Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

AZ ELMELET FEGYVERTÁRÁBÓL ÖRSEQ A BÉKÉN N. Mihaj lov, a Komszomol Központi Bizottságának titkára: Politikai képzés a Komszomolban A Komszomol egész nevelő- munkájának alapja Leni n- Sztálin tanítása, E tanításnak az ifjúság közt való terjeszté­sében tekintélyes helyet fog. lal el a politikai képzés. Az 1943—1950, tanévben a Komszomol tanulókörei­ben és politikai iskoláiban körülbelül 4 millió ifjú és leány tanult, A pártokta­tás hálózatában £öbb mint 640 ezer Komszomol-tag részesült oktatásban. Több mint öt és fél millió Komszomol-tag és a szövetsé­gen kívül álló fiatal vett részt összesen valamilyenfajta poli­tikai oktatásban. Az ifjúság politikai képzésének kiszélesi- tése nagyszámú propagandis- ta.káder előkészítését tette szükségessé. A foglalkozások eszmei és elméleti színvonala számos tanulókörben és politikai is­kolában még mindig alacsony. A Komszomol-szervezetek szá­mos esetben még mindig csak a tanulók számát veszik fi­gyelembe a politikai foglalko­zások minőségének rovására. A Komszomol Központi Bi­zottsága az elmúlt tanév eredményeit összegezve rámutatott arra, hogy a tanulókörök egy részénél nem népszerűsítették elég­gé a szovjet hazafiság esz­méit, a szovjet rendszer előnyeit és föléinél a ka­pitalista rendszerrel szem­ben. Lényeges hibák voltak a fog­lalkozások lebonyolításának módszerei körül is. A Komszo. molon kivüli ifjúságot _ nem eléggé vonták be a tanulóköri és politikai iskolai foglalkozá­sokba. A Komszomol-szervezetek. nek I szervezeteknek figyelembe kell venniük, hogy az el­múlt tanévben kevés Kom- szomolon kivüli fiatal fog­lalkozott a tanulókörökben és most ezí a hiányosságot ki kell javítani. Nagyarányú^ politikai tö­megmunkát és felvilágosító munkát kell végezni az ifjú­ság körében, amely rávilágít minden szovjet fiatalember szempontjából a politikai ok­tatás életbevágó fontosságára. Az uj tanév előkészítése terén komoly szerep vár a Komszomoi-sajtóra. Szé­les látókörrel és mélyre­hatóbban kell kiértékelni az ifjúsági lapok hasáb­jain a propagandamunka tapasztalatait és rá kell mutatni az itt mu­tatkozó hibákra. Széleskörűen '■ismert Lenin­nek az a megállapítása, hogy a munka sikerét min­den i s k o i á ba n a propagandisták d ön t i k eb A politikai oktatás mi­nősége a propagandista elméleti felkészültségétől, továbbá attól függ. ho­gyan tudja kifejteni a kér­dések lényegét, hogyan tud a hallgatóság köze­lébe jutni, hogyan tudja megnyerni az ifjúságot a forradalmi eszmék propa­gálásával. A propagandista-káderekkel végzett munkában döntő sze­repet játszottak az SzK(b)P Központi Bizottságának ilyen vonatkozású útmutatásai ás az állandó segítség, amit a, helyi pártszervezetek nyújta­nak a Komszomolnak. A Komszomol-tagok politi­kai oktatása terén mutatkozó komoly hibák egyike, hogy nem értékelik eléggé a politi­kai önképzés módszerét. Országunkban óriási hadse­reget képeznek az ifjú szov­jet értelmiség káderei, akik önálló olvasás utján is tanul­mányozhatják a marxizmus- leninizmust. E módszert a leg­szélesebb körben el kell ter­jeszteni. Sajnos akadnak még olyan aktivistáink, akik arra hivatkoznak hogy önállóan ta­nulnak. valóságban azonban elhanyagolják a tanulást, ez pedig elmaradást hoz gyakor­lati munkájukban* a korlátolt gyakorlatiasság megnyilvánu­lásaihoz vezet- „... Egyáltalán nem kétsé­ges — mondja Sztálin elvtárs —, hogy a Komszomol-aktiva gyakorlati munkájának és el­méleti képzésének („a leniniz- mus tanulmányozása’) össze_ kapcsolása, nélkül nem lehet­séges a legcsekélyebb mérték­ben sem átgondolt kommunis­ta munka a Komszomolban Minél jobb a_ politikai kép­zés megszervezése a Komszo­molban, annál több lesz a si. kér mindennapos gyakorlati munkánkban­Minél jobb « politikai kép­zés munkájának megszer­vezése. annál jelentősebb mértékben fog hozzájárul­ni a Komszomol és az egész ifjúság althoz a munkához, amely országunkban a kommunizmus megvalósí­tása érdekében folyik Ezért a tanév sikeres elő­készítése és szervezett lebo­nyolítása a Komszomol leg­fontosabb feladata. A párt. szervezetek segítségével ezt a feladatot is sikeresen kell megoldani. A népi demokráciák hadseregei mintaképük, a dicső Szovjet Had­sereg példáját követve- növelik Az egyik szovjet katonai alakulat komszomol-bizottsága ülést tart A. Szokoíov zászlós előadást f-art a katonák körében végzendő kulturális tömegmunkáról. Az Ifjú katonák nagy figyelemmel hall­gatják az előadást. A román néphadsereg egy alosztályának felvonulása az egyik legutóbbi díszszemlén. A román nép büszke örömmel tekint nép­hadseregére, mert tudja, bogy a néphadsereg a béke hadserege és a dolgozó nép segítőtársa, a leghatározottabban \ú kell küszöböíniök a fogya­tékosságokat, bizíositaniok kell a Komszomol-tagok és az ifjúság eszmei szín­vonalának további emelé­sét és a politikai képzés arányainak fokozását. össze kell állítani a politikai iskolák,és tanuló körök részt­vevőit, elő kell készíteni a propagandistákat, meg kell oldani mindazokat a kérdése­ket. amelyek az ifjúság politi­kai oktatásának anyagi és po­litikai löszével állanak kap. csolatban (helyiségek, tanul­mányi segédeszközök stb.). Figyelembevéve az ifjú­ság hatalmas érdeklődé­sét. a tanulókörök széles hálózatát keli létrehozni 0 a Kommunista Párt és a szovjet nép nagy vezérei. Lenin és Sztálin életrajzá­nak tanulmányozására. Ugyancsak javítani kell az előadások konzultációk érte­kezletek lebonyolítását az ön­állóan tanulók részére. A hallgatók felvételét a ta­nulókörökbe és politikai isko­lákba nem formálisan kell végezni, hanem az ifjúság óh aj ának, f eikész ül tségének níui ikafeí té tidcinck f igy elem - bevételével* Egyes helyeken a politikai iskolák, a tanulókö­rök hálózatát felülről jelölik ki és a rendelkezésre álló pro­pagandisták számát, valamim a Komszomol alapszerrezetek véleményét figyelmen kíVíil hagyják. Nem szabad a mennyisé­get hajszolni, a minőség rovására. A Komszomol­AZ ÉBENFADOBOZ Irta: Nyikoláj Pecserszidj f^sapatunk elhagyni készült ^ Koreát. A szovjet csapato­kat 1948 szeptember 18-tól decem­berig vonják ki Koreából. Katonák és tisztek közi élénk beszélgetés folyt a küszöbönálló eseményről és bár nagyon megszerettük a kó­rsaikat, mindnyájan türelmetlenül vártuk, hogy megpillanthassuk végre szülőföldünkét, — az erdő szélén merengő nyírfákat, a kedves fehér házakat a faluban. Elhatároztam, hogy az elutazá­sunk előtt meglátogatom öreg ba­rátomat. Li-U-Ent, aki a tenger­parton lakott, nem messze állomás­helyünktől. Li-U-En, hosszúszárá pipával a szájában kunyhója előtt üldögélt. Fölhúzott térdén ébenfából készült kis doboz pihent. Zsebéből fekete, színes virágok­kal hímzett dohányzacskót vett elő és megtömte pipáját. Szomorúan nézett rám. — Miért vagy ilyen lehangolt, Li-U-En? — kérdeztem tapintato­san, nehogy megbántsam barátom érzékeny lelkét. T i-U-En szeméhez emelte az J elhamvadt gyulaszálat, ujjai közt morzsol gáttá, majd másikat gyújtott. — Már ilíhagyjájok Koreát? — kérdezte, nagyot szívott pipáján és hosszú, kérdő tekintetet vetett rám. — Ki mondott neked ilyet?. — Ne akarj félrevezetni egy öreg embert. Tudok mindent. Meg- sűg'jn p szívem. Soky üldögéltünk az öreg kuny­hója előtt, mzó nélkül is jól meg­értettük egymást, hallgatott a köz. tünk ide-oda járó pipa is. — Tegnap este megérkezett a fiam Szöulból — mondja csende­sen Li-U-En. Hangjából valami tompa, nyilván régikeletű szívfáj­dalom csendült ki. em fejezte be a mondatot, ki­1 ’ vette kezemből a pipát, hosszam, mélyen szívta, — Bizony, a városban rosszul állnak a dolgok — folytatta aztán. Köhögött, beesett mellére szorítva tenyerét. — Rosszul, nagyon rosszul. Az amerikai nem szereti a koreai embert, nagyon nem szereti... Elhallgatott. gondosan kiszórta a hamut a pipájából, felsóhajtott. — A szovjet ember a mosolygó örömet hozta országunkba, az ame_ rikai pedig a bánatot. Mondd meg, barátom, miért akarják ezek kitö­rölni a koreaiak szivéből az örö­met? Miért hintik el a gonoszság, a boldogtalanság magjait földün­kön? — kérdezte. Szótlanul hallgatom Li-U-Ent. Fájdalmas látnom, hogy adja át magát keserű érzéseinek. Meg akar­tam nyugtatni az öreget, de ő csak legyintett kezével. — Azt hiszed Li-U-En fél? — mondta keményen, diadalmasan és felállt. — Nem, Li-U.en nem fél senki- től! A koreai kihúzta Övéből éles kését, amelynek oly művé­szies nyelet, faragott fából és csont­ból, gyönyörű finom díszítéseket vésve rá. Elszánt volt a tekintete, ahogy most szemügyre vette — Nem, senkitől sem fél! — ismételte Li-U-En és hirtelen célba vette az udvaron sétálgató kender­magot tyúkot; egy szempillantás és a kés fényes ívet írva le a le­vegőben, rriiht affllám vágott bele a tyúk testébe. — Látod? — csillant fel a szeme. Én pedig önkéntelenül megcsodál­tam a bátor, haragos hangot és ezt a belső erőt, amely ebből az öreg emberből áradt. — Hadd tudja meg az ellenség, milyen céllövők a ko­reaiak: a szív kellős közepébe ta­lálnak. Li-U-En tiszta, büszke szemmel nézett rám és vállpántomra tette kezét. — Bocsáss meg — mondta s újra leült mellém. Ebből a tyúkból ma pecsenyét készítünk és megisszuk együtt az utolsó pohár szakit (rizs- pálinkát). Úgy bizony, az utolsó poharat... fP élóra múlva mindenféle csípős fűszerrel ízesített tyúkpecse­nye sistergett a téglakemencébe épített kis vasüstben; a föld színé­nél alig magasabb asztalkán rizs- pálinkával teli üveg állt, mellette kis porcelláncsészék fapálcikákkal. Nem tagadtam meg barátom utolsó kérését, orosz szokás sze­rint koccintok vele és kihörpintem a pálinkás poharat. — Sok sikert, Li-U-En! — mon­dom. — A Hajnali Harmat Országá­nak boldog jövőjére! — emeli po­harát az öreg. Li-U-En elkísért a tengerig, a homályba merült végtelen víz lá­bainknál nyújtózott el fenséges nagyságában, A hullámokon vígan hintáztak a parthoz kötőt bárkák, Testvéri búcsút vettem Li-U-Entöl. Szeme megint elborult, nyilván érezte, hogy ez volt utolsó találko­zásunk. De tévedtem, amikor azt hittem, hogy nem látom többé Li-U-Ent. Reggel, amikor au'óinh elhagyták j ó dombok szegélyé; iß már a getmjiatt tnMbo/2 haladlak, egy­szerre csak az öreg alakja bukkant föl az úton. 'Magasra emelte kezét, hogy megállítsa a gépkocsioszlo­pot. — Ugye, igaza volt Li-U-Ennek, elhagyjátok a Hajnali Harmat or­szágát — mondta —, szívem jól sejtette. jl/í őst is mély bánatot éreztem az öreg koreai szavaiból és barátion kezet nyújtottam neki. — Minden jót, drága Li-U-En — mondtam —. Mi hiszünk néped szép jövőjében. Li-U-En erős kézszorítással fe­lelt. Aztán visszahajtotta kabátja szegélyét ■ és. fekete fából faragott gyönyörű dobozt nyújtott felém. Elvettem tőle. Némán szemlél­tem. A doboz fényes ébenfa fede­lét kékes gyöngyházból beillesztett mozaik díszítette, annak a férfinak a portréja, akit Li-U-En soha éle­tében nem látott. A koreai művész keze sajátos, eredeti módon, de mégis találóan örökítette meg Sztár Un oly drága és rokonszenves arc­vonásai*. dd ezt át Sztálin elvtársitok — mondta Li-U-En —. Azt a szeretetet és bizalmat zárja ma­gába ez a munka, amit iránta ér­zek. Azóta sokszor eszembe jut öreg barátom, Li-U-En. Ma is lá­tom a távoli tengerpartot, a kis parasztkunyhót és az előtte kupor­gó öreget, hosszú pipával a szájá­ban. Az emlékezés és ábrándozás per­ceiben tekintetem végigjárja az éj­szakai Moszkva elcsendesült ut­cáit; egyenletes, zöld fényt fátok kiszűrődni egy nagy ablakból a Kreml bástyái fölött. Ilyenkor úgy tűnik, Sztálin elv- társ asztala fölé hajolva szeretet­tel nézi az ébenfadobozl és ő is a távoli Korea egy kis tengerparti fáin;óban élő öreg íf-U-altié gon- dm. Vasárnap, Sec- 3. A I erőiket és szilárdan őrködnél* a békevártám

Next

/
Oldalképek
Tartalom