, a gép. Ezek mind a mi erőnk gyarapodását segítik. Ez a túli meg bebizonyítja az imperialis­táknak, hogy egységesek és igen sokan vagyunk. Biztos kézzel, kemény, egyenes írással kanyaritja nevét a béke- ivre: Ugy...t a többit majd mankó­val — mondja és mosolyog hozzá. Tynkfarmot létesít a tűrjei Ifjú Gárda-tszcs A tűrjed Ifjú Gárda-tszcs dol­gozóinak még nagyobb erőt és lendületet adott a tavaszi mun­kák elvégzéséhez Rákosi elvtárs­nak a pártkongresszuson elmon­dott beszéde. Nemcsak lendüle­tet adott a pártkongresszus, ha­nem az ott hozott határozatok uj erőt adtak a tszcs dolgozói­nak iS. Az Ifjú Gárda-tszcs dolgozói mindenben élenjártak, mindig azon voltaik, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak megmutassák a csoportos gaz­dálkodás előnyeit. Befejezték a tavaszi vetést, a kukorica és a burgonya (kivételével. Megtörtén' az őszi fej trágyázás. A tavaszi vetés simításával is végeztek.­Nagy lendülettel -álltaik hozzá a konyhakerti növényeik részére a talaj előkészítési munkaiatok­hoz. Mire a palántás növények kikerülnek, arra minden a leg- nagyob rendben legyen. Gazda­ságunk hatalmas méretben erő­södött, mert nem félnék az uj kezdeményezéstől és az esetleges nehézségeket könnyen áthidal­ják. Bíznak erejükben, szaktu­dásukban. Bátrak, mert érzik a Párt segítségét és annak támoga­tását. Tyukfarmot is létesítenek. Hozzá is fogtaik a baromfik ré­szére megfelelő hely elkészítésé­hez. A munkálatekban mint mindig, most is élenjár á tszcs elnöke, az öreg Stefán Gáspár munkaérdem- rendes dolgozó paraszt. Meg akarja mutatni, hogy nem hiába, ■kapta a kitüntetést. Elért ered­ményeiket nem rejtik véka alá, hanem az első tipusu és az egyé­nileg gazdálkodó parasztoknak is átadják tapasztalatftikat. Segítik őket fogattal és vetőmaggal is. Az Ifjú Gárda dolgozói mind öntudatos békeszerető embei ek és tudják, hogy az imperialisták, egy újabb világháborút akarnak kirobbantani. És ebbe a harcba gyermekeik jövőjének érdekében ők is munkájuknak legjavát ad­ják. 33S5WK lyukadt gumicsizmát. Aztán ez is volt az összes fizetségem, amit kaptam. Ezen a munkán aránylag nem volt rossz sörünk. Amig ott dolgoztam ,egyszer kaptunk ló- hus! is. Ez csemegének számit. Úgy faltuk, mintha disznóhus leit volna. Aztán furcsa éréi volt a marhavér. Nagy kondérban hozták a vágóhidról. Én nem tu­dom, hova ikerült a marhahús, bizlos a fejeseknek, mert azok nem néztek ki rosszul, de a mar­havér áz rossz ital volt... Dehát igyűrik egyet. Az ember ugyan­csak megszórni űzik az ilyen visz- szaemjlékezéstől. — A vöröses bor nagyot kortyanva csúszik le Berke Kálmán torkán, aztán a pohár visszakerült az asztalra. — Kocseviéből megszöktem, de elfogtak. Elvittek egy nagy kas­télyba. Nem adtak ott semmit. Csalk vártuk, hogy mi lesz ve- iünk. Egyszer jöttek a katonák, azt mondták áttesznek benünteet az olasz határon, menjünk Triesztbe. De előbb fizessünk le 500 dinárt. Honnan, azt nem mondták. Pedig adósak maradtak nekem az építkezéstől — később kiszámítottam — 4—500 lírával Vit niég számonkéreih. Szóval ekötass a &ab£%pa.t. á paitri. ékkor í’el&lleMék égy autóra. A határ mellett már vol. tunk ilyenek vagy 28-an. Négyes csoportokban rugdaltak á| ^ ben­nünket a határon, az utolsóknál már megunták a rugdosást. A hetedik négyes csoportba célbalől- ek. Én a hatodikban voltam. Ug'y futottam min; a nyúl. Igaz, fáztam is, hiszen november 16 volt kiskabátban. És a takar­mányrépa nem nagyon fűtött, Azért ami még a zsebemben volt, elfogyasztottam Triesztben. IT all gátunk. Kint már az esti homály •sűrűsödik a vi­dékre. Gyufa lángja villan. Fé­nye különösen kiemeli az elbe- szélő .vékony arcát. Még mondani akar valamit. —• Voltam Rómá­ban. Havonta egy napot dolgoz« tani. Kértem a követséget, eresz- szenek haza. Hazajöttem. Már Pesten munkát ajánlottak. De haza akartam jönni, hogy bocsá­natot kérjek. — Nagyot lélekzik: — A jövő héten már megyek dol­gozni. Szakmámba. Többet, soha nem hagynám itt a liazáma’. Mert itt minden megvan. Én is fogok dolgozni érte, hogy még több legyen... Aztán, csak pró­báljanak valamit kezdeni ’fitoék.., Nagyon sokkal tartoznak nekem, meg minden d'élszlávnak. ...U. 5. Vasárnap, 1351. ápr. 15. Mit ideíd a hehe Olaytj, DCái'ölyéktiak ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom