Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-02 / 52. szám

MARTIN ANDERSENEXOt A magyar sztahanovisták új élet hultúrájánuk alapjait rabjuk le A Kulfurkapcsolatok Intézete hétfőn délben sajtófogadást ren­dezett Martin. Andei'sen Nexő, a világhírű dán iró tiszteletére. Majláth Jolán, a. Kulturkapcso- latok Intézetének főtitkára üd­vözölte a n3gy dán írót, aki az üdvözlésre válaszolva, ezeket mondotta: — Sokat olvastam Magyaror­szágról, a magyar újjáépítésről, de amit itt rövid idő alatt láttam, messze meghaladja várakozáso­mat. Meggyőződésem: Ragyogó sikereiket annak köszönhetik, hogy a kommunisták vezettek önöket, 1 i _ Érv raagam is kommunista va gyok, Nikiink', akik kapitalista ál­lamokban élünk, nagy szük­ségünk ■ van. c.r olyan szabad orrz'gok példájára. mint amilyen a mai Magyar­rá ;7. Mi — hogy egy hason­lattal éljek — olyanok va­gyunk, mint a beteg, akijvi- tcminiúányban szenved. A népi demokráciák példája számunkra éltető vitamint jelenít. A sajtó képviselői ezután kér­déseket intéztek az esz dán író­hoz, Nexő válaszában elmondot­ta, hogy a, • Marshall-terv Dániá­ban is egyre erősebben érezteti hatását. .A munkanélküliek szá­rma a kis Dániában máris 200 ezer körül van. Dánia mezőgaz­dasági ország, amely élelmiszer­termelésének 80 százalékát ex­portálja. A Marshall-terv és az Atlanti Szerződés következtében azonban csak a nyugati orszá­gokba szállíthat, s az élelmisze­rekért túlnyomó részt olyan árut kap cserébe, amelyre nincs szük­sége. A.ngliából például nemrég egy egész hajórakomány gör­korcsolyát kamtunk, még­hozzá valamennyi bállábas volt. — Dániában is egyre erősödik a Marshall-terv és az Atlanti Szerződé® iránti ellenszenv. Ma már polgári körök is egyre gyak­rabban hallatnak elégedetlenke­dő hangokat. így a tőzsdei körök lapja is fel­vetette nemrég: nem kelle- ne-e Dániának megkísérel­nie az Atlanti Szerződésből való kiugrást. — A szervezett munkásság so­raiban még inkább fokozódik a jobboldali szociáldemokrata kormány és ?. szakszervezeti ve- etök politikája miatti elégedet­lenség. A munkásosztály ráébred arra, hogy a szociáldemokrata ve­zetők az amerikai paran­csoknak engedelmeskednek. Nexő elmondotta, hogy a dán Kommunista Ifjúsági Szövetség az ország legerősebb ifjúsági szervezete, igen aktiv tevékeny­séget fejt ki. A dán irodalmi élet­ről szólva rámutatott arra, hogy a dán írók szine-java határo­zottan a dolgozók ügye mellett foglal állást r'Dőí(főtiÓ- ít&k a Sző-úfttiiidéh a fi A NAQY TANULSAQ A felszabadult nők előtt a Szovjetunióban tág lehetőségek nyílták a munkára. A nők munkáját megbecsülik, értékelik és a nők a szocia­lista munkában, a m-unkaversenyekl ől méttómódon kiveszik a részü­ket. Képünkön munkaközben látjuk a rigai V'EF-gyár egyik komszomol brigádját. A brigád tagjainak több mint fele Fiatal leány. A Szovjetunióban tehetsé­gükhöz, eredményeikhez mérten ve­zető posztokon is clíogia'ják helyü­ket a nők, akik a szocialista építő- munka valamennyi területén talpig emberként megállják a helyüket: Képünkön azt a jelenetet látjuk, amint az egyik gyár nő vezetője kiadja a napi munkát az egyik kom- szcmolista brigádvezető leánynak. Régen negyven meg hatvan kraj- a föld szabad volt, azaz az egész cár volt a napszám, azután egy emberiségé, mint az őserdő az korona. (Volt, az öt korona is! — állatoké, vagy a tenger a halaké, szólt közbe Magyar János.) Igen, A birtokok forrása tehát a aratáskor meg csépíéskor, két- megszállás, az elfoglalás, szóval három héten át az esztendőnek... az erőszak lehetett. (A pap oda- A részletes számvetésből kidé- súgta zsebkendője mögül a tani- ©ivasókörben. Arról beszélt, hogy rüit( jj0gy napszámból sohasem tónak: Ebben igaza lehet. A ta- o ri~icfr,TÁh- oAAirr T- áxrp-r, ót ]ehétett° rendesen megélni. (Mé- nitó azonban már megsértődött gis élünk — .szólt közbe valaki és megmerevült arcának egy vo­hátulról, mégpedig napszámos nása sem mozdult, mégcsak nem ember.) is pislantott.) Keczeli válaszol: ’ A birtok forrása tehát az erő­— Aki meghalt tüdővészben szak volt, a fegyveres hódítás, a vagy más nyomorúságban, az mások kizárása. Később azután most nincs itt és nem cáfolhatja az újabb világban, az üzlet. Vá- , , , , meg a közbeszólót. Én-azt mond- sárűlíák a birtokot, pénzen, de mondtak, hogy szorgalommal es hogy 'aid megélt,, az sem élt hogyan szerezték a pénzt? Mun­taK-'.i okossággal szerzi az embci emberhez méltó életet. (Most kával nem. hanem csakis sefttel, a vagyont. Ez mind hazugság m^r nekibátorodott néhány sze- uzsorával, úgynevezett vállalko­gényiasszonyj és szinte kórusban zással, c. mások dolgoztatásával, énekelték: De ném ám! Ez az a dolgozók bérének igazságtalan igazság!) ( - megrövidítésével. Takarékoskod­A vagyonszerzésről is -beszélt m is lehetett, de csak annak, aki Keczeli. Azt állítják, akiknek úgy nem munkával kereste a kenye- tetszik, hogy , kinek-kinék az Is- rét, hanem a mások dolgoztatá­sával a kalácsát. Takarékoskodtak a nagygazdák is, de úgy, hogy. Nagy Lajos: FALU* ,.. Előadást tartott Keczeli az a dolgozók eddig, ezer éven át, a valóságban rabszolgák voltak, de most megtörtént a felszabadu­lás. 1 ' Aki dolgozott, az mióta a világ áll, mindig rosszul táplál­kozott és rongyokban járt. Azt mondták eddig, hogy aki dolgo­zik, az meg js. cl. Még az isko­lában is igy tanították. Azt- is volt. Hiába dolgozott a földmun­kás. fiatalságától öregkori meg­rokkanásig, mindig csak vergő­dött és nem boldogult. Hogyan is boldogult volna, amikor a napszámból legfeljebb, ha sd­ab Ságunknak vége már “ ^ — a friss tavaszi szellő hegyen, völgyön keresztül vitte a ■jól ismert dallamot, az emberek mohón szívták magukba az uj ta­vasz lehelletét. A falut vidám harmonikaszó töltötte be. Kato­nák és ,,civilek1’ ölelkeztek, ba­rátkoztak. Az egyik deszkapa­lánkra valaki hatalmas betűket pingált mésszel: „Föld, kenyér, szabadság”. Valahonnan egy vö­rös zászló is előkerült. Egyik, másik hirtelen megriadt: „Jaj, a csendőrök...“ De aztán felszaba­dult, érzéssel mosolyogták meg tu­lajdon ijedősségiiket. Erezték, hogy a rabságnak most már valóban vége. A vöröszászlós emberek pedig elindultak lei a határba és birto­kukba vették a földet. Nagy Ádám ott állt a cövek melleit és nézte a földet, a földjét. És körülötte a többiek is a földjü­ket nézték. Szinte nem is akar­tak hinni a szemeiknek. Az öreg Mikes Péter, aki már vagy 35 esztendeje huzta az igát az ura­ságnál, úgy suttyómba egy könnycseppet tolt ki a szeme sarkából, azt szép csendben mondta: — Olyan szép ez... Tudod-e te Ádám, hogy most kezdődik az életünk? — int oda a fiatal le­gény felé. — Mert eddig nem volt cím az... Ádám pedig mosolygott és mindent nagyon szépen látott. (Dezzeg hazafclémenet eszé- bejutott, hegy nincs egy lova, vagy tehene, meg ekéje sincs. De minek is lett volna, hi­szen nem volt hozzájuk föld. Az uraság még csak egyben csinálta mindezt az egészet. Szótlanul bak­tatott z. többiek mellett. Nagy go-nd rágta: hogyan boldogul ez­tán? Lopva egy pillantást vetett az öreg felé. Az is csak dünnyö gölt magában. —■ Csak ázt tudnám, hogyan?... — mindössze \ ennyit értett ki a dünnyögésböl Ádám, bárhogy is figyelt. Ebből pedig nem igen okosodott ki. Aztán feloldódott s nehéz csend. Szívós Mátyás kezdte. A másikak hallgatták csak.-— Azt mondom emberek, áll junk mi össze, aztán úgy dolgoz zunk. — Nekem sincsen, semmim nektek sincs, de igy közösen mé­gis. elmenne valahogy a munka. Senki nem szólt. Mátyás lesze­relt katona, kint volt a harcté­ren. Látott egyet, s mást a Szov jetunióban, beszélt is róla,- de mindig kellemetlensége volt mi­atta. Most már nem lesz, ezt tud ta, ezért is hozakodott elő ezzel. F eladjuk önállóságunkat, azt mondod? — bökte ki nehezen Ádám és szúrós pillantást vetett Szívós felé. — Akkor lesz csak igazán ön­álló és szabad — vágott vissza amaz dacosan. Súlyos csend zu­han közéjük, mind csak tépö- dött. Egy sem tudta, mit tegyen Magukban igazat adtak ugyan Mátyásnak, de mégis féltek elfo­gadni az ajánlatát. Hanem a szükség nagy ur, és mire beér­tek a faluba, megvolt a megál­lapodás: együtt dolgoznak. (7}álahány ujgazda volt. mind otthogyta a földet a közös­ben. Így láttak munkához. Rend­jén is ment minden. Hiba nem volt. Mindnyájan meg voltak élé* gedve a helyzettel, a munkával. lány élelemre tellett de ruház- ,e„ d', v például a ÄS Ä» «Ä Nemeseknek . birtokukat. Al­János'feje önkénte'enül mozdult, ahogyan a tagadást szokta inte ni.) És ha ruházkodni nemi tudott kihatják a tudatlan , embernek, nem maguktól vonták meg a iá­mért azok hiszékenyeié és az is- latot, hanem a cselédeiknek, fől^nunkás^ hogWlakhatott ólában bizony nem tanították meg a napszámosaiknak fizettek IOi Cím U n K cLS, nogyan ldKjlalO1*- ~-air+ Xlr-nf Imríuon trol oFlrOrz. IrOtmeríKKnf ÍT\A-r> A Csakhogy voltak, akiknek nem tetszett ez a közösködés. — No, Ádám fiam, hogy m.egy a kolhoz — állította meg a le­gényt egy nap Barnabás Péter. Kövér képéről csak úgy sugárzott a jóakarat. — Te is jól bevásá­roltál. Képzeld el, ha magad gaz­dálkodnál a földön, mit kapnál. Egyszer majd annyi lenne, mint nekem. A legénynek szeget ütött a fe­jébe ez. „Annyi föld, mint Bar­nabásnak? — tűnődött. — Nem is lenne rossz". Erről beszélt Tóth Imrének is. Töprengtek, hogy mit tegyenek? Barnabás meg valamit mindig mondott ne­kik. A két legény pedig már a falu leggazdagábbjának képzelte magát. Mégis nehezen döntöttek. Kényelmetleivül feszengett Adám, amikor Szívós Mátyással beszélt. — Minek dolgozzak nektek, amikor magamban sokkal többre mennék? A magam gazdája aka­rok lenni. Hiszan megérthetitek... Szívós szomorúan bólintott. Már látta, milyen sorsra jut o csoport. Igaza lett. Kilépett a Nagy Ádám, vele együtt ment Tóh Imre, őket követte a Papp Miska. Végén már csak ketten maradtak: az öreg Mikes Péter, meg ő. Aztán ők is elváltak. (Jí ekikezdtek a munkának. Nehezen ment. Ezt nyom­ban látta Adám, de most már csakazértsem akart visszafordul­ni. Megmutatja ő, ha bele is pusztul. Egyre másra jöttek az adósságok. Még szerencse, hogy az a Barnabás volt olyan jószi- vii és mindig kisegítette a bajból. Igaz, hogy le kellett dolgozni ezt a. segítséget. Az is igaz, hogy a végén már többet dolgozott Bar­nabásnak, mint magának, de azért magába fojtott a a keserű­séget. Hányszor félt már attól, hogy a Barnabás elveszi a földjét, örökké csak rettegett, mindig a végrehajtót várta. Egyre csak azt kívánta: „Hej, ha megint együtt dol gozhatnánk..Hallott {s már ilyen mozgolódásokról. Itt is alakult termelőszövetkezet, ott is ala.kult. Hallott az eredményeik­ről, meg arról is, hogy az állam tamooatja őket. Nem kell félni a kuláktól a dolgozó parasztnak, mert van, aki irányítja a harcot. Szívós meg csak bátorította: — Nemsokára jön a mi időnk is... 'Ádám türelmetlenül várt. Az­tán összejöttek megint, ö, a Szí­vós Mátyás, az öreg Mikes, Tóth, Papp, meg a többiek. f> gyszer már összeálltunk ^— vitte a szót megint Szívós. — Igaz, hogy szét is zül­löttünk. De magunkon láttuk a kárát, igaz-e Ádám? — A legény bólintott. — Mindig csak a ku­liktól függtünk. Elég volt ecbSl, nem dolgozunk többé nekik. En azt mondom... elvtársak — fel­csillan a többiek szeme_erre a szóra — alakítsunk mi is ter­melőszövetkezetet. Jobb, ha együtt dolgozunk. Többet hasz­nálunk magunknak is, meg az országnak is. — Megcsináljuk — kiáltott fel Ádám és mind tapsoltak. Boldo­gok voltak. Olyan boldogok, mint amilyenek még soha nem voltak. Vidáman, felszabadultan száll ajkukról az ének: „Uj életre ké­szül a földön az ember...“ (—i —»)­volna félre a keresetéből, hogy házat, földet vásároljon? Számvetést csináit Keczeli, Részlet, Nagy Lajos „Falu“ eb meg Őket arra, hogyan keletkéz- mennél kevesebbet. (Dér And- tek a birtokok. (A tanító maga rásnak csak a szája mozgott, de elé morogta: Hát ez hallatlan! A hang nem jött ki rajta. Csal; pap a zsebkendőjét kapta elő, a világosságban lehetett volna le- szájához szorította, s alig ■ tudta olvasni & szavait: Az anyád ke­mü regényéből. (Athenaeum kiadás) elfojtani a nevetését hogy a ta- serves istenit!) Dehát mindez nitó urra igy rajár a rúd.)... csak volt. A dicstelen 4 CsfttorfWr, IWO. mire. 2. múltban, Elég pedig csak gondolkodni, mely most már megszűnt és mi mert ~ hát hogyan keletkezhet- dolgozók másképpen rendezzük tek a földbirtokok? Valamikor majd be a világot... MEGJELENT! Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1950 február 10-i ülé sén elmondott beszámolója. Rákosi elvtárs nagy beszéde a nemzetközi helyzetről, Pártunk hiányosságairó } és feladatairól minden kom­munistának és minden dolgozónak megmutatja hosszú időre a helyes utat A brosiira anyaga szemináriumokon is feldolozásra kerül. Az oktatási anya gon kívül leküldött brosüráfat pártszervezeteink a leg szélesebb körben terjesszék. 56 oldal, ára 80 fillér. Kapható: MDP Pártszervezetekben. Szikra-bizomá­nyosoknál és könyvesboltokban. Megrendelhető; MDP Propagandaanyag Terjesztő Budapest.V. Deák Ferenc-utca 15. Kiadja ’• MDP Központi Vezet őség Agitációs Osztály.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom