Zala, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-12 / 37. szám

Ahol elvetik a meggyőzést, ieíelé vezet az ut — Lépten nyomon tapasz­taltaik, a parancsolgatás, a tö­megek véleményének semmi­bevételét, az ellenség- lebecsü­lését a pártszervezeteken belül is. Nem tartanak rendszeresen taggyűlést, a vezetőségek nem számolnak be a munkájukról. Sőt, ha a tagság részéről kriti­kai hangok hallatszanak, ak­kor azt a párt egysége elleni 1 ámadásnak, f rakciózá snak minősitik és a bírálót ledo­rongolják. Az Önteltség ered- ményeképen az éberség' is el­tompult. — Azt hiszem, hogy ezek után nem lehet csodálkozni azon» hogy a Viharsarok vármegyéi, amelyek 1945-ben az élen jár­tak, pártszervezeteink rossz munkája következtében vissza­estek és a legrosszabb megyék közé kerültek. Amikor párl- szervezeteinkben elharapód­zott az a szellem, amely meg­győzés helyett diktált: nem­csak az ellenségnek, de a tö­megeken kívül saját elvtársa­inknak is ez. amelyben nincs pártidemokrácia, ahol nem hallgatják, sőt elnyomják a tagság kritikáját és ahol még kevésbbé lehet szó önkritiká­ról, ott az ut lefelé vezet. Ahol elharapódzik az önelégültség, az elbizakodottság, az a szel­lem. hogy elég erősek va­gyunk egyedül is- ho-gy nincs szükségünk a dolgozó töme­gek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvesz a Párt és a tömegek egységes kapcsolata, Pártunk elszigete­lődik a dolgozó néptől. A kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása Pártjának, osztályának, dolgosó népünknek — A kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása a pártjának, osztályának, dol­gozó népünknek, ez sikereink titka. De ahol ez a szellem meglazul, ott hamarosan fel­üti fejét a bürokrácia, klik­kek, csoportok alakulnak, ál- lásvhdászás. korrupció kelet­kezik, háttérbe szorítják az ifjakat, nőket és tompul az éberség az ellenséggel szem­ben. Egyszóval jelentkeznek azok & bajok, amelyekkel szemben» ha kíméletlenül fel nem vesszük a harcot, előbb vagy utóbb, do lejtőre viszik a Pártot. ' — Mindjárt Hozzá kell ten­nem, hogy ezek a jelenségek, amelyeket- a Viharsarokban ta­pasztaltunk, többé kevésbbé a legtöbb szervezetünkben fel­lelhetők, ha nem is ilyen tö­mény formában. Különösen megnőtt a számuk, mióta a harc a reakcióval szemben lé­nyegében eldőlt, mióta bizto­san ülünk a nyeregben és mióta elméletileg is megma­gyaráztuk, hogy a népi demo­krácia lényegében proletár­diktatúra. Azóta nem egyszer hallani, mikor elvtársaink meggyőzés helyett kényszert alkalmaznak, azzal indokolva, hogy ,,most proletárdiktatúra van’1. Mielőtt a hibák részle­tes taglálására rámennék, idézni akarom azt. amit nagy tanítónk, Lenin és Sztálin er­ről a kérdésről mondtak: ,-A Párt taktikáját — tanít­ja Sztálin elvtárs — a munkás- osztály bizalma támogatja. A munkásosztály bizalmát pedig nem erőszak szerzi meg, — ellenkezőleg, az erőszak meg­öli azt — hanem a Párt helyes elmélete, a Párt helyes takti­kája, a Pártnak az osztály Iránti odaadása, a munkásosz­tály támogatásával kapcsolat­ban és ama készsége és kémes­sége. hogy a tömegeket jelsza­vai helyességéről meggyőzze.” Rákosi Mátyás elvi ár s Lenin és Sztálin műveiből vett, ide­vonatkozó idézetének felolva­sása után, így folytatta beszé­dét. Nem a kényszer, hanem a meggyőzés — Sztálin elv társ megálla­pításai a parasztsághoz való viszonyunkra is érvényesek, Pártunkra, mindenben illenek. Az a helytelen nézet például, hogy most már az ellenség megyerése után nincs szükség nálunk meggyőzésre, hanem elég a kényszer alkalmazása, országszerte el van terjedve. Elfelejtik Lenin tanítását, aki azt mondta: — ,,Akkor alkalmaztuk he­lyesen és sikeresen a kény­szert, ha előbb megteremtettük számára a meggyőzés alapját.” — Nem csoda, hogy olyan helyeken, ahol a hálákkal szemben a népi demokrácia jogos megtorlást alkalmaz <ie pártunk nem törődik azzal, hogy ez intézkedések jogossá­gáról a dolgozó parasztságot meggyőzze, — helyenként a inegrendszabályozott kulákok •felé fordul, a dolgozó parasz­tok egy részének szimpátiája. A saját ©Ivíársainkkal szembeni kényszerről — Még súlyosabb azonban •az eset, ha saját elv-társaink­kal szemben alkalmaznak a .pártszervezet vezetői kény­szert, ha meggyőzés helyett diktálnak, parancsolnak nekik. Hogy ilyesmi nemcsak a Vi­harsarokban, hanem egyebütt is előfordult, azt itt a Pártköz­pontban nem egyszer tapasz­taljuk. Sok a panasz a párt- demokrácia megsértése miatt. Egyes szervezetek egyszerűen nem tartanak taggyűlést, vagy nem rendelkeznek választott szervekkel. Nagyon sok a pa­nasz arra, hogy hiányoznak a választott szervek. A borsodmegyei nagyüzemi pártbizottságok például mind kinevezettek. A borsodmegyei bizottság egyetlen tagja se vá­lasztott és a páríválasztmány nagy többsége már nem tar­tózkodik a megyében. Nem szorul magyarázatra, hogy ott, ahol a pártdemokrácia elemi szabályait nem tartják be, ahol a vezetőség nem ad számot a tagságnak és a tag­ságnak nincs módja bírálatot mondani a vezetőség munkájá­ról, igazi pártéletről szó sem lehet. Még kevésbbé lehet szó kritikáról. Rengeteg panaszt hallottunk arravonatkozóan, hogy nem tűrik funkcionáriu­saink a'kritikát. Hova vezet a pártdemokracia elfojtása? — Ezek a módszerek odave­zetnek, hogy egyre gyakrabban hallunk kis klikkekről, csoporto­sulásukról, állásvadászairól. Azo­kat az elv társakat, akiket meg­fosztunk a bírálat elemi jogá­meghüiéi és fáidatmek ellen gyors és kitűnő hatású s?sr c régbavólt ASPIRIN I A 8 l E T T a tói, elidegenítik a Párttól, elége­detlenséget keltünk bennük. A pártdemokrácia elfojtása termé­szetesen nem marad titokban. Csökkenti a párt vonzóerejét. A tagok leszoknak, az aktiv hozzá­szólásról, ami a vezetőkben még inkább megnöveli a csalha- tatlanság, az önelégültség érzé­sét. — Egyre gyakoribb az a pa­nasz, hogy összekeverik a pártot és a .tömegeket, a Pártot és az államot, Hogy ez gyakorlatban hogy történik, arra egy-két pél­da. A kecskeméti gépállomáson az üzemi értekezletet nevezték taggyűlésnek. «• propagandista megválasztásában, amely napi­renden volt, a pártonkivüliek is résztveltek és méltatlankodtak, hogy miért nem pártonkivüli a párt propagandistája. Megállapí­tást nyert, hogy Vas megyében a decemberi taggyűléseken több helyen nem a párt titkára tar­totta meg a beszámolót, hanem a jegyző vagy a tanító. A bürokrácia káros következményei- — Hogy a bürokrácia milyen mélyen beleelíe magát pártéle­tünkbe és milyen károkat okoz­hat, arra nézve jellemzők azok a hibák, amelyeket a tagfelvétellel kapcsolatban országszerte tapasz­talhattunk. A, pártvezetőség a tagfelülvizsgálat után elhatároz­ta, hogy az uj tagok felvételét nem bízza véletlenre, hanem pár­tunk szociális összetételének és vonzásának megnövelése szem­pontjából' szabályozni fogja. — Pártszervezeteinknek java­soltuk, ' hogy ebből a célból /l- sősorban a termelésben kitűnt ipari munkásokat, a termelőcso- pertok dolgozó tagjait és az ér­telmiségből főleg a technikus ér­telmiséget részesítsék előnyben a felvételnél. Külön felhívtuk a figyelmet, hogy Pártunkban nem eléggé vannak képviselve az ifjak és a nők és ezért a tagjelöltfelvétel­nél órájuk is külön irányt kell vennünk. — A gyakorlatban ez oda ve­zetett, hogy a megyei, vagy já­rási bizottságok számszerűleg előírták, hogy egy-egy szervezet hány 25 éven aluli, vagy felüli férfit, nőt, ipari munkást, vagy parasztot vehet fel. Ennek az lett az eredménye, hogy például egy falusi szervezet, amelynek egy hónapra egy 25 éven aluli nő felvételét engedélyezték, nem fo­gadta el, egy a termelésben ki­tűnt férfi jelentkezését. Az ilyen bürokratikus eljárásnak százféle változata támadt és azt eredmé­nyezte, hogy az uj tagjelöltek felvétele gépiesen, hibásan tör­tént. Nem a termelésben kitűnt legjobb munkások, ifjak, nők, műszaki értelmiségiek jutottak be a Pártba. Változatlanul hiba vem az ifjak és nők felvétele körül — Rengeteg azoknak a pana­szoknak a száma, melyek arról számolnak be, hogy munkások és parasztok, értelmiségiek beadják tagfelvételi kérelmüket és ezek a kérelmek hónapokig fekszenek -elintézetlenül, közben senki sem foglalkozik - jelentkezőkkel. Nem beszélik meg velük, hogy miért húzódik az ügyük. Ezek az emberek hétről-hétre eredmény nélkül járnak a pártszervezetek­be érdeklődni, hogy mi van az ügyükkel. — A tagfelvétellel kapcsolatos hibákért felelősek központi szer­veink is. amelyek szintén nem mentesek a bürokráciától és in­tézkedéseikkel, amelyek nem szá­moltak az alsó szervek merevsé­gével és bürokratikus módsze­rekkel hozzájárullak a bajokhoz. — Váltczailanu1 hiba van az ifjak és nők fervétele körül. Azok a bajok, melyeket a Vihar­sarokban észleltünk, országszerte mutatkoznak. Ez annál súlyo­sabb, mert hisz az ifjak és a nők zömének Pártunk felé fordulása éppen az utolsó két esztendőben történt meg. Viszont 1948 febru­árja óta tavaly nyárig lényegé­ben tagzárlat volt Pártunkban és utána a tagjelölt-felvételt megszigorítottuk. Nálunk mind a mai napig nem -alakult meg egy — a Szovjetunió Komszomol- jához hasonló — egységes ifjúsá­gi szövetség, amely Pártunk szá­mára az utánpótlás kinevelésát az ifjúság köréből megkönnyí­tené. Ezek a szempontok paran- csolóan megkövetelik, hogy a tagfelvételnél különösen gondot fordítsunk az ifjakra és nőkre. Az eddigi eredmények azt mu­tatják, hogy ezen a téren ko­moly fordulatot elérni még nem tudtunk. A pártban visolf tisztség ugródeszkának való fölhasználása — Egyes vidéki pártszerve­zeteink vezetését sok helyütt a felszabadulás előtti mozgal­makban közvelenül, vagy köz­vetve résztvett, főképpen idő­sebb evtársak vették kézbe, akiknek egy része úgy érezte, hogy a múlt üldöztetéseiért joga van szinte az összes párt, állami és gazdasági funkcióra, hogy csak ő hivatott a község ügyeit is intézni. Előfordult, hogy egyes» párttagok a párt­ban viselt tisztségüket ugró­deszkának tekintik, s hogy le­hetőleg csak akkor vállalják el a pártban a vezető tagsá­got, ha biztosítják neki a- fize­tett funkciót, vagy ha ilyen nincs, párvezetőségi tagságuk felhasználásával igyekeznek azt megszerezni. — Ezek nem egyes kirívó, hanem eléggé elterjedt jelen­ségek, annak ■ eredményei leg­többször, hogy a párt vezetése a közigazgatással, a földmü- vesszövetkezettel összefonódik, a népnevelőket • nem a párttit­kárságról, hanem a községhá­záról irányítják, hogy a párt- vezetőségi tag, a trakorbizott- ságban az őszi szántás-vetés •sikeres és gyors elvégzése he­lyett a- földmüvesszövetkezeti traktor minél jövedelmezőbb kihasználását tartja szemelőtt. A párvezetőségi tagok nagy­mértékű beépülése a külön­böző fizetett funkciókba azt is eredményezi, hogy nem a Párt­ban, hanem a közigazgatásban és a földmivesszövetkezetek- ben végzett munkát tartják fontosnak azon a címen, hogy a fizetést onnan kapják. Eze­ket a jelenségeket, amelyek nem egy esetben korrupciós jellegűek az ellenség kitünően fel tudja használni a pártszer­vezetek elszigetelésére. Az elbirrokratásodoit szervezet példája — A bürokrata fennhéjázó, szerénytelen, nem tanul, nem szereti a fejlődő kádereket, el­nyomja a nőket, az ifjakat. Hogy milyen az elbürokratáso- dott szervezet, arra egy pél­dát: Mezőkovácsházán a tizen­három vezetőségi tag közül ki­lenc fizetett funkcióba helyez­tette magát, az elnök 5 holdon egyéni gazdálkodást folytat és községi esküdt. A titkár ugyan­csak 5 holdon egyéni gazdál­kodást folytat, a földműves- szövetkezet cirokátvevője. A propagandista magángazdálko­dása mellett a szövetkezeti tejüzem alkalmazottja. A tö­megszervező magángazdálko­dása mellett gabonafelvásárló. A káderes az OSzH pénztá­rosa. A gazdasági vezető a DéFOSz boda vezetője, a frak­ciótitkár a ciroktelepen van alkalmazásban, a női felelős a szövetkezetnél baromfifelvá- sárló és igy tovább és így to­vább. > ’ Az éberségről — Nem lehet csodálni, hogy, az ilyen viszonyok mellett el­tompul az ellenséggel szemben az éberség. A Rajk-per egyik tanulsága az volt, hogy az eddiginél hasonlithatatlanab- bul éberebbeknek kell len­nünk. Néhány hétig valóban ugylátszott, hogy az éberség terén fordulat áll be, hogy Pártunk megtanulta, hogy minden néven nevezendő ne­hézségnél, hibánál, vagy baj­nál, az okok közt keresse az ellenség kezét is. Azóta azon­ban meggyőződhettünk arról, hogy az éberségről pártunkban sokat beszélnek, de kevés ered­ménnyel. Errenézve néhány esetet sorolok fel. A Szabad. Nép egyik tudósítójának az éberségre való hivatkozással nem engedték meg, hogy le­fényképezze egy termelőcso­port fajbikáját. Viszont októ­ber végén és november elején, 1 amikor az ellenség ezer és ezer esetben terjesztette a forint, ie értékeléséről az álhireket- és szervezte az áruvásárlási pánikot, szervezeteink és tag­ságunk csak akkor vette észrp, hogy. itt az ellenség munkái á- ,val áll szemben, amikor párt­vezetésünk erre ráirányította a figyelmet. Hagytuk, kegy az ellenség dolgozzon — Amikor ősszel feltűnően ke­vés cukorrépát kaptak a gyárak, kivizsgáltuk az ügyet. A szakértők ennek magyarázására minden ter­melési tényezőt felsorakoztattak, de hallani se akartak róla, hogy itt az ellenség keze közrejátszott Amikor azonban néhányszáz cu­korrépatermelő kuláknál vlzsgüa- tot tartottunk kiderült, hogy szin­te kivétel nélkül visszatartották, termésük 20—30 százalékát éa példájukat megfelelő számú kö­zépparaszt követte. Kiderült, hogy párttitkáraink tudtak erről, de eszükbe sem jutott közbelépni Nyíregyházán megtörtént, hogy a városi titkár és az államvédelmi hatóság vezetőjének figyelmét fel­hívták arra, hogy a heti piacokon a kulákok sorbaállnak a pékségek előtt és zsákszámra vásárolják a kenyeret, amelynek jelentékeny ré­szét a disznókkal etetik fe!,_ vagy spekuláltak vele. Mind a két elv­társ nyugodtan kijelentette, hogy nincs ok közbelépésre, mert a ke­nyér jegy megszűnt, mindenki vá­sárolhat, amennyi neki • jólesik, A lengyelkápolnai gyilkosság al­kalmával dacára annak, hogy a meggyilkolt Kiss elvtársat néhány hónappal azelőtt már megtámadták a kulákok és a meggyilkoltnak ke­zei hátra voltak kötözve, a helyi elvtársak az első időben nem is gondoltak arra, hogy az ellenség müve lehet. A Standard gyári kémkedés és szabotázs is soroza­tos példákon mutatja, hogv. az éberségről inkább csak beszélünk, de kevésbbé gyakoroljuk. Az ellen­ség e,zt a lazulást természetesen örömmel használja fel. Hibák a párfakfafás vonalán — Pártunk győzelmének és dol­gozó népünknek a szocializmus felé fordulása következtében ug­rásszerűen megnőtt a tanulásvá­gya. Ezt az egészséges fordulatot mi magunk is serkentettük azzal, hogy tagságunk elméleti színvo­nalának gyors emelését követel­tük. Ezen a téren igen jelentős si­kereket értünk el, alsó- és közép­kádereink jelentékeny része egész­ségesebben és gyorsabban fejlő­dött. Ugyanakkor azonban itt is történtek hibák. A tömegek tanú- lásvágyára azzal feleltünk, bogy in. kább a mennyiségre, mint a minő­ségre fektettük a súlyt. Az is elő­fordult, hogy szervezeteink az is­kolák, a szemináriumok szervezé­sénél mechanikusap jártak el. Az önkéntes jelentkezés, elvét nem. tartó’iák szem előtt, hanem gyak­ran küldtek iskolákra vagy sze- .n’náriurnokra olyan elvtársakar, VasártMp, f§60. ffcbr. tt

Next

/
Oldalképek
Tartalom