Zala, 1950. július (6. évfolyam, 153-162. szám)
1950-07-15 / 162. szám
Azért a tizei buzáiamégis különb a wísfuusí apró Pernyéi re' jjjöijfw mesnek a levegőben, rászállnak az ember izzadt arcára, porszinüre fénytele- nitik a nők fejkendőből kibukkanó haját, és a tüdőt gabonaszaggal töltik meg. — Azt mondják, hogy a Parasztembernek 16 kiló port kell megenni egy évben, akkor egészséges — nevet szélesen az egyik Panp-sógor abban a félórás szünetben, amig meguzsonnázik a cséplés munkásserege itt Papp István 12 holdas pölöskefői középparaszt szépen terített asztalánál. Mintegy rácáfolva szavaira. jókorát harap a zsírosán csöpögő csirkecombba és lenyomtatja a hegy aranyszínű levével. — Haha, akkor miért nem eszed meg egyszerre mind a 16 kilót? — vágja rá a középső Ha.imási. — Attól lennél aztán egészséges, nem ám a csirkecombtól — kacagja az egész társaság. — Vagy miért nem csépelsz Varga Tóthnál Zalaszantba- lázscn? A kulák húslevest, meg főzeléket adott a munkásoknak ebédre, Papp Iván, a másik „szegény“ ember meg marhahúst vett a cséplésre. Sajnálja a csirkét a cséplőktől. Neki fontosabb a csirke, mint az ember. — Olyan az a kulák is biztos, mint az egyszeri paraszt, akivel Sztálin elvtárs beszélt Szibériában — vágja rá a fiatal^ Hajmá- si. a három közül a nőtlen. — Annak is megfulladt a társa, nem sajnálta, de sietett megíiat- ni a kancát. Sztálin elvtárs szemére hányta, hogy jobban sajnálják a barmot, mint az embert, s a paraszt azt felelte: „Mit sajnáljunk rajtuk, az embereken? Embert mindig tudunk csinálni. De kancát... próbáljon csak kancát csinálni-“ így felelt a paraszt. Csak az azért mondta, mert igen szegény volt, Papp Iván meg azért mondaná. mert maga szeretne mindent fölfalni. Nein fáradlak, ä ™ már majdnem egy teljes nap, — Nehéz munka! — Olyan hosszú ez a rozs, meg a búza is, alig győzi a gép — veti fel valaki. — Most is föltekeredett a dobra. — No de mihaszna, ha a szem meg apadt. Hirtelen fölsült a szárazságban — szól az asztal végéről egy hang. — Kellett volna égy kis eső közben. — Az biztos, hogy jó lett volna. De azért nem apadt az a szem, azt ne mondjátok — szól most Papp István is, a gazda. ■— Most ment le a búza. Két holdon 21 mázsa termett. No. Hát az több mint 10 mázsás átlag. — Hát ez szép az igaz. Különösen ha azt is tudjuk, hogy a szentbalázsí Varga Tóthnak, az 50 holdas hutáknak 7 mázsás volt a búzája. Volt olyan földje, amelyről csak tüske, meg más gaz jött be. Most, araikor ilyen szép tiszta a gabona! Igaz, hogy Kiss Istvánnak, a kulák-plébá- nosnak sem volt különb. Neki is csak 7 mázsás az átlaga — szól most közbe Bakonyi Imre «Ívtárs, körjegyző is. aki az ellenőrzés során toppant ide. — Hát azok biztos nem adtak olyan művelést a földnek, mint ami kell — felel Papp gazda. — De én krumpli, kukorica, bur- gondi földbe vetettem. Adtam neki egy jó mélyszántást, aztán istállótrágyáj, meg tavasszal sekélyen vetőszántottam. Hát ne lett volna szép a gabonám? — Az biztos, hogy jó dolog a mélyszántás — veti közbe öreges-vékonyán Papp-mama. — Én csak arról veszem, hogy a szőlőben, amikor megforgattak a földet, félméteres burgondi nőtt. Így igaz. — 01! is m £&£ ve a kocsideszkán a coll. 6—7 coll mélyen szántok, mindig megnézem az ostornyéllel, aztán lejeiül állítottam a -zsoroszlyát.- Aztán nem fáradlak el a lovak? — vetik közbe, — Hát, amikor láttam, hogy izzadtak nagyon, akkor pihentünk — felel mosolyogva Papp gazda. — Traktorral biztosan köny- nyebben ment volna — teszi hozzá vontatottan. — De hiszen most már mindegy, fő, hogy a búza fizet. De láttad-e a szentbalázsí szövetkezet búzáját? Azt mondják, még 14 mázsát is ad — kérdi a fiatal Hajmási. — 14 mázsát. Az sok. De hát ők többet tudnak adni a földnek, mint én. Ök biztosan műtrágyáztak is. Mer az jó ám! Igaz, hogy azért istállótrágya is kell — szűri a szót Papp István. — Meg ők géppel szántó:lak, tárcsáztak. Az is valami. — Hát am.i azt illeti, jó az, nekem se lenne rossz — vakarja tarkóját mosolyogva Papp István. — De hát jó is volna, ha. még oz ő gabonájuk sem volna jobb az enyémnél, hiszen azért más ám a nagyüzemi gazdálkodás. Több, fejlettebb, mint a kisgazdaság.. . & gépész Cbe-2 g£. rünk, sürget a munka. Ne csak egyetek, dolgozzatok is — viccelődik. A cséplők még egy utolsói húznak a poharakból és kiki siet a dolgára.. Pár perc múlva már lágyan brummog a masina. A fiatal Hajmási Imre. a község L'ISz szervezetének vezetőségi tagja áll meg az ajtóban egy pillanatra. — Azért mi is meg fogjuk ám csinálni ebben a.z évben a szövetkezetét. Mert jó földek vannak erre, jobbak telén mint Szentbalázson. .. fi darabbér bevezetése elsősorban politikai feladat! gasabb keresethez jussanak. A darabbér bevezetése as ásványolajipari üzemeknél ezeket a hibákat nagy mértékben kiküszöböli és módot ad a szocialista bérezési politika helyes és igazságos keresztülvitelére. iMás oldalról a darabbér elszámolása egyszerű ás világos minden dolgozó számára, de ezen túlmenően serkentő hatással lesz a verseny alakulására. Még inkább arra készteti szakmunkásainkat, hogy fokozzák szaktudásukat, s hogy elméleti és gyakorlati képzettségüket a lehető legmagasabb színvonalra emeljék. A darabbér bevezetésével megvalósítjuk Alkotmányunknak azt a pontját, hogy „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint". Nálunk, Bázakerettyén nem egyszerre vezettük be a darabbért minden munkacsoportnál, hanem folyamatosan, mégpedig olymódon, hogy a dolgozókat is tevékenyen bevonjuk és velük is megbeszéljük ennek technikai és politikai feltételeit. Ezzel kapcsolatosan nagy feladatok hárulnak a normacsoport dolgozóira. A pártszervezet, az üzemvezetőség és a szakszervezet segítségével azonban június 1-én zökkenőmentesen térhettünk át üzemünkben a darabbérezésre. Nekünk természetesen még nagyon sokat kell tanulnunk, hogy megközelítsük ai Szovjetúnió bérezési színvonalát. Ehhez azonban kérjük Pártunk és dolgozóink segítségét, így vesszük csak ki részünket teljes mértékben a munkából és így visz- szük előbbre egy lépéssel a szocializmus építését. BOROSÁN PÁL a bázakerettyei normacsoport dolgozója. Pártunk már hosszabb ideje foglalkozott a helyes bérezés megvalósításával és több Ízben rámutatott a bérelszámolás, a bérezés területén mutatkozó hibákra, főleg a bérek elszámolásánál tapasztalható, nehezen áttekinthető problémák megoldási módjaira. Kétségtelen, hogy az eddigi bérezési rendszer nem felel meg a szocialista követelményeknek, sok esetben alkalmat adott arra, hogy egyes nem eléggé öntudatos, vagy az ellenség suttogó propagandájának engedő dolgozók a közösség rovására, saját egyéni előnyeik H. S- I biztosítására érdemtelenül maQfju áruié — — Nem én egyedül érdemeltem ki Rákosi elvtárs bizalmát, ezt a nagy kitüntetést, hanem az egész termelőszövetkezetünk. Újvári Boldizsárné hangjának enyhe remegéséből, lázas várakozással csillogó szeméből, egész valójából az öröm sugárzik. Ott leni a hatalmas udvar alján az elevátor emeletnyi magas szalmakazlai hány és öm- lik-ömlik a búza, a rozs: a kenyér. Akik már egy hét óta dolgoznak a gép mellett, a Vörös Csillag termelőszövetkezet dolgozó parasztjai, erejüket megszázszorozta a kitiin.te.tii, hogy egy közülük, talán a legjobb, oda megy, ahol Sztálin elvtárs él, oda megy, ahol óriási kolhozok végtelen mezőiről gazdag terméssel fizet a fejlett szocialista mezőgazdagazdaság. — Elvtárs, én ... én nem is tudom majd, hogy háláljam meg ezt Pártomnak, Rákosi elvtársnak. aki már februárban — tudja mikor itt járt — mondta ezt nekem. De nagyon tágra fogom nyitni majd a szememet, hiszen majd ha visszajövök, minden tagunk szeme rajtam lesz majd: hogy hát mii hoz az Ujváriné a Szovjetunióból? Budapesten volt. Négy napig. Még sohasem járt Budapesten. — De úgy mentem oda, mintha haza mennék — mondja mosolyogva. — Bátran, hiszen magamfajtájuak, dolgozók voltak ott is. A földművelésügyi minisztériumban, a H off hergyárban, amit meglátogattunk. Ott láttam meg igazán, milyen hősies a mi munkásosztályunk. Abban a nagy hőségben, ahol mint a karom folyt a vas, dolgoztak a szocializmusért. Cseléd volt azelőtt Ujváriné, hosszú évekig, fiatalságában. cél izőújet kat&nák hoztak neki földet, de nem volt szerszáma, nem volt igája. A fuvaros igen sok pénzt kért. — Aztán megtaláltam a helyemet, azért, mert én mindenemet odaadnám a tanulásért és a Párt megtanított engem. Ötödik voltam, aki belépett a csoportba. De ilyen módom még sohasem volt, amióta az eszemet tudom. Nem érzem azt, hogy nincs zsir, nincs cukor, nincs hús, nincs ruha, zöldség. Meri van mindenem. És menynyivel többje van egy szovjet parasztnak — kanyarodik visz- sza ahhoz, ami most. két nappal az indulás elölt betölti egész gondolatvilágát. Nevet. — Mindenki el akar velem jönni. Most is az irodából jövök, Kérdezte valaki; nem tudnám-e elvinni? Hogyne, kivül is, belül is egy gyereket, azt nem lehet — céloz anyaságának szemmel látható jelére. — Hót gyereket hagyok itthon, a nyolcadikat viszem magammal, most már hat hónapos. De nem vagyok ám fáradt — tiltakozik még a gondolat ellen is. — Aztán mennyit fogok ennek a nyolcadiknak majd mesélni... — Csak aztán azért vigyázz — szól közbe anyja, a ráncos, gondbarázdált arcú asszony az ajtó mellől. — Ej anyám, a Szovjetunióban?!.... Benne van ebben a pár szóban minden szerelete, amelyet Sztálin elvtárs országa iránt érez, benne van határtalan megheezálhe a szovjet ember, a szovjet orvos iránt. — Anyám öt perc múlva öt óra, el ne késs — szól lánya sürgetőleg. — Nem, nem, hiszen most megyek a Pártba — szól sietve Ujváriné és búcsúra nyújtja kezét. Komár város versenyfelhívása Komárváros nagyközség Nép- frontéizetisága versenyre hívta Kiskomárom nagyközséget a következő pontok szerint: Vállalják. hogy a cséplési munkákat legkésőbb julius 20-ig befejezik, A) és B) vételi jegyre a gabonát legkésőbb augusztus 10-ig 100 százalékra beadják, C) vételi jegyre pedig az előirányzatot legkésőbb augusztus 20-ig 100 százalékra teljesítik és au gusztus 30-ig az előirányzaton felül még 100 mázsát fognak C) vételi jegyre beadni. A tarló- háníási munkákat legkésőbb julius 18-ig 100 százalékig elvég zik. A komárvárosi dolgozó parasztok versenyfelhívását Kiskomárom elfogadta. Minden szó annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle 1 BékegyiÜés az egerszegi Magasépítési NV-néi A hiányosan előkészített elméleti pártnap után békegyü- léssed összekapcsolt termelési értekezletre gyűltek össze a zalaegerszegi Magasépítési NV dolgozói. Fogadkoztak is már jóval előtte az elvtársak, hogy a szervezésben és politikai felvilágosító munkában elkövetett hibákat helyrehozzák és _ gondoskodnak róla, hogy minden dolgozó tisztában legyen a nap jelentőségével. Nemcsak a munkafegyelemmel kapcsolatos kérdéseket kellett ezzel az alkalommal megvitatni, napirenden szerepelt a koreai események megtárgyalása is, egyúttal a budapesti munkavezetői értekezlet tapasztalatainak megbeszélése a dolgozókkal. Többszáz hallgató... Podvcrcsck elvtárs, szervező titkár minden tőle telhetőt megtett a gyűlés sikeressége érdekében, csak éppen arról feledkezett meg, hogy az aktívákat, a népnevelőket fokozottabb mértékben mozgósítsa a pártszervezet. Kulcsár János elvtárs, a munkahelyi bizottság titkára ugyancsak azon az állásponton volt, hogy „szakszervezeti vonalon mindent elkövettünk, hogy a munkahelyi bizottság aktívan belefolyjék a gyűlés' előkészítésébe•“ Az építkezés előkészületben lévő bákébizottsága sem kímélte a fáradságot, s úgy igyekezett megoldani nehéz feladatát, hogy a termelést szorosán összekapcsolta politikai munkájúban a béke megvédésének kérdésével, Korea dolgozó népének szabadságharcával. El is értek any- nyit az elvtársak, hogy többszáz főnyi dolgozó jelent meg a békegyülésen és termelési értekezleten, de miután Pod- vercsek elvtárs ismertette a békéért vivott harc hatalmas világpolitikai jelentőségét, úgy látszott és a későbbiekben be is bizonyosodott, hogy mégsem volt alapos, gondos az előkészítés. Pedig beszédében kihangsúlyozta: ,.Mi ezelőtt néhány hónapnál a béke- ív aláírásával adtunk választ a háborús uszitóknak, ez azonban egymagában még nem elégséges. Nekünk a termelés fokozásával a munkafe- gye lem m eg szí' lárditásával, anyagtakarékosság gal kell harcolnunk a magunk frontján a béke megvédéséért nagy Pártunk. Sztálin és Rákosi élvtársak vezetésével.“ ... de csak öt hozzászóló A politikai tudatosítás hiányára vall, hogy beszámolójához mindössze öten szóltak hozzá- Szőke József üdvözölte a koreai dolgozók győzelmeit, majd Draskovits Lipót újítási felelős beszélt a munkavezetői értekezlet tapasztalatairól és aláhúzta, hogy munkafegyelem lazasága miatt nem használtuk ki elégné a munkaidőt, az anyagtakarékosságra és az önköltség csökkentésére nem fektettünk kellő súlyt s n munkaverseny sem volt elég szervezeti.“ — Julf Ignác ugyancsak foglalkozott a munkafegyelem kérdésevei. Szóvátetfe, hogy a , fiatalok állandóan azt hangoztatják: a fiatalságé a jövő! És ezen a címen éppen ők bontják meg gyakran a fegyelmet, mert nem támogatják kellően a szakmunkásokat a munka gyors elvégzésében. — Nagy Aladár arról beszélt, hogy a munkahelyekről nap mint nap szerszámok tűnnek el, aminek természetesen részese az ellenség is. — Végül Horváth Károly elpanaszolta, hogy azon a munkahelyen, ahol ő dolgozik, munkatársai kigunyolják őt. Kéri a pártszervezetet, hasson oda, hogy az ilyesmi ne fordulhasson elő, mert ezzel komolyan lerontják mun- kskedvét. Hol az ellenség? Ezután Podvercsek elvtárs válaszolva a hozzászólóknak, többek között a következőket mondotta: „Az amerikai imperialistáknak nálunk is vannak ügynökei, akiket azért küldenek be közénk, hogy rémhírt er jesztés sei, háborús gyújtogatással akadályozzák békés építő munkánkat.“ Vájjon, ahol többszáz dolgozó közül csupán öten nyilvánítanak véleményt, ott felismerték-e már a soraikban aljasul uszító, megbúvó ellenséget? Vagy ha felismerték, miért nem leplezik le kíméletlenül az elvtársak, a becsületes dolgozók? Ez a hiba, elvtársak. Minden szó annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle! Legfőbb ideje, hogy ez itt is minél előbb bekövetkeznék!. Szombat, 1950, jutius !5.
