Zala, 1950. július (6. évfolyam, 153-162. szám)

1950-07-12 / 159. szám

Öt nemzeti vállalat alahul a MAORT-ból Többhónapos alapos munka után megtörtént a rosszemlékű MAORT átszervezése és de­centralizálása. A MAORT he­lyett öt önálló hatáskörrel ren­delkező nemzeti vállalat ala­kult. A Dunántúli Ásványolaj Termelő NV nagykanizsai szék­hellyel. Vezérigazgatója Papp Károly elvtárs. A Dunántúli Mélyfúró és Kutatófuró NV ugyancsak kanizsai székhellyel. Vezérigazgatója Szatmári Fe­renc elvtárs. Dunántúli Gépja­vító NV lett a Vasvázasból, és annak vezérigazgatója Faluvégi György elvtárs. Siófok szék­hellyel alakult meg az Olajtáv­vezetéki NV. Vezérigazgatója Németh László elvtárs. A Mi­hályi Szénsav Termelő NV mihályi székhellyel alakult meg, Horváth László elvtárs vezetése alatt. Az öt önálló NV-t, mint csucsszervezet fogja át az Olajközpont. Ideiglenes vezetésével Bilkó József elvtár­sat bízták meg. Az Olaj központ feladata irányítani és össze­fogni a vállalatokat. Az Olaj­központ szerepére Bilkó József elvtárs az alábbiakban muta­tott rá: — Éppen ideje volt a rossz- szellemii és az amerikai impe­rialistákra emlékeztető MAORT nevet megszüntetni. Eddig az üzemeinkben az önálló vezetés hiánya miatt hiányzott az egyéni felelősség. Különféle ügyekben nem tudtak önállóan intézkedni és ez bizonyos fokig a bürok­ráciához és az önköltség eme­léséhez is vezetett. Most ezen a téren is javulást lehet várni, miért mindegyik önálló NV a saját hatáskörében tud intéz­kedni. A másik előnye a de­centralizálásnak, hogy az NV-k ezentúl önmagukat tartják el és saját költségvetéssel dolgoz­nak. Még néhány alminisztra- tiv intézkedés van hátra és az­után már teljesen önállóak lesznek az NV-ink. Ezt láttam Nyugatnémetországban és Olaszországban Két hónappal ezelőtt üzleti ügyben a Mélyfúrási NV két fe­lelős vezetője, Szatmári Ferenc elvtárs és Alliquander Ödön mérnök kéthónapi tartózkodásra külföldre utazott. Jártak Nyugat- Németországban és Olaszország­ban, az angolszász imperializmus jármában nyögő két államban. Az ott szerzett tapasztalatokról beszélgettünk Szatmári Ferenc elvtárssal, aki az alábbiakban számolt be: Romok és romok Május első napjaiban utaztunk el Nyugat-Németországba. Út­irányunk Frankfurt—Köln—Han­nover—Düsseldorf, a német olaj- vidék (Eskelenz). Nyugat-,Német­országot a legkönnyebb jelle­mezni: Az újjáépítésben ott tar­tanak most, mint mi 1945 első hónapjaiban. A városok magu­kon viselik a háborús pusztítá­sok nyomait. Mindenhol romba és romba ütközik az ember. Kölnben akkora városrész hever romokban, mint Nagy- és Kiska- nizsa együttvéve. Ezt a szomorú látványt néhol egy-egy amerikai imperialisták által épített áruház bontja meg. A kirakatok tele vannak a Marshall-terv által be­hozott különféle csecsebecsék tömegeivel. Zenés divatbemuta­tókkal és frivol amerikai reklá­mokkal csábítják a dolgozókat a vásárlásra, mellette pedig a ro­mok alatt ezerszámra fekszenek a halottak. Az áruházakban alig van forgalom. A vevők szinte kivétel nélkül a nép nyomorán meggazdagodott bankárokból és hasonlókból valamint a megszál­ló katonákból áll. Sovány, rongyos munkások — Dolgozókat nem igen talál­ni a vevők között, ami nem is csoda. Egy nyugat-német mun­kás átlagkeresete 200 márka, de ezt nem kapja kézhez, hanem le­vonnak belőle 20 százalékot a rengeteg munkanélküli számára és ebből az összegből fedezik a dáridózó megszálló katonaság költségeit is. Rögtön ki lehet számítani, hogy egy német mun­kásnak mennyi jut élelmezési költségeire, ha hozzávesszük, hogy egy fabarakk szobának a havi bére 80—100 márka. így nem csoda, hogy annyi sovány, rosszul öltözött németet látni az utcákon. —- Érdekes látványban volt ré­szem Kölnben. A Rajnán átveze 5 hidat annakidején felrcbban- ották. A hidat a megszálló ható­ságok engedélyével újjáépítették, de mivel a német tőkések és nem az angol tőkések pénzén §pült fel, csak egy keskeny hidat engedjek építeni, ami zavarja a forgalmat és sok baleset előidé­zője. Ez a kis jelenet is meg­mutatja az amerikai és a német tőkések egymás közötti marako­dását. — Meglátogattunk néhány gyárat is, a Mars hali-terv során amerikai gépekkel szerelték fel 5ket, de tévedés azt hinni, hogy ezekben termelés folyik. A gé­pek kihasználatlanul állnak az imperialisták nem engedik mű­ködni azokat, mert a tőkéseké a nyugat-német piac. Togliatti és a nép megfékezik a Scelba-pribékekel — A dolgozók körében egyre nő az elégedetlenség. Ugyanezt tapasztaltuk növekvő mértékben olaszországi utazásunk során is. Rómában ért bennünket a leg- megkapóbb élmény. A város fő­terén 140.000 dolgozó jelenlété­ben Togliatti elvtárs, az olasz nép vezére tartott béke-nagygyü. lést. A végig lelkes hangulatú gyűlést az sem zavarta, hogy a tér egyik sarkában Scelba rend­őrpribékei páncélautókon vártak az alkalomra, hogy a népre tör­jenek. Beavatkozásra nem került sor. nem mertek Scelba pribékei a népre támadni. Megkapó volt az a szeretet, ahogyan az olasz nép ünnepli vezérét. „ Togliatti elvtársat és megdobbantotta a szivünket, amikor a gyűlés alatt szinte percek alatt irta alá a hatalmas tömeg tiltakozását az angolszász háborús uszítás ellen. — Az olasz nép békevágya ál­landóan fokozódik. Egyre job­ban érzik az elnyomást. Láttunk halászokat, akik nem esznek fi- I nőm apró halakat, amit a bur­zsoázia drága pénzen meg tud vásárolni. A halászok büdös ha­lon kénytelenek élni. Urak és főpapok szövetsége — A tőkésekkel szorosan egy­befonódik a főpapság is, amely a szószékről is a nép ellen agitál. Jellemző a főpapságra az a két eset. Ha valaki meg akarja nézni a pápaság évszázadok alatt összeharácsolt kincseit, annak 50 lirát kell lefizetni, de belépődi­jat kérnek az egyik legnagyobb olasz templomba is. ha valaki fel akar menni a tornyába. Akár­csak a tőkések, a papság is igyekszik mindenből anyagi hasznot húzni és a nép éhezik. — Megkönnyebbülés volt szá­munkra, mikor uira hazatértünk. Két elmaradott, lezüllesztett or­szág után erősebben vert a szi­vünk, amikor újra belekapcso­lódhattunk ebbe a lüktető életbe, hogy mi is tovább segítsük a szocializmus építését. A nyugat­német és az olasz nép sem lesz már sokáig rabságban. Tapasz­taltuk. hogy egyre nagyobb az elkeseredés és az ellenállás. A kommunisták vezetésével ők is hamarosan megszerzik maguk­nak a szabadságot — fejezte be nyilatkozatát Szatmári Ferenc I elvtárs. A gép gyors állításától is sok függ! „Már a napi ISO vagonnál tartunk66 Ságod község dolgozói, füttyöt hányva a nagy melegre, dolgoznak naphosszat. Neki készülnek a cséplésnek. Mikor felbugott a gép, a községben meg gyorsabb lett a behordási munka. Igyekszik mindenki, hogy mire a gép hozzájuk húz, legyen benn az udvarban a ga­bona. így aztán már jól a vége- felé járnak a behordási mun­kának. A gép mellé szerződte­tett munkások gyorsan dolgoz­nak. Meg jó a gép is. Csak úgy nyeli a kévéket. Egyetlen törött szem sincs a zsákban. Török Ferenc is a gép mellé szerződött 13 társával együtt. Most Lóik Gyula 5 holdas kis­gazdához huzatnak be. Állít­ják a gépet, aláékelnek. — Gyerünk jobbra egy kicsit az­zal a masinával — kiált Török Ferenc a traktorvezető felé. Most fél szemét behunyva, cséplőgép mellől nézi a trak­tort. — így, így jó, nem dobja le a szíjat. Úgy megy ez, mini a karikacsapás. Mert ez a leg­fontosabb — magyarázza p.: gyorsán és jól állitcni. U&y vállaltak, hogy 120 mázsát csé­pelünk el naponta, de most mer a lS0 körül járunk. Aztán ilyen napi teljesítmény mellett lehet is keresni. Homlokát összeráncolja, ma­gába számolgat, aztán kivágja: — Megvan fejenként a napi 50 kiló. Ez pedig szép pénzt jelent. Meg a gabonák is nagyon szépen fizetnek az idén. — Most Ekler Sándor kiált le a kazal tetejéről. — Gyerünk, indul­hatunk. Felbug a traktor. Imrik Gyula etető a létráról szól vissza. — Elvtársak, ha igy megy tovább a munka, akkor bőven lesz mit aprítsunk télen a tejbe! — Ezzel aztán fel is lép a gépre és egy­másután tűnik el a kéve a cséplő gyomrába. Dűl a búza a zsá­kokba. Török Ferenc is siet a helyére. — Megyek már én is — mutat a szalmarázó felé. — Nézzék, hogy dönti a szalmát. Keményen dolgozunk, mert versenyben állunk a másik gép­pel. Többet, minél többet csé­pelni. Ez idönyerést jelent. Aztán még — szól vissza — a minőség, ez is fontos. A nép érdeke a mi érdekünk is. Azért cselekszünk igy„ Hérvolanh minden sgem gabonáért. Fogy a kéverakás, nő a szál- mckazal, telinek a zsákok és a gép amint egy-egy kévét elnyel, felbúg, mintha csak azt mon­daná: tevább-tovább. Oarabbsrezés és szocialista versenyszerződés a kanizsai Kefegyárban Két nagy eseménye volt szombaton a nagykanizsai Ke- fegvár NV-nek. Uzerni gyűlés volt, s az egyrészt ~ darabbér- rendszer bevezetését jelentette, másrészt uj útra terelte a vál­lalat szépen fejlődő munkaver­senyét. Megkezdődtek a szo- cialista versenyszerzödés-k&é- sek. A darabbérezési rendszert nagy örömmel fogadták a dol­gozók és hétfőn az eddiginél sokkal nagyobb lelkesedéssel álltak munkába. — Már régóta szerettünk volna darabbérben dolgozni — mondják a dolgozók. Az élen­járók ígérik, hogy a darabbé­rezés során még jobb eredmé­nyeket érnek el a következő hónapban,* mint az előzőben, amelyben a kiértékelés sze­rint a havi tervet 116 százalék­ra teljesítették. Ezt az elhatározást az is nagyban elősegíti majd, hogy a dolgozók mindegyike szocia­lista versenyszerződést köpött a nép államával. László György géplakatos a szakma tökéletes elsajátítását vállalta a speciá­lis gépekre. — Ezzel azt aka­rom elősegiieni, hogy az el­romlott gép miatt ne kelljen sokáig állni, mint eddig előfor­dult. — Békés László és Sánta György szalagfürészkezelők 5 százalékos normatulteljesitést vállaltak. A gyökérüzem dol­gozói átlagosan 2 százalékos “ermelésemelést vállaltak. A szerződéskötéseknél verseny­kihívások is történtek. Vlasgits Ilona például Pete Ferencnét hívta versenyre a szocialista szerződésben vállaltaié teljesí­tése érdekében. Eördögh Jó­zsef gyalus a két szalagfüré- szest hívta versenyre. lávoliisák el a dolgozó nép ellenségeit a becsvölgyei iskolából! Alig egy-két nap múlt el azóta, hogy lapunkban foglalkoztunk a becsvölgyei pártszervezet munká­jával, máris arról számolnak be az elvtársak, hogy a birálat termékeny talajra talált és most kemény elha­tározottsággal jelentik: kíméletlen harcot folytatnak a falu kizsákmá. nyolói ellen, békénk, alkotó mun­kánk ellenségei ellen. Meglátták a faluban, hogy kik azok, akik leplezetlenül uszítanak népi de­mokráciánk ellen, s felhasznál­nak minden nyitva hagyott rést, hogy azon át befurakodjanak a község dolgozóinak bizalmába. Ennek járnak most a végére becs­völgyei elvtársaink. Tanultak hi­báikon, de ami a legfőbb, hozzá is láttak azok kijavításához­Amióta Sári elvtárs a 2 hetes titkárképző iskoláról megjött, so­kat változott a pártszervezet éle­te, munkája. Felismerték az ellen­séget s gondoskodtak arról is, hogy a dolgozó kis- és középparasztok előtt is felfedjék tevékenységüket. Eddig csak kevesen tudták, hogy Kókai Erzsébet és Kókai Mária tanítónők a klerikális és kulákreak- ció legbuzgóbb ügynökei. Csak miután a község kommunistái le­rántották róluk a leplet, vált vilá­gossá, hogy mindketten burkoltan izgatnak, uszítanak a dolgozó nép állama ellen. Nagy részük van abban, hogy az if júságot elidegenítették a Párttól, hiszen a nevelésükre bízott iskolás gyermekeket is arra tanították, hogy a „kommunisták kegyetlenek, kiölik a fiatalokból az apai és anyai nevelést“- Amellett természe­tesen minden törekvésük odairányult, hogy a szülők körében is el- lenagitációt fejtsenek ki az is­koláztatás ellen, mondván, hogy „úgysem érdemes tanulni, nincs értelme a tudásnak“. A szállítási szerződések kötése idején mindketten inkább a hittan- tanitásra való jelentkezés mellett agitállak, ugyanakkor csak más­fél mázsára kötöttek szerződést-!!) Az iskolásgyermekeknek pedig megtiltották, hogy az iskolában „Eló're“-köszöntéssel köszönje- „ nek. Csak abban az esetben hunytak szemet, ha hivatalos látogató ér­kezett az iskolába. Egyébként azo­kat, akik ellenük szegültek, előbb megfenyítették, majd megverték, így akarták teljesen a klerikális reakció kezébe visszajátszani a dol­gozó nép iskoláját! eszközül fel­használni saját céljaik elérése ér­dekében. Most azonban pontot tettek a dolgozó parasztok Becsvölgyén a klerikális és kulákreakció zsoldjá- ba szegődött két tanítónő tevékeny­ségének végére. Egyhangúan követelik eltávolí­tásukat a községből. Most csak az illetékeseken a sor, hogy eleget tegyenek a dolgozók kívánságának­Valóra vált Németh Sándor vágya: meggyógyul Hévízen A zalaegerszegi Útfenntartó NV dolgozói a jól végzett munka után csoportosan vesz­nek részt kedvezményes üdül­tetésben. ,.Aztán írjatok egy- egy lapot néha!“ — ezzel bo­csátották útjukra az üzemből a boldog üdülőket. Néhány nap múlva megérke­zett az első levél Németh Sán­dor útfenntartó munkástól, akit betegségének gyógyíttatása miatt küldtek el Hévízre. Töb­bek között ezt írja levelében: ,,Jól pihenek és jobban is kez­dem érezni magamat. Örülök és boldog vagyok, hogy a szo­cializmust építő munkánkért ilyen jutalomban részesít ben­nünket népi demokráciánk. Mi, akik a hároméves terv után ez ötéves tervvel építjük szebb, derűsebb jövőnket, itt is sokat gondolunk arra, hogy mindezt Pártunknak, a mi szeretett Sztá­lin és Rákosi elvtársunknak köszönhetjük, akik olyan sokat dolgoznak értünk. Ezt a pihe­nést legelsősorban is Nekik kö­szönhetem. Úgy érzem, sokat tesz nekem ez az időszak, amíg itt pihenhetek. Azt hiszem, amire visszamegyek, ismét a régi egészséges, életerős ember leszek. Én ezt úgy adom majd vissza Pártunknak, egész dol­gozó népünknek, hogy még ke­ményebben markolom majd a szerszámot, még szebb eredmé­nyeket igyekezek elérni, mini eddig. Úgy gondolom, ez lesz a legszebb hála ezért a felejt­hetetlen üdülésért. — Adjátok át harcos üdvözletemet elvtár- scinknak és az üzem minden dolgozójának.1' Eddig a levél. Csupa opti­mizmus, csuűa öröm minden sora. Németh Sándor Vágya valóra vált, hozzásegítette a nfi Pártunk népi demokráciánk, Szerda, 1950'. jtiUus 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom