Zala, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-08 / 81. szám

ALÁÍRASSÁL IS HARCOLUNK A BÉKÉÉRT Biztosítjuk a békés munkát Nagy kitüntetés éri. Néphadse­regünk tagja vagyok. Röviddel ez­előtt még a munkapad mellett dol­goztam az üzemben. Teljesítmé­nyeim Í50—160 százalék volt ál­landóan, Akkor így védtem a bé­két, drága hazámat. Most büszkén viselem a katona- ruhát, Most szép lenni katonának, mert van hazánk, van mit véde­nünk, Keményen is állok őrt itt a magyar-jugoszláv határszélen az­ért., hogy ne csak itt Zala megyé­ben, hanem az egész országban minden munkás, minden parajszit, minden értelmiségi dolgozó nyu­godtan építhesse a maga országát. Nekünk meg kell akadályozni a háborús gyújtogatok, a dollárzsold- ban álló Tito banda azon törekvé­seit. hogy visszahozzák népünk nyakára az elmúlt űri rendszert, amelyben oly sokat szenvedtünk. Te is zalai olajmunkás, te is ál­lami gazdasági dolgozó, te is za­lai értelmiségi. A hős Szovjet Hadsereg, a Párt méghozták számunkra a szabadsá­got, a békét Nézz körüTaz ország, ban. a megyében, minden a mi szá­munkra épül. Ezt az alkotó mun­kát védem én, minden külső és belső ellenség ellen. Védem a jövő évi bőséges kenyeret, az épülő za­laegerszegi ruhagyárait, a szülőott­Mérnök vagyok Furcsa üzem, ahol olyasmit nyár­fának, amit a háziasszony minden nagytakarításnál újból és újból a pokol fenekére kíván. Pedig ez a korom népgazdaságunk egyik fon­tos alap-nyersanyaga, amelyet a szénfekete munkások Dallas Illés mérnök vezetésével gyártanak. — Sok kell a mi kormunkból és naponta egyre főbb — mondja Dal­las Illés, aki most kapta meg szta- hánovistfl okleveles. — Ezért ve- zettem be újítást, amivel szépen felemeltük a lovászi koromgyár termelését. Ezért tőröm fejem más újításokon. Szeretnék még sokkal többet termelni, sokkal több újí­tást bevezetni. S amikor a béke­ivet aláírom, ezért teszem. Az orvos az élet harcosa A hűvös rendelőszobát Gulyás Lívia orvosnő barátságos és kelle­mes fogadtatása azonnal felméle­tette. Csak éppen annyi időre érkezett haza, hogy elfogyassza az ebédjét, előbb azonban még egy­két orvosi műszert a táskájába tesz. A békeív aláírásáról beszélgetve idézett Sztálin elvtársnak a Prav­da tudósítójához intézett nyilatko­zatából: ,,A háború elkerülhetet­lenné válhat, ha a háborús úszítók- nak sikerül hazúgságaikkal behá- lózmok a néptömiegeket1'. Hogy ez he ne következzék, munkával, tol­lal. ha kell, fegyverrel a kezünk­ben harcolnunk kell a békéért. — Ifjainknak biztos és boldog jövőt akarunk építeni. Bizonyság erre ötéves tervünk, amelynek so­rán kórházak, szanatóriumok épül­nek és bővülnek itt a megyében is. Népi demokráciánkban nem ágyu- íöltelékekré, hanem egészséges if-, jakra, dolgozókra van szükség. És mint orvos, kötelességemet teljesí­tem. árikor aláírom a békeívet. Boldog jövőmért Bujtor Erzsébet, a zalaegerszegi Konfekció Vállalat bélésvarrónője így beszél a békéről: — Tisztán áll előttünk, milyen hatást váltott ki az imperialista, háborús táborban az első békealátrási mozgalom. Nyilván annak az 500 millió aláírás­nak is köszönhetjük, hogy czidßig elkerülhettük a háborút. Visszaret­tentek a béketábor hatalmas erejé­től azok az imperialista vezetők is. akik a háborúban keresik a ki­vezető utat. Boldogan írom alá a békeivet, mert tudom, az az alá­írás üzemünk jövőjének is biztosí­téka lesz. Üzemünk kezdő üzem és mi ennél a munkánál szintén csak kezdők vagyunk. A dolgozók leg­nagyobb részének teljestíménye a normán alul volt. de mi a békéért dolgozunk s üzemi átlagunk máris 102 százalék. Amikor aláírom, a békeivet, ágy érzem, a boldog jö­vőnek Írok alá. honokat, a kórházakat, a virágzó termelöcsoportokat, a munkagépe­ket, védek minden becsületes dol­gozót, röviden: a pusztító halállal szemben az életet. Ezért írom alá a békeívet. Hasson, alkosson, gyarapítson minden hazáját igazán széretö dol­gozó magyar, én fegyverrel és alá­írásommal, toliammal is védem a békét. ...Bsne Antal honvéd. a széleskörű béke- kampánynak — amely eszköz a háborús uszítok bűnös mesterkedéseinek leleplezésére — ma első­rendű jelentősége van»“ SZTÁLIN if Sztálin etvtárs nyilatkozata megtanított, mi a kötelességem! Munkásnak lenni — nagy kötelesség Nekünk délszláv dolgozóknak, különösen féltett kincsünk a béke Proszenyák Rémus tótszerdahelyi dolgozó paraszt jókedvűen érkezik haza a mezőről. Gyorsan kifogja az állatokat és bévezeti az istál­lóba. Szénát szór eléjük. Még kö­rülnéz, aztán kilép a napsütötte udvarra. — A kukorica kivételével már minden tavaszit elvetettem — új­ságolja mosolyogva. Miközben le- szedődik a kocsiról, barátságosan bíztat bennünket, hogy csak men­jünk előre a szobába, ő is mind­járt jön. Elbeszélgetünk. Proszenyák Ré­mus rövid idő után úgy belemelég- szik a beszédbe, hogy mi már csak hallgatjuk okos, megfontolt mon­dásait. — Mi közel vagyunk a tűzfészek hex. Mert ott túl — mutat kezével a határ felé — Titoéknál pokol az élei. Tutijuk mí ezt az ide érke­zett levelekből, meg az újságok is írnak róla. Rövid hallgatás- után kitör belőle a gyűlölet. — Aljas Títo-bamla. Tegnap olvastam az újságban, hogy orvul megtámadták a mi jugoszlá­viai képviselőnket. Nem maradhat­nak u bőrükben. Mindenáron hábo­rút akarnak. De a méltó válasz nem marad el. A mi követelésün­ket tolmácsolta a magyar kormány tiltakozó jegyzékében. Hyngja még keményebbé válik. •— Ezek a háborús gyújtogatok, akiket dróton rángat Amerika, a mi békés, szabad életünket akarj-k feldúlni. De nem les” rá mód;uk. Ezért harcolunk mi dels-'Dv dol­gozók is é.s fogunk össze itt a ma­Vasárnap, 1951. ápr. 8. gyar-jugoszláv határszélen. Az egész községünk jó munkával vág oda Tiíoékmak. Vasárnapra a ku­korica és krumpli kivételével min­den tavaszi a földben lesz. Jó munkánkkal készülünk a békeívek aláírására. Mert az az egy biztos, hogy a mi községünknek nein lesz egyetlen dolgozója, aki ne írná alá a békeívet. — Jó munkát végzünk és alá­írásunkkal is erősítjük a békét — mondja határozottan. — Tudjuk, hogy miért tesszük ezt. Békés, sza­bad életünket védjük vele. Erőt ad ez a Tito elnyomás al?.H szenvedő testvéreinknek is. A' Párt tagie- I ölt je lettem, Büszke vagyok rá, hogv kiérdemeltem. Ez kétszeres munkál követel tőlem“ a. békeharc.- ban és én harcolok jó munkámmal, febűlágosílással, a békeív aláírásá­val. Mi, parasztasszonyok is,.. Csendesbeszédű asszony Balázs Lajosné, a söjtöri békebizottság elnöke. De lágy hangja mindig ke­ménnyé válik, amikor a békéről beszél. — Mi asszonyok tudjuk igazán, mit hozott számunkra a Szovjet Hadsereg — mondja —. Kétszeres elnyomás alól szabadított fel ben. nünket. Ebből a szabadságból pe­dig nem engedünk. Harcolunk fér­jeinkért. gyermekeinkért. Munká­val és kemény kiállással akadályoz­zuk meg a háborús úszítók terveit. — Most a békeívek aláírására ké­szülünk. A békebizottság minden egyes tagja a tavaszi munkákban példamutatóan jár élen, Minden este. kisgyüláseket tartunk és a Párt népnevelőivel együtt világosít­juk feí a dolgozókat, hogy a béke. ív aláírásával erősítik a béke tá­borát. «Fölömről van szó Jónás Gyula kőműves sztaháno- vista DISz-fiatal a kongresszusi versenyben jó munkájával érdemel­te ki a sztahánovista oklevelet. A legutóbbi értékelésnél is 212 szá­zalékos volt a teljesítménye. A bé­keív aláírásáról így nyilatkozik: — Sztálin elvtárs békéről szóló nyilatkozata erőt, bizalmat ad és utat mutat nekünk. Én. mint ifjú sztahánovista. elért eredményeimet tovább fokozom, hogy továbbra is kiérdemeljem, a sztahánovista ok­levelet, A fiatalság előtt soha nem látott lehetőségek nyíltak meg. Hegy ezt továbbra is megtarthas­suk. ehhez béke szükséges. Meg i* védjük jó munkával és erőnkét, összefogásunkat megmutatjuk az ellenségeinknek a békeívek aláírá­sával. A mi j övünkről van szó, ezért írom alá a békcívet. Békeharcos kisemberek Maleta Béla vegyeskereskedő is nyilatkozik: — Azzal a gondolat­tal írom alá a békeívet, hogy amit eddig építettünk, meg is tarthas­suk. A mi országunk virágzó or­szág. de tudjuk azt is. hogy az imperialisták Korea sorsára szerel- nék juttatni, nyomorba és pusztu­lásba dönteni. Ila békében dolgoz­hatunk, építhetünk, termelhetünk, mind szebb és szebb lesz az éld. Monok Sándor cipész kis műhe­lyében szorgalmasan verrja a dol­gozók cipőit: — Azért írom alá a békeívet — mondja —, hogy za­vartalanul élvezhessük a hároméves terv eredmßnyeU é$ tf ekében érti. fteVSük ölevéi. gúnyé­vá tettük a Száviétiíiiiő békefióff- tikáját és őrt állunk a béketábor • T o -i- rrhn tsít? Én magam idős ember vagyok már, a hatvanötödik évemet tapo. som. De azért ha arról lenne szó, hát én sem lennék rest. Fegyvert ragadnák, hogy megvédjem a mi drága békénket, ami az alkotást, az életet jelenti nekünk. A béke teszi lehetővé, hogy mi állandóan erősíthessük, fejleszthessük ter­melőszövetkezetünket, ami a jólé­tet, a gondtalan életet biztosítja számunkra. Ha n békére gondolok, a fiam jut eszembe, aki néphadseregünk kato­nája. Ö fegyverrel a kezében védi a békét, őrzi a munkánkat. Igen, ő tudja, miért katona, mit védelmez. Nem úgy mint én, akit az urak Boszniába küldtek katonáskodni, távol hazámtól. Akkor nem tud­tam mi szükség volt erre. de ma már tisztában vagyok ezzel. Az urak érdekét kellett védenem egy olyan néppel szemben, amely éppen úgy nem szerette azokat az ura­kat, mint mi. A fiam értünk ka­tona. a mi érdekünket, a mi sza­badságunkat, békénket védi. És én boldog vagyok, hogy a fiamon mi szeretett néphadseregünk katonája. A békére különben is sokat gon­dolok mostanában. Különösen az­óta, amióta elolvastam Sztálin elv- társ nyilatkozatát. amely leleplez, te előttünk ismételten az imperia­listák aljas mesterkedését. De ez a nyilatkozat megtanított engem, a Vörös Csillag termelőszövetkezet békebizoitságánah elnökét arra is, hogy mi a kötelességem. Megtaní­tott arra, hogy nekem — és a hé. kebizottság minden egyes tagjának ■— azért kell küzdeni, hogy lelep­lezzük az imperialisták köziünk megbúvó ügynökeit, akik új hábo­rúra spekulálnak. Megtanított ar­ra, hogy csatasorba kell állítani minden becsületes dolgozót és váll­vetve hall küzdeniink a békéért, hiszen elsősorban tőlünk függ. a mi harcos összefogásunkon múlik, hogy lesz-e háború vagy sem, Mi nem akarunk háborút és éppen ez- ért meg is védjük a békét. Amit most elmondtam, ezzel ér- \ vei a mi békebizotiságunk és ezzel , hozzuk a béke zászlaja alá terme­lőszövetkezetünk valamennyi dől. • gozóját. Az aláírásgyűjtésre felké- - szültünk, mi is követeljük az öt- . hatalmi békeegyezményt. De nem ■ elégszünk meg az egyszerű aláírá- : sokkal. Nekünk cselekvő békehar­r cosok kellenek, akik éppen úgy, 1 mint én, készek harcolni is a bé­kéért és akik a magasabb termés­hozamért folytatott harcunkban is . derekasan megállják a helyüket. Ezért az aláírásgyűjtést széleskörű felvilágosító munkává tesszük, hogy szövetkezetünk minden tagja tudja, miért követeli az öt nagy­halalom között megkötendő béke­• egyezményt. Elmondta: VARGA ISTVÁN, békebizottsági elnök, a nagykanizsai Vörös-Csillag- termelőszövetkezet tagjet. ELVTÁRS ínágá ismeri aiz én lakásomat, ismeri kis családomat, tudja, hogy boldogan, jó életkörül­mények között élek. Úgy. ahogyan nálunk él egy munkás, akit meg­becsülnek, Nem mindig így volt, csak azóta, amióta számomra is a munka becsűiét és dicsőség dolgá­vá vált, amióta szocializmust építő esztergályos lettem. Egyszerű ember vagyok. Az vol­tam egész életemben. Régen nem törekedtem másra, csak arra, hogy magamnak, családomnak emberibb életkörülményeket biztosítsak. Nem tudtam, nem is lehetett. Nem en­gedték azok, akik belőlünk éltek. Most az van, s ha most azt kérdezi tőlem, mégelégedtem-e ezzel, azt felelem, nem, Ném, mert ez azt jelentené, hogy megtagadnám ön­magamat, azt az embert, akit át­formált a Párt tanítása, aki meg­tanult azért dolgozni, hogy az egész dolgozó nép életkörülményéi mind magasabbra emelkedjenek. Ez azt jelentené, hogy én megállók a szocializmus útjának felén, ne­kem már jól van, nekem ennyi is elég. PEDIG én nem akarok megállni, s nem is engedem magainat meg­állítani. A sztálini műszakban 560 százalékos teljesítményemmel él­munkás lettem. Most sztahánovista oklevelet kaptam, ® ezzel csaknem egyidejűleg mellemre tűzték a Ma­gyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát. Olyan kitüntetés mind, ami egyenként is nagy di­csőség, a három együtt pedig piagy kötelesség. Arra kötelez, hogy a magas megtiszteltetést még jobb munkával háláljam még, még job­ban ragaszkodjam a Párthoz, ami­nek mindent köszönhetek, a mun­kámhoz, amellyel egész békehar­cunkat támogatom. Nézze ezt az esztergapadot. Gyönyörű termék. A magyar ipar gyártotta. Ilyen esztergapadot nem engedtek az imperialisták Franciaországból behozni, mi talán még jobbat gyártottunk. Szeretném megsimogatni. Gyönyörködöm ben­ne, s ha dolgozom rajta, szinte ér­zem, hogy legjobb barátom, segítő­társam. S azt is tudom, hogy meg kell becsülnöm. Tudom, hogy fáj erre az imperialista amerikaiak és bérenceik foga,, Amennyire büszke vagyok érre a gépre, amelyen én dolgozhatom, annyira gyűlölöm azokat, akik megpróbálták akadá­lyozni, hogy a tőlük behozott nagy­teljesítményű esztergán dolgozzam, s most azt szeretnék meggátolni, hogy a magyar népi demokrácia iparának nagyteljesítményű ©saté'r­l gagépén szolgáljam a ..szocializmus l építését. SOKAT beszéltem, de szerettem 1 volna m^g többet mondani. Amit : nem sikerült, azt a munkámba sűrí- ' tem belé. 147 százalékos volt most a teljesítésem, s ennél a teljesít­ménynél nem lehet kevesebb ná- • lám. Ha gyorsabban forgatom az amerikánert és vidiát teszek a késtartóba. arra gondolok, ezzel ■ gyorsabban érünk el a szocializ­mushoz és arra. hogy ezzel bebiz­tosítom magamat, esztergagépe­met, üzememet, családomat. Mert . a háború ellen dolgozom azzal, hogy a béke táborát erősítem. Tu­dom, hogy ez kell ahhoz, hogy va­sárnapi békealáírásomnak nagyobb nyomatéba legyen. Azt kérdezi, miért fogom a bé­keegyezményt követelni aláírásom­mal? Már megfeleltem rá. Azért, amiért dolgozom, jobban mint ed­dig, azért, amiért még jobban sze­retem a Pártot, azért, amiért még jobban gyűlölöm azokat, akik meg akarják akadályozni fejlődésün­ket: a békéért, szabadságért se- milyen áldozat nem drága, Elmondta: SOÓS JÓZSEF sztahánovista esztegályos, Gépjavító V. Szószékről is hirdetem: békét! kipásztoroknak itt a magyar-jugo­szláv határszélen különös hősies­séggel kell helytállanunk, mert plébániánkra áthallík a Títo-pri- békék sanyargatása alatt nyögő jugoszláv nép jajkiáltása. A béke­ívek aláírói közül nem fog hiányoz­ni az én nevem sem. És szólok a többi Zala megyei paptársaimhoz is. hogy a püspöki kar és a kor­mányzatunk megállapodásában ben­ne van, minden erővel támogatja népünk béketörekvéseit. A kibúvó most már a végleges és végzetes elszigetelést jelentene a békemoz­galomtól. Súlyos lelki vakságot jelent a demokrácia eddigi nagy­szerű alkotásait tudomásul nem venni. Mindén, ami építés, alkotás, egyúttal békemunka is. Az egész, ötéves terv ennek alkotásai. Néz­zünk csak szét a megyében, meg­győződhetünk róla. — Szószékről, a falusi kísgyülé- seken hirdettem.' és hirdetem, hogy a békéért kell küzdeni, mert a há­borúban mindent elveszíthetünk, de a békében mindent még is le­het nyerni. Éppen ezért nem lehet egyetlen pap előtt sem közömbös hívőinek jövő sorsa és boldogulá­sa. A Szovjetúnió által hozott leg­drágább kincsünket nem kockáz­tathatjuk sem az imperialisták ked­véért, sem a belső reakció nyomá­sára. A szocialista építöerö ma raár sokkal hatalmasabb, minit a háborús úszítás és örült fegyver­kezés. A jövő boldogságát építeni tudó akarat csendül ki Palkó József pusztamagyaródi katolikus plébá­nos szavaiból, amikor a békéről beszél. — Hitünkből sarjadt erkölcsi törvényeinket tagadná meg, nem­csak papi, hanem emberi mivoltá­ból is kivetkőzött az a pap vagy hívő, aki a béké szent ügyével szemben a háborús érdekeket szol­gálná. Nekünk római katolikus lel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom