Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

A SZTÁLINI ALKOTMÁNY - A BÉKEHARC ZÁSZLAJA Tizennégy évvel ezelőtt 1936 december 5-én fogadta el a Szovjetunió Legfelső Tanácsa a Sztálini Alkotmányt, a világ legdemokratikusabb alkotmá­nyát, A Szovjetunió Alkotmánya nagyjelentőségű történelmi ok­mány. Benne tükröződik visz- sza és van leszögezve a dől go. zó népnek minden vivmánya. Ez a nép 1917-ben az Októberi Szocialista Forradalom ered- inényeképen kezébe vette a hatalmat és a Bolsevik # Párt vezetésével sikerrel épiti a kommunizmust­A szocializmus teljes győzelmet aratott 1917-től 1936-ig, a Szovjet­unió uj Alkotmánya elfogadá­sának időpontjáig eltelt időszak alatt a szovjet állam hatalmas utat tett meg a mélyreható szociális és gazdaságii átala­kítások területén; 1936-ra a Szovjetunióban a népgazda­ság valamennyi területén fel­számolták a kapitalizmust. A szocialista ipar óriási erővé fejlődött. Gyökeres változá­sok mentek végbe a mezőgaz­daságban is: az egyéni gaz dájkodást folytató paraszt- gazdaságok tízmilliói helyén gépesített, uj technikával fel­szerelt kollektiv gazdaságok létesültek. Nagyszerű és megcáíolhatat. lan tény lett az, hogy a szo­cialista rendszer teljes győ­zelmet aratott a Szovjetország népgazdaságának minden te­rületén, A Szovjetunió népgazdasá­gában végbement átalákulá. sok eredményeképen mélyre­ható változások történtek a szovjet társadalom osztály- szerkezetében is. Megsemmi­sültek a kizsákmányoló osztá­lyok. Megmaradt a kizsákmá­nyolás alól felszabadult mun­kásosztály és a parasztok osz­tálya. A szovjet társadalom­ban olyan értelmiség fejlődött ki, amely minden gyökerével összefügg a munkásosztállyal és a. parasztsággal. Egyik ember annyi, mint a másik Az 1936-ban elfogadott Szov_ jet Alkotmány a maradéktala­nul következetes szocialista demokratizmust tükrözi visz. sza és olyan társadalmi rend­szert szögez le, amely a dol­gozóknak kedvező és előnyös. Sztálin, amikor a szovjetek Vili- Rendkívüli Szovjetuniói Kongresszusán beszámolót mondott a Szovjetunió Alkot­mánytervezetéről, hangsúlyoz­ta, hogy az uj alkotmány leg­főbb alapjait a szocializmus «Ivei, azok az alappillérek ké­pezik, amelyeket már sikerült kivívni és megvalósítani- Ezek az elvek a következők: a föld, az erdő, a gyárak, az üzemek és a többi termelő- eszköz szocialista tulajdona; a kizsákmányolás és a kizsák­mányoló osztályok megszün­tetése; a többség nyomorá­nak és egy kisebbség duská- lásának megszüntetése; a munkanélküliség megszünte­tése. .A Szovjetunió Alkotmánya törvényesen leszögezi azt a mélyen demokratikus tételt, h.o>gy a szovjet társadalomban, a győztes szocializmus ország gában minden állampolgár egyenjogú, hogy sem vagyoni helyzet* sem a nemzeti hovatartozás» sem neme. sem szolgálati hely­zete, hanem minden állam­polgár egyéni tulajdonságai, munkája határozza meg hely­zetét a társadalomban. A Szovjet Alkotmány nem szorítkozik csupán az állam­polgárok jogainak és szabad­ságjogainak lerögzitósóre, el­ismerésére, hanem a fősulyt e jogok biztosítására, azokra az eszközökre helyezi, amelyek­kel ezek a jogok meg valósít­hatók. A Szovjet Alkotmány nemcsak egyszerűen kinyilat­koztatja a munkára való jo­got, hanem biztosítja is azt. a pihenésre, a művelődésre való joggal egyetemben. Csak a Szovjetunióban van teljes demokrácia A rosztovi cipőgyár egyik munkásnőj ének, J. Amoszová- nak 1944-ben a fasiszta terű. letrablókkal vívott harcban elesett a férje. Egyedül ma­radt két kicsiny gyermekével. A kapitalista társadalom fel­tételei között nyomor és nél­külözés, éhínség és óhbalál várt volna rá. Á szovjet ál­lam segített a magára maradt asszonynak. Gyermekei tovább folytathatták tanulmányaikat, semmiben sem szenvedtek szükséget. Amoszova élt a munkához, méghozzá biztosí­tott munkához, való jogával, évrőí-évre tökéletesítette szak­képzettségét: becsületes mun­kájával kivívta valamennyi dolgozótársa szeretetét és meg­becsülését. Szabásznő lett és mint ilyen, munkahöstetteivel szerzett di­csőséget. A donmenti Rosztov dolgozói őt választották kül­döttjükké a Szovjetuniói Bé­kekonferenciára. Amikor megérkezett Moszk. vába, nyilatkozatot adott a sajtónak és a rádiónak. Szive mélyéiül jövő megindult sza­vakkal fordult minden jó- akaratu emberhez, felhívta őket, fokozzák harcukat a bé­kéért, az uj háborúra uszítok ellen. Előfordulhat.© egyáltalán ehhez hasonló dolog bárme­lyik kapitalista országban? Nem. nem lehet. Az Egyesült Államokban és Angliában például a „demokrácia” és a „szabadság” csupán az impe­rialista ragadozók, háborús gyújtogatok álcázására szol­gál A közelmúltban New. York egyik kerületében, Bro- oklynban 5 munkás készült békevédelmi tüntetésekre és egy park aszfaltozott útjára jelszavakat, békef elhívásokat irt. Azonnal letartóztatták őket és hat hónapi börtönbün­tetésre ítélték: a vád ez volt: összeesküvés. Rengeteg hason­ló példát lehetne felsorolni. Egyedül a Szovjetunióban, a valóban népi demokratizmus országában lehetséges a nép valamennyi demokratikus jo­gának és szabadságának igazi érvényesítése. Minden nép nagyszerű példaképe A Szovjetunió Alkotmánya egyszerűen és tömören ismer­teti a szocializmus győzelmé­nek nagyszerű tényeit a Szov­jetunióban- Ez az alkotmány arról tanúskodik, hogy mind­az, ami a Szovjetunióban megvalósult, teljes mértékben megvalósítható más országok, ban is. A népi demokratikus országok dolgozói számára, a kapita­lista» a gyarmati és függő or­szágok népei számára a Szov­jetunió Alkotmányának az a jelentősége» hogy cselekvési programot nyújt a békéért, a szabadságért és a szocializ­musért folytatott harcukban. Napjainkban, amikor az egész világ két táborra vált, — a szocializmus, a demokrá­cia, a népek közti békéért és barátságért harcolók táborára és az imperialista háborús gyújtogatok táborára, — felmérhetetlenül megnőtt a szovjet nép nagyszerű győzel­meinek jelentősége, amelye­ket. a Szovjetunió Alkot­mánya tükrözött vissza és szögezett le. A béketábor élén álló Szovjet­unió alkotmánya nagyjelentő­ségű történelmi okmány, amely arról tanúskodik, hogy a szocializmus és a demokrá­cia, a béke és a nép — legyőz- hetetlenek. A Szovjet Alkotmány ha­talmas erkölcsi erő és reális támasz az egész haladó embe­riség számára a békéért, a szocializmusért, a kapitaliz­mus ellen folyó harcában. Ágnes Smedley: A hosszú menetelés hadserege Nemrégiben jelent meg Agnes Smedley „A hosszú menetelés hadserege“ című könyve. Az írónő személyes tanúja a Kínai Vörös Hadseregnek & 20-as évek végén és a SO-as évek elején vívott harcainak- RJportszerü leírásai közül való az alábbi részlet: Leszállt az éj, a harc szakadozottan folytatódott. A fehérek pihenésre vágytak, de a Vörös Hadsereg nem azért jött el a Hét Hídhoz, hogy nyugton hagyja őket. Amig a Vörös Hadsereg kisebb egysé­gei mély álomba merültek, baj társaik váratlan támadá­sokat intéztek a fehérek állá­sai ellen- Rajtaütöttek az el­lenségen és kézitusákban üt­köztek meg velük- A fehérek számára n m len bokor fenyő, getóst jelentett. A vörös állások felől ének­lés hallatszott, — Hallod — kérdezték egy­mást a fehér katonák. — Mit énekelnek? — Figyelj csak, azt éneklik, hogy a szegények az éhség rabjai és a föld nyomorultjai. — Úgy is van! Ki állíthatja, hogy ez nem igaz? —... hallgass, — kiáltanak. A dombokon túlról hallatszott: „Testvéreink oda­át a fehér hadseregben, miért harcoltak a szegényparasztok és munkások ellen? Testvére­ink, miért harcoltok szegény a szegény ellen?... A földes- urak és militaristák csatlósai vagytok!... Földet a parasz­toknak és a katonáknak!... Nyolcórás munkanapot a munkásoknak!” A fehér katonák mélyen sóhajtottak: — Én soha sem akartam idejönni! — Szedjétek össze magato­kat! Vigyázz! — ordított az egyik fehér tiszt az embereire. — Miért vörösek a zászlóik? — kérdezte az egyik katona, mintán a tiszt tovább ment. — Úgy hallottam, azért vö­rös a színük, mert az életet és boldogságot jelent... azért ne­veznek bennünket fehéreknek, mert ez a halál szine­— Miért is harcolunk mi szegények a szegények ellen? — suttogta az egyik katona. Hajnal felé fokozódott a harc. A fehérek sorai fel­bomlottak. Súlyos vesztesé­geik voltak és lelkesedés nél­kül harcoltak. Sokan átmen­tek fegyverestől a vörösök­höz, mások örültek, ha fog­ságba estek. —- Ezer esztendeig éljen a Vörös Hadsereg — kiáltottak •i domboldalak felől. — De nég azon túl isi” 6 Vasárnap, W30. dec $. A bányák szovjet hősei Mihail Kuznyecov és Arisz- tarh Medvegyev szovjet szta­hanovista bányászok tárnanyi­tási módszerei az egész Szov­jetunióban ismeretesek- Ered­ményeik miatt az egész or­szágban nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendenek. Javaslatuk lényege a tárna- nyitás gyorsított módszere. Kuznyecov újításáról a kö­vetkezőket mondja: — Brigádommal a munka és különösen a teherszállítás teljes gépesítését vezettük be. A vágányok mellett a kotró-szál- litó szalagokat is felhasznál­juk a szénnek és a kőzetnek a pásztákból való eltávolításá­hoz. Így megoldottuk a rakomá­nyoknak megszakítás nélküli és pontos szállítását mindkét irányba. Felülről lefelé jön a bányafa és a felszerelés, alul­ról felfelé pedig a szén- és kő­zettörmelék. Ezután növeltük az egyide­jűleg működő fejtőkalapácsok számát. Régebben a brigádban csupán két fejtőkalapács mű­ködött, amelyek csövön ko« resztül kapták a sűrített leve­gőt. Mi egy második csövet ia elhelyeztünk a járatban és négy fejtőkalapáccsal kezd­tünk dolgozni. Az újítás eredménye az, hogy rövid idő alatt csaknem ötször hosszabb járatot vájt a brigád, mint amennyit a nonna megszabott. Ilyen nagy gyorsaságokat még senki sem ért el. Kuznyecov brigádjának ered­ményei fellelkesitették és to­vábbi erőfeszítésekre ösztö­nözték Arisztarh Medvegyev tárnanyitó brigádját. Ennek eredményeként Medvegyev uj, más megoldásokkal egészítette ki Kuznyecovék tapasztalatait Ezzel még fokozták a teljesít­ményt. A Moszkvai-medence bányá­szai nagy érdeklődéssel for­dulnak az újítások felé, s tö­megével küldik leveleiket az újítóknak, érdeklődnek munka- módszerük részletei felől. Medvegyevék egyetlen levelet sem hagynak válasz nélkül. A Sztálinugolj vállalat 22. számú bányájában. A. Fomicsev (jobbról) és N. Kozorja készülőd nek a tárnába való leszálláshoz. Az ifjú bányászok a békeharcban naponta újabb munkagyőzelmeH két aratnak» Legdrágább kincsünk az ember- A szovjet bányákban minden unkafolyamatot gépesítettek. Képünk egy szovjet szénkombájnt trázoj, mely játszi könnyedséggel végzi el a legnehezebb mun* Vidáman élnek a szovjet bányászok, munkaidő után a bá­nyász-klubban öregek és fiatalok együtt szórakoznak. Képünkön vígan dúl « bllliárd-csat«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom