Zala, 1950. július (6. évfolyam, 153-162. szám)

1950-07-05 / 153. szám

Szurda és Tuskés egyesült, megalakult a „Rátosr'-feme/őszővetkezef 9« Szurdapuszta és Tuskós- puszta két szomszédvár. Ezek a szomszédvárak nagyon is megértették egymást és úgy nézte egyik a másikat, mint ahogy édestestvérek: szeretet­tel és bizalommal. Szurda és Tuskés egy-egy termelőcsoport székhelye volt. Most: ennek a két csoportnak az életében döntő változás tör­tént: összefogták erőiket, hogy még szebb, még nagyobb ered­ményekkel járuljanak hozzá a szocialista mezőgazdaság • építéséhez. Kíméletlen harc az ellenség ellen A tuskósi termelőcsoport kö­zepén lévő tágas térségen zöld ágakból összerótt sátorban gyűlt egybe a két csoport tag­sága. Nagy érdeklődéssel hall­gatták a két csoport elnökének beszámolóját. — Sok nehézséggel kellett megküzdenünk — mondta töb­bek között Tóth István elvtárs, a szurdai elnök. — Ennek az volt az oka. hogy nem volt a csoportnál üzemi pártszervezet, ami irányította volna politikai fejlődésünket is a gazdasági fejlődés mellett. Elmondta, milyen eredmé­nyeket ért el a termelés front­ján a Rákosi-csoport és meg­emlékezett a kulákok aljas merényletéről, aminek a cso­port repcetermése esett áldo­zatul. — Ez nem riasztott vissza bennünket — mondta emelt hangon. — A kár nagy, de mi mégis erősödtünk, mert még jobban látjuk a helyes utat. Tudjuk, hogy az ellenség keze okozta nekünk ezt a kárt és mi még kíméletlenebbül küz­dünk ellene. Egyesüljünk ! A végén kijelentette, hogy a Rákosi-termelőcsoport vala­mennyi tagja meggyőződött arról, hogy az egységben van az erő és ez a fejlődés záloga. Ezért ajánlják fel; egyesüljön a két csoport, hogy még ered­ményesebben dolgozhassanak. Lebár János elvtárs, a tus- kosi csoport elnöke elmondta, hogy látták a szomszéd major .Idáját, eredményeit, ezért alakították meg ők is a múlt ősszel a termelőcsoportot. — Támadlak bennünket minden oldalról — emlékezett vissza a kezdeti küzdelmekre. — De mi felvettük a harcot} ><? megálltuk a helyünket. Most tovább akarjuk vinni ezt a harcot. Éppen ezért helyesel­jük a szurdai elvtársak aján­latát. Egyesüljön a két csoport! Az elnökök beszámolója után Szabó János elvtárs, a let'e- nyei Járási Pártbizottság tit­kára szólalt fel. Megállapította, hogy a két csoport egyet akar: erejüket eggyé kovácsolni, s a szovjet kolhozok mintájára kiépíteni egy erős, önálló ter­melőszövetkezetet. Szocialista emberekké akarnak lenni, a élen akarnak járni Zala me­gyében a szocialista mezőgaz­daság építésében. ■ Rákosi elvtárs nevét... Szabó elvtárs beszéde után Kovács Vince elvtárs, a két csoport közös pártszervezeté­nek titkára javaslatot tett a két csoport egyesülésére. A ja­vaslatot, hatalmas lelkesedéssel fogadták el a csoportok tagjai. De még nagyobb lelkesedéssel és éljenzéssel fogadták el az önállóvá alakulásról szóló ja­vaslatot. Percekig tartó lelkes éljenzés és taps fogadta a kö­vetkező javaslatot: az uj ter­melőszövetkezet — Zalában a második — válassza nevének T3aknai AvtArs néni'ni- szere­tett vezérének nevét és erre táviratilag kérjék Rákosi elv­társ engedélyét. Az alakuló közgyűlés követ­kező mozzanata az uj vezető­ség megválasztása volt. A ter­melőszövetkezet tagsága egy emberként választotta meg elnökül Csesztregi Lajos elv­társat. a volt szurdai csoport helyettes elnökét. Az uj veze­tőségben komoly szóhoz jutot­tak a nők, s helyet kapott a fiatalság is. Az uj termelőszövetkezetet ezután Németh János elvtárs üdvözölt« a Megyei Tanács