Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-20 / 219. szám

„Még jobb munhával hálálom Megkezdődött a kihúzott nyereménykötvények kifizetése 8z egész megyében fokozni kell a kukorica száililási szerződéskötések ütemét Még az idő is kiderült erre a napra. Az őszvégi verőfé- nyes napsugár melegíti a bol­dogságtól kipirult embereket, akik a gondosan becsomagolt nyertes terykölcsönköt vénye­ikkel a zalaegerszegi Takarék- pénztár -NV felé veszik útju­kat, hogy átvegyék a nyere­ményeket. Vasárnap még folyt a húzás, hétfőn pedig a hiva­talosan összeállított listák alapján mán megkezdődött a kifizetés. Szűcs József az első. Persze neki könnyű, mert itt dolgo­zik a Takarékpénztár épületé­nek tatarozásánál, mint a Ma­gasépítési NV munkavezetője.. Mint igazi kincset, úgy cso­magolja ki selyempapir bur­kából a nyertes kötvényét. Ünnepi pillanat ez. A múlt rendszerben soha nem fordult elő. hogy az állam kölcsönt visszafizetett volna. Hogy ezt megérhessük, ahhoz is arra volt szükség, hogy a dolgozók vegyék kezükbe a hatalmat. Már repül is a ceruza^ a pa­píron. Fél kötvény. 300 forint­tal húzták ki, lejön a nyere­mény 20 százaléka, 140 forintot fizet ki a pénztár a 100 fo­rintos kötvényért. » Visszakaptam már kamatostól — Na merje valaki azt mondani, hogy nem volt ez jó befektetés! — szólal meg Szűcs József, ahogy számol­jak elé a pénzét. — Van műn- Ja bőven. Szépen kereshetek Hát nem abból van bőven munkaalkalom, hogy ezelőtt egy évvel tervkölcsönt je­gyeztünk? Dehogyisnem. Már eddig is visszakaptam kama­őstől. Most meg itt van- Visszakapom a kötvényem árát, sőt még azt is megte- ézve. Na, hiszen ennek is lesz helye. A fiam kan belőle egy vár ciyőt. Most már jönnek sorjában Németh Kálmán elvtárs a kö- etkező. A MÁV fütőháznál lolgozik, mint mozdonyvezető. Ö is ugyanannyit kap, mint az előbbi. — Hát azt igazán nem mer­tem volna gondolni, hogy már az első húzáskor nyerjek. Igaz, hogy nyertem ebből a pénzből már előbb is. hiszen én is jobban élek mint ezelőtt egy évvel, de azért ennek is nagyon örülök. Meg is hálá­lom ezt a nagy örömet. Még jobban fogok dolgozni, mint ddig. A Pártnak köszönhetem Egy izgalomtól kipirult arcú iő jön most be. Hogyisne, nőst értesült róla, hogy az ■gyik 200 forintos kötvényét i 0 000 forint nyereménnyel húzták ki. Lányai Máriának ■hívják, zalaegerszegi kiske­reskedő Még egy könnycsepp is végiggördül az arcán, ahogy számolják elé a friss, ropo­gós százasokat. — Tudtam, hogy a legjobb, legnemesebb célra adom: az ország építésére. Azt is tud­tam, hogy visszakapom, de , mégis ennyit egyszerre. A Pártnak fogom meghálálni, csak neki köszönhetem. És jönnek egyre tovább a kihúzott kötvényekkel. Pil- 'anatnyi szünet nélkül folyik a kifizetés. Boldog itt minden­ki, azok is. akikét most nem húzták ki. Hiszen nyertesek vagyunk mindannyian, akik ómén yen dolgozva harcolva mi tjük a szocializmust és élvezzük munkánk eredmé­nyeit. Három hét telt el azóta, hogy beindult a kukorica szál­lítási szerződések kötése. Alig 10 nap választ el bennünket az utolsó határidőtől. Ennek ellenére a munka nagyon von­tatottan halad. Megyénk mind­össze 401 százalékban teljesí­tette eddig előirányzatát. Azokban a községekben, ahol népnevelőink az egyéb kérdé­sek mellett nem feledkeznek meg erfől a fontos feladatról sem,, ott előirányzatukat nem­hogy teljesiitet'ék, de már túl is haladták. így például Kere- cseny községben a jó felvilágo­sító munka következtében 280 százalékot teljesítettek eddig. Jól dolgoznak azonban Nagy- récsén is, aho] rövidesen el- érik a 200 százalékot. Sandon ugyancsak 180 százalék körül tartanak. A járások egymás közötti versenyében a lenti járás ve­zet 42.2 százalékos igen rossz „eredményével“. Sereghajtó a zalaegerszegi és a letenyei já­rás. Az utóbbi mindössze 21 százalékra 'eljesitette eddig előirányzatát. A zalaegerszegi járásban olyan községek is vannak, ahonnan még egyetlen mázsa lekötéséről sem érkezett je­lentés. így például Vasboldogasz- szony, Zalaboldogfa, Zala- szentgyörgy. Zalaistvánd Za- lacséb, Zalahárshágy, Csonka- hegyhát háromhete jelentett egy mázsát, de azóta egy ta­podtat sem haladtak előre. Ezek a számok komoly fi­gyelmeztetést kell, hogy jelent­senek elmaradott községeink részére, de még az élenjáró lenti járás népnevelőinek is meg kell javítani munkamód­szereiket, ha teljesíteni akar­ják előirányzatukat-. Népnevelőink nem hanya­golhatják el a többi faladat mellett ezt sem. A kukorica szállítási szerződés sikere is fontos láncszeme népgazdasá­gunk erősítésének. Visszaverték a kulákok támadásait Megalakították a fermelöcsoporlot a vaspörvelencei dolgozó parasztok Simon János vaspörvelencei kis. paraszt elgondolkodva ballagott hazafelé. Kedvetlen volt. Sehogy- sem ment a fejébe, mi az oka a visszaesésnek. A múltkori gyűlésen összejöttek vagy negyvenen és mi­lyen jó volt a hangulat! Meg is egyeztek, hogy megalakítják a ter­melőcsoportot, Egy-kettőre híre is szaladt a faluba. Most elmosolyo­dott, arra gondolt, hogy a hír hal­latára mennyire szűköltek a kulá­kok. Újra elkomorodott az arca — hogyan-hogy, most csak tízen vol­tunk? — mormogta maga elé —. Hogy ez előbb nem jutott eszembe — csapott a homlokára —Na, majd utána nézek. Előkészületek. . . Hirtelen visszafordult, aztán meg sem állt, csak Nagy Istvánék ka­puja előtt. A gazda kint üldögélt a lócán, mindjárt hellyel kínálta Simon Jánost.- Ülj már le János, úgyis van eg'y-két mondanivalóm. De egyet gondolva, felállt, aztán így szólt: „Menjünk csak beljebb, majd ott bent elmondok neked egy-két dol­got". A szobában töviről-hegyire meg. beszéltek mindent. Nagy István el­mondta, hogy mióta a tszcs alaku­lásáról szó esett, a kulákok úgy vonítanak, mint a veszett kutyák. Két fiam honvédtiszt lett — Hát hallottál ilyent — kezdi mérgesen — itt van velünk szem­ben a Horváth Kálmán kuláknak a felesége, azt ordítozza, hogy „ilyen felfordult világot még so­hasem látott, most már minden paraszt fiából urat nevelnek". Nagy István jóízűen elnevette magát, — Tudod mi fáj neki? Az, hogy a két fiam honvédtiszt lett, meg hogy a harmadik is becsületes keresethez jutott. Egy ideig hallgattak mind a ketten, végül Simon János törte meg a csendet. — Én is éppen eb­ben az ügyben jöttem. Túlsókat beszélnek mostanában a kulákok. Uszítanak a termelőszövetkezetek ellen. Már pedig, bárhogy csahol­nak is, a mi terveinket nem húz­zák keresztül. Nálunk, Vaspörve- ler.cén is megalakul a termelőcso­port. Én azt ajánlom, most mind­járt menjünk el Vaspöri Sándor­hoz, majd őtőle megtudjuk, hogy mi a helyzet. Hiába támad a kulák Mikor bementek Vaspöri Sándor­hoz, csak himelt-hámolt, míg vé­gül kibökte. — Tudjátok, hogy én be akarok lépni, de az embert agyon ijeszt­getik. Azt magyarázzák nekem, hogy ,,majd elmehetek koldulni". Hiszen abból igazuk van, hogy hat gyerek száját betömni elég nagy gond. Ezt kürtölik a fülembe. De nem ám csak nekem beszélnek. Ott van Budai Józsefné, annak is a hat gyereket emlegetik. Nagy István összeráncolta a homlokát, nem mondta ki, amit gondolt, helyette megkérdezte. — Aztán ki mondta ezt neked? Vaspöri Sándor nem sokat gon­dolkozott, kivágta. — Hát Hor­váth Kálmán, meg a hozzá hason­szőrűek. Tudom én, hogy ezek mind kulákok, meg azt is tudom, hogy mennyire ellene vannak a szövetkezetnek. De mégis csak meginog az ember. A hold már magasan úszott az égen, amikor Simon János, Nagy István, meg Vaspöri Sándor kilé­pett az udvarra. Mi, huszonketten győztünk ! Simon János, amikor kezet szo­rított a gazdával, megjegyezte: — Látod, te magad mondtad, hogy a kulákok mennyire a nép ellen­ségei. Most pedig ^tapasztalhattad is. Majdhogy nem az uszályukba kerültél. A kapuból még visszaszólt: — Akkor úgy, ahogy megbeszél­tük. Holnap délután elmegyünk a többiekhez is. Beszélünk velük. Másnap délután megindult a fel- világosító munka. A falu dolgozói előtt leleplezték a kulákokat, Hiá­ba volt minden mesterkedésük, a termelőcsoport megalakult. Tizen­öt család lépett be 22 taggal, 90 hold földet és állataikat is bevit­ték. Simon János lett a csoport el­nöke. Vígan, vidáman ballagott hazafelé. — Győztünk! — mondta. Hiába támadott a kulák, rálép­tünk a fejlődés útjára és ahogy mutatkozik, még naivon sokan kö­vetnek bennünket. (Siklós) A tejbegyüjtésben élenjárók példája Augusztus hónapban a tej- beadási kötelezettségüket a következő gazdák teljesítették kiválóan. Nagy Imre Kustány 990, Major János Felsőbagod 882, Kosi János Pókaszepetk 791, Bányai Istvánná Zalacsány 755, Györkös Franciska Ne- mesrádó 750, Szabó Ferenc Győrvár 730. Szmodics Antal Nagykutas 718, Büki Lajos és Halál József Zalahárshágy 713, illetve 693 és Marczin Gábor Gétye 693 százalékban teljest 'ette tejbeadási kötelezettsé gét. A községek közti verseny­ben első helyen áll Zalabol­dogfa 327 százalékkal, utána következők: Zalahárshágy275, Kisbucsa 262, Kiskutas 249 és Nagykutas 216 százalékkal. Szövetkezeti mozit avattak Pókaszepetken Soha nem látott lelkesedés­sel ünnepelt vasárnap Póka­szepetk dolgozó népe. Ezen a napon adták át ünnepélyes keretek között rendeltetésének a földmüvesszövetkezet újon­nan felavatott moziját. Ter­vünk tette lehetővé, hogy a község dolgozó kis- és közép- parasztjainak régi vágya tel­jesülhessen : kulturális fejlő­désük elősegítésére keskeny- F'ílmre berendezett mozit kap­tak. Nem hiába jegyeztek ez­előtt egy évvel tervkölcsönt. a Miháld felkészül október 22-re Nagy ünnepre készülődnek a miháldi dolgozó parasztok. Egy dátum lebeg a szemük előtt, va­lahányszor hozzálátnak valami­lyen munkájukhoz. Kukoricát ta­karítanak be, vagy a szárt vág­ják, szántanak, vagy vetnek, egy­re csak arra a napr^, gondolnak, amikor megválasztják képviselői­ket a helyi tanácsokba. Jó hallgatni a Pártra — Október 22-re mi is befe­jezzük a szántás’, vetést — lel­kendezik Kovács László, egy fia­tal kisparaszt. — Elég jól megy most már a munka itt is. így az­tán a tanács megválasztására mi is a jobb munkánkkal készülhe­tünk. Ö maga ugyan még nem ve­tett. bánja is eléggé. — Csak ne hallgattam volna a szóbeszédre — mondja. — Ak­kor már elvetettem volna én is az eső előtt, akárcsak a Hód ősi László. Hódosi ugyanis még a nagy eső előtt vetette el a rozst. is. Felőle ugyan beszélhettek akár­mit a kulákok. Tudta, hogy ősz­szel porba érdemes vetni. így tett. Most pedig örül. — „Milyen jó, hogy hallgattam a Párt sza­vára' . A békére szavaznak A választás különben élénken fog­lalkoztatja a miháldiakat. De nem­csak arra az egyszerű lényre gon­dolnak. hogy az általuk megvá­lasztott tanácstagokon keresztül ők is résztvesznek az államigaz­gatásban. És azt sem felejtik el, hogy ez a választás újabb harcos kiállás lesz a béke magy ügye mellett. — Az már igaz, hogy a hábo­rúból elegünk van — mondja Kovács Ferencné is. — Az elmük háborúban veszítettem el a fér­jemet. Hát az csak. természetes, hogy én is a békére szavazok. Boncföldi Józsefné tovább fűzi a szót és azt- mondja: — Az élet is jobb, nyűgöd» abb Tudunk venni ezt is. azt is, bár­mit. amire csak szükségünk van Minek is köszönhetnénk ezt, ha nem a mi ötéves tervünknek. Én úgy gondolom, hogy a szava­zásunkkal az eddigi eredményein­ket is elismerjük. És ahogy igy beszélnek, lassan szó kerül arra is, hogy kiket választanának meg szívesen a tanácsba, hogy képviselje 'az ér­deküket. Takács Kálmán . 6 hol­das ujgazdáról szólnak. „Róla példát lehet venni“ — mondogat­ják és megemlítik, hogy Takács legutóbb is azzal mutatott példát, hogy minden gabonafeleslegét be­adta. „A legjobbakat választjuk 1“ — Ott is volt a neve a dicső­ség-táblán ' jó sokáig — magya­rázza Boncföldiné. — Takács Kálmán az az ember, aki — ha a dolgozók megbízzák valamivel — becsülettel eleget tesz köteles­ségének. Tagja a Népfront-bizott­ságnak. benne van a békebizotl Ságban is. A legeltetési bizottság vezetője lett. amikor kiseprüzték onnan a kulákokat- „De meg is változott am ott azóta mindenu — hallani a faluban. Egyszóval Takács Kálmánnak van becsülete Miháldon, sziveden is látnák tanácsban. De van­nak ám többen is ilyenek. Pél­dául Gazsi Ferencné, a szövet­kezet igazgatósági tagja. vagy Hermán Ferenc, vagy Duics La­jos. „Ezek lennének a mi képvi­selőink“ — mondják. falu kamatostól visszakapta máris a nép államának adott cölcsönét. A mozi átadása alkalmával zsúfolásig megtöltötték a dol­gozók a kultúra uj otthonát. V párt- és tömegszervezetek képviselői .jelenlétében Ko­vács Ernő elvtárs. a SzövOSz küldötte méltatta a nap je­lentőségét. — Ötéves tervünk eredmé­nyeként, — mondotta — Pár­tunk segítségével az uj élet alapjait vetjük meg falcain k- han. Amíg a „humanizmus“ álarca alatt a, kapitalisták Koreában védtelen gyerme­keket, anyákat, ölnek meg, is­kolákat. kórházakat bombáz­nak. addig mi a, szocializmus építése során megsokszorozott, 'rövel küzdünk, a békéért, uj hidakat, gyárakat kulturottho- nokat, mozikat létesítünk. A kultúrának újabb _ erődjeit 'mitjük fel, világosságot, te- 'nmtünk a múlt sötétsége he­lyén. Filmjeink, a. szocialista, művészet alkotásai segítenek, bennünket és utat mutatnak számunkra. Ezután Naav János elvtárs, a MOKÉP NV kiküldötte ad­ta át néhány keresetlen szó kíséretében a mozit a község dolgozóinak. Fayed körjegyző ígéretet tett. raindannyiuk ne vében, hogy a Pártnak ezt az ajándékát azzal hálálják meg, hogy fokozottabban látogat­ják az előadásokat. A bensőséges ünnepség vé­gén az úttörő-énekkar száma következett, majd a jelenlé- -ők díjtalanul megtekintették i Talpalatnyi föld“ cirnü ki­tűnő magyar filmalkotást. Szerda, 1950, szept, 20, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom