Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-05 / 282. szám

1 Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztéséről az 1951. és 1952. években

A hároméves terv időszakában és az ötéves terv első esztendejében a Magyar Dolgozók Pártja, a kormány és a munkásosztály segítő támogatása, s a dolgozó parasztság szorgalmas munkája eredményeként az ország állatállománya jelentősen megvövekedett. A fasiszta háborús pusztítás az ország állat állományát felére csökkentette, mégis ma már a szarvas- marha. és sertésállomány meghaladja a háború előttit, a lovak és a juhok száma pedig megközelíti azt.

Megtettük az első lépéseket a nagyüzemi szocialista állattenyésztés megteremtésére, a termelöszö vctkezeíekben és az állami gaz daságokban. Az állami gaz daságok mindnagyobb mértékben adnak tenyészállatokat a dolgozó parasztság állatállományának fel javítására.

Vannak eredmények az állatbetegségek megelőzése és visszaszorí tása terén, különösen a baromfi- és sertéspestisnél, valamint a té- nyészbénaságnál.

Állattenyésztésünk azonban különösen a Szovjetunió élenjáró szocialista állattenyésztéséhez vi szonyitva — erősen elmaradóit és tervszerűtlen. Nagyon alacsony az állattenyésztés termelékenysége, tej-, zsír-, gyapjú-, tojáshozam és a szaporaság. Nem folyik megfelelő — a mdcsuríni biológia alapján álló tenyésztési munka. Nem fordítottak kellő gondot az állat- betegségek megelőzésére, s nem használták fel az élenjáró szovjet tudomány állategészségügyi tapasztalatait.

Különösen elmaradott szántó földi takarmánytermelésünk, a rétek és legelők hozama pedig alacsony, A meglévő takarmányokat sem használják fel gazdaságosan. Ez a helyzet veszélyezteti az ál latálloinány mennyiségének és minőségének további fejlődését.

Ötéves népgazdasági tervünk egyik föfeladatként mezőgazda Ságunk és ezzel együtt állattenyésztésünk elmaradottságának felszámolását és a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelését tűzte ki. Ennek megvalósítása ér dekében a Magyar Népközi ársaság Minisztertanácsa elrendeli, hogy az ország állattenyésztését és takar* mánytermelését az 1951. és 1952 években mennyiségileg emelni, minőségileg pedig jelentősen fejleszteni kell. Ezért a minisztertanács t következő határozatokat hozza:

a) Állatállományunk létszámát olyan mértékben kell emelni, hogy az 1952. év végére 2.8 kát. hold szántóföldre, ezenbelül az állami gazdaságokban 2.4 kát. hold, a termelőszövetkezetekben (csoportokban) a közős és háztáji állományt figyelembevéve legalább 2.7 kát. hold szántóföldre jusson égy számosállat,

A szarvasmarhaállományt az 1951 év végéig 170.000, az 1952. év végéig további 200.000 darabbal, ezenbelül a tehénállományt 1951-ben 113.000, 1952-ben további 118.000 darabbal kell emelni.

A lóállományt elsősorban minőségileg kell ieljavitani.

A sertésállományt az 1951. évvégéig 400 000, az 1952, év végéig további 600.000 darabbal, ezenbelül a kocaállományt 1951-bén

46.000, 1952-ben további 70 000 darabbal kell emelni,

A juhállományt az 1951, év végéig 230.000, az 1952. év végéig további 270.000 darabbal, ezenbelül az anyajuhállományt 1951-ben

120.000, 1952-ben további 150.000 darabbal kell emelni.

A baromfi törzsállományt az 1952. év végéig 5,300000 darabbal keli emelni.

b) A szarvasmarhatenyésztésben minden száz tehén után országos átlagban 1951-ben 69, 1952-ben 70 borjut, állami gazdaságokban 1951-ben 72, 1952-ben 75 borjut, a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben 70, 1952-ben 72 borjút

kell felnevelni,

A lótenyésztésben a *záz kanca után eső csikók számát országos

átlagban az 1952, év vécéig 15 százalékkal keli emelni.

A sertéstenyésztésben országos átlagban el kell érni, hogy minden koca után 1951-ben zsirsertésnél 0, keresztezett sertésnél 7, hússertésnél 8 malacot, 1952-ben zsír- sertésnél 7, keresztezett sertésnél 8, hússertésnél pedig 9 malacot neveljenek fel. Ezen beiül az állami gazdaságokban 1951-ben egy koca után zsírsertésnél 8 malacot, keresztezett sertésnél 9, hússertésnél 12, 1952-beu zsírsertésnél 9 malacot, keresztezett sertésnél 11, hússertésnél 15, a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben zsírsertésnél 6 malacot, keresztezett sertésnél 7, hússertésnél 11, 1952-ben

zsírsertésnél 8 malacot, keresztezett sertésnél 10, hússertésnél 13 malacot kell évenkint felnevelni,

A juhtenyésztésben országos átlagban *mínden száz anyajuh után

1951- ben 90, 1952-ben 95 bárányt,

az állami gazdaságokban 1951-ben 120, 1952-ben 125, a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben 100,

1952- ben pedig 110 bárányt neveljenek fel.

c) Az évi tejb.oza.mot; a zsírtartalom fokozása mellett országos átlagban tehenenkínt 1951-ben 200 literrel, 1952-ben további 200 literrel kell emelni. Ezen belül az állami gazdaságoknak 1951-ben 3000, 1952-ben 3300 liter, termelőszövetkezeteknek pedig 1951-bén 2200, 1952-ben pedig 2500 liter évi átlagos tejhozamot kell tehenen- kint elérniöL

A gyapjuhozam átlagát felnőtt juhoknál országos átlagban 1951 - ben 4.2, 1952-ben 4.5 kg-ra kell

emelnj. Az állami gazdaságokban 1951-ben 5, 1952-ben 5.5 kg, a termelőszövetkezetekben pedig 1951- 4.6, 1952-ben 4.9 kg évi gyapjuho- zamot kell elérni.

Az évi tojáshozamot országos átlagban 1951-ben tyukonkint 10 darabbal, 1952-ben további 10 darabbal kell emelni. Az állami gazdaságokban 1951-ben 120, 1952-ben 150 darabra, a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben 110, 1952- ben 130 darabra kell emelni tyukonkint az évi tojáshozamot,

A sertések hizlalásánál őrs,"--'—

atlagban 100 kg abraktakarmany után 1951-ben 17, 1952-ben 18.5

kg, ezen belül az állami gazdaságokban 1951-ben 20, 1952-ben 21 kg, a termelőszövetkezetekben pedig 195í-ben Í7.5, 1952-ben 19 kg súlygyarapodást kell elérni.

d) Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek állat létszámának emelkedésével és a termelékenység fokozásával egyidejűleg az 1952. év végére el kell érni, hogy — a termelőszövetkezeti tagok háztáji állatállományának fejleszt ésö és az állami gazdaságok állandó dolgozói részére állattartás lehetővé tétele segítségével — ezek a gazdaságok fogyasztási célokat szolgáló állati termékeiket egészében a közfogyasztásnak adják át,

B.

At. állatlétszám emelésének és az állattenyésztés termelékenységének érdekében fokozni kell a ta- karmánytermelést és biztosítani kell annak jobb hasznosítását. A kukoricatermelés országos átlagait 1950-hez viszonyítva az 1952. év végéig kát. holdanként 4 q-val, ezen belül az állami gazdaságokban 5 q-val, a termelőszövetkezetekben pedig 4.5 q-val kell emelni.

A szántóföldi takarmánytermelés országos termésátlagait 1950-hez viszonyítva az 1952. év végéig 30 százalékkal, ezen belül az állami gazdaságokban 40 százalékkal, a termelőszövetkezetekben pedig 32 százalékkal kell fokozni.

A rétek hozamát az 1952. év végéig kát. holdankínt 2.5 q-val, a legelők hozamát pedig 2,8 q-val kell emelni.

A termésátlagok fokozása mellett növelni kell a szántóföldi takarmányok vetésterületét. Szálas- takarmányt kell termelni 1951-ben a szántóterületnek 11 százalékán, 1952-ben pedig 12 százalékán. Másodnövényekkel kell bevetni 195í-ben 600.000, 1952-ben pedig

1,000.000 kát. holdat.

A kitűzött célok elérése érdekében a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a követke'ző fel adatok megvalósítását írja elő.

s ezért 1951-be» szántóterületük 19 százalékán, 1952-ben pedig 20 százalékán termeljenek szálastakarmányokat és mindkét évben termeljenek másodvetésü takarmány- növényeket szántóterületük 25 százalékán.

f) A földművelésügyi miniszter jav«us®íja a termelőszövetkezeteknek, hogv 1951-ben szántóterületük 13 százalékán, 1952-ben pedig 16 százalékán termeljenek szálastakarmányt és ezen felül véssenek másod vetésű takarmánynövényeket szántóterületük 20 százalékán. Az abraktakarmányszükséglet biztosítása céljából 1951-ben szántóterületük 27 százalékán, 1952-ben pedig 30 százalékán termeljenek ab- raktakarmányfélékct, A termelőszövetkezeti tagok is termeljenek

takarmanyféléket háztáji gazcfasS« guknak iegalább egyharmad részén.

g) Az állami gazdaságok és an 500 kát. holdnál nagyobb területű termelőszövetkézetek már az 1951. év folyamán vezessék be a zöld* takarmányok folyamatos termeié-, sét (zöld futószalag) és biztosítsák kora tavasztól késő őszig zöld- takarmány- é3 téli silótakarmány

szükségletüket. Gondoskodjanak takarmánvozó brigádok felállításáról és azok munkájának helyes megszervezéséről.

h) A földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben a tejelő teheneknél és a kocáknál vezessék be az egyedi takarmányozást.

II.

Az építkezés, gépesítés és vízellátás fejlesztésére

I.

A takarmáuytermciés fokozása éidekébcn

a) a földművelésügyi miniszter, valamint a megyei, járási és községi tanácsok gondoskodjanak

takarmányfélék vetőmagellátásáról (a termelési körzeteknek megfelelő nemesített árpa-, zab- és kukoricavetőmagról 1951-ben a vetést erülef 10 százalékának, 1952- ben pedig a vetésterület 20 százalékának megfelelő mennyiségben), a kukorica s általában a kapásnövények legalább háromszori kapálásáról, a szántóföldi szálasta- karmányok gyomirtásáról és a kaszálások után fogasolásáról;

a szántóföldi takarmánynövények öntözéséről az 1952. év végéig

40.000 kát, holdon; a kukorica termelésénél —- elsősorban az állami gazdaságokban

i termelőszövetkezetekben — a Szovjetunióban alkalmazott négyzetes vetésű, pótbeporzásos módszer alkalmazásáról 1951-ben

200.000 kát, holdon, 1952-ben pedig 500-000 kát. holdon;

b) a földművelésügyi miniszter, továbbá a megyei, járási és községi tanácsok a dolgozó parasztok bevonásával gondoskodjanak

a réteken és a legelőkön a vizek tárolására szolgáló sáncok és árkok rendbehozásáról, _ a gyomok és gyombokrok irtásáról, az idegen anyagok eltávolításáról, a vakondtúrások és zsombékok elegvengeté- séröl, az itatóberéndezések és a kutak ' környékének rendbehozásáról, legelők szakaszos beosztásáról, a szakaszhatárok megjelöléséről és a szakaszos legeltetés bevezetéséről,

a legelő és szakaszhatárok fásításáról. a szélvédőpászták és fás delelek létesítéséről, a legelőkön (a lajzatalajü legeli kivé’el éveli ősszel és tavasszal, a réteken pedig kaszálás után a fogasolás elvégzéséről, továbbá a legelők 10 százalékának trágyalé*

vei való öntözéséről vagy trágyázá. sáról,

a helyi vizek kihasználásával az 1952. év végéig 100.000 kát. holdon a folyók, patakok, állóvizek és bővizű kutak közelében fekvő rétek és legelők elárasztásáról, vagy csörgedeztető öntözéséről.

c) A rejtett takarmánytartalékok feltárása és felhasználása érdekében a földművelésügyi miniszter, valamint a megyei, járási és községi tanácsok biztosítsák a kukoricaszárnak október hó 15. napjáig való beakarítását, a napraforgó- tányérnak és a szőlőtörkölynek takarmányozásra való összegyűjtését, a füvek elvéníiiése előtt a ki nem használt legelőszakaszoknak, továbbá az árokpartoknak, töltéseknek, erdei tisztásoknak rendszeres kaszálását, valamint a különböző kapásnövények takarmányozásra alkalmas szárának, levelének (például borsószár, répalevét, naprafogólevél, stb.) takarmányozási célokra való felhasználását,

gondoskodjanak arról, hogy elsősorban a kukoricaszár és a répa- szelei felhasználásával az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, de lehetőleg az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is — az utóbbiak egyszerűbb eljárással: főldároksilózással, zsombolyázás sál — számosálíatonkin-t 7 köbméter silótakarmányt készítsenek.

d) A takarmánytermő területek növelése érdekében a földművelés- ügyi miniszter gondoskodjék 1951- ben 50 ezer kát. hold, 1952-ben további 50 ezer kát, hold olyan legelöterület feltöréséről, amelyen szántóföldi takarmánytermeléssel nagyobb eredményeket lehet elérni.

ej Az állam) gazdaságoknak írja elő a földművelésügyi miniszter, hogy Zöld- és vizenyős takarmány, szükségletük«^, valamint széna- és szalraasZükségletüket teljéi egészé- ben saját termelésükből fedezzék,

a) A földművelésügyi és építésügyi miniszter gondoskodjék az állami gazdaságokban részben helyreállításokká], részben uj építkezésekkel 1951-beTi 63.500 darab számosállatra istállók és ólak, 261800 db számosállatra predig silóik, 1952 .ben 108.700 db számosállatra istállók és ólak, 32.000 darab számosállatra pedig silók építéséről. Baromfiak elhelyezésére 1951-ban 135.300, 1952-ben

pedig 101.600 négyzetméter uj férőhelyet kell biztosítani. A termelőszövetkezetekben íulnyomói- részt átalakítások, részben uj építkezések utján tehene» kint 6, Iovankint 9, juhonkint 0.8, anyakocánkig 5.5, hizósertésenkint 1, hat baromfira 1 négyzetméter alapterületű férőhelyet kell létesíteni.

Az állami gazdaságoikban házilag kell elvégezni az építkezéseket abban az esetijein, ha az építkezések értéke 100.000 forintnál kisebb, vagy ha nagyobb is, de az 500.000 forintos értékhatárt nem haladja meg és az építkezések elvégzése nagyobb műszaki felkészültséget nem igényel, az anyag szükséglet pedig a helyt forrásokból fedezhető. Hasonlóképpen házilag kell elvégezni az építkezéseket a termelőszövetkezetekben, ha az építkezés értéke 50.000 forintnál kisebb és azt legalább 40—50 százalékban saját munkaerővel és anyaggal végzik.

b) A nehézipari miniszter a takarmány termelés fokozása, eredményesebb összegyűjtése és gazdaságosabb felhasználása érdekében biztosítsa az alábbi gépek gyártását és a földművelésügyi miniszter rendelkezésére bocsátását:

1. a szálastakarmány időben

való betakarítása céljából 1951. ben 250 darab traktoros fűkaszáit, 700 darab fogatos fűkaszát, 1000 darab lógerebiyét, 1952-ben pedig 400 darab traktoros fűkaszát, 60Ó darab fogatos fűkaszát és 800 darab lógerebiyét;

2. a takarmányok jobb előkészítése érdekében 1951-ben 190

darab kalapácsos darálót, 350 darab motoros szecskavágót, 1952- ben pedig 300 darab kalapácsos darálót és 310 darab motoros szecskavágót;

3. a silózás nagymérvű kiterjesztése érdekében 1951-ben 700 darab, 1952-ben pedig 730 darab silótöltőt;

4. a rétek és legelők ápolási munkáinak elvégzéséhez 1951-ben 500 darab rétboronát, 1952-ben pedig 2500 darab rétboronát, 500 darab rétgyalut és 500 darab trá gyázólajtot;

5. egyéb állatgondozás! és íkev mányozá&i munkák elvégzésére 1951.ben 500 darab, 1952-hen pe- 600 darab különböző egyéb (nyi. ró, fejő stb.) munkagépet.^

c) A földművelésügyi miniszter az 1950. év december hó 31. napjáig állapítsa meg az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek állatállományának v i z s zü kséglet i normáit; gondoskodjék a gazdaságok vízszükségletének zavartalan biztosításáról. Azokban az állami gazdaságokban és termeíő- szövekezetekben, ahol villany- energia áll rendelkezésre, víztartályokat kell létesíteni, ahonnan a napi vízszükséglet külön szállítóberendezés igénybevétele nélkül biztosítható. Állami gazdaságokban és fejletlebb termelőszö- vetkzetekben meg kell kezdeni a tehenészetben az önitatásos rendszer megvalósítását,

a) az egyes ailatiajoknal a következő tenyésztési irányt kell megvalósítani:

— s z arva s marha tény és ztésbe n a magyar-tarka marha mainál jobb tej és hústermelő képességének kialakítása;

— lótenyésztésben a lovak mu nfca képess égén ek. szí véss ágának a fokozása, valamint a hasznosítási célnak megfelelő testalkat kialakítása;

— sertéstenyésztésben a szapo. raság és a fejlődési erély fokozása, a hús- és zsiríermelő képesség emelése;

— juhtenyésztésben a magyar fésűs és cigája juhfajták megjavítása, gyapjú- és tejhozamuk növelése;

— baromfitenyésztésben a tojás. és hústermelés fokozása.

b) Az egyes állatfajtáknál az alábbi tenyészkörzetekben a következő tenyésziranyukat kell követni:

1. A szarvasmarháknál az ország egész terültén a magyartanba fajta, ebből Zala, Somogy. Baranya, Csongrád és Békés megye területén a gyorsabb fejlődé- sü cs magas tejhoaam mellet, nagy hushozamu (hus-tejjellegü), az ország többé részén az elsősorban nagy tejhozamu, de emellett jó hushozamu (tejhus jellegű) fajta.

2. A lónál az Alföld déli és keleti részeiben, valamint Nóg- fád negyében a nóriius; Bqrsori- Abauteemplén megye északi hegyvidékén a lipicai, a Dunántúl dél! és nyugati megyéiben a

III.

A tenyésztői munka megjavítása érdekében

(

hidegvérű kis muraközi, az ország .őbbi részében pedig a magyar félvér fajta 3. a sertéseknél a Dunánltul északnyugati és déli részén, to- vábbá Békés megye déli részén és Pest megyében a fehér hússertés. Békés megye többi részén, a Balaton környékén, Fejér és Komárom megye térülőén a fehér hússertés és a mangalica, a Duna-Tisza közének és Szolnok megyének déli részén, továbbá Csongrád . megyében a berkshire és a mangalica, az ország többi részén pedig a mangalica fajta.

A büs- és zsirjellegű sertésállomány százalékos aránya országos viszonylatban az 1931. évben 30—70 százalék, az 1952. évben pedig 40—60 százalék legyen.

4. A juhnál Bács-Kiskun megyében a cigája, az ország többi részén a magyar-fésűs fajta.

5. a baromfinál az ország egész területén a fehér, sárga és kendermagos magyar tyuk és a oj ás termelő gazdaságokban s leghorn tyuk, a teljesen fehértó Hazain magyar lúd, a pekingi és a pekingivel javított fehértől- lazatu magyar kaesa. a bron;> pülyka és a sötétebb kékesszürke szinváltozatu gvöngytyuk fajta.

e) A földművelésügyi miniszter a fenti irányelvek alapján részletesen állapítsa meg a te nyészkörzeteket és ennek során

Kedd, 1950. dec. 5. «ÜÜ