Zala, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-01 / 27. szám

Lórin ez Feri 350 százalékra készülnek .. ,A csillefelvonó zakatoló sod­ronyai éles, sivitó hangot adnak, amikor egy-egy bazalttal megra­kat csille gördül lefelé az éles Ív­ben megtörő pályán. Egy perc, s máris indul a rakomány rendel­tetési helyére, a tárolóhoz. Az acélkerekek alatt nyikorognak a sinek, de ebben a furcsa hangban van valami zeneiség, valami ér­dekes dallam, amely ismétlődő taktusaival nap mint nap ugyan­azt az indulót kottázza meg... Amikor hallgatod, először fület- bántónak találod, később megba­rátkozol vele és szinte szokatlan­ná lesz, ha egy-egy percre elné­mul ez a hang. Az ilyen percekre azonban ritkán nyilik alkalmad, mert a csillék folytonos ide-oda­vándorlása közben erre nem jut időd sem neked, sem a brigád­versenyben álló csilléseknek. A nagy kitüntetés ... Fiatal, vidám arc tűnik eléd. Eleinte azt hiszed, csal a szemed. Alig lehet több 18—19 évesnél, de orra alatt már látni a serkedő bajusz helyét. Ifjúmun­kás a javából és még hozzá SzIT-es is — állapítod meg ma­sadban és kicsit irigykedsz rá. Lőrinc Ferenc a neve és mint megtudjuk tőle valóban most töltötte be a tizenkilencediket. Brigádvezető, csillés. Azonkívül a SzIT vezetőségi tagja. Négy, öt, magafajta ifjúmunkással dolgo­zik; a legfiatalabb sem több 16 évesnél. Meglepődsz, amikor hal­lod, hogy bizony alaposan lepi­pálták az öregeket. A sztálini műszak óta eltelt időben is állan­dóan kihozták a maguk 260 szá­zalékát, ami nem lekicsinylendö eredmény. Sőt, nagyszerű ered­mény! — Történt aztán, hogy egy ünnepélyes napon Ferit nagy ki­tüntetés érte: 600 forintot kapott az üzemi nyereségrészesedésből. Örül neki nagyon, de valami lát­hatólag még foglalkoztatja gon­dolatban, Aztán ki is mondja ke­reken — úgy, ahogy kigondolta. — Tudja elvtárs, szép ez a 260 százalékos eredmény, de mi, még A rossz idő — ennél is jobbat akarunk. Szeret­nénk elérni legalább az átlagos 350-et... Alig várják, hogy példát mutassanak ...Most hó borítja a nemesgu- lácsi bazaltsziklákat'. Az üzem­ben is javító munka folyik. Feri és négy társa megvált egy időre a csilléktől; más munkakörbe kerültek. Alig várják azonban, hogy ismét kitavaszodjon. Majd akkor megmutatják, hogy el le­het érni a 350 százalékot. nem akadalya a termelésnek Az elmúlt héten, a zalaegers zegi Magasépitési NV dolgozói a beállt erős fagyok miatt, nagy mértékben akadályoztatva vol­tak a munkában. Különösen, a nyílt építkezéseknél mutatkoznak átmeneti visszaesések a termelésben. A beállt nagyfokú havazás viszont számos helyen szüneteltette a munkát. A multheti ered­ményekhez képest most sem marad alatta a termelési átlag a 150—160 százaléknak. A zárt mu nkálaíoknál —, ahol a fagy nem volt gátló körülmény — jó, közepes teljesítmények születtek meg. Például a Mayer mészoltócsopor t 250 százalékot ért el a hármas bérhéten, s ezzel 49 órára kereke n 293 forintot kerestek. Mayer brigádvezető egymaga 15 órára 89 forintot keresett, Nyilas Ist­ván, a brigád egyik tagja viszont 14 órára 82.88 forintot. Harmat István 9 óra alatt 53,28, Bagiadi János pedig 11 óra slatt 68.03 fo­rintra emelte keresetét. — A Rózsás állványozó brigád 141 száza­lékra, a Kiss segédmunkás brigá d 182 és Bata Orbán festő bri­gádja 150 százalékot teljesítettek az elmúlt héten. A kedvező időjárás beálltával a vállalat dolgozói bizonyosan ismét feljavítják eredményeiket és biztosítják a terv első félévére reájuk eső rés2 maradéktalan tel jesitését. Újítok példája Ha még csak néhány hó­nappal ezelőtt is érdeklőttél a MAORT bázakerettyei üzemé­ben újítások, észszerüsitések felől, semmiesetre sem kaptál megnyugtató, kielégítő választ. Voltak ugyan akkor is néhá- nyan, akik észszerűbb megol­dásokon törték a fejüket s több-kevesebb sikerrel ki is vitték elgondolásukat a gya­korlatban. A nagy sztálini műszak azonban ezen a téren is hatalmas változást hozott. Mostmár nemcsak egyesek, hanem többen kezdtek behatolni „a technika rejtelmeibe** jóllehet a próbálkozásokat ek­kor még nehezítették a terme­lést egyébként akadályozó — sokszor nem éppen jóindulatú vélemények — más oldalról pedig a politikai felvilágosu- lat-lanság és az anyagtakaré­kosság, uiitás, észszerüsités gondolatával való nehézkes megbarátkozás. A sztálini mű­szak azonban kétségtelenül felvetette a rejtett értékeket, azokat az elgondolásokat, ame­lyek már érlelődtek, de még megvalósításra vártak. A párthatározat pedig külö­nösen nagy lökést adott a szunnyadozó elhatározásoknak és mint már számos kitűnő példa bizonyítja, a technika megnyergelése egyúttal utat jelent a termelékenységet elő­segítő újítások megvalósítása irányában. Nézzünk meg a legutóbb született újításokból most né­hányat. Nem kell messze men­nünk; a gépműhelyben köny- nyen megtalálod Szász Ferenc elvtársat, akinek a nevéhez újabb jelentős hőstett fűződik egy nagyszerű újítása révén. — Amint mondja sokat töprengett mimikája köaben azon, hogyan tegye gazdasá­gossá a himbaszivattyu terme­lését. Mert eddig az Itt alkal­mazott nagyméretű gázharang működése sok anyagpazarlás­sal járt, amin feltétlenül mi­előbb változtatni kell. Sok volt a gáz- és olajveszteség s mind­ez feleslegesen. Egyszóval, tö­kéletlen volt a berendezés. Gondolt egyet Szász elvtárs: mi lenne, ha egy különleges uj szerkezetet állítana be, amely szabályozná a gáz be- ömlését és egyúttal csökken­tené az olaj kifreccsenését? Ez az, szelepes rugóberendezésre van itt szükség, amely szabá­lyozza a gáz mennyiségét. Rö­vid műszaki megbeszélés után meg is született az uj szerke­zet antifluktoát'Or néven. Az anyagmegtakaritás ezzel sok ezer forintot jelent az üzem­nek. Vagy a másik: Gyurcsák Já­nos elvtárs újítása. Idáig a mélyszivattyus kutak parafin- tisztitó berendezésénél látható, úgynevezett rudgyürüket hasz­nálhatatlansága esetén minden alkalommal újakkal kellett pó­tolni olymódon, hogy 2-3 mun­kás — csak úgy kézierővel és kalapáccsal — uj gyűrűket vert fel s akármennyire is vi­gyáztak, nem tudták tökélete­sen ráilleszteni a gyűrűket a rudakra- Gyurcsák elvtárs most változtatott ezen is: szerkesztett egy gyűrűző ké­szüléket, amellyel sokkal job­ban, gyorsabban és főkép tö­kéletesebben megy a munka. Nem kevésbbé jelentős Kiss István és ifjú Albrecht Béla együttes újítása ’ a gazolinteie- nen. Sok baj volt itt a radiá­torokban lerakodott vizkővel, ahol tudniillik a hűtővíz cir- kulál. Eddig kézifuróval, em­beri erővel távolították el a vizkövet, de jöttek Kiss és Albrecht elvtársak és forra­dalmat csináltak. Géni meg­hajtású fúrót alkalmaztak amely negyedére csökkentet­ték. egy-egy rádiátor tisztítási idejét. Egyben . 2 százalékkal emelték a gazilontelep terme­lését, azonkívül egy rádiátor kivizkövezésének idejét az az­előtti 380 óráról 120 órára szállították le újításukkal. Akiket itt felsoroltunk é,s is­mertettük újításaikat, vala­mennyien kommunisták, az élcsapat tagjai. A tömegek pél­daképei, a termelés élenjárói, akik felismerték a párthatáro­zat jelentőségét és munkáju­kat abban a szellemben vég­zik. A Párt számit továbbra is jó munkájukra. (S-ő.) EJtávoütfák a havat a kanizsai utcákról Viszonylag rövid idő alatt hatalmas hótömeg zúdult Nagykanizsára. Az utcákat vastag hótakaró borítja és embermagasságu hóhegyek emelkednek az úttestek mind­két oldalán. A hó megnehezí­tette a közlekedést, különösen a szűk utcákban. Ez az egyik hiba. A másik az, hogy ez a hótömeg gyors olvadás esetén komoly zavarokat is okozna. A város vezetősége intézke­dett már a hó eltakarításáról A. város belterületéről a Vár- uü szeméttelepre viszik a ha­vat. Rövidesen megszabadul­nak tehát a kanizsai utcák a közlekedést zavaró hótól (ha­csak az elszállítás után nem kan a város újabb adagot). A Sztálin-utián már megkezd­ték a lió eltakarítását, s ha­marosan sor kerül a többi ut­cákra is. Ide tartozik még a járó­kelőknek az a kívánsága is, hogy a járdákról távolítsák el a iéggéfagyott havat, ami reggel és este síkosságával, napközben pedig lucsko^ságá- val vonja magára a figyel­met. — Lőfegyvert ta’á’íak az utcán Nagy Lajos és Kovács József bó­kaház! lakosok. A fegyvert nem szolgáltatják be, hanem elrejtették. Nagyot kéthavi, Kovácsot pedig háromheti fogházra Ítélték. Norma a Vasvázasban Az ötéves terv második hó­napjának első napja emléke­zetes dátumként íródik a MAORT nagykanizsai dolgo­zóinak agyába. Ez a nap a műnk verseny további szélese­désének, az eddiginél nagyobb mérvű sikerének, a Sztahá- nov-mozgalom kifejlődésének és megszilárdulásának alapjait rakja le. Ezen a napon meg­szűnik az üzem csaknem min­den műhelyében a mutató,szá­mos norma és helyét tudomá­nyos, statisztikai, valamint technikai norma foglalja el. A Vasvázas dolgozói ezt úgy fejezik ki: kiegyenesedik a görbe. Az a munka, amelyet a MAORT nagykanizsai köz­ponti javítóműhelyének dolgo­zói az elmúlt év második felében végeztek, s amit ez év első fe­lében tovább folytattak törés nélkül, jó és példamutató volt. Jó és példamutató munkát vé­geztek a dolgozók annál is in­kább, mert ebben az üzemben a más üzemekhez viszonyítva sokkal több munkaver, seny- gátló körülményt kellett le­gyűrniük. A rpunkaverseny ki­bontakozását, kiszélesítését gá­tolta a,z is, hogy sosem egy­forma munkát végeztek a dol­gozók- Egy-egy munka sok­szor hónapok múltán került vissza ugyanahhoz a dolgozó­hoz. Könnyen meg lehetne számolni két kézen azokat '<x munkákat is, amelyet hosz- szabb, két három nap, esetleg hét és hónap alatt készültek el. Szinte óránként változott és változik ma is egy-egy mun­kás, különösen esztergályos munkája. De legfontosabb gátat a ki­alakult norma hiánva, az úgy­nevezett mutatószám gördí­tette a munkaverseny elé. Mi is volt az a mutatószám? Rö­viden talán úgy lehetne kifej­teni, hogy a munkás csak száz százalékig kapta meg teljesít­ményének megfelelő bért, száz százalékon felül, csak az elért teljesitmény kétharmadát. Ha például egy munkás 200 szá­zalékot teljesített, akkor csak 167 százalék után kapta fize­tését. A kérdésre, amely ön­kéntelenül felvetődik: miért kellett ez, a válasz: azért, mert időutalványozás folyt a Vas­vázasban, s az időutalványozás nem lehet egészen pontos. Azon nem is lehet vita, hogy ez a rendszer nem segí­tette elő a versenyszellem j volt versenyszellem, s hogy; ■ mégis volt sikeres munkaver- iseny, az a dolgozók öntudatá- ] nak köszönhető. A Vasvázas j szakított, gyökeresen és visz- szavonhaíatlanul szakított múltjával a pár:szervezet jó fel világositó munkájának kö- vetkeztében. Olyan munka kezdődött ebben az „amerikai szellemtől“ megfertőzött üzem­ben. amely példamutató lehet megyénk minden üzeme szá* mára. Az összes egyéni nor­mában dogozó munkások egyé­ni versenyben állnak. A párt- választmány határozata óta egyenes vonalban emelkedik az egész üzem termelése ép- pen a verseny következtében. Októberben 121 százalék volt az üzemi átlag, novemberben ez a száma 124-re szökött, de* cemberben már 133 százalék volt és januárban. •. Január első hetében az üzemi átlag 141.4 százalék volt, a második héten 144 százalék, a harmat dik héten pedig 146.8 százalék, Nem kétséges, hogv ez. az eredmény a Vasvázas életében bekövetkezett gyökeres -válto­zást igazolja. MegvábozotfcAa. munkás munkához való vb szonya és számára a munka valóban dicsőség és becsület dolgává vált. Nem véletlen, hogy a Vasvázas valóságos kádertartaléka lett Pártunk­nak- Nehéz volna összeszá­molni hirtelen azokat- a dolgo­zókat, akiket Pártunk kiemelt az üzemből és felelős pozí­ciókba tett. Het-esl, Angvalossi, Éles, Barta, Lendvay csak hirtelenjében — ismert nevek De ehhez hozzájárult az a segítség, amely a műszaki ér­telmiség részéről jutott a dol­gozóknak. A , tér vf elbontás munkája nem volt hiábavaló, nem voltak hiábavalók az újí­tások, észszerüsitések, a mun­ka észszerű megszervezése, satöbbi sem. S most a Köz­ponti Vezetőség határozata után az üzem vezetősége az utolsó és legnagyobb verseny- gátló körülményt is elhárította a munka verseny ut-jából. A grafikon görbéje kiegyenese­dett a gépműhelyben, gumi­műhelyben, lakatosműhely nagy részében és sok más mű­helyben is. Örömmel és meg­elégedéssel fogadták ezt a dol­gozók, s mi biztosak vagyunk abban, hogy a termelés vörös grafikonvonala is úgy - fog hétröl-hétre, hónapról-hónapra emelkedni, mint a norma gör­megszületését. s hogy mégis béje. 45 foko,s szögben, felfele. A munfeaíszközök fegyveréi lói megforgatjuk... Szabadságharcos nap Nagykanizsán A Szabadságharcos Szövet­ség' na g-y k anizs ai szervezete a Szakszervezeti Székház szé­pen feldíszített nagytermében hétfőn este nagyszabású sza­badságharcos napot rendezett. A zsúfolásig megtelt helyi­ségben a szovjet himnusz el­hangzása után Augyalossy Zoltán baj társ üdvözölte a megjelenteket. Ezután Ud- vardi Ferenc elvtárs, a Sza­badság If arcos Szövetség tag­jainak feladatairól beszélt. Is­mertette a DOSzÁRM nagy fontosságú munkáját, amely­nek keretében a.szovjet dolgo­zók milliói készülnek fel a szocialista termelésen keresz­tül a szovjet haza és a béke megvédésére. Elmondotta Ud- vardi elvtárs. hogy a magyar s z a b ad s á °'h arc o s ok tanúin ak példaképeiktől, a DOSzÁRM hígjaitól és ők is ki akarnák venni részüket az építő béké­ből. ■— A Magyar Dolgozók Párt­jának útmutatásai alapján a DOSzÁRM , munkájának ta­pasztalatainak fel használásá­val építjük a. szocializmust — mondotta többek között -r. Csak így tudjuk mi. szabad­ságharcosok az előttünk álló feladatokat sikeresen meg­oldani. Befejezésül a szabadsághar­cos munka fontosságáról ki­jelentette : — Ha dolgozóink, a munká­sok, parasztok és a haladó értelmiségiek a termelés vo­nalán helytállnak és a mun­kaeszközök fegyverét jól meg­forgatjuk. akkor ezt sohasem tudják majd ellenségeink elle­nünk fordítani. A beszédet kultúrműsor kö­vette, melyet a honvédség kulturgárdája adott elő. A szabadságharcos napot az In­tern adomáié éneklésével fejez­ték be. Szerda, 1950. f«Jbruár 1. S

Next

/
Oldalképek
Tartalom