Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-26 / 22. szám

A Szovjetunió és a baráti államok osztoznak a bolgár nép nagy fájdalmában 1950. január 26. csütörtök „Jó utat mutatott Pártunk, amikor a szövetkezeti termelést ajánlotta^ RÁKOSI ELVTÁRS NAGY BESZÉDE a termelőszövetkezet! iiiox^aloin és a gégtáiloaisittsok eredményeiről, fejlődéséről és feladatairól Ünnepi hangulatban kezdődött a termelőszövetkezeti cso­portok és gépállomások dolgozói országos tanácskozásának má­sodik napja. A tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás' elv­társ, a tanácskozás diszelnöke is és az elnökségben jogialt he­lyet úgy, mint tegnap, a kormány több tagja Dobi István, a minisztertanács elnöke vezetésével. A dolgozó parasztság élen­járói, a termelőszövetkezetek tagjai szűnni nem akaró ünneplés­sel fogadták a magyar nép szeretett vezetőjét, akinek bölcs irányításával indultak el a szó cialista mezőgazdaság felépíté­sének utján. A forró szeretet megnyilvánulása kisérte Rákosi Mátyá.s elv társat, amig elért oz Édosz díszterein színpadán el­helyezett elnöki asztalhoz. Sokáig zug az ütemes taps és hang­zik a felkiáltás: „Éljen Rákosi’S „Éljen Rákosi, éljen a Párt!“, miközben Rákosi Mátyás elvtars üdvözli az elnökséget, a fej­kendős parasztasszonyokat és leányokat, a dolgozó parasztokat. A Párt segített Az. első felszólaló Gönnyü Lajos, a mihályi termelőszövet­kezeti csoport tagja beszámolt atról, hogy mennyi nehézséggel kellet megküzdeni a csoport meg­alakulásakor. A kulákok a leg­ádázabb acióba kezdtek és fel akarták lázitani a falut a cso­port ellen — mondotta. Ami­kor a terme 'szövetkezeti cso­port megalal mindent elkö­vettek, hogy a munkát lehetet­lenné tegyék. A csoportnak sürgősen el kellett végezni a szántást, de csodálatosképpen a faluban lévő két traktor —• mindkettő a kulákok birtoká­ban volt — épp akkor „bedög­lött“’. A csoport a Párthoz for­dult és a Párt segitetí. Igaeröt szerzett a csoportnak. Jól mű­ködik a csoportban az üzemi pártszervezet. Minden munkát a pártszervezet szoros együtt­működésével végeznek. Varga Lajos, \a reménypusz-' tai „Uj élet“ termelőszövetke­zeti csoport kiküldöttje, aki a Szovjetunióban járt tanulmány­úton, elmondotta: „megtanul­tunk bolsevik módra tanítani, átadni azokat a dolgokat amelyeket odakint tanultunk, átadni úgy, ahogy a szovjet emberek csinálják.” Munkánk­nak nagy szerepe volt abban, hogy Baranyában sorra alakul­tak meg a termelőszövetkezeti csoportok. Ezt a munkát keli folytatni mindaddig, amig min­den parasztházban nem be­szélgetnek arról, hogy mi van a Szovjetunióban, amig napon­ta nem vetik fel azt a kérdést, milyen a Szovjetunió és milyen a mi szövetkezetünk. Az ősz folyamán — mondja Varga Lajos — eljárogatunk a környe­ző falvakba, megkezdjük az előadások tartását, Pécsre szili- házba járogatunk. Rövid esz­tendő van mögöttünk, de ma már három traktor dübörög a cso­port földjein, szemináriumot, gazdasági tanfolyamot tartunk, a rádió hangszóró hangja tölti be az egész gazdasági épületet, közben pedig zugnak a trakto­rok. Tanulni l Józsa István, a hajdúnánási gép­állomás dolgozói nevében a tanu­lás kérdéséhez szólt: hozzá. A gép­állomás dolgozói tisztában van­nak azzal, hogy csak abban az esetben tudják a dolgozó pa­rasztságot munkájában és a kulákok elleni harcban hatha­tósan segíteni, ha állandóan fokozzák politikai és szakmai képzettségüket, Ez után Józsa István rámutatott arra, hogy az ötéves terv során a dolgozó pa­rasztság számára már egyre több gép áll rendelkezésére, a gépekhez (pedig mind több — a dolgozó parasztság soraiból kikerült — szakemberre van szükség. Szaniszló János, a nádud­vari Petőfi termelőszövetkezeti csoport küldötte volt a követke­ző felszólaló. A nádudvari Petőfi csoport 1948 őszén föld- bérlőszövetkezetként alakult. 1849-ben átalakult hármas tí­pusú. közösen termelő csoporttá. Nagy József né a nagyhalászi termelőszövetkezeti csoport küldöttének felszólalása után a küldöttek percekig tartó ünnep­lése közben Rákosi Mátyás elv- társ, miniszterelnökhelyettes emelkedett szólásra. Rákom elvtárs beszél Tisztelt értekezlet! Kedves elv­társak! — A termelőszövetkezeti cso­portok és gépállomások dolgozói­nak ez az első országos tanács­kozása, mely lényegében beszá­moló jelleggel bír. Az elvtársak sorban elmondják az elért ered­ményeket, és rámutatnak a hibák­ra. Ezek a beszámolók azt igazo' jfák, hogy a földműves termelő­szövetkezeti mozgalom Magyar- országon letette a vizsgát, meg­állta a helyét és mély gyökereket eresztett. A felszólalók zöme az­zal kezdte, hogy rámutatott arra a rengeteg nehézségre, amelyet az első időben le kellett küzde­niük. Elmondták, hogy milyen bi­zonytalanul, tétovázva és két­kedve léptek erre az útra, a szö­vetkezés útjára és kivétel nélkül azzal fejezték be, hogy az elmúl! esztendő eredményei minden téren meggyőzték őket arról, hogy he­lyes útra léptek. hogy ez az egyetlen ut, amely kivezeti őket a régi nyomorúságból. Azt is egymásután aláhúzták a felszólalók, szó sem lehet róla, hogy viszaforduljanak a megkez­dett útról. A termelőszövetkezetek beigazolták termésföl ényü két — Az előttem felszólalt Nagy Józsefné mondotta, hogy csak iszonyodva tud visszatekinteni ar­ra az állapotra, amelyben élt, mi­előtt a termelőcsoportba belépett volna. Egy másik elvtársunk azt mondta, hogy semmiképen nem térne vissza a régi, egyéni ter­melési módhoz és ez a meggyő­ződés e tanácskozáson a legkü­lönbözőbb formában kapott han­got. — Egyszóval ez a tanácskozás azt mutatja, hogy a csoportok tagjai meggyőződtek róla, hogy helyes volt az ut, amelyre Pár­tunk vezette őket, mint ahogy he. lycs volt az az ut, amelyre előt­tünk felszabadítónk, a nagy Szov. ietunió parