Zala, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-21 / 17. szám

Fazekas István elvtárs járási küldött igy késiül a. Megyei Pártértekezletre Fazekas István •eiVtársaí a nagypáli pártszervezet titkárát nagy megtiszteltetés érte. A Já­rási Pártértekezleten küldöttnek választották a megyei Pártkon. ferenciára. örömmel vette ezt tudomásul, de gondolatai az első pillanattól kezdve azon jártak, btogy ez még fokozottabb mun­kát követel tőle és újabb felada­tok várnak rá. Eddig is gyakran elbeszélge­tett a falu dolgozóival. Megtár­gyalták a faluban lévő problé­mákat és egyben népnevelő mun. kát is végzett. Most úgy érezte, jiogy ezt a feladatot még inkább elvárja tőle a Párt. Hiszen a Megyei Pár tért ekezleben a pár- lonlcivüli dolgozók széles törne, qeinek kritikáját, akaratát is fel kell vetnie. Kikéri a dolgozók véleményét Beszélgetései alkalmával sű­rűin foglalkozik a P árlkon gr &s-z- «zussal és a falu dolgozóinak vé- 'emeny-e és javaslata alapján állítja össze jegyzeteit. Magának is van észrevétele, amit fontos­nak tart, hogy a megyei Párl- konlerencián ja vasianként fii­vessen. Egyik javaslati pontját már el is készítette. Azoknak a tagjelölteknek: akik egy év elteltével nem bizo­nyítják'be politikai fejlődésükön és munkájukon keresztül, hogy érdemesek ct párttagságra, a tug- jclöllkömjvüket vonják vissza. Az ilyen tagjelöltek csak gyengítik Pártunkat és hátráltatják a Por- íot célkitűzéseinek elérésében így látja helyesnek Fazekas István elvtárs. De • ezen a véle. ményen vannak a község _ pár- tonkivüli dolgozói is. A párton- kivüliek vetettéje,- fel Fazekas elvtárs-ban ezt a 'gondolatot, ami­kor beszélgetés közben az egyik dolgozó paraszt megjegyezte: — Zárják ki a Párt soraiból azo­kat. akik nem végeznek becsüle­tes munkát és ezzel hátráltatják a Párt cs a mi érdekeinkéi is. A íiáráou kívüliekkel cgyiilí Most is útnak indult Fazekas István elvtárs, hogy újabb t;r> pusztaiatokkal gyarapodjon, a pártonkivüli dolgozók segítségé­vel is erősítse a pártszervezetet egészséges kritikával és javas­lattal. Így jutott el Méhes Ottó dol­gozó kisparasztlioz, hogy elbe­szélgessen vele, vájjon neki mi­lyen véleménye van. Szívesen fogadták és gyorsan indult a be­szélgetés. — Hát nézd, Pista. Én őszin­tén megmondom, ami a szive­met nyomja — mondja Méhes Ottó. — Tudod, régi vágyam, hogy a Párt tagjelöltje lehessek, jó munkámmal igyekeztem ezt kiérdemelni. Kértem a felvéte­lemet. A tagság el is fogadott. Akkor nagyon boldog voltam. Azt is tudom, hogy te eljuttattad a kérelmet a Járási Pánibizott­sághoz. Aztán múlott az idő és az én tag jelöltségemből még most sincs semmi. Választ se kaptam I rá két hónap óta. Vagyunk igy többen is a községben. És tudod! mi ennek a következménye? Rövid ideig elhallgat, aztán, hogy szavának nagyobb s-ulyt adjon, feláll a helyéről, úgy foly­tatja: — Nem tud erősödni a pártszervezet, mert ez az eset, ami nálunk történők, több be­csületes dolgozót tart vissza, hogy kérje a tagjelöltíelvélelét. Ezt nekem elhiheted. Én na- ryon jól tudom. Na látod. Egy olyan javaslatot kellene a me­gyei Pártlkonfereiacia elé vinni, amellyel ezen változtatni lehet. Fazekas eh'társ rövid ideig gondolkodik, majd határozottan kijelenti: — Igazad van. Ez is így komoly hiba. Mégegy javaslat Papír, ceruza kerül elő, a párt- szervézeit titkára Méhes Ottó pártonkivüli dolgozó paraszttal közösen irja meg a javaslatot. „Javasoljukhogy a becsületle­sen dolgozó, a Párt irányvonalát követő ipari munkásságnak és dolgozó parasztságnak tagjelölt., felvételi kérelmére két héten belül adjon szóbeli választ a já­rási pártbizottság.' Szüntessek meg a lagjelöltfelvételi kérelmek terén a hanyagságot és nemtö­rődömséget, mert ezzel is Pár­tunk erejét növeljük.“ Kétszer is elolvassák, míg vé­gül Fazekas elvtárs gondosan elteszi. Kemény kézszoritás-sal búcsúznak. És ebben a kézszori tásban Méhes Ottónak benne van minden öröme, mert tudja, hogy rövidesen tisztázódik párt- tagjelölt-felvétele. Versen yk i h i vátt „Az ország legjobb erdőgazdasági géptelepe“ ebnen A Zala megyei Erdőgazda­sági Géptelep dolgozói a Párt- kongresszus tiszteletére szo­cialista munkavállalást tettek- versenyre hívják az ország összes erdőgazdasági géptele­peit „Az ország legjobb erdő­gazdasági géptelepe’ cim el nyeréséért, az alábbi verseny- pontok szerint: Az 1951. évi részlettervükben január és február hónapokra előirányzott 80000 tonnakilo­méter teljesítését február 28. helyett 21-re 107 százalékban teljesitik. A kocsik kihaszná­lását 100 százalék fölé emelik és az üresjáratokat csökken­tik, Minden csepp fáradtolaj- rt harcot indítanak. A gépkocsik karbantartását fokozott módon látják cl, hogy ezzel is elősegítsék az üzem­anyaggal való takarékosko­dást. A munka jobb megszer­vezésével a javítóműhely ön­költségét 2 százalékkal csök­kentik és a javításokat sídejt- mentesen végzik. Az anyagos forgalmi könyvelés hátralékát február 24-re feldolgozzák és a papírfelhasználást 5 száza­lékkal csökkentik. A vállalat dolgozói ígérik, hogy a vállalt versenyponto­kat. kommunista öntudattal teljesitik, hogy ezáltal is hálá­jukat fejezzék ki Pártunknak és Rákosi elvtársnak a béke megvédéséért vívott szívós harcukért. 19 k ulturcsoport nev ezel f megyén k ben az országos üzemi kulturversenybe Az országos kid túr verseny megindítása után megyénk üzemeinek kulturgárdái lel­kesen kezdték meg készülődé­seiket a versenyekre, A neve­zések ugyan nagyon lassan mentek mert az űrlapokat na­gyon későn kapták meg. Az is hiba volt, hogy nem volt meg a kellő felvilágosító munka ami lényegesen visszatartotta a benevezésektől az egyes kulturgárdákat. Azóta a hely­zet megváltozott és egymás­után neveznek be megyénk kulturcsoportjai a versenybe és elértük azt, hogy a verseny­be 19 kulturgárda, üzemi, va- ’ amint tömegszervezetek és 11 ap szer v e zetek szin j á t szó, ánc- és énekkarokkal neveztek be, A Stsemerédi-csopo idő előtt teljesiti felajánlását KéL hete történhetett a dolog... Ezen a napon is úgy tettek, mini- máskor szokták. A Szemerédi-cso- port ebédszünetben összegyűlt. A nyolc ember a legújabb feladatokat beszélte meg. Éppen most kapták meg az új munkát: újabb sorozat futószalagot kell gyártani. Határ­idő: január 31.--- Arról van szó — kezdte Sze- merédi József csoportvezető —, hogyan végezhetnénk el hamarabb a munkát. A lakatosműhely vállal­ta, hogy két nappal előbb befejez­zük. Azt hiszem, mi ezt megrövi- díthetnénk.­-- Úgy is van — helyeselt Koz­ma Ferenc elvtárs, a csoport egyik legidősebb tagja. Elég az hozzá, a .^söpört megegyezett- Három nap­pal előbb befejezik a futószalagok szerelését­De ekkor még hátra volt a ne­heze: hogyan végzik el rövídébb idő alatt a munkát. Hát persze, « szszcrüsííeni kell valahol, külön­ben nem megy a dolog- És még ab­ban az ebédszünetben ki is dolgoz­tán a ..haditervét", a békés munka meggyorsításának tervét. A Kon gresszus tiszteletére. Addig a futószalagokon együtt dolgozott a csoport. A nyolc em­ber összeállította a lengővázakat, aztán végezte a szállítószerkezet szerelését, majd az összeállítást, egyengetést és az utolsó simításo­kat. Most felbontották a folyama­tokat és a csoportot. Az első cso­port egymásután végezze — így határoztak — a lengövázak szere­lését. Ezt Vida Lajos irányítsa. A szállj tószerkezetet szerelje a má­sik csoport, amit Kozma elvtárs vezet. A harmadik csoport Szeme- rédi József vezetésével a befejező munkát végezze. Aztán megbeszéltek még néhány észszerüsítési ötletet, majd foly­tatták a munkát, mert a közkürt jelezte már az ebédidő végét.-Jv Mull héten, amikor már a városi várikont er enciára készült minden nagykanizsai dolgozó, az üzemek munkássága, a Vasvázas /, alap­szervezete megkérdezte Szemerédi Józseltől: iidvözölné-e a pártonkí- vüli dolgozók nevében a Pártkonfe­renciát: — Örömmel — hangzóit a bol­dog válasz és vasárnap Szemerédi József is azok között volt, akik a pártonktviillek forró üdvözletét tol­mácsolta a Párt felé. s a párlon­kíviiliek ragaszkodásáról, áldozat- készségéről biztosította az Élcsapa­tot. — A Pártkongresszus a mi ünne­pünk is — mondta többek között- — Ezt kimagasló teljesítményeink­kel mutatjuk meg. Egyben bejelen­tem, hogy csoportom megváltoztatta eredeti vállalását és három nap he­lyett hat nappal előbb fejezzük be a fuiűszalagok szerelését, A Párikonferencia résztvevői lel­kesen megéljenezték és megtapsol­ták a Szemerédi-csoportot, amely ezzel a felajánlásával új lendület­tel indult harcba a kongresszusi verseny sikeréért. ~k Azóta cllelt ismét egy hét és a futószalagok oR sorakoznak a Vas­vázas udvarán. Csaknem, készek már, legtöbbről csak a kékessziir- kc festék hiányzik. Január 31-ig pedig még több munkanap van hátra. — Mindent beleadtunk — mond­ja Szemerédi József. — A kon gresszusi készülődés Szinte szár­nyakat adott. Úgy ment a munka, hogy kész boldogság volt nézni. Ezzel válaszoltunk a Fárt Köz­ponti Vezetőségének levelére. A legnagyobb rendben haladt a munka, pontos1:!! úgy, ahogy a csoport annakidején eltervezte. A munkafolyamatok felosztása és néhány apróbb észszerüsités hatal­mas segítséget je>ntett. — Ha ezt nem tettük volna, ta­lán még február első hetében is ezen a munkán rágódtunk volna — jegyzi meg Kol *er György elv­társ ifjúmunkás, aki a lengőváz két részének összeillesztésénél al- ka’mazoft észszerüsités segítségé­vel egymaga gyorsabban végzi el azt a munkát, amit az előző soro­zatnál két ember végzett. így f oly tat ja: — Persze ezeknél is többet segített az, hogy munkán kát a Pártkongresszus sikeréért végeztük. Ezért örömmel ment a munka. A futószalagok szerelése pedí gyors ütemben folyik tovább. A hét első napjain át akrrja adni a Szemerédl-csoport a befejezett munkát, pár nappal előbb, mint a Párt konferencián (élt felaján lásban vállalták. Úttörők felajánlása a kongresszus sikeréért! Mi, a nagykanizsai Vécsei- utcai általános iskola, úttörői lad juk, hogy a Párt Kongresz- szuwncik tiszteletére minden üzem. gitár és vállalat dolgo­zói felajánlásokat tettek. Mi sem akarunk lemaradni, mert tudjuk. hogy a kongresszusi verseny még jobban összefor­rasztja dolgozó népünket a béke megvédése és a szocializ­mus építése érdekében. Mi is komoly felajánlások­kal akarjuk ünnepelni. Pár­tunk Kongresszusát. Ezek a felajánlások főleg a takaré­kossági mozgalom, a hulladék­gyűjtés fokozása, a még jobb közösségi m unka kifejlesztése és a tanulmányi eredmények növelése tevéén nyilvánulnak meg. Tudjuk, hogy nem elég csak megtenni a felajánláso­kat, hanem teljesíteni, sőt túl­teljesíteni is kell azokat. En­nek tudatában tette meg ná­lunk minden pajtás a f elő járt­ét1. amrlh/rf ti ' ■■ f. mét akarja szolgálni Felajánlásaink közé tartozik az is, hogy mi, a 683-í. sz. „Kos­suth Lajos” Úttörőcsapat ver­senyre hívjuk a megye vala­mennyi úttörőcsapatát febru­ár 2í-ig hulladékgyűjtésre. Minden összegyűjtött hul­ladékanyaggal népgazdasá­gunkat erősítjük és igy a béke ügyét szolgáljuk. Felajánlá­sunkat úgy for>;“k teljesíteni, hogy a tanulmányi eredmény­ben is javulás mutatkozzék. Felkérjük a megye úttörő­csapatait., hogy február 2í— 26-a között, jelentse gyűjtési eredményét a vármegyei, tit­kárságnál. ahová az átvételi elismervényt is beterjeszthet> igazolásul. Egyben felkérjük a vármegyei Titkár Pajtást rrrse rét/ clbi rá Jé s á ra. Előre pajtások Pártve1 Kongress zu sána k si k e véé rt! BAKOVI.CS ZOLTÁN ■■■!., „Intik A boszorkány — és az egerszegi Lakásuzsora EGERSZEGRE jöttem, ágyrajáró lettem. Mivel pedig ez manapság számos jobb sorsra érdemes em­berrel megtörténik a megyeszékhe­lyen, fáradságot és időt nem kímél­ve talpaltam az ágyra. Az ágy ott volt Szöglet-utca 1. szám alatt egy bizonyos özv. Tolnai Károlyné ne­vű venasszonynál, aki még a „régi jó“ világban az egerszegkörnyéki dolgozó parasztok bőrén zsíroso- dott jó kövérre. Ám ebben az eset­ben számomra nem a vénasszony volt az érdekes, hanem az ágy Az agy, amely ott állt a ház egyik zúgában két másik mellett és bár­mikor készen negyedik befogadá­sára megfelelő szerencsétlen páciens esetén- Szóval az ágyból már ki­szállott elődöm, a nálam szerencsé­sebb egyén és miután a vénasszony szépén eligazította a ráncokat, ma­gam feküdtem belé, mondván: — Ha városi tisztiorvosnak ez jó, nyilván nekem is jó lesz. NEM IS VOLT baj egészen reg­gelig, S akkor jött a vénasszony, bizonyos özv. Tolnai Károlyné. És monda: — Nálam nem lakhat be­jelentés és előre fizetés nélkül senki — es én hevesen helyeseltem. Valóban igaza van. Meg kell adni a rendőrségnek, ami a rendőrségé, a vénasszonynak, ami a vénasszo- nvé. S ezért a következőket koc­káztattam meg: — A bejelentéshez kijelentés is szükséges, majd meg­szerzőm az utóbbit, s az előbbinek nem lesz semmi akadálya. Ám bo­csánatért esedezem, mennyi lesz a taksa — és már nyúlnék is pénz­tárcám leié. A kérdés hallatlan élénkségét költöztetett a vénasz- szonyba és rikkantott: — Hetven — s vigyorgott hozzá elbájolóan. Nagyon meghatódtam. Lám, ki le­het jönni a vénasszonnyal, az egész szobáért, ágyastól, három em­berestől valahogy ki lehet bírni a hetvenet. Majd megosztjuk — gon­doltam és csak merő kabalából tet­tem lel — Nem személyenként? — Ugyan hát persze hogy nem, hogy is gondolhatok ilyenre — fűz­tem hozzá gondolatban■ De a kö­vetkező pillánál egy lavór víznél is hidegebb zuhanyként hatott: — Ter­mészetesen személyenként — hal­lottam az asszony hangját és alig akariam hinni a fülemnek. — De kérem —• eresztettem el egy bús j sóhajtást —, ez ez nagyon sok. A venasszony dühösen uisítoit; — Hogy, hogy sok. inkább kevés, örüljön, ha ennyiért adom. Ha nem tetszik, menjen máshová —- De hát jóasszony, lássa be, hogy 210 fo­rint egy szobáért. Ez valóságos la- kúsfeketézés — bátorkodtam észre- iériteni. Nem sikerült. Hogyan is sikerült volna. A városi tanács még ; sohasem próbálta meg észretéríteni ! ezeket a sötétlelkű lakásuzsoráso- lkat. Miért is próbáltam meg én? Ja, igen. Azért, hogy a városi ta­nács végre vasököllel, erős kézzel nyúljon bele ebbe a problémába, amely már a megyeszékhely átka leli. De OTT HAGYTAM abba, hogy miután nem sikerült az észheztéri- tés néhány szóval, nyitva hagyva a kérdést, ott hagyva csomagomat, faképnél hagyva a vénasszonyt, el- pályáiíam. Most ott folytatom, hogy c következő este a vénassz- szeny vészes rikoltozásokkal, a vér­ebének rámuszításával értésemre adta, miszerint még csak nem is látott soha, nem is lakiam nála, nincs is nála csomagom és tűnjek el. de gyorsan, míg szét nem szag­gathat kutyájával. — De jóasszony, meg van maga bolondulva? — pró­báltam kedvesen lelkére beszélni és téfován tovatűntem. Közben azon gondolkodtam, vájjon med­dig terjed a zalaegerszegi la­kásadók szemtelensége, avagy nő- hetnek-c égig a fák és gondolatban a kérdést a városi tanácshoz, a já­rásbírósághoz intéztem. MÁSNAP SZÓVAL IS meglel- tem ezt, A lakáshivatal közölte; — Nem illetékes. — Horváth Fe­renc Iárasbíró közölte: — Nincs rá paragrafus, S én ekkor a VB tit­kárához, Pék elvtárshoz a magam és a hasonszőrű társak, a Rákóczi- utca 19. szám alatt személyenként 100 forintot fizető három, a Tüt- tősi-utca 4 alatt 100—100 forintot fizető két, a Kabók-utca 14 alatt 120 forintot fizető egy és a többi száz és száz zalaegerszegi sorstárs nevében azt a sürgető kérést intéz­tem: — Teremtsenek rendet, de mi­nél sürgősebben a zalaegerszegi lakásfronton. Sújtsanak le kemény kézzel a Tolnainé-féle lakásuzsorá­sokra, Ha nincs rá paragrafus, hoz­zon a dolgozók tanácsa rá tör­vényt, szigorúat, meg nem kerül- kelői. Ebben a Párt minden segít­séget megad a tanácsnak. — Pék eivtárs meg is ígérte a sürgős kör- belépést. (h) 5 Vasárnap, 1951. jan. Hl.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom