Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-02 / 52. szám

„Á MA ORT műszaki értelmiségére igen nagy feladat hárul1* — est a tanulságot hosta Kassai elvtárs a sztahanovisták országos tanácskozásáról Kassai Lajos elvtárs bá­nyamérnök íróasztalán elő­kelő helyet foglal el u nagy 'piros jegyzettömb, amelynek fedőlapján arany betűk ad­ják tudomására a nézelődő- nek, hogy a tulajdonos ott volt a magyar sztahánovis- ták első országos tanácsko­zásán, február 25—26-án. — Emlék — mosolyog a MAORT termelési felelőse, az egyetlen műszaki értelmiségi, aki megyénket képviselte a tanácskozáson —. Emlék, csak­úgy mint ez a gyönyorü^levél- tárca — veszi elő belső zse­béből a fényes, fekete holmit Kassai elvtárs és még hozzá­teszi, hogy ezeken kivül még három könyvet is kapott min­den részvevő, Lenin és Sztá­lin a munkaversenyről, Szta- hánov utján cimü könyveket és egy brosúrát. Elragadtatással beszél a tanácskozás megrendezésé­ről, Astória-szállóbeli laká­sukról, az Országház kupola- csarnokában rendezett foga­dásról. amelyek mind élete két legszebb napjára fogják emlékeztetni. Ezek persze a szubjektivebb emlékek, mert vannak ennél hasztiosabbak is. Azok a ta­nulságok, amelyeket a jegy­zettömb fehér papírja rejte­get, a jegyzetek, amelynek hasznosításából tűnik ki majd, hogy eredményes volt a tanácskozás a MAO BT számára. — Most, a tanácskozás fel­szólalóinak szavai nyomán, aztán Rákosi és Gerő elv tár­sak _ felszólalásaiból láttam meg igazán, hogy milyen mér­tékben emelkedik gyáraink­ban a- termelés a munkások alkotó kezdeményezése, az ész­szerű, kevesebb fizikai, annál több szellemi munkát igénybe­vevő munkája nyomán — mondja Kassai elvtárs, s hoz­záteszi : — azt is láttam való­jában, hogy mennyit segíthet a műszaki értelmiségi ezeknek a munkamódszereknek Kidől- ! gozásában, mennyire előrelen- ditketi a Sztahánov-mozgal- mat. A Sztahánov - mozgalom válunk még gyermekcipőben jár — mondták a tanácsko­záson, akkor is, amikor az eredményekről számoltak be, de különösen gyermekcipő­ben topog az a MAORT-nál. A nagykanizsai üzemben most kezdi bontogatni szár­nyait. — A mi műszaki értelmiségi kartársainknak >az lesz a fel­adata — mondja továbbá Kassai elvtárs —, hogy a Szta- hánov-mozgalmat megerősítse. A műszaki értelmiség feladata lesz például a termelési költ­ségek csökkentése, a techni­kai ujitások, a műhelyek terü­letén a munka jobb megszer­vezése. Ezekkel tudják előse­gíteni a műszakiak a telepe­ken is a munbaversenvt, sőt — ami eddig nem volt — a Sztahánov-mozgalmal is. két, segédkezni kell az újítás­ban a munkásoknak, ^ hogy gyorsabban tudja elvégezni feladatát. A munka értelmi előkészítése, termelésünk ál­landó emelkedése, egyáltalán, hogy lesz-e Sztahánov-mozga- lom a MAORT-nál, azt nagy­részben a műszaki értelmi­ségre, az üzemek vezetőire bízta a Párt. Kassai elvtárs be fog majd számolni a MAORT dolgo­zói, különösképen a műszaki értelmiség előtt árról, amit a tanácskozásról hozott magá­val. Ha a MAORT műszaki értelmisége megszívleli azt, amit ö mondott, amit Rákosi elvtárs mondott el beszédé­ben, akkor helyt kap a MAORT-nál a SztahánGv- mozgalom, sok hiba kikü­szöbölődik s a MAORT ered­ményei méltók lesznek ahhoz a, jelentőséghez, amelyet az üzem nemzetgazdaságunk­ban betölt. Fiatal és öreg sokat tanult a tanácskozásból 11! „A mai ifjúmunkás egészen más típus, az öntudatos kommu­nista, a szocializmust építő mun­kás máskép viszonylik hozzá. Bá­torítja, segíti, hóna alá nyúl és megkapja mindazt a tudást, ami a szocialista építéssel vele jár.’* (Rákosi elvtársnak a tanácskozá­son elmondott beszédéből.) Vörösen izzik a kemence a nagykanizsai üveggyárban. Vlasies Imre ifjúmunkás ügyesen egy csipesz közé fogja az izzó üveget és a hűtőbe viszi. — Amikor az iskoláimat el­végeztem, minden vágyam az volt, hogy üvegfúvó legyek — mondja Vlasies Imre —. Elsők között jelentkeztem a felvé­telre, mikor megindult az üzem. Most a Jamnitzky-féle bri­gádban dolgozik. Teljesítmé­nyük 185 százalék. — Lesz még ennél több is — jegyzi meg — Most hallgat­tuk meg Rákosi elvtársnak a sztahánovisták tanácskozásán mondott beszédét és ez újabb és nagyobb eredmények eléré­sére ösztökél. Szorgalmasan tamilok Jamnitzky elvtárstól. Alig várom már, hogy én is beálljak a fúvók közé. A bri- gádvezetöm állandóan tanít és foglálkozili. velem. Addig is, míg a fúvók közé állok, ebben n munkakörben is igyekezem jól dolgozni, mert az én mun­kám is nagyban hozzájárul a teljesítmények emeléséhez. Vlasies elvtárs most lett tagjelölt. Ez további feladatok megoldására buzdítja. Meg is jegyzi: — Nagy megtisztelés a Pártban tagjelöltnek lenni- Ezt igyekszem is kiérdemelni. Most a selejtesökkentést tűz­tem ki célul. Az elmúlt hónap­ban sikerült is a, selejtemel 3—í százalékra csökkenteni. A munkaverseny és a Sztahá- nov-mozgalom további kifejlesz­tésének és megerősítésének igen fontos feltétele a termeléshez szükséges anyag folyamatos biz­tosítása. (Gerő elvtársnak a ta­nácskozáson elmondott beszédé, bői.) Friedler István, a Magas- építési NV kovácsa az egyike azoknak, akik biztosítják az anyagot az építkezésekhez. Nagy szükség van az ácsok­nak is, a betonszerelőknek is arra, amit Friedler elvtárs és társai csinálnak itt a kovács­műhelyben. Ha az ő munká­juk rosszul megr, rosszul megy az ácsoké is; és még sok más szakmunkásé, aki vas­anyaggal dolgozik. Azért jutottak eszünkbe ép­pen az ácsok, mert Friedler szaktárs 40 éves szaktudásá­nak teljes l'atbavet'óséveil), no meg kis erővel is, csapkodja kalapácsával a gerendákhoz készülő vaskapcsokat. — Az ember saját munká­ján érzi, hogy mennyire iga­zak azok a szavak, amelyeket Gerő elvtárs mondott a szta­hanovisták tanácskozásán — teszi egy pillanatra az üllő mellé kalapácsát Friedler szaktárs ■— Nem tudnék pél­dául én sem 151 százalékos normatelj esi test elérni, ha nem kapnám meg idejében az anya­got a miunkámhoz. Olvasta Rákosi elvtárs be­szédét is, reggel csak futólag, mert majd este fogja áttanul­mányozni. — Én azt mondom, hogy az imperialisták igen rossz szem­mel nézhetik, hogy a mi mun­kásaink milyen magas telje­sítményeket érnek el — mo­solyog egy sort, aztán igy folytatja: —- De ezt szeretjük, mert akkor tudjuk, hogy jól dolgozunk... ii Jó munka jutalma: 5 zalai község rövidesen kulturházat kap A MAORT-ot nem lehet olyan mértékkel mérni, mint a. többi üzemet — ezt szokták általában mondo­gatni a MAORT dolgozói- javítómunka, nem sorozat- gyártás, nehéz itt a normát túlteljesíteni*, nehéz újítani, észszerüsifeni, sokszor olyan rövid ideig tart egy munka, hogy nincs is idő átgondolni. — Éppen ezért hárul a MAORT-nál dolgozó műszaki értelmiségiekre még nagyobb feladat, mint a más üzemben dolgozókra — jelenti ki Kassai elvtárs —. Nálunk még közel- sem tökéletes a munka meg­szervezése, azon kel] javíta­nunk. Aztán a gyakrabban elő­forduló munkáknál kell jól EöSgrvizsgálni a körűimén ye­Azok a zalamegyei közsé­gek, amelyek gépállomások, vagy termelőszövetkezeti cso­portok létesítésével már ed­dig bebizonyították, bogy a haladás, a fejlődés hívei, ahol tömegszervezeti utón a kultu­rális célokra is legtöbbet áldo­zott a falu dolgozó népe, ott demokratikus népművelési kormányzatunk nagyobb ösz- szeggel járul hozzá a közeljö­vőben kulturház megépítésé­hez. Értesülésünk szerint a közel­jövőben 5 zalai község, — köz­tük Bucsuta is — kulturhá- zat kap. A baki fiatalok jé példája Bak község ifjúsága nagy lelkesedéssel kapcsolódik be a Munkára Harcra Kész sport­mozgalomba- Nagy Máidon sportfelelősnél sűrűn adják át s kilincset egymásnak a köz­ség fiataljai, mert felismerték ennek a sportmozgalomnak hatalmas jelentőségét. Eddig ügy áll a helyzet, hogy a je- lcnkezettek között inkább a lányok száma több, mint az ifiaké. Csütörtök, 1950. rnárc. 2. Mezőgazdaságunk uj feladatok előtt A tavaszi munka szinte kéz­zelfogható közelségben van. Ugyancsak rövid már az idő, ami elválaszt bennünket attól, hogy a földeken ismét megje­lenjenek a traktorok, a vető- gépek. A munka, a mezőgazda- sági munka újabb fontos sza-- kaszához érkezett el. Dolgozó parasztságunkra ezúttal is nagy feladatok várnak, még nagyob­bak, mint eddig. A munka azonban mégis könnyen fog menni, könny ebben, mint az ezelőtti években, mert a mező- gazdaság munkásai, dolgozó parasztságunk olyan segítsé­gekhez jutott, mint amilyent munkája elvégzéséhez még egyetlen esetben sem kapott. Ä Minisztertanács határoza­tát méltán nevezhetjük nép­köztársaságunk kormányának egyik legnagyobb jelentőségű segítségének, ami két évre előre pontosan meghatározza a mezőgazdaság teendőit és utat mutat dolgozó parasztságunk­nak a munkák elvégzéséhez. Az ilyen segítség pedig szinte nélkülözhetetlen mezőgazdasá­gunkban, ahol bizony legtöbb­ször még mostanáig is a szoká­sok uralkodtak a korszerű agrotechnika eredményeinek alkalmazása helyett. A szoká­sokra adni általában nem sze- szerencsés. Számtalan példával bizonyíthatnánk — éppen a mezőgazdaság területén —, hogy az ilyen szokások csak kárt okoznák, más szóval: a terméseredmény egyformán alacsony. Meggondolandó tehát, hogy a termésátlag állandó emelkedését célzó uj módsze­rek alkalmazása helyett éppen az állandó visszaesést jelentő elavult és a szokásokhoz ra­gaszkodó módon gazdálkodjék dolgozó parasztságunk. A két­éves növénytermelési terv pe­dig éppen az állandóan emel­kedő termésátlag eléréséhez szükséges módszerek alkalma­zásához nyújt segítséget. A legfontosabb teendő a szán­tás-vetés megindulása előtt a munka jó előkésztése. Szerve­sen ehhez tartozik a talajmű­velési szerződések kötése. A gépi munka a legfőbb biztosí­téka a magasabb termésered­ménynek, a terv teljesítésének. Dolgozó parasztságunknak szé­les tömegei előtt ismeretes is ez, mégis meg kell állapíta­nunk, hogy ennek ellenére me­gyénkben vontatottan halad a lalajművelési szerződések kö­tése, jóllehet napokon belül ránkköszönt a tavaszi szántás ideje. Mi ennek az oka? A ka­nizsai példa a felelet erre. A pártszervezetek nem készítet­ték fel a népnevelőket erre a feladatra, vagy ha fel is készí­tették őket, úgy későn tették azt. Könnyelműség ez, aminek kövekezménye az alacsonyabb terméseredményekben mutat­kozik meg. A szántáson túl dolgozó pa- raszfságunkat már sokkal job­ban foglalkoztatja a vetés. A kétéves terv minden növény­féle vetésére pontos határidőt szab meg, igy dolgozó paraszt­ságunk állandóan maga előtt látja, melyik növény vetőmag­jának mikor kell a földbe ke­rülnie. Ennek köszönhető az, hogy megyeszerte egyre erőtel­jesebb méretekben bontakozik ki az a mozgalom, hogy a ve­tési munkálatokat a kiHizö^’t határidő előtt elvégzi dolgozó parasztságunk. Napokról és hetekről van szó, ami azt je­lenti, hogy a zalai dolgozó pa­rasztság: azzal is tisztában van, hogy minden nap. amivel előbb vef: nyereség és minden óra, amivel később kerül a vető­mag a földbe: kár neki is, de kár az egész országnak, dol­gozó népünknek. De jelent ez még mást is. Például azt, hogy egy esztendő alatt mennyire megváltozott dolgozó paraszt­ságunk viszonya a munkájá­hoz. Tavaly még nem nagyon számított az, hogy előbb végez­zen a vetéssel. Csupán az volt fontos, hogy a vetés feltétlenül megtörténjék. A termelés emelkedésénél; előfeltétele az is, hogy a mun­ka egyes szakaszai közö't meg­legyen az összhang, azaz a munka valamennyi részletét egyformán: pontosan és jól vé­gezzük el. A jó szántás önma­gában még nem jelenti a ma­gasabb termésátlagot, mint ahogy a felületesen és hanya­gul elvégzett szántás után a határidő előtt befejezett vetés sem jelenti önmagában ugyan­ezt. Ügyelni kell a szántás nu nőségére, de vigyázni kell arra is, hogy a földbe csak csiraké­pes, jó vetőmag kerüljön. Fo­kozott gondot kell fordítani a műtrágya és szervestrágya, he­lyes alkalmazására és igy to­vább a mezőgazdasági munka minden egyes: mozfitnatára egészen addig, amíg be nem. takarítjuk a termést. Ilyenek a feladatok, amelyek megoldásra várnak a munka uj fejezetének megindulása nyomán. Fontos szerep vár eb­ben a munkában pártszerveze­teinkre, amelyeknek állandóan napirenden kell tartani a két­éves növénytermelési terv tu­datosítását Irányítani és ve­zetni kell a dolgozó paraszttá got a munkában. Azon kell lenniök, hogy a Minisztertanács határozata necsak papiron le­gyen meg, de élő valósággá váljék, gyakorlattá legyen, arai ötéves tervünk megvalósításá­hoz, dolgozó népünk felemel­kedéséhez elengedhetetlenül szükséges több és jobb élel­met jelenti. Nem szabad falusi pártszer­vezeteinknek egy pillanatra ,sem megfeledkezni arról, hogy a Minisztertanács határozatá­nak végrehajtása nem választ­ható el a kulákság elleni harc­tól. A kettő összetartozik, mert a hálák minden bizonnyal is* mét megpróbálkozik a szabó• tálássál, „jóindulatú tanácsok­kal“, újabb és újabb orvtáma­dással. Az ilyen tervek leküz­désére éberen kell őrködni a pártszervezeteknek. Az éberség azonban nemcsak a Párt fel­adata. A dolgozó parasztság egészének figyelemmel kell kí­sérnie a kulákság minden ténykedését, hogy merényié- terveiket idejekorán, már csi­rájában meghiúsítsák. Ha mindezeket a feladatoka a Párt útmutatása mellett el­végzi, de nemcsak elvégzi, de jól végzi el dolgozó parasztsá­gunk, akisor bizonyosak lehe­tünk abban, hogy a munka uj szakasza is jelentős sikereká. nagyszerű eredményei hoz. Hársfai István Zalaegerszeg polgármesterasszonya közigazgatási iskolán Zalaegerszeg város polgármes terasszonya. Siklósi Miháb' né elvtársnő 3 napokban hosz- szabb időre közigazgatásunk szakismereteinek tökéletes el­sajátítása céljából Budapestre közigazgatási iskolára távozott. A polgármesteri teendőket tá­volléte alatt dr. Bérezi Sándor elvtárs, városi főjegyző látja eb

Next

/
Oldalképek
Tartalom