Zala, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-12 / 37. szám
A miatt ka síé inuk is becsület és dicsőség' j dolgává vált első eredmények népi demokráciánk legbiztatóbb sikerei kö zé sorolhatók. Ennek a szocializ— A szocialista munkamódszerek meggyökeresedése egyike népi demokráciánk legnagyobb sikereinek. Nem véletlen, hogy a frontáttörés ezen a téren felszabadítónknak, a magyar nép nagy barátjának, Sz^iin elvtársnak nevéhez fűződik. Sztálin elvtárs születésnapjával kapcsolatos munka- felajánlás az uj biztató jelenségek egész . sorát mutatta. A ménye, hogy az állam és egyház elválasztása simán és különösebb súrlódások nélkül folytaCsak a római katolikus püspökök és rendfőnökok nem telték le az esküt Számszerűleg ezek a sikerek nem olyan mutatósak, mint az iparban elértek, de jelentőségüket nem lehet eléggé aláhúzni. Az, hogy szántóterületünk körülbelül 8 százaléka már a szocialista szektorhoz tartozik és ebből több mint 390 ezer hold szántón már a : ermelőszővetkezetek, a szocializmus e falusi képviselői dolgoznak, magában-véve nem felezi ki a nagy változást. Sokkal jelentősebbnek tartjuk e számnál magánál, azt a változást. amely a dolgozó paraszt- : ágon belül a termelőszövetkezetek, a társas gazdálkodás kérdésében létrejött. f— Az elmúlt esztendő folyamán a termelőszövetkezeti csotetlen szolgálatot tett e téren újra az a segiség, amelyet a Szovjetuniótól kaptunk. Az a 80 tagú parasztdelegáció — amely a múlt év nyarán öt hetet töltött a Szovjetunióban — tövéről-hegyére megismerte a szocialista mezőgazdaságot, visszatérése után a dolgozó parasztok százezrei előtt közvetlen tapasztalat alapján megtudta cáfolni a kolhozokra szórt rágalmakat és egyben hirdetőivé váltak a szovjet mezőgazdaság óriási fölényének. Mint az iparban, úgy a mezőgazdaságban is. a Szovjetunió segítsége és tapasztalatainak Magyarországra való átültetése adott számunkra felmérhetetlen támogatást. A népköztársasági alkotmánynak megfelelő esküt az öszes felekezetek papjai rendben letették, a római katolikus püspökök és rendfőnökök kivételével. Ezek a püspökök és rendfőnökök arra hivatkoztak, hogy ilyen eskü letételéhez feletteseik külön engedélye szükséges és ennek beérkeztéig függőben hagyják az eskütételt. — Mi utánanéztünk a dolognak és meg állapi t ottuk, hogy az összes magyar katolikus püspökök annakidején nyugodtan felesküdtek Horthyra. Előttem van az esküszöveg, amely igy kezdődik: „Én dr. Hamvas Endre, mint püspökhöz illik, esküszöm a szent evangéliumokra, hogy Magyarország főméltóságu kormányzójának hive leszek/’ — Az esküt Horthy kezébe tették le és az esküszöveget sajátkezű aláírásukkal erősítették meg. Az utolsó három ilyen eskütétel nem egészen 6 évvel ezelőtt, 1944 március 25-én történt. Ezelcután kézenfekvő a gyanú, hogy a katolikus főpapoknál az eskük letételében nemcsak formai okok játszanak szerepet, a demokrácia azonban erejének, igazának tudatában itt is nyűgöd« tan néz a fejlemények elé. Népi demokráciánk sikereként könyvelhetjük el a fővárosunk és az elővárosok egyesítését. Ezzel a lépéssel is fél évszázad adósságát törlesztjük le. Budapest környékének dolgozói, kiknek életviszonyait fokozatosan a fővároshoz fogjuk emelni, ebből a tényből is meggyőződhetnek róla, hogy a népi demokráciában a szó és a tett egybeesik. Megszilárdult népünk egysége —* Végül népi demokráciánk számokban ki nem fejezhető, de jelentőségében felmérhetetlen erősödése, hogy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetése alatt megszilárdult népünk egysége. Ennek egyik megjelenési formája, hogy eltűnőben van hazánk keleti és nyugati területei közt a gazdasági és politikai különbség. Ez az egység segítette elő az újjáépítés sikerét, a hároméves terv időelőtti befejezését és uj erőforrásaink biztosítéka jobb jövőnknek és boldogulásunknak. — Népi demokráciánk helyzetének ismertetésénél ezúttal szándékosan eltekintettem azoknak a nehézségeknek és hibáknak részletes taglalásától, amelyek egy sor területen mutatkoznak, de amelyeknek jelentősége és méretei nem haladják túl az egészséges szervezet gyermekbetegségeit és a növekedéssel járó bajokat. Elég, ha rámutatunk államgépezetünk növekvő bü • rokratikus tendenciájára, a túltengő szervezésekre, a felesleges központokra, a gazdasági és adminisztratív vízfejek létrejöttére, ás bizonyos pazarlásra, amely jó gazdasági helyzetünk következtében a közülieteknél jelentkezik. A kritikai részt azonban ezúttal népi demokráciánk motorjára és vezető erejére, saját pártunkra tartottam fenn. A sséjíl «lenipbrácia sikerei elsősorban Pártunk sikerei Is A bizonytalanságot effajta a siker szele vésbbé fontos a fermelőcsopor— Közrejátszott ebben a hangulatváltozásban pártunknak és a magyar kommunistáknak nagy tekintélye is. A dolgozó parasztság ötéves tapasztalata alapján meggyőződött róla, hogy mi csak olyat ajánlunk neki, ami érdekében való, amely javára válik. *—* Ezek a tényezők odavezettek, hogy ' ősszel ugrásszerűen. megnőtt ,a termelőszövetkezeti mozgalom, hogy nincstelenek és szegényparasztok mellett egyre fokozódó számban. jelentkeztek a középparasztok. Most már az ország falvainak több mint egy harmadában vannak ilyen termelőszövetkezetek és megjelentek az első fecskék: olyan falvak, ahol a földterületek .nagyobb részét már termelőszövetkezet .keretében művelik meg. A dolgozó parasztság érdeklődésé a társas termel éá felé fordul és ami nem kelők tagjai — fellelkesülve a szövetkezés eredményein és kézzelfogható fölényén —, öntudatosan, magabiztosan, jövőbe vetett bizalommal dolgoznak tovább. A kezdeti tétovázást és bizonytalanságot elfujt-a a tapasztalás, a siker szele. — A termelőszövetkezetek és gépállomások első országos tanácskozása, amely két héttel ezelőtt volt, megmutatta, hogy ezen a téren is, a szocializmus építése terén, a falun milyen változás történt. — Gazdasági eredményeink között meg kell emliteni állami pénzügyeink szilárdságát, erőtejes fejlődését. Ez a fejlődés biztosítja a forint vásárló- értékének növekedését. Ez tette lehetővé, hogy állami alkalmazottaink fizetését több, mint negyedmilliárd forinttal emelni tudjuk. A kultusra területén is megtört a jég — .Jelentékeny sikereink vannak szellemi térén. Első ízben ;si- erült a középiskolákban, a fel- ; ;iskolákban s. dolgozó nép fiainak megfelelő helyet biztosítani. t\ széles tömegek mohón szívják magúkba a szocialista kultúrát. .'ét-három évvel ezelőtt például í /. amerikai, vagy burzsoá filmeken nőd mozibaj ár ók jelentékeny része idegenkedve, vagy éppen értetlenül állott a szovjet filmekkel szemben. Most már itt is megtört a jég. A szovjet filmek végre kivívták maguknak a megérdemelt elismerést. Ugyanez vonatkozik a szovjet színdarabokra és a szocialista kultúra minden egyéb termékére. Nem győzzük kielégíteni azt a feltámadt kulturszom- jat, amely nemcsak a marxistádé nini sta klasszikusokat, de a szépirodalom termékeit is egyforma hévvel és lelkesedéssel követeli. lö© ezer |)6Mási,yban adjuk Isi Sztálin chtárs müveit — Sztálin 'elvtárs műveinek kiadásakor az első kötetet ötvenezer példányban nyomattuk. Amikor ezt napok alatt elkapkodták, 25.000 példányt'nyomattunk utána, de ez is kevésnek bizonyult. Ezért elhatároztuk, hogy a sorozat minden kötetét egyelőre 100.000 példányban fogjuk kiadni. Ugyanez a jelenség nyilvánul még az orosz nyelv íg.2 Vasárnap, 1950. febr. í?. rudasában, amelynek egyik legnagyobb akadálya a ;ió nyelvtanitok és nyelvkönyvek hiánya.. Az irodalom, a költészet, színház, film frontján is megjelentek az első komoly kísérleteké a szó eialista kultúra magyar hajtásának első eredményei. Megujho- dott, tudósaink és a dolgozó nép összefogásának jegyébéit, a Tudományos Akadémia. A sztálini m unk afélaján lés megm u t a tta, hogy a műszaki értelmiség zöme is a szoci&iizmvts felé fordul. — Az ideológiai fronton elért — Előre kell bocsátánom, hogy a népi demokrácia sikerei elsősorban Pártunk sikerei is. Ezek a sikerek igazolják, hogy Pártunk egészséges, jól fejlődik és meg tudja oldani mindazokat a feladatokat, amelyeket a történelem a szocializmus építésével kapcsolatban eléje állitoü. Ennek a fejlődésnek volt egyik legjobb és legsikeresebb biztositéka az a fordulat, amelyet Pártunk az utolsó napokban a termelés terén tett. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a felien dőlés, amelyet az elmúlt négy-öi hónap folyamán a szocializmus építése terén tapasztaltunk, elsősorban annak köszönhető, hogy Pártunk figyelmét a termelés kér. déseirs összpontosította. — Az a felismerés, hogy a kommunisták jó munkájának próbaköve a termelés eredménye, hogy a jól végzett politikai munkát az emelkedő termelés számai ellenőrzik, egyre inkább átmegy pártunk mint az ország gazdáinak, megnőtt a felelősségünk. Mindenért, ami ebben az országban politikai, gazdasági, kulturális téren történik, mi vagyunk a felelősek. Minél jobban átérezzük ezt a felelősségei, minél jobban áthatja ez a felelősségérzet mindennapi munkánkat, annál jobban tudjuk elvégezni a reánkháruló feladatokat, annál Kukább meggyorsul a szocializmus építése, dolgozó népünk felvirágzása. — Annak a tudata, hogy a politikai felelősség mellett legalább olyan mértékben, ránkhárul a gazdasági felelősség is, kiszélesítette, elmélyítette a kommunista munkát, közelebb vitte a gyárak eszterga, padjaihoz és a szövetkezetek földjeihez. Egyben mutatója ez a jelenség annak, hogy Pártunk a feladatok sokoldalúságával és terebé- lyesedésével együtt nő és fejlődik. Ä felvilágosító munka és a tömegek megnyerése szükségességének lebecsülése — Amikor egészséges Pártunk- sőt évszázados harcos múltra tenak ezeket az eredményeit, amelyek elmélyítették és megszilárdították nemzeívezeíő szerepét, ilyen szélesen kidomborítottam,* ugyanakkor rá keli mutatnom egy sor hibára, «melyeknek: kiküszöbölése sürgős, mert tűrésük Veszélyeztetné * Pártunk további egészséges fejlődését. — Hogy miről van szó, bevezetésül azokkal a tapasztalatokkal szemléltetem, amelyeket a Viharsarok vármegyéinek pártszervezeteivel kapcsolatban nyertünk. A Viharsarok vármegyéi tudvalevőleg megalakulásunk első napjától kezdve a kommttmista mozgalom legerősebb bástyái voltak. Csanád, Csongrád, Békés megyékben már 1945-ben a kommunista szavazatok száma 20—30 százalék között váltakozott és messze meghaladta az országos átlagot. Ez természetes is volt, mert hisz ezeknek a várr kiníett vissza. — De már az 1947-es választásoknál észrevettük, hogy mozgalmunk ezekben a megyénkben egy helyben topog és hogy valami nincs rendben. Az elmúlt évben ú jra arra figyeltünk fel, bogy ezek a megyék mindenütt az utolsó sorba kerültek, a vetéskampánynál, a gabonabeadásnál, a tervkölcsön- jegyzésnél és egyebütt. Ezért három hónapja alaposan megvizsgáltuk az ottani pártszervezetek munkáját. — Az első tapasztalatunk az volt, hogy Pártunk országosan látható sikere pártszervezeteink vezetőségében fokozatosan erősödő önteltséget eredményezett. Elvtársaink egyre jobban lebecsülték a tömegek felvilágosításának és megnyerésének szükségességét és ami ezzel összefügg, lebecsülték az elmegyéknek parasztsága évtizedes, ] lenség munkájának jelentőségét is Balra eltérő tervek és a „jó kulák" elmélet — Amikor például felvetettük a kérdést, hogy a szabotáló kuláko- kat miért nem leplezik le erőteljesen p dolgozó parasztság előtt, miért nem igyekeznek meggyülöl- tetni őket a falu lakosságával, a medgyesegyhází termelőbizottság egyik tagja ezt válaszolta: „Nincs} nekünk szükségünk az ilyesmire, nem mer senki a védelmükre kelni, legfeljebb az orruk alatt morognak.“ Ez a jelenség a „fordulat éve’' óta országosan is tapasztalható, de a Viharsarokban különösen élesen mutatkozik. A kulákok kérdésében néhol messze előreszaladnak, a Párt vonalától balra eltörő terveik vannak a kulákok likvidálására .Másutt meg virágzik a „jó kulak'" elméjét. Néhol még a Pártba is beveszik őket és a termelőszövetkezetek kérdésében hallgatólagos egységfrontba is kerülnek a kulákkal. ,4 fiatalok távoltartásának következményei — A felszabadulás előtti mozgalmakban részt vett idősebb elv- iársak részéről tapasztalható, hogy igyekeznek a fiatalokat távoltartás ni a„ pártvezetőségtől és mindenféle" pártmunkától, azon a címen. Hogy: „a fiatalokat a horthyrend- szer nevelte“. — „Hol voltak ők akkor, amikor mi már harcoltunk?“ Ennek eredményeként pártszervezeteink egy része elöregedett. Orus. házán például á párt átszervezése év körüli elvtárs. A fiatalabb elvtársak háttérbe szorításának egyik főoka, hogy az idősebb elvtársak látják, hogy a fiatalok jobban fejlődnek, pártiskolába mennek, bátrabban kezdeményednek. — Tapasztalhatiuk a felső párt- szervezőtek intézkedéseivel kapcsolatos ellenkezést. Amikor a csa- nádmegyei bizottság négy-öt községben női biró megválasztását javasolta, régi elVtársaink megbof- ránkozva kérdezték: „Micsoda világ lesz itt, amikor a nők fognak nekünk parancsolni.’* Amikor a pártonkivüli tömegek megnyeréséről van szó, ezek az elvtársak úgy teszik fel a kérdést, „azoknak hízelegjünk, akik nevettek rajtunk, amikor a csendőrök vittek bennün- két’* „Azokat agitáljuk, akik mostanáig nem találták meg az utat Pártunkhoz? Ki van hatalmon hát, nem mi? Hogyha nem tetszik valami, hát nem tudjuk őket kény. szerifeni?“ Ip A RAGYOGÓ ALUMINIUM EDÉNY!
