Zala, 1950. július (6. évfolyam, 153-162. szám)
1950-07-09 / 157. szám
„Boldog vagyok, hogy láthatom a világ legfejlettebb mezőgazdaságát" Bors Mária tralUorisha a nagy Szovjetunióba készül Bors Mária elvtársnő a tőrjei gépállomás traktoristája napok óta lázas izgalomban él. Megy ki a Szovjetunióba Még májusban esett rá a bizalom a választásnál, »le ahogy közeledik az indu’as időpontja, úgy nő benne a vagy. minél hamarabb menni! Azóta, *-a lehet, meg y v ban k.'.'rileoiflto ezt a bizalmat. Szeren is az egész ge.) állomás, a-. egész környék. íz megmutatkozott már a veze- tőség választások alkalmával, mikor egyhangúlag választották meg az üzemi pártszervezet titkárának. Mindenhol ott van, mindenkin segít, mindig ott dolgozik, ahol legnehezebb a munka. Legnagyobb kitüntetés Legbüszkébb azért rá az édesanyja, ez minden szavából kiérzik. — Először bizony még a gépállomásra sem engedtem szívesen. Nem tetszett nekem, hogy a lányok nadrágot húznak, aztán felülnek a traktor- ra — kezdi a beszélgetést, — de most már nem is engedném, hogy otthagyja munkahelyét. Pláne most, hogy kiviszik a Szovjetunióba, nagjjon büszke vagyok rá- Elvégre nem akárkit visznek ki oda. csak. aki kiérdemelte. — Tavaly, mikor a paraszt- küldöttséggel Óvári Károly minta gazda indult a Szovjetunióba, tréfásan azt mondtam neki, hogy vigyen ki a kofferjában, hej, ha akkor gondoltam volna, hogy egy év múlva én is mehetek... — szól bele Bors Mária a beszélgetésbe. — Most ugyanúgy vagyok mint ő. Ki mire kiváncsi ? — Alig győzöm feljegyezni a sok kívánságot, hogy ki mire kiváncsi, mit nézzek meg. A tszcs tagokat és az egyénileg dolgozó kisparasztokát, középparasztokat leginkább a kolhozok élete érdekli. így például Szekeres Elemér Tekenyéről azt íratta fel velem, hogy hogyan élnek a kolhoz parasztok- Mennyi a munkaidejük és mennyit tudnak megkeresni egy évben. Németh László zalaszentlász- lói kisparasztot a kolhozok berendezése, a munka megszervezése, az ott dolgozók életviszonyai érdeklik — lapozgat. a feljegyzései között. — Én mindenesetre nyitott szemmel fogok járni. Egy életre való tapasztalatot akarok gyűjteni a Szovjetunióban Természetesen engem a gépállomások érdekelnek a legjobban. A szovjet gépállomásokon különösen jól körül akarok nézni, hogy itthon hasznosítani tudjam a kint látottakatA gépállomások munkájának megszervezése, a kolhozokkal való viszonya: ez az.- amivel különösen meg akarok ismerkedni. „Rengeteget fogok tanulni" 1— Természetesen kiváncsi vagyok arra is, hogy milyen erőgépekkel, ekékkel, vetőgé- pckkcl, kaszáló, aratógépekkel dolgoznak. Hogyan állítják be ezeket és milyen munkát végeznek. Persze a kombájn izgatja legjobban a fantáziámat. Ezt különösen meg szerelném ismerni, hiszen az ötéves tervünkben már én is dolgozok ilyennel. Tudom, hogy rengeteget fogok tanulni. Az, hogy láthatom a világ legfejlettebb ipari és mezőgazdasági államát egy hatalmas belső erőtartalék lesz részemre a további munkámban és arra fog ösztönözni, hogy még nagyobb lendülettel, még kitartóbban harcoljak a békéért-, Pártomért, dolgozóinkért. Csatár Józsefué cséplőellenőr, népnevelő 80 holdra kötött gépi szerződét Pacsán Horváth Istvánék- nál búgott fel az idén legelőször a cséplőgép. Az öröm