Végrehajtóbizottsága nevében, majd Csesztregi elvtárs, az újonnan megválasztott elnök zárószavaival ért véget a köz­gyűlés. — Ez a megbízatás: kitünte- tés és igyekezem ennek meg­felelni. De kérem az elvtársak segítségét. a pártszervezet tá­mogatását. Mutassanak rá a hibákra, hogy munkánkat mi­nél eredményesebbé lehessük­Hafáro7ottan jelentette ki Csesztregi elvtárs, hogy a ter­melőszövetkezetben nem lesz sem szurda csoport, sem tus­kósi csoport. Egy lesz csak: Rákosi’termelő szövetkezei! Ezért kötöttem szállítási szerződést Szabó Jenő urasági cseléd volt azelőtt. A munkásosztály 6 hold földet juttatott neki Ha arról voli^ szó, hogy meg­mutassa kiállását demokrati­kus népköztársaságunk mel­lett, a legelsők között volt a községben. A_ Párt azt tanácsolta, hogy az igaerő helyett szántasson a megye dolgozó parasztsága is gépi erővel, Szabó Jenő megfogadta a tanácsot. Mű­trágyázott is. Bőséges az ara­tása. — Számitok átlagosan 14 MÁZSA BÚZÁRA holdanként. Pacsán nem rit­kaság az ilyen termésered­mény. Azzal hálálom meg a Párt és a munkásosztálynak részemre nyújtott segítségét, hogy most 27 mázsa gabonára kötöttem szállítási szerződést. Két gyermekem jobb jövőjét, meg az egész országét szolgá­lom vele. Azután arról beszél, hogy családjával együtt látogatást tett a »Pacsai Harcos“ t-erme- iőesoportnál. Saját szemével gyakorlatban győződött meg a nagyüzemi gazdálkodás ha­talmas fölényéről az ő nadrág- szij parcelláján való vesződ- sóggcl szemben­— Az apám is 15 mázsát jegyzett — folytatja, — 10 holdja van. Velem együtt lép be az őszön a csoportba. Aki még ma sem látja, hogy az egyetlen helyes ut, amelyen járnunk kell, a szövetkezeti gazdálkodás, azt én csak saj­nálni tudom! — Tavaly még magam is úgy láttam, csak az a fontos, hogy az „én“ földem- Az „ón“ állatom- Ma úgy beszélek: a „mi“ birtokunk, a dolgozó népé - Most értem, ők miért adtak előre el két és fél vágón gabonát a szövetkezetnek. Nem csak az a hat forintos prémium ösztönzött arra, hogy 27 MÁZSA GABONÁRA szerződjek. A család fejadagja és az adó biztosítva van. Mit rejtegessem, cipeljem a pad­lásra. Nézzek csak rá? Hiszen az egész világon nálunk leg­magasabb a búza ára. Tudja mindenki. Ezt is a munkás- osztály áldozatos példamuta­tásának köszönhetjük. Nem maradhatunk mi sem le tő­lük. Eli itt a magam módján, öt éves tervünk első esztendei bő aratásának becsületes be­takarításával, ők pedig több eke, borona, traktor, ruha-féle gyártásával harcolnak mind­annyiunk szebb jövőjéért. Igaz-e? — Nálunk az egész család hazafias kötelességének tekin­tette, hogy előre eladja ter­ményét a dolgozó nép államá­nak. Saját magának. A Magasépítés! NV píírí szer vezeiének karca a immkaiegyelem megszílárditásáért Ha valaki belén a nagykanizsai Magasépítés! NV központi irodá­jának kapuján egy fekete falitábla hivja magára a figyelmét. A táblán két felírás olvasható a fehér fes­tékkel irt betűkkel: „Akikre büszkék vagyunk“ és „akik mi­att szégyenkeznünk kell“. Az első részében feltüntetik azoknak a dolgozóknak a neveit, akik jól viszonyultak a munkához, a má­sik felében viszont azok nevei „díszelegnek", akiknél hiányossá­gok merülnek fel a munkában. Az előző részben lényegesen töb­ben szerepelnek, mint az utóbbi­ban és ebben nagy része van a szocialista bérezési rendszernek, a darabbérnek. Ez derül ki Né­meth József elvtárs, üzemi párt- titkár szavaiból is. — Gerő elvtárs beszéde nyo mán mi is szétnéztünk házunkfá- ján — mondja — és hozzálát­tunk a munkafegyelem megszilárdításához. Ebben a munkában nagy segítsé­günkre volt a dai abbérendszer bevezetése. A munkafegyelem terén azért még akadnak hiányosságok. A későn jövők száma a fizikai dol­gozóknál úgyszólván teljesen megszűnt, A munkások ugyanis rájöttek arra, hogy a munkaidő pontos megkezdése és befejezése elősegíti a termelés növekedését és emellett a dolgozó is -többet keres, A késések azonban. — mint megtudjuk Németh elvtárstól — a szellemi dolgozók körében jócs­kán akadnak. A fekete tábla ne­velő hatása meglátszik, mert a szellemi dolgozóknál is csökkenő irányzatot mutat a késések szá­ma. A hahód építkezésnél azonban súlyosabb eset fordult elő. Szabó Andor munkavezető hetekig csak az esti órákban „látogatott“ el a munkahelyekre és esténkint találomra töltötte l<i a munkalapokat. így nem volt csoda, ha a bérelszámolás felé megindult a reklamációk áradata. Hogy Szabó Andor eljárása nem okozott zavart a darabbérezésben, ez a pártszervezet éberségének tulajdonítható, amely a reakciós beállítottságú, „kalandos“ múltú Szabót idejekorán elfávolitotta a vállalattól. Vele együtt az írno­kot is eltávolították az üzemből, aki mindenben Segnséget nyúj­tott Szabónak. Az írnoknál ugyancsak akad tennivaló a fegyelem megszilár­dítása terén. Az elmúlt hónapok­ban egyes Írnokok elmulasztot­ták bejelenteni a dolgozókat az Salomvár dolgozói harcban az ellenséggel salomvári dolgozók, Pár- tunk iránymutatásával megértetiük. hogy minden újabb eredményünk az ellenséggel ví­vott szívós és kemény harcban szülellik meg. Azt is tudjuk, hogy ebben a küzdelemben a kommu­nistáknak kell iaz élen járni s a dolgozó tömegeknek megmutatni a helyes irányt. Mi, salomváriak már a tavaszi vetésterv teljesíté­sével, a növényávolási munkála­toknak a határidő előtt való el­végzésével mutattuk meg, hogy egy emberként sorakozunk fel győzelmünk szervezője, erős Pár­tiunk mögött. Most a szállítási szerződések kötésével, a cséplés gyors elvégzésével bizonyítjuk be ezt- Az aratással július 5-re ké­szen leszünk s az eddigi 201 má­zsás szerződés kötésünket július 8-ig legalább 360 mázsára emel­jük. A tótkomlósiak versenykihí­vását mi is elfogadtuk és válla­lásunkat mi is teljesítjük. A ddig, amíg mi jó munkánk- kai igyekszünk a jövő tár­sadalmának fejlődését előbbre vinni, a fekete reakció helyi meg­bízottja: Fonnyadt Antal vlébá­nos ur minden rayasszsáaát latba vetve, igyekszik akadályozni munkánkat. Hiszen már maga az a tény, hogy éjfél után 3 órakor járnak hozzá a dolgozó nép es­küdt ellenségei. többek között Galambos apátplébánfos és Készéi plébános ur Zalalövőről, nem sok jót árulnak el cájas tevékenysé­gükről. Fonnyadt plébános ur természe­tesen mindent elkövet, hogy a falu ifjúságát megnyerje magá­nak. Leginkább a fiatalkorú lá­nyokkal társotog sokat, mondván, hogy „megtanítja, őket az erköl­csös életire”. Pedig a Plébános ur is jól emlékszik még azokra az időkre, amikor egy-egy papi száz­ezer holdas birtokon pajtában, is­tállóban 200—300 férfi és nö fe­küdt egyrakáson 6 hónapon ke­resztül. Milyen lehet hát az az erkölcs, amiről Fonnyadt tisztelen­dő ur beszél? Mi a községben egységesen állást foglaltunk a bé­ke mégpédése mellett, valafnény- nyien aláírtuk a békeivet, ő azon­ban azt sem irta alá. „Erre ne­kem nem adott senkisem utasí­tást s. különben sem imám alá “ — mondotta a népnevelőknek, ö még mindig az angolok és ame­rikaiak jövetelében reménykedik. Emellett azonban se szeri, se szá­ma olyan vallásos köntösbe buj­tatott összejövetelnek, amelyeken uszályhordozóikat az aratás, csép­lés és terménybegyüjtés elleni agitációra oktatják ki. De van- no.k olyan összejövetelek is, — ahol zalaegerszegi „énekesek” szerepelnek és természetesen be­lépődíjat szednek a hívektől. J7 gy szó min; száz, az ilyen uszitóknak nincs helyük községünkben! Amikor mi szocia­lizmust építünk, nem engedjük, hogy eddigi eredményeinket Fony- nyadí plébános ur és szekértolói veszélyeztessék. Mi, aljas uszításukra még jobb m,unkával válaszolunk, mert tud­juk., hogy minden uj eredmé­nyünkkel egy-egy csapást mérünk ellenségeinkre. ERDÖP1 IMRÉKÉ MDP titkár. Salomvár­Szerda, 1950. július 5. 5 OTI-ba és emiatt n vállalatot 13.000 forint pénzbüntetésre Ítél­ték. Súlyos anvaei kárt okoztak tehát a vállalatnak. — Ezen a téren Is iavüottunk — mondja Kaszás Laios. a vál­lalati OTI egyik munkatársa. — Felvilágositottuk az írnokokat! feladataikról és emellett mi is hozzáláttunk a vállalati OTI ki­bővítéséhez. Megszerveztük az adatgyűjtőt, valamint betegláto­gatót állítottunk be. Az Építés­vezetők és az írnokok anyagilag is felelősek lettek a bejelentésért. Különösen a beteglátogató beál­lítása javított a munkán. Sokáig senkisem Ellenőrizte a betegeket. Két hét óta máris mutatkozott eredménye a beteslámeató mun­kájának, mert kiderült néhány egyénről, hogy nem is beteg, ha­nem táppénzcsaló. Puha La.ios vasbetonszerelőt az orvos május 30 én gyógyultnak nyilvánította, de hetekik nem állt munkába az­zal a „megindokolással“, hogy még beteg. Viszont máshol szám­talanszor látták dolgozni. Puhát eltávolították a vállalattól. Voltak olyanok, akik ebből az esetből nem vonták le a tanulsá­got, Tóth Péter Lajos lakatost két izben is meglátogatta a beteglá­togató, de egyszer sem találta otthon. Az egyik alkalommal az erdőről fuvarozott fát haza. a másik alkalommal pedig a szom­széd házban cséDlőgéoet járatott a beteglátogató jelentése Szerint. Marton István festő egyike az üzem legrégibb táppénzes betegé­nek, 1949 auguszuts 29. óta huzza a táppénzt. Napközben, amikor a beteglátogató meglátogatja, ott­hon van. Ravasz ember, mert tudja, hogy csak délután 4 óráig megy a beteglátogató. Túl jártak az eszén és 'leleplezték, hogy este a hegyről bort fuvaroz hazafelé, ugyanis zugméréssel foglalkozik. A fenti esetek fokozottabb éber­ségre hívják fel a pártszervezet és az OTI figyelmét is. Gerő elvtárs beszéde rámutatott arra, hogy a munkafegyelem megbontó i ellen az üzemekben még szigo­rúbban kell alkalmazni a fegyel­mi szabályzatot és le kell leplezni, el kel! távolítani a munkafegye­lem ellen vétőket. Szabó János lakaimányos havi keresete: 1130 forint A zalalövői állami gazdaság dolgozói az elmúlt, héten ara­tási munkában átlagosan 223 százalékot teljesítettek. Hősies munka volt. Különösen a DlSz-fiatalok járlak elől pél­damutatóan. Fülöp József ifjú­munkás az aratás utolsó nap­ján 420 százalékos eredményt éri el. Az állatgondozók munkájá­ról sem feledkezhetünk azon­ban meg. Szabó János takar- mányos egyedül látta el az összes számosállatot zöldtakar­mánnyal. Teljesítményét az el­múlt hónapról most értékelték ki. Derekas munkát végzett. Átlagosan 270 százalékra tel­jesítette a normát. Havi kere­sete 1130 forint volt. — A zalaegerszegi Zsdánov Sak­kor 1950 juUus 9-én délelőtt Ili órakor tartja taggyűlését a Ma­gyar Szovjet Társaság Kossuth La­jos-utca 28 szám alatti helyisé­gében­Elméleti színvonalunk emelését segíti elő a* Anyag és adatszolgáltatás rendszeres olvasása«

Next

/
Oldalképek
Tartalom