Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-03 / 205. szám

„Egész ember lelt belőlem'1 16 család a zaiaszombatfai tszcs-ban ,,Mindkét félnek csak javára “ Még két hcto sincs, a falu­iban szétfutott a hire, hogy egynéhány gazdaember meg­unta a küzködóst, a tehe-nes- fogatos, szűkmarkú gazdálko­dást és nekiindultak termelő­csoportot szervezni. „Dejszen nem lesz abból semmi! Majd megbolondultak az emberek“ — erősködtek a kulákok, meg a velük egy húron pendülő cimboráik. Danes József, aki öccsével gazdálkodik valami 23 hold földön, nem jó szem­mel uézte a nekiiramodó em­bereket- Mondta is mindjárt kebelbéli barátjának. Mol­nár Pálnak, hogy „hallod-e koma, befellegzett a, mi terve­inknek, itt vannak ezek a rongyosok, ezek akarják meg­áinkitanHát szóval elejét vették a zaiaszombatfai kis- parasztok a készülő kulák-üz- 1 ötnek, amiből ugyan úgysem lett volna semmi. A kommunisták az elsők Mentek házról-házra. Nem fogytak ki a beszédből. Egyik másik házból csak nagysoká­ra jöttek elő. A község bírál­ja, az öreg Háncs Vendi bácsi az elsők között volt, aki 16 holdjával aláírta a belépési nyilatkozatot Vidáman csak annyit mondott: _ — Amikor a magam gazdá­jának hittem magam, akkor voltam évven a mások szolgá­ja. Amikor felszabadultam én is, akkor félembernek tudtam magam. De most. hogy cso- •porttag lettem, egész ember lett belőlem! Aztán se szó, se beszéd, ment ő is az előkészítő bizott­ság tagjaival. Amikor Danes elvtárshoz benyitottak, az már tudta, mi járatban van­nak. — Né. né, hát Háncs sógor is? No, akkor én sem maradok ki. Acsza csak egy belépési ivet, hadd írjam alá. — Ami­kor megvolt vele, elbeszélget­tek egy kicsit erről is, arról is, de legtöbb szó itt a beese- helyei tszcs-ről esett. Erről me~ érmen eleget tud az öreg Danes is. Az eredmények meggyőző ereje Még az aratás után voltak ott látogatóba s hát sok szé­pet és jót láttak. A maguk szemével győződtek meg róla, hogy Molnár Jóskának nincs igaza. — Nem cselédek azok, komám! — mondogatta Danes elvtárs. — A maguk urai, a maguk gazdái- De halljátok! Vannak is nekik olyan szén, fajin állataik, hogy az ember rajtuk felejti a szemét. Az én teheneim'? Még csak egy lapra sem jöhet velük. Aztán az a traktorszántás! Az volt még a finom, az igazi! — Finom az most is. szom­széd — tóditotta Gáspár Jó­zsef, az egyedüli njgazda a nyakasházi majorból, aki be­lepett az újonnan alakult .,Béke“-termelőcsoportba. — Nálunk, a pusztán bajok van­nak. Ezek a pernah aj derek belebeszélték az emberek fe­jébe. hogy megint cselédek lesznek, ha belépnek a közös­be. Én bizony nem adok hitelt Danes Jóskának, se Molnár­nak, beszéljenek azok csak. amit akarnak, majd rájönnek a mieink is. hogy honnan fuj a szél. Csak hadd gondolkod­janak egy kicsit! Persze ezeknek az kellett volna, hogy a „módosokat“ összehozzák valamiféle ..szö­vetkezetbe“, ahol ők lettek volna az urak. Csakhogy du­gába dőlt a tervük, most meg azon igyekeznek, hogy má­sokat lebeszéljenek a csoport­ba való lépésről. Minden kommunista belépett ... Az előkészítő bizott ság fá­radhatatlanul dolgozott.. Ad' dig-addig, amig 16 család mé­gis összejött 160 holdon. Mag;. Danes elvtárs is 14 holddal lé pett be. De a végén minden kommunista csoporttag lett. Gseke Károly 10 holdat hozott be, Kovács István, hatot, Ma­gasmarti István három és le­let, Danes Károly hatot és igy tovább. Most még külüu-külön ta- aritanak be, de hamarosan ár közösen végzik el az őszi lélysz.ántást. Azután jöhet a etés! Az uj csoporttagok lagabiztosak. tudják, hogy a most elvetett mag jövőre gazdag termést lioz. Javuló munkaviszony, emelkedő leljesi!mények> de az ellenség sem alszik Ezt mutatja az andráshidai állami gazdaság eddigi munkája. Állami gazdaságaink hatal­mas fejlődésen mentek keresz­tül a jelen gazdasági évben Termelési eredményeikkel igazolják be dolgozó paraszt­ságunk előtt a nagyüzemi gaz­dálkodás magasabbrendüsé- gét, egyben példát mutatnak Szövetkezeti csoportjainknak a tudományos gazdálkodás módszereire. A megtartott ter­melési értekezletek ugyan­csak eredményekről számol­nak be, egyben megjelölik a további fejlődés útját, a leg­közelebbi feladatokat is. Az andráshidai Állami Gaz­daságban lezajlott termelési értekezleten Simon elvtárs, a gazdaság vezetője tartotta meg beszámolóját a második negyedév eredményeiről, hiá­nyosságairól, majd átbeszél­ték a soronkövetkező felada­tokat. Örvendetes tényként állapította meg, ami azonban egyben nehézséget is okozott, hogy a januárban összeállított üzemterv szerinti földmennyi­ség a második negyedév) _ vé­gére több mint duplájára emelkedett. Jelentős munka­erőhiány mutatkozott. Hogy tervüket mégis idő előtt tud­ták elvégezni, az köszönhető az azonnal rugalmasan esz­közölt munkaerő-átcsoportosi- tásoknak. Az egyes munkála­tokat 5—6 nappal a kitűzött határidő előtt hajtották végre. A munkának nagy lendületet adott a Párt irányítása, a mi­nisztertanács határozata. A munkaerőhiány leküzdésére napköziotthont állítottak fel, hogy igy a kisgyermekes asszonyok is tudjanak mun­kát vállalni. A reakció igye­kezett elijeszteni az anyákat a napköziotthonoktól. Mulasz­tás terheli a gazdaság párt­szervezetét, a népnevelőket, akik nem a kellő eréllyel vet­ték fel a harcot az ellenség aknamunkája ellen. Az öntudatlanság más vona­lon is megmutatkozott. — Egyes szaktársak igénye na­gyobbra nőtt, mini a termelé­kenysége — mondotta Simon elvtárs. — így előfordultak az üzemi konyha elleni pana­szok. A legjobb ebédek ellen is panaszt emeltek. A jól dol­gozók közül is beleestek néhá- nyan a lázitók uszályába. Ifi brigádunknál az elbizako­dottság ütötte fel a fejét. Ta­vasszal kitűnő munkájukkal az elsők közé törtek, azonban elbizakodottságuk miatt nem tudták tartani ezt a helyü­ket. — Brigád vezetőink általá­nos hibája, hogy csoportveze­tőikkel nem foglalkoznak ele­get. Emiatt több esetben elő­fordult, hogy a munkalapokat helytelenül töltötték ki igy óriási túlmunkát zúdítottak a vezetőségre és bérelszámolók­ra. A brigád vezetők javítsák ki hibáikat úgy, hogy az is­kolán, szerzett tapasztalataikat adják • tovább, de önképzéssel állandóan emeljék saját el­méleti tudásukat is. Példaképül állította ezután a többiek elé a Gálafejben dol­gozó Bán Tibor-brigádot, akik fegyelmezett munkájukkal a gazdaság legszebb eredmé­nyeit érték cl. — A felhozott hibák ellené­re — fejezte be beszámolóját — megállapíthatók jelentős eredményeink. Ezek arra mu­tatnak, hogy mezőgazdasá­gunk legfejlettebb részlegében erősödik a munkához való uj viszony­Dolgozó népünk örömmel fogadta as állam és as egyház közötti megállapodást Népköztársaságunk kormánya és a katolikus püspöki kar kö­zött létrejött megállapodást, me­gyénk dolgozói is örömmel üdvö­zölték. Remélik, hogy ez a megál­lapodás kiindulópontja lesz a bé­kés, alkotó együttműködésnek. Megyénk dolgozói igy vélekednek a megállapodásról: Balázs József, a nagykanizsai Fém árugyár dolgozója: — Mint katolikus ember örömmel vettem az állam és az egyház között lét­rejött megállapodást. Népi demo­kráciánk államának célkitűzései világosak. Főfeladata a kizsákmá­nyolástól mentes szocialista társa­dalom felépítése és az épitő alkó- tó munka biztosítása. A felső- egyházi körök ezt eddig nem is­merték fel. sőt. egyes papok és püspökök a szószéket háborús uszításra használták. Bizon ab­ban. hogy az állam és az egyház közötti megállapodás hozzájárul a további békés épitőmunkánkhoz. Ifi. Tóth István a zalaegersze­gi „Dicsőség Sztálinnak" — ter­melőszövetkezet tagjának figyel­mét az a Pont ragadta meg, melynek értelmében a püspöki kar felhívja a figyelmet az ön­kéntes szövetkezés erkölcsi elvé­re: — Bizony a zalai katolikus Papság egyrésze nem szívesen fo­gadta — tudjuk felsőbb utasítás­ra is cselekedett — a nagyüzemi gazdálkodást. Remélem, a megál­lapodás után nem fejtenek ki el­lenállást a mozgalommal szemben. Mint katolikus ember örülök a megállapodásnak. Most ennek minden szavát érvényesíteni kell. özv Sándor Jánosné is olvasta a megállapodást: — Végre! — mondta őszinte ér­zéssel annak elolvasása után — az alsópapság és a mi lelkűnkben egyre jobban felhalmozódó türel­metlenség, keserűség megszűnt. Nem most kellett volna ennek már megtörténnie, hanem évek­icel előbb és talán már évtizedek­kel előbbre is tarthatnánk a fejlő­dés bizonyos vonatkozásában. Nem kétséges, — mint ahogy & protestáns egyházakkal kötött egyezmény bizonyítja — kormá­nyunk betartja ígéretét. Most a katolikus egyházon múlik, hogy köztünk, a hívek és a papság kö­zött meglegyen a békés együtt­működés, közösen építhessük a mi boldog uj országunkat. A zalai alsópapság is túlnyomó- részben örömmel fogadta a meg­állapodást. Az a véleményük hogy ez nagymértékben megnyug. vást kelt a vallásos hívők töme­geivel. Góczán Zoltán 'alsónemes- apáti plébános igy nyilatkozott: Remélem, hogy ezután az állan és az egyház viszonyában orvén detes javulás áll be, amely mind két félnek csak javára válik és biztosítja a zavartalan munkát Bizonyára minden Zalai paptár­sam örömmel fogadta a hirt, hogy a régen várt megállapodás meg­történt. Ismerem a megállapo­dás pontjait és azokkal mindenben egyet is értek és azok szerint cse­lekszem. Párthir A szeptember 4-től 10-ig terje dő héten minden aJapsaervezetben politikai pártnapot tartónk. A pártnap anyaga: A nemzetközi helyzet és a békeharc feladatai. A beszédvázlatot a szokásos öten lejuttatínk pártszervezetilnkh«®. MDP Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztály Gyönyörű a gyapotlermés a novai tszcs-ben A novai „Vörös Zászló“ tszcs dolgozó parasztsága ki- sérletképen 400 négyszögölön gyapotot termel A növény a szakszerű gondozás mellett olyan gyönyörű termést hoz, hogy^ a. környék egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt­jai valósággal a csodájára járnak. Különös azonban, hogy elért eredményeiket G csoport mégsem tudato­sítja eléggé az egyénileg dolgozó parasztok között, ami­re az tény is mutat, az utóbbi időben nem nagyon emelke­dett taglétszámuk. Ne rejt­sék véka alá tehát eredmé­nyeiket. Fokozzák a felvilá­gosító munkát! JV adrai Kálmán 7 holdas 1 v kisparasztot a pacsai járás küldte be a. dolgozó nép parlamentjébe. Jó munkájával érdemelte ki ezt a bizalmat. Ott húzódnak cl úgy 8—10 tagban apró parcellái a „Har­cos'1-tszcs hatalmas táblái mellett. — Ide nézzen, Kálmán bá­tyám — állítottak be hozzá büszkén julius elején a ter­melőcsoport tagjai, — ez az­tán búza! — Az öreg vett be­lőle göcs markába és fürgén egymáshoz dörzsölte őket uj­jaival. Csettintetf, egyet a nyelvével: Cc! De azért hozzá­tette: — Olyan korán senki sem huzattá a velőgépet, mint Nadrai Kálmán! — huzza ki magát. — Jó gazdának lenni, eredményesen dolgozni ez volt a vágyam mindig. Úgy hi­szem, az enyém is lesz ilyen acélos, halljátok. Aztán jött a cséplés őnála is. A mázsát nem lehet be- csarmi- Kataszteri holdanként 3 és fél mázsával termett több a tszcs-nek. A fajsúly­údl me a 5 és fél fok volt a kü­lönbség. Ott volt. Meggyőző­dött róla saját szemével. — Pedig engem is segített az állam, állatokat vettem, műtrágyát kaptam jutányos áron, jó dolgos paraszt híré­ben állok a faluban, mindent megtettem ~~ ti tudjátok leg­A nép képviselője jobban — mégis hiába no, az ilyen magamfajta. szétszórt kis tagokon gazdálkodó pa­rasztember nem veheti fel ve­letek a versenyt. — így be­szélt Tornyos és Zsuppán cso­porttagok előtt egy pár hét múlva. — Na de jövőre aztán me amutatom! — fogadkozik. J? osszul teszi ha vár a *■ belépéssel — mondta neki Zsuppán János. — Az ilyen szorgalmas, becsületes dolgozó parasztnak, mint maga, közöttünk a helye- Nem, nem erőszakolja senki. meg­maradhat a maga 7 holdján, csak éppen drága ezreseket dob ki az ablakon addig., Mi traktorral szántunk■ Nem ér­demes bukdácsolni azután a \:ét gresztó után. Maga. reggel négykor kel. Vesződik, tehén­nel, malaccal. Látástól-vaku- lásig meg sem áll a munká­ban. Mi számítunk úgy 6—8 ezer forintra, az osztozkodás­kor. Maoaf! . Azután úgy történt, hogy Nadrai Kálmán, a békebizott­ság elnöke látogatást tett a csoportnál. Átnézett, tövirül- hen iiire mindent. Papirt, ce­ruzát vett elő odahaza, aztán számolni kezdett. Uj gondola­tokkal jött haza. olyanokkal, amelyeket egy esztendővel ez­előtt még elhessegetett magá­tól I A papíron kijött hogy a tszcs-nek egy mázsa búza, 38 forintnál nem kerül többe, amíg a földből a szövetkezeti magtárig jutott, azután meny­nyivel jobb volt a minősége, több a mennyisége. A gépállo­más traktorára és a maga ál­latkáira gondolt. Lassan érett benne a döntés. Harmadnap reggel tanácskozott a család, ott voltak az asztal körül o enter ekek is. Jtíézd anyjuk, a csoport­nál közös a nyereség, de közös a veszteség is. Mi történnék, ha, az egyik állat megdöglenék? Nem sikerül o gabonatermés? Oda a kenye­rünk. A csoportnál segít az állam, a Párt, kárpótolja o cukorrépa. olajosmag. vagy kiforogja az állatállomány a veszteséget. Meg aztán ezért tar tálé kőin a k. Tu d om ■ — Téged az egész járás dől gozó népe küldöttéül válasz tott az ország gyűlésbe. Egy jottányit se szabadjunk. Biz­tosítjuk ezeknek a gyerekek­nek is a jövőjét. -—Így okos­kodik az asszony is. Átveszi, a szót Nadrai bácsi. — Igaz nem vagyok kommu­nista, egyazon érzelmem van azonban nekem is velük. Föl­det adott a munkásosztály. Meg is becsülöm olyan for­mán, hogy beviszem a közösbe. Együtt az asszonnyal össze­állították a „hozományt Földdel, állatállománnyal együtt belépnek az uj életbe. Amilyen lehetetlen megaka­dályozni azt. hogy a madár átrepüljön a folyó felett, a kulákok és a fekete reakció uszítása Nadrai Kálmán ese­tében is sikertelen maradt. Ehhez azonban nagyban hoz­zájárult a pártszervezet nép­nevelőinek felvilágosító mun­kája, a Szovjetunióból haza­tért parasztküldöttek beszá­molói is. És sokat olvas sza- had idejében. jyj emsokára arcán össze­szaladt a ránc s derűs szeme teljesen elhunyt benne: — Látod, asszony a szétszórt varcelláink kitágultak és 7 hold helyett több mint kétszá­zat mondunk mától kezdve a magunkénak. Most megmu­tatjuk. mit tudunk. Ettől fél az ellenség, hogy a Nadrai Kálmánok. Kovács Istvánok, Nadrai Káímánnék már elindultak a felfelé ívelő utón, a hazugság és kizsák­mányolás világának pedig lassan teljesen bealkonyul■ ~~ Hát csak mielőbb! Ez rajtunk múlik kis és középparaszto­kon -- mondja felszabadultan. (J.) Vasárnap, 1950. *.

Next

/
Oldalképek
Tartalom