Zala, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

Jr

Éljenek a fest véri Kommunista Pártok!

>

met s teljes győzelmet kívánjak a kongresszusnak.

Mintán én már tegnapelőtt a nagygyűlésen elmondtam üdvözlő beszédemet, most csak Pártunk Központi Bizottságának táviratát olvasom fel:

Rákosi Elvtársnak, a Párt Központi Bizottságának és a Dclgo zók Párt ja II. Kongresszusa résztvevőinek.

A Kínai Kommunista Párt Köz pontj Bizottsága forrón üdvözli a Magyar Dolgozók Pártjának II. Kongresszusát és uj sikereket kíván a szocializmus építése és a

béke megvédése érdekében 3z egész világon.

A KÍNAI KOMMUNISTA PÄRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA."

Engedjék meg, hogy szívből kiáltsam:

Éljen a szocializmus építésének gjőzejme Magyarországon! Éjjen a magyar munkásosztály vezetője Rákosi elvtárs! Élysn a két ország, Kina és Magyarország munkásainak szolidaritása! Éljen a Kínai Kommunista párt vezére, Mao Ce- Tung elvtárs!

Éljen az egész világ dolgozó népének vezére, Sztálin elvtárs!

(Hurrá! Éljen Sztálin! A küldöttek felállva lelkesen tapsolnak)

Ezután Hevesi János elvtárs a Hofherr-gyári pártbizottság titkára felszólaláséban többek között elmondotta, hogy az üzem vezetői elmaradtak a dolgozók lelkesedése mögött kongresszusi vállalásaikban. A dolgozóik lelkesedése azonban több és jobb traktorokat ad a falunak, hogy ezzel is segítse termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlődését.

Nagy taps közben Révai József elvtárs. a Párt főtitkárhelyettese, népművelési miniszter lépett a mikrofon elé.

Révai József elvtái*s felszólalása

Rákosi elvfárs beszámolójából elénk tárultak a Párt előtt álló döntö nagy feladatok. Ezek a feladatok: lerakni a szocializmus alapjait, nemcsak városban., hanem faluban is. Megerősíteni Pártunkat és államunkat, hogy szervezetileg és ideológiailag képesek legyünk e feladat elvégzésére, nz országban élesedő osztályharc és a feszült nemzetközi helyzet viszonyai között.

A szocializmus győzelmes felépítése azonbafi lehetetlen a kulturforradalom feladatainak megoldása nélkül. Mit jelent az. hogy kulfurforrada. jom? Jelenti azt: tanulni, a munkások százezreiből szakmunkásokat nevelni, jelent tízezer meg tízezer uj., magasan kvalifikált szakembert. Jelenti, hogy emelnünk kel] dolgozóink általános műveltségét, hogy állami, gazdasági, pártfunkcionáriusaink fiz- és százezreinek kulturális és politika látókörét kell kitágítanunk. Jelenti a.zt, hogy dolgozó népünk millióiban kell kifejlesztenünk és tudatosítanunk n munkához, az államhoz, a hazához való uj viszonyt, hogy valóban gazdának érezzék magúkat az országban. Jelenti azt. hogy ki kell fejlesztenünk és meg kell szilárdítanunk az uj szocialista erkölcsöt,' hogy állandó, szívós, rendszeres harcot kell vívnunk az emberek öntudatában, erkölcseiben, szokásaiban meglévő A kispolgári önzés, a közérdek iránti közömbösség szellemével. Jelenti azt, hogy népünk szocialista átncvelésé- nek szolgálatába kell állítanunk minden eszközt: az iskolát. az agifációt és a propagandát. a filmet, a művészetet, az irodalmat, a tömegek kulturális mozgalmának minden formáját. A kulturforradalom nem szakképzés csupán, nem iskolai tanulás csupán, nem politikai nevelés csupán,‘hanem mindez együttvéveA proletárdiktatúra lényeges funkcióihoz tartozik a kul- t ur forradalom vegrehaj tása.

Sztálin elvtárs tanítása, hogy a proletárdiktatúra feladatai közül a szocializmus teljes győzelméig’ terjedő időszakban a homloktérbe lépő feladatok közé tartozik — mint mondja — , n kulturforradalom szerve- zése’\ az állami szervek kulturális nevelő munkája.“

Hogyan áll nálunk a kultur- forradaloni ügye? Vájjon az-e még ma is a helyzet, mint 1948-ban, amikor Rákosi, elv- társ megállapította, hogy a kulturális és ideológiai területen vagyunk legjobban elmaradva. hogy ezen a területen a legnagyobb még az ellenség befolyása?

Nem- A helyzet azóta megváltozott. Kulturális és ideológiai területen is megkezdtük a felzárkózást a politikai és gazdasági téren elért nagy eredményeinkhez. A kulturforradalom is megindult és vannak komoly eredményeink a pártoktatástól a tudományig, a közneveléstől a művészeiig.

Az állam kulturális nevelése csak akkor lehet sikeres, ha a Párt nevelőmunkája terén a dolgok — nagyban és egészében — rendben mennek. Révai elvtárs utalt pártoktatásunk és agitációuk eredményeire, majd igy folytatta:

De ezek az eredmények ellenére ne hallgassuk el propaganda és agitációs mintánk komoly hiányosságait.

Még mindig asm -küzdöttük le számos pártszervezetünkben és vezető pártszervezetünkben iaizt a magatartást, amely másodrendűnek ■artja, lebecsüli a politikai oktatást és az oktató kádereiket. Komoly hiányosságok, hogy ia-z -elmélet, — amelyre pedig Rákosi elvtárs oly (sokszor figyelmeztető. k bennünket — és gyakorta szoros egységét pár,toktatásunk anyagában és módszerében még mindig nem sikerült köve kezet-e- sen megvalósítanunk. Helyes az, hogy pártok tatásunkban -a Szovjetunió Kommunista Pártjának történeté, tekintjük alapnak és mintának. De nem helyes, az hogy még mindig nem támaszkodunk eléggé saját tapasztalataink elméleti feldolgozására. Okia ó kádereink kapcsolata a gyakm ati élettel, a Párt mindennapi politi- (kájával még mindig elég 'aza. Ennek fő oka az, hogy felelős pártfunkcionáriusaink, párté káraink nem ellenőrzik eléggé a a pártoktaiást, nem gondoskod nak eléggé elmélet és gyakorlat szoros kap cső ládáról pártiskoláinkban. Komoly hiányosság, hogy pár.sajt-ónk — és -ez alól, a Szabad Nép sem kivétel — néni 'támogatja eléggé a párt oktatás , az ideológiai nevelés munkáját.

Az agi-tációs munkánk igen komoly hiányosságaira, poli'ikai bizottságunk 1950 november 21 -i határozata hívta fel a figyelmet. A népnevelő jelentőségét még mindig sokan lebecsülik. Agitátoraink, népnevelőink sokszor noris merik az életet, az illető üzem vagy falu dolgozóinak konré problémáit. Kevéssé, vagy nem eléggé alaposan ismerik a Pár és kormány határozatait és azo kai a konkrét feltételeket, amelyek mellet, c határozatokat meg kell valósítani. Ezért sokszor nem tudnak a dolgozók kérdéseire, vagy -kételyeire helyesen felelni. Sokszor valamiféle különleges kiagyalt és elrontott nyelve í beszélünk a néppel. Kialakulóban v,am nálunk sajnos valami különleges ..pártnyelv“1, helyesebben valamiféle bürokrata tolvajnyelv, ami szin elen és szagtalan, nyakaitekert és élettelen és ami eltaszilja tőlünk a tömegeket. Hiányossága ági ládánknak, hogy sokszor elmarad ia dolgo- ók.’ól, félve és bátortalanul nyd ! hozzá olyan állítólag „népszerű- len“ kérdéseikhez, amelyeket a lép maga jó! megért, és amelyekre bátram válaszol.

A jó propagandista és agitátor elvtársink, sohasem felejtkeznek meg arról, hogy az államot segi- tík vezetni akkor, amikor szorosabbra fűzi a Párt és a tömegek kapcsolatát. Hogy valaki jó komin unisia-e, azt elsősorban munkáján, termelési eredményén kell mérni. De ugyanakkor azon is,

mennyire segít felsorakoztatni a dolgozókat a Párt mögé.

Ezután áttért Révai elvtárs a közoktatás kérdéseire. Elmondotta, hogy két év előtt a középiskolákban a munkás és dolgozó paraszt gyermekek aránya psiak 40 százalék volt, tavaly 54, idén már 67 százalék. Ismertette ezután a köznevelés egyéb területein elért fejlődésünket, amelynek következtében kialakulóban van az uj, szocialista értelmiség- Hogy közoktatásunkat még inkább a szocialista kulturfor- radalom szolgálatába állíthassuk. feladatként jelölte meg Révai elvtárs az iskolai munka mec/lehetősen elterjedt lebecsülésének felszámolását; az iskolai oktatás színvonalának megjavítását az általános iskoláktól a főiskolákig; meg kell honosítani iskoláinkban a szigorú tanulmányi fegyelmet az egyszemélyes felelős vezetés elve alapján. Az állam ebben a tanévben 160 millió forintot fordít diákjóléti célokra. Aki nem érti meg, hogy a tanulás: munka, a haga érdekében, az nem méltó ezekre az áldozatokra. További feladatok: folytatni kell az iskolarendszer szakosítását; végül el kell érül. hogy az ötéves terv megnövekedett célkitűzéseinek megfelelően a középiskolások létszáma az előirányzott 45 ezer helyett 77 ezerrel emelkedjék. Ötéves tervimi; nemcsak az iparosítás terve, nemcsak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének terve, nemcsak az életszínvonal emelésének terve, hanem egyben a szaktudás és az általános műveltség nagyarányú emelkedésének terve is.

Révai elvtárs ezután arról a bőkezű gondoskodásról beszélt, amellyel a népi demokrácia kormánya a tudományt és a kutató munkát pártfogolja, majd felsorolta azt a sok eredményt, amellyel az utóbbi ’'vekben a magyar tudósok hozzájárultak népgazdaságunk fejlődéséhez.

— Hála és köszönet illeti meg azokat a tudósainkat — haug. súlyozta Révai elvtárs —, akik felismerték és munkájukkal bébi„onyitották. hogy a tudomány szolgálata: a, nép, a haza. a szocializmus szolgálata (lelkes taps). A magyar tudomány megkezdte a fordulatot a gyakorlat felé és ami ezzel egvüttjár, az élenjáró szovjet tudomány felé,

A fejlődés ellenére a fordulat még nem teljes, tudósaink működését még nem eléggé hatja át a marxizmus-leniniz- mus. Nagy eredmény azonban, hogy a Horthy-világ tudományával szemben kialakult a kétfajta tudós típusa: a kozmopolita Szentgyörgyi Alberté, aki évekkel ezelőtt elhagyta hazáját és tudományos világhírét védjegyként odaadta egy amerikai kómia- ‘ rüsztnek — és például Gombás Pálé, aki Szentgyörgyi csábításaira elhagyta ugyan hazáját, de felébredt benne a_ tudós és a hazafi és hazajött. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Révai elvtárs —, hogy

1 Szentgyörgyi Albert,, aki eladta tudományos lelkiüdvösségét az amerikai nagytőke ördögeinek, erre az üzletre nemcsak mint ember és hazafi, hanem mint tudós is ráfizet- Gombás Pál pedig megtalálva ut.ját népéhez, mint tudós is nagyot fog alkotni. — Megemlítette Révai elvtárs, hogy egyes korlátolt bürokraták végnélküli ülésezéssel és egyéb módon elvonják tudósainkat a tudományos munkától. Elvárják tőlük alapfokú szemináriumok és olvasókörök látogatását és görbe szemmel néznek rájuk, ha a tudós ki meri jelenteni, hogy ő a Szabad Népet maga is el tudja olvasni (derültség),

Révai elvtárs ezután művészetünk és irodalmunk kérdéseire tért rá. Ezen a téren is döntő változás történt a két év előttihez képest, amikor művészeti életünk mindenféle bur- zsoá szeméttel tele volt. Most már minden területen láthatjuk a szocialista realizmus egészséges fiatal hajtásainak növekedését. Révai elvtárs egész sor filmet és drámát említett meg, majd leszögezte, hogy a képzőművészet és a, zene területén volt a legnehezebb a frontáttörés. Külön jelentőséggel húzta alá Révai elvtárs költészetünk és prózai irodalmunk fejlődését. — Pártunk teljes erővel támogatja és támogatni fogja szocialista realista művészetünk fiatal hajtásainak további fejlődését, annak tudatában, hogy a művészet egyik legfontosabb eszköze népünk nevelésének. Pártunk támogatásának nem utolsó sorban a segítő bírálat formájában kell mcgnyivánulnia

— mondotta Révai elvtárs, majd a fogyatékosságokra rátérve az emberábrázolás kellő mélységének hiányát említette meg. Hangsúlyozta, hogy épülő uj világunkat lehetetlen ábrázolni a Párt szerepe nélkül, ami azonban nem azonos a pártfunkcionáriusok életének ábrázolásával. A feladat: ábrázolni az embert, ahogyan a Párt hat reá. Hiányosság az is. hog''7’ íróink és művészeink még mindig nem tanulnak eléggé a haladó magyar klasz- szikus kultúrától, pedig éneikül — persze ennek bírálatával

— nem lehet valóban népi kultúrává.

A kultúrforradalom igazi kibontakozását azonban nemcsak a tudomány és művészet felső régióinak fejlődése, hanem a néptömegekben végbemenő kulturális fellendülés jellemzi, az a tudásvágy, amely milliókra terjed ki. Ismertette Révai elvtárs Lenin. Sztálin és Rákosi elvtársak, a magyar és szovjet írók müveinek hatalmas példányszámát. Elmondotta, hogy 1950-ben már 1600 állandó falusi könyvtárunk van, 450 ezer könyvvel. Az ötéves terv folyamán 4000 népkönyvtárunk lesz, könyvtár lesz minden faluban, gépállomáson, állami gazdaságban és termelőszövetkezetben. Ma 2358 üzemi könyvtárunk van egymillió kötettel, az ötéves terv végére 3400 üzemi könyvtárunk lesz hárommillió kötettel. — 1949- ben 74 kultúrotthonunk volt, 1950- ben közel 600, 1951-ben több mint ezer lesz, az öféves terv végére 630 üzemi ég 1850 falusi kultúrott- honunk lesz. A tömegek hallatlan mértékű művészeti öntevékenységének eredménye a sokezer kultúrcsoport, mint kimeríthetetlen tartaléka művészi életünknek, azonban még mindig nagy a szakadék a tömegek kulturális mozgalma és az úgynevezett hivatásos művészet között.

Külön kiemelte Révai elvlárs a falu, a dolgozó parasztság kulturális fejlődését, amely a munkás- osztály tárgyi segítsége mellett nagyban hozzájárul a falu felemeléséhez. A szocializmus épí ése a falun a kultúra építése is — hangsúlyozta Révai elvtárs. Ezután néhány elvi kérdéssel foglalkozott.

Az első az osztályharc kérdése a kultúrfronton.

Az új, szocialista kultúra építése sem békés folyamat. Csak a régi reakciós ideológiák, irányzatok és felfogások elleni harcban lehet új szocialista kultúránkat kifejleszteni.

Néhány évvel ezelőtt ezek az ellenséges ideológiák még nyíltan léptek fel. Az ellenség a kultúr_ fronton ma már nem igen lép fel nyíltan. Ha fellép, inkább szóban lép fel, suttogva, egyes iskolai előadásokon például a tananyag ismertetésébe szövi bele ellenséges célzásait. Általában véve azonban nyílt ellenségként csupán a klerikális ideológia maradt a porondon.

Következésképpen: a hallgató

ellenséges irányzatok ellen is folytatni kell a harcot•

Figyelembe kell venni továbbá a megbújt ellenség új, alattomos módszereit. Azt, amit tavaly a VKM-beli kártevő ellenség lelep- lezésénél tapasztaltunk, nem szabad elfeledni! Az ellenség gyakran a teljes „lojalitás'“ álarcában jelentkezik, csak éppen túllicitál, csak éppen pápább a pápánál és túlzásaival kompromitálja Pártunk kultúrpolitikáját.

Ha mi azt mondjuk: nem kérünk a reakciós nyugati kultúrából, ak- kor az ellenség buzgón helyesel és közben selejtlistára teszi Cer- vantest és Swiftet. Ha mi azt mondjuk: a szovjet kultúra felé kell fordulnunk, mint példakép felé, akkor egyesek azt úgy forgatják ki, hogy a valóságban a magyar kultúrának való hátatfor- dítás süljön ki belőle. Ha mi azt mondjuk, hogy le kell küzdenünk a nacionalizmus szellemét kulturális életünkben, akkor az ellenség élénk fejbclintások közben elvonja gyermekeinktől, indexre teszi Gárdonyi Gézát, Benedek Eleket, a magyar népmeséket.

Ha mi azt mondjuk, hogy a jelen új kérdéseit tárgyaló irodalmat kell támogatni, akkor ezt egyesek úgy értelmezik, hogy Arany Toldiját nem engedik be a népkönyvtárakba. Meg kell mondani, hogy egyes kommunisták „baloldali'1 korlátoltsága egyenesen előmozdítja az ellenségnek ezt a tudatos kártevő munkáját. Époen ezért kell fellépnünk a szekta- szellem minden megnyilvánulása ellen kulturális életünkben. Ez a klikkszellem gátolja annak a kulturális egységfrontnak a kialakulását és megszilárdulását, amely a művészet, a tudomány terén megfelelője a Népfrontnak, a Pár, tunk által vezetett nemzeti egységnek.

Beszélt Révai elvtárs művészeti szövetségeink feladatairól, és hangsúlyozta, hogy a szocializmus építéséhez, a kultúrforradalom végre, hajtásához elengedhetetlen az ér- telmiség segítsége. Nő és fejlődik' a munkásosztály, a dolgozó nép új értelmiségé, de a régi értelmiség zöme is felénk fordul, becsületesen kiveszi részét az építő munkából. A munkások, dolgozó parasztok és az értelmiség szoros együttműködése és kölcsönhatása a mi népi demokráciánkban /épcső, fok, átmenet a dolgozó tömegek és a szellemi munkát végzők közötti különbség elmosódásához, a nép és értelmiség egybeolvadásához.

— Azzal rágalmaznak bennünket, hogy mi elzárkózunk az úgynevezett „nyugati kultúra'“ elöl. Nem. Mi csak az ellen védekezünk, hogy a nyugati kultúrát kémszervcze*ek használják fel fügefalevélként. Mi megkülönböztetjük — mondta —- az Aragon képviselte francia kultúrát a imarshallizált Franciaország kulturális rothadásától. Mi szeretjük a Dreischer és Howard Fast képviselte amerikai demokratikus kultúrát, de nem kérünk a háborús hisztéria, az atombomba, az „aki bírja, marja““ elvére épülő amerikai kultúrából.

A szovjet kultúrából azért me. ríthatünk és tanulhatunk, mert a szovjet kultúra is, a mi kultúránk is tartalmában szocialista kultúra, helyesebben szólva a szovjet kultúra már az, a magyar kultúra úton van ahhoz, hogy azzá legyen. Az új magyar kultúra nemcsak mintaképének tekinti a szovjet kultúrát, hanem — nemzeti iellég\