Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-31 / 303. szám

fi Magyar Mépkézfársaság minisztertanácsának határozata a takarékosságról Az ötéves terv első esztendejét ben népgazdaságunk fejlődése ha- talmas lépésekkel haladt előde. Gyáriparunk termelése az év har­madik negyedében 36 százaiéival h.t’odta meg az 1949-es év hasonló időszakának színvonalát, A baruhá- tások összege az előbbi évhez ké­pest kétszeresére emelkedett, a munka termelékenysége «gy év alatt 19.4 százalékkal nőt! meg. E sikerek fokozásának, népgaz­daságunk további gyorsütemű fej­lődésének egyre inkább akadályá­vá válik a takarékos gazdálkodás­nak széles területeken mutatkozó hiánya. A termelés, átruházások, a közlekedés, a kereskedelmi for­galom és az államigazgatás számos területén felesleges költekezést le­het megfigyelni, egyes hivatalok­ban és vállalatokban pedig határo­zottan a pazarlás jelei tapasztal­hatók. A feszült nemzetközi helyzet, a béke védelme megköveteli a szocia­lizmus építésének meggyorsítását és honvédelmünk megerősítését. Ennek fontos feltétele az anyaggal, gépekkel, munkaerővel való taka­rékosság fokozása, amely újabb ha­talmas tartalékok mozgósítását td- szi lehetővé népgazdaságunk gyor­sabb vitelü fejlesztése érdekében. L A minisztertanács a takarékos gazdálkodás hiányának legfonto­sabb jelenségeit k következőkben állapítja meg. 1. Az anyagfelhasználás terűié­in a pazarlás megnyilvánulásai, az alacsony anyagkihozatal, a magas bulladékszázalék, a seiejt, a segéd­anyagok takarékos felhasználásá­nak elhanyagolása, Szénben, villa- moseuer fiában, folyékony üzem­anya' r jelentős mennyiség kerül fele.--: égésén felhasználásra. Az ipari termete, értékének az anyag- költség mintegy felét teszi ki. Ez­ért minden százalék anyagmegta- karitas többazáz millió forint nye­résé Li-zt jelent népgazdaságunk szá­mára Az üzemekben nagy értékű, ott felesleges, de máshol felhasználható anyag hever. Az Állami Ellenőrző Központ csupán 90 üzemben vég­zet; vizsgálata,során 260 millió fo­rint értékű, évek óta. heverő ilyen készletet talált. A színesfémek, koksz, pamut, bőr és más, az ipari termelés szempont­jából igen fontos anyagokból, a szükséglet túlnyomó részét csak behozatal útján, részben tőkés or­szágokból lehet beszerezni. Ennek ellenére országunkban teljesen el­hanyagolják a behozatalra kerülő anyagnak hazai anyaggal és mű­anyaggal való helyettesítését. A melléktermékek és hulladékok fel­dolgozása, hasznosítása a kezdet kezdetén tart. Jelentékeny mennyi­ségű kohósalak, bőr, textilayers- anyag, vegyianyag megy így ve­szendőbe. Nem kielégítő a hulla­dékok gyűjtése sem, Ennek követ­keztében olyan anyagokban is be­hozatallal kell fedezni a szükségle­tet, amelyek idehaza is fellelhetők, de rossz szervezés, nemtörődömség miatt a szemétbe kerülnek. Az anyagtakarékosság megvalósí­tásához az anyaggazdálkodás meg­szervezésével, s az anyagnormák széleskörű alkalmazására van szük­ség, Az anyaggazdálkodás szerveze­te azonban csak nemrég épült ki az első anyagnormák pedig csak 1951-ben kerülnek bevezetésre mert az iparban az anyagnormát elkészítésére és alkalmazására vo­natkozó határozatokat késve haj­tották végre. Az állámi gazdaságokban általá- lános jelenség a termények, takar­mányok, a gépek és szerszámok anyag, szakszerűtlen kezelése. Sok megtakarítási lehetőség van a ter­melőszövetkezetekben is. A beíaka. rilás késedelmes elvégzése, vala­mint a már betakarított termények gondatlan kezelése évente 4—5 szá. za lékos szemveszteséget okoz, A szálastakarmánvok - assz kazlazásé következtében be; /ások több tíz millió forint bárt jelentenek, A szakszerűi len trágyakezelés kövek I' í rieben jelentékeny mennyiségi láperő vesz el. A helytelen és gon­datlan tejkezelés következtében évente néhány millió liter tej válik emberi fogyasztásra alkalmatlanná és kerül a moslékba. 2. A beruházások területén a taka. rékos-ság hiányát ugyancsak széle; körben lehet tapasztalni, noha a takarékosságnak ezen a területei igen nagy jelentősége van, hiszer a beruházásokra 1951-ben 14.7 mii hard forintot, a következő évekbei pedig fokozatosan növekvő össze ri’.ket fordítunk. • beruházások előkészítése — az utóbbi 5dobon kétség­kívül tapasztalható javulás el­lenire — még mindig nem ki- elégítő. A beruházások elokó- és ével megbízott szervek elhanyagolják a gazdaságos sági szempontokat» nem tö­rekszepek a beruházási költ­ségek ^ csökkentésére. Az elő- készdtóshez gyakran nem áll kellő idő rendelkezésre, ezért számos építkezés folyik terv nélkül, s ez növeli az építési költséget. Az előkészítős terv- szerütlensége mutatkozik meg abban is, hogy számos esetben kevésbbé fontos beruházások megelőznek fontos és hosszabb előkészítést igénylő beruházá­sokat. Ez az eljárás a beruhá­zások arányát az ipar rová­sára változtatta meg. A be­ruházások indokoltságának el­bírálásával kapcsolatban sok­szor nem vizsgálják meg ala­posan, vájjon nem lehetne-e a termelést uj építkezés helyett a meglévő épületek jobb ki­használásával emelni. Bár köz­tudomású, hogy iparunk gép­állománya nincs megfelelően kihasználva, mégsem veszik kellőképen figyelőmbe uj gé­pek beszerzése helyett a több műszakra való áttérésnek, a gépállási idő csökkentésének lehetőségét. Nem érvényesül eléggé a ta­karékosság az építkezések ter­vezésében és kivitelezésében sem. Az épületek méretei sok­szor túlzottak, a kivitel is gyakran feleslegesen drága. Ez a hiba különösen kirívóan jelentkezik a mezőgazdasági épitkezéseknél. Az állami ke­reskedelmi üzletek jelentős részét is fényűző módon, költ­séget nem kiméivé építették fel. A típustervek elkészítésé­nél nem alkalmazzák eléggé a szabványosítás módszerét A tervezők nem egyszer felesle­gesen használnak költsége­sebb vasbetonszerkezeteket, egyszerűbb és olcsóbb anya­gokból előállítható szerkezet helyett. Gépi beruházásoknál előfor­dul, hogy a tervezők a szüksé­gesnél nagyobb teherbírásra, teljesítőképességre méretezik a berendezéseket és szerkeze­teket. A túlzott igények sok­szor úgy jelentkeznek, hogy az egy művelet elvégzésére alkalmas egy ©élű gépek he­lyett többcélú gépeket szerel­nek be. 3. A munlkaerőíelhíisználás te­rületén a pazarlás ugyancsak szembeötlő. Noha_ a bányá­szatban. az építőiparban és más szakmákban is_ munkás- hiány mutatkozik, jólképzett szakmunkásokban pedig majd­nem minden iparág szűkén áll, a vahalatok egy részében mégis több munkást és tiszt­viselőt foglalkoztatnak, mint amennyi a munka helyes meg­szervezés© esetén szükséges volna. A termelésben közvetlenül részt nem vevő, kisegítő^ mun­kakörökben és az adminisztrá­ciókban dolgozók aránya a termelésben közvetlenül részt­vevő munkásokhoz viszonyít­va sokhelyütt nem kielégítő. Az am úgy is túlméretezett nagy kér eske d elm i vállal a tok alkalmazottainak száma az óv- ’eji negyvenbáromezerröl no- ’omberre ötvenkétezerre emel '-edett. Az államapparátus lét _ száma — beleértve a vállalati formában működő, de lényegé­ben irányitó feladatokat el­látó szerveket és központokat is — állandóan növekszik. Ez nagyrészt a még mindig ta­pasztalható biirókratizmus kö­vetkezménye. A magas lét­szám viszont maga is fontos tényezője a bürokratizmus to­vábbi nevelésének. , 4. Az államháztartás dologi kiadásai 1951-ben 6.2 milliárd forintot tesznek ki. A dologi kiadások mértékének ez a megállapítása nem nyugszik szilárd alapokon. Sokhelyütt hiányoznak a költségnormák, ott pedig, ahol már elkészül­tek nein elég szorosak. A ki­küldetési költségek például 1961-ben kétazázmidió forintot emésztenek fel. A túlságosan sűrű és felesleges kiküldeté­sek nemcsak komoly anyagi megterhelést jelentenek az ál­lamnak, de fokozzák a bürokra­tizmust is. Egyes hivataloknál és vállalatoknál pazarlás mu­tatkozik reprezentációs jellegű kiadásokban. A felesleges és fényűző rendezvények, a költ­séges szobaberendezések, az ál­lami gépkocsik szabálytalan használata és az állami pénz­nek különféle más formákban történő könnyelmű kezelése nem egyezer olyan méreteket ölt, ami szocializmust építő országban megengedhetetlen ML A minisztertanács a feteórolt hibák és hiányosságok kikü­szöbölése, valamint általában a takarékosság minden iráhyu fokozása érdekében a követ­kezőket rendeli: 1. Az anyagfelhasználás te­rületén a kohó- és gépipari, a bánya- és energiaügyi,. a könnyűipari, az építésügyi. az élelmezési, valamint a közle­kedés- és postaügyi miniszte­rek a vállalatok igazgatóinak, műszaki alkalmazottainak és dolgozóinak bevonásával szer­vezzék meg és biztosítsák a? anyaggal és energiával való takarékos gazdálkodást. Külö­nösen takarékoskodni kell a következő anyagokkal: vas, színesfémek, szén. olaj, ben /,in, fa. cement, gyapot, bőr; papír és az összes importanya­gok. A fokozott takarékosság megvalósítása érdekében: a) a száz tonna hengerelt­áruhoz szükséges ce mentmeny- nyiséget az 1950 évi százötven tonnáról 1951-re száznegyven­hat tonnára kell leszállítani A gépipar gyártmányainál a hengerelt és kovácsoltam fajlagos felhasználását 1951- ben hét-tiz százalékkal kell csökkenteni. Az öntödék selejtjót 1951-ben egyliarmadával kell csökken­teni. A gyapotfonal kifonását 1951-ben az idei nyolcvanhat százalékról kilencvensét szá­zalékra kell emelni és ezzel tizenhat millió forint megta­karítást kell elérni. Az egy cipőre felhasznált felsőbőr és talpbőr mennyisé­get öt százalékkal kell csök­kenteni és az igy megtakarí­tott anyagból négyszázezer párral több cipőt kell előállí­tani. A már elrendelt ötszázalé­kos _szénm eg takarításon felül az összes állami hivatalok és vállalatok takarítsák meg a világítási csokra szolgáló vil­lamosé nergi a öt százalékát, a bánya- és energiaügyi mi­niszter egy hónapon belül ter­jesszen elő javaslatot a villa­mosenergia fogyasztásának a napszakok közti egyenletesebb elosztására, a közlekedés- és postaügyi, illetőleg a földmű­velésügyi miniszter egy hóna~ non belül állapítsa meg a te­her- és személyautók, vala­mint a traktorok üzemanyag- fogyasztási normáit olyan mó­don, hogy a jelenlegi felhasz­nálással szemben tiz százalé­kos megtakarítás mutatkozzék. A gépek jobb kihasználása, a javítási költségek csökken­tése érdekében minden üzem­ben meg kell szervezni a gé­nek rendszeres karbantartását. Minden gépfajtára és járműre vonatkozóan meg kell hatá­rozni & két karbantartás kö­zötti időt és a javítási költsé­gek normáját. A földművelésügyi minisz- ,pr biztosítsa, hogy az állami 'n'dasávnkban Ós termelőszö '^kezetekben: Az eddigi körülbelül 4—5 stft zalókos szeir-vescaeség a betaka­rítása munka Időbeli és gondos elvégzése, valamint a *eaA»®«rtl tárolás Tévén másfél sáffiajéfera csökkerutendö. A takarmányozásnál szigorú takarékosságot érvényesítsenek és tervssarüeo. emeljék a takar mánykihasználás fokét, A född müvelésügyí miniszster gondol­kodjék az állami gazdasagokban az anyagkiadás, raktározás, keze lés rejKiszerteienségének, lazasá­gának fejszámolásáról, a pontos elszámolás és ellenőrzés meg- szerveczésárőL b) A minisztertanács utasítja az Országos Tervhivatal elnökét, a kohó- és gépipari és az illetékes miniszterekéit, hogy a kutatóin­tézetek és az érdekelt vállalatok bevonásával dolgozzák ki az im portanyagoknak hazai anyagok­kal váló pótlását biztosító mód ­szereidet, szélesítsék ki a műanya, gok előáHitását és felhasználásét. Az Országos Tervhivatal elnöke a kísérletekhez, valamint a pót anyagok és műanyagok gyártásá­hoz szükséges beruházásokat so ronkivül engedélyezze. A minisz­tertanács .felhívja az összes dol­gozókat különösen a mérnököket technikusokat, újítókat, sztahano vistákat, tegyenek, javaslatokat, dolgozzanak ki eljárásokat a kül­földi eredetű anyagok pótlására. A könnyűipari, a belkereskedelmi és külkereskedelmi miniszterek vizsgálják felül az egészben, vagy részben behozott anyagból gyár tóit, ilieiLöleg forgalomba hozott cikkeket és egy hónapon belül te­gyenek javaslatot egyes cikkeknél a behozott anyagból való gyártás kiküszöbölésére, illetőleg a beho­zott anyagoknak hazai anyagga] való helyettesítésére. c) A minisztertanács az. érde­kelt miniszterek kötelességévé te. szi, hogy gondoskodjanak az üze­mekben keletkezeid melléktermé­kek feldolgozásáról és hasznosítá­sáról. Amennyiben a hasznosítás az üzemen belül nem lehetséges, vagy nem gazdaságos, a helyi ta­nácsok szervezzenek kisebb üze­méket a melléktermékek feldolgo­zására és támogassák az ilyen célra alakuló kisipari szövetkeze teket. Az Országos Tervhivatal elnö­ke állapítsa meg minisztériumon­ként és iparáganként — a minisz­tériumok pedig a keretszámok alapján üzemenként — a kötele­zően beadanló ócskavas és egyéb hulladék mennyiségét. A belke­reskedelmi miniszter építsen ki olyan hulladékgyűjtő szervezetet, amely minden házhaz eljut és képes a háztartásokban felgyü­lemlő értékes hulladékot teljes egészében összegyűjteni.- Ezekkel az intézkedésekkel az 1951 év fo­lyamán legalább 50 százalékkal kall növelni az «ócskavas. 3 szí­nesfémek, a bőr. a papír, a rongy és egyéb hulladékok begyűjtését i 950-hez képest. A miniszterin nács elsősorban az ifjúságot hív­ja fel, hogy a hulladékgyűjtésben való lelkes részvételével segitse szocialista iparunk erősítését. d) A minisztertanács utasí tja a? Országos Tervhivatal elnökét, a kohó- és gépipari, a bánya és energiügyi, a könnyűipari, az épí­tésügyi-, az élelmezési-, valamint a közlekedés és postaügyi minisz tereket, gondoskodjanak az üze mekben elfekvő felesleges, fel használásra nem kerülő készletek -zámbavé teléről. 1-951 május 1-ig ötszáz millió forint értékű elfekvő ’részletet —■ essen beiül 300 millió forint érté kü vasanyagot — bocsáss.iuak s népg'-ssídaság rendelkezésére e) Az C 1951. janua. rüiő 400 c k normán felül lyamán továbi gozza kJ az any. zel biztosítsa, bog lül az anyagielhasz.. ellenőrzése a törni százalékában normák ah tűnjék. f) Ipari és köziek cd a d ií;v meinkben a termelési folyamM megrövidítésével a felesleges készletek felhasználásával, anyag takarékossággal, a raktári készle lek csökkentésével jelentős mér­tékű forgóeszköz-megtukaritást kell elérni. A termelés emelkedését figye lembe véve 1951 ben a nehézipari üzemek 15 százalékkal, a könnyű ipari üzemek 10 százalékkal csők- kentsók az 195ü-es állapothoz ké­pest forgdieszköz-szüikségieiükek 2. A beruházások tervszer:- sé gének fokozása és az egyes ese­tekben előforduló pazarlás meg szüntetése érdekében az Or ■ rá­gós Tervhivatal elnöke dolgot.: as sa kJ a beruházások, előkészítésé nek és jóváhagyásának részlet; s szabályozását. A rendel«! bizto­sítsa a beruházások előkészítésé­hez szükséges időt, adjon a jó váhagyás számára az eddiginél szilárdabb alapot és a jeleni: J nél nagyobb mértékben érvénye sitse az egyéni felelősséget. 1952-es beruházások 'előkészítése és jóváhagyása már teljes ekés­ben az uj rendszer szerint tői tcsnjéfc. Az Országos Tervhivatal ebnő. ke és az illetékes miniszterek kő telesek a beruházás jóváhagy > előtt alaposan megvizsgálni, hogy a beruházás célját nem lehet-: ,t már működő üzemeik, intézmé­nyek területének jobb kihaszná­lásával, gépeiknek több műsza­kon át való igénybevételével eset­leg kisebb költséget jelentő bő vités uííján megvalósítani A tervszerű előkészítéssel, a beruházások anyagi és gépszüi:.- ségletének biztosításával el keil érni a beruházások időtartamú nak megröviditésél. A megkez­dett beruházásokat, építkezése­két csak kivételes esetben és csak a minisztertanács, illetőleg a népgazdasági tanács engedélyé­vel szabad félbeszakítani. Az 1950. évben félbemaradt építkezé­seket az építésügyi miniszter' a legrövidebb időn belül köteles folytatni, illetőleg befejezni. Az építésügyi miniszter az épü­letiek szerkezetének méretezéséi megállapító sitatisztikai szabály­zatokat a kielégítő biztonságot nvujtó és gazdaságos szovjet sza­bályzatok alapján dolgoztassa át. Uj szabályzatok folytán a vas és cement felhasználását átlago­san 15 százalékkal kell csökken­teni. A kohó- és gépipari, vala­mint a bánya- és energiaügyi mi, niszter köteles gondoskodni ar­ról, hogy a vasat és cementet az- építésügyi miniszter által megsza­bott »egységes minőségben és mé­retben szállítsák a nehézipari in . m«k. Az építkezések tervezői 'ö- rskedjenek az egyszerű gazdasá­gos szerkezetekre, a típustervete- ben fokozatosan érvényesítse, a takarékosságot, jelentősen növel­jék a szabványéi einek. szabvány- méretű szerkezetek alkalma zu át. Az építésügyi és főldniiveiésügyi miniszterek biztosítsák hog; a jövőben a mezőgazdasági cpi zések egyszerűbb kivi . 'ben, leg. alább 30 százalékban helyi rpi anyagokból készülj/nek. ú. Gon­doskodjanak arról, hogy a mező- gazdasági építkezések költsége 3 jövő évben épületfajtánként kü­lönböző mértékben húsz—ötv * százalékkal csökkenjék. Az Országos Tervhivatal elnö­ke és az illetékes miniszterek gé­pi beruházásokat reak 3 gyártási folyamat részletesen kidolgoz? ." és jóváhagyott terve alapján cit- g £ délye zzenek. Go ndoskod j ana k arról, hogy ahol erre lehetőse..: van, egyszerűbb gépeket szerez zenek be. A géptervezők töreked­jenek a legkevesebb anyagot igénylő megoldásokra és minél egyszerűbb részben szabványost, ott alkatrészekből álló szerkeze­tekre. 3. A in un ka erőfelhasználás te­Vasins** IfM ttot. SS

Next

/
Oldalképek
Tartalom