olyan nagy a házban, hogy majdnem szétveti a falakat- Itt van az udvaron kazalban az egész évi munka '"-iimöl- csc. szinte jó benne gyönyörködni. Hát még a szem! Úgy ömlik a garatból, mintha csak öntenék belőle. Elégedett az egész család; nemsokára újból sütnek kenyeret. Az etető szaporán eregeti le a kévéket, telnek a zsákok. Csatámé elvtársnő előtt ott fekszik a mázsakönyv, abba írogatja be sűrűn a mérlegeléseket. Még vagy félóra és végeznek, azután áthuzatnak Muszaticsékhoz. Az a fontos, hogy minél gyorsabban menjen minden, ne álljon feleslegesen a gép egy percet sem! Jó munka, jó termés Amikor azután leáll a gép s kiállítják a gabonalapot, Csatámé elvtársnő arca mosolyra derül. Mindjárt be is kiált a házba: — Pista! Jöjjön csak, nézze, mi termett magának- Egy holdon 10 és fél mázsa búza, ezer ölön meg 903 kiló rozsa. Ez aztán a valami! Miközben saccolgatják a hektoliter súlyt, Horváth István 6 holdas ujgazda elmondja, hogy a jól trágyázott, jól megmunkált föld a „titka“ a jó termésnek. De első volt ám a vetésben is! Már szeptember közepén elvetette a rozsot, a búzát pedig október első napjaiban. Azután elsőnek aratott, elsőnek hordott be, most elsőnek is csépelt. „Nem szoktam én soha elmaradni, meg azután nem azért kaptam földet o.demokráciától, hogy az utolsók közölt hüllőn iák1 — önérzeleskedik. A felesleget beadom — Mennyire is szerződött Pistát — fordítja el hirtelen a beszédet Csatámé. —- Ejnye, Horváth István ujgazda nem kötött szerződést. Ennek meg is van a magyarázata Tizenkilenc mázsára vannak öten. Mindjárt ceruza kerül elő, számolnak. Fejadag 11 mázsa, a^ó 216 kiló, vetőmag lesz 250 kiló. Marad még 3 mázsa felesleg. — Nézze, Pista. Úgyis el akarja adni ezt a 3 mázsát, igaz-ct — Hát minek tartogatnám? Eladom, el bizony. — No. akkor kössön melegi- bon szállítási szerződést másfél mázsára, 9 forint jutalom üti a markát és még „C‘‘ jegyre is őrölhet. Jó lesz-e? De mennyire jó. Örömmel írja alá az ivet Horváth István, tudja, hogy jót cselekszik most. A nép államának adja oda felesleges gabonáját. Oda pedig nem megy rossz helyre. Csatámé 80 holdja Csatámé elégedetten mosolyog. Ez a hatvanadik mázsa, Bárány László elvtárs, a za- lalövői földművesszövetkezet termény fel vásárló ja sem akar kimaradni abból a hatalmas lendületű versenymozgaiom- ból, amely magával ragadta Zal alövő dolgozóit, ü a megye összes szövetkezeti terményfelvásárlóját hívta ki versenyre az alábbi szempontok szerint: t Az előirt 40 vágón nehéz gabona begyűjtését augusztus 31-ig téljesilem2. Az átvett gabonát egész az elszállításig szakszerűen kezelem és tárolom. 3- A termény átvétel, lebonyolításához szükséges nyomta irányokká l sdejUn en lesen elöl gozomé. A kapott diszpozíciókat, utasításokat pontosam betartom, azokat időrendben teljesítem. amit leköttet. Jó népnevelő hírében áll különben is. Mondja is valaki mellette: „Olyan kedvesen beszél, hogy még az is meghallgatja, aki nem akarja. De lei nem akarja, hallgatni? Szerelik mindenütt, ismerik merre csak jár•“ Azután még az is kiderül, hogy Etelka lánya, a pölöskei gépállomáson vontatás. Vele együtt 80 holdra tarlóbvktolásra, őszi mélyszántásra kötött gépi szerződéstígy dolgozik Csatámé, a Párt népnevelője. Becsülik, szeretik mindenhol, csak az ellenség óckódik tőle. Az pedig sohse baj ! ... (S -ő.) 5. A szállításnál, vagonba rakásnál ügyelek, hogy a szóródás 0.1 százaléknál több ne legyen. G. A Termény forgalmi NV felé minden árunemből hiánytalanul fogok elszámolni. 7- A Vorosin-mozgidom szempontjainak betartásával végzem munkámat. 8. A gazdáktól a gabona átvételt a lehető leggyorsabban eszközlöm„ az adminisztrációs munkával együtt, hogy torlódás ne legyen. 9- A begyűjtés gyors teljesítése érdekében rendszeres népnevelő munkát végzek. Felhívom megyénk szövetkezeti termény fel vásárióit, hogy csatlakozzanak felhívásomhoz és ezzel is segítsük elő a kenyércsata utolsó szakaszának győzelmes befejezését! ^Szovjet irodalom a békéért“ Előadás as MSsT-hen A Magyar Szovjet Társaság zalaegerszegi szervezete rendezésében 10-én, hétfőn este fél 8 órakor az MSzT központi kiküldöttje előadást tart az Arany Bárány nagytermében a »Szovjet irodalom a békéért'1 címmel. Az MSzT vezetősége az előadásra meghívja a város dolgozóit. Bárány László versenybe hívja a megye terményielvásárlóít „A koreai nép győzni fog, mert mi 800 millióan támogatjuk igazságos harcukat“ Orbánék u felszabadulás előtt cselédek voltak. Húszon öt év kemény munkájának gyümölcse a toldesur zsebébe vándorolt. Négy év sem telt el a felszabadulás után és máris sikerült felépíteniük egy szép világos, tágas kis otthont Neszeién. Mindezt szorgalmas munkájuknak és a Párt támogatásának köszönik. Ö is, a férje is termelő- csoport tagokOrbán Jánosné a konyhában ül az asztal mellett és a „Zalát“ olvassa, őszülő feje az újság fölé hajol. „A koreai nép fegyverrel és munkával harcol a győzelemért“ — olvassa fennhangon. Feltekint az újságból: — Vér! Hát mm volt eléa belőle? És ezt miuJ az imperialisták csinálják, csak azért, hogy ebből is hasznot húzzanak, — A tekintete tovább siklik a sűrűn tetőirt -orvson. Ujjúval kiséri a Jetiiket. Azíán hirteien megáll - Itt van m — mutat egy másik oimré- Arcán boldog moso»y- Ha! mondja — Korea doigozo népe alaposan helybehagyja őket. — Nyomban olvasni kezdi a címet: — Az amerikaiak visszavonulása, nyomasztó látvány1. — Most az újságot az első oldalára forditja és egy darabig csak nézi. Mikor megszólal, hangjából kiérződik a békébe vetett hite. — Korea népe győzni fog, mert mellette áll a béketábor 800 millió dolgozója. Én is fi; gyelemmel kisérem a koreai nép bős harcát az elnyomók ellen. Egész családom jó munlmjával járul hozzá a béketá- í>or erejének növeléséhez. Az öregem már túl jár a 4S évem de az aratási munkáknál azért kitett magáért, 2.8 munkaegységet ért el. Mi ezzel válaszolunk az imperialisták aljas támadásaira. — Most' megint az újságból olvas. — „Hat nap alatt 55 millió szovjet polgár irta alá a béke felhívási'. A világ dolgozói — mondja határozottan — a Szovjetunióval az élen követelik a békét. Az amerikai bombázók orvtámadásaik- kal hiába támadják Korea ártatlan asszonyait és gyermekeit Azok annál szilárdabban és elszántabban harcolnak szabadságukért, függetlenségükért. Biztosak a győzelmükben, mert tudják, hogy harcukban mellettük áll a hatalmas Szovjetunió és a világ minden becsületes dolgozója. A kanizsai ÁVESz dolgozói tiltakozása A nagykanizsai ÁVESz dolgozói, tiltakozásul az imperialisták koreai provokációjára üzemi gyűlésen elhatározták, hogy táviratot intéznek a, SzOT elnökségéhez. A távirat szövege így hangzik: „Mi, az ÁVESz nagykanizsai dolgozói tiltakozásunkat fr jezziik ki a koreai haladó munkástársaink szabadság dries függetlenségére törő amerikai imperialisták háború• provokációja ellen. ÁVESz üzem dolgozóik Andráshidán rozsaratásban 91 százalék! Az andráshidai állami gazdaság most értékelte ki a gazdaság ifi brigádjának aratási teljesítményeit- Ezek szerint a rozs aratását 591 százalékos teljesítménnyel végezték. Az órabérük 11.23 forint volt, az egy napra eső keresetük pedig meghaladta a 131 forintot. A munkát négy tizes csoportra osztva végezték, csoportok közötti versennyel. A legjobbak voltak: S eg esdi Ferenc, Dóra Géaa, Pajzs Pál, Sipőcz Láss ló és Török János. Az andráshidai állami gazdaság DISz-fiataljai megmutatták, hogy magukévá tették Pártunk tanítását és mindinkább azon vannak, hogy a termelés rohamcsapatává legyenek„Megegyeztünk a szomszéddá!“ MÁR KORA hajnalban megkezdik a munkát és késő éjszakába nyúlóan fejezik be. Kis- kanizsa dolgozó parasztsága tudja, hogy mini a gabona ie- aratásánál, úgy most a behor- dásnál és cséplésnél is igye- kezniök kell, mert az ellenség nem alszik, s az idő is sürget. Ezzel a gondolattal látott a behordáshoz Wimmer Ferenc dolgozó paraszt is- Előbb azonban végére járt a dolognak, ami á megsértődéshez közel juttatta, — Nem jöttek hozzám, pedig mindenkihez mentek, licit tőlem nem vár semmit, az állam — gondolta. — Az igaz, hogy nekem a néhány száz négyszögölről kevés gabona jön be, de azért egy mázsát le tudok kötni szerződésre. Vagy én nem kaphatok többet, jutalmat a gabonámért? — igy morfondírozott, amikor a városházára, tartott, hogy helyrepótolja, amit mások elmulasztottak.- ÉN IDEJÉBEN learattam, nem tett kárt a gabonámban a jég — dicsekszik —• tegnap meg nekiálltam. aztán végeztem is a behordással- Most már csak a cséplőgépet várom, hogy azt az egy mázsát mielőbb leadhassam. Özvegy Jakabfi Ferencné egy kicsit vakarta a kontya alatt, amikor ráköszöntött a behordós ideje. — Hm, egy ló az nem elég, nem lehet azzal gabonát hordani, ha hamai akar végezni az ember. — De .aztán nem sokat törte fejét. — Megegyeztünk Igri Józsefekkel a szomszédban, akiknél szintén egy csikójuk van, igy aztán csakúgy ripsz-ropsz be fogy majd a gabona mindkét tőnknek, Most Igriéknek hordunk, aztán holnap majd i miénket kapjuk be- Ugy igyeli szünk mint az aratással, tár, a mi gabonáinkban nem, tét kárt a jég, a 8 mázsa szerző déses búzánk makulátlan, mer' megfogadtuk a Párt tanácsát jókor arattunk — igy beszé Jakabfiné meg a lánya. — CSAK HÁT egy kicsit u szárazság bánija az embet gyerekét, Nem olyan szép < kukoricánk mint kellene. Eddig csak kétszer tudtuk meg kapálni, pedig négyszer akar luk, de ha esik egy kicsi, akkor megforgatjuk a földei egyszer. Az ember nem saj náíja az időt, meg a fárüdsá got, a jó termésért. Kiskanizsán már mindé nütt gabonahordó szekerei látni. De Szokol József dolgozó paraszt már egy lépéssé* előbbre tart. Nála kezdte meg a palini gépállomás cséplőgé pe elsőnek Kiskanizsán a cséplést, hogy aztán házról- házra vándoroljon. Vasárnap, 1950. július >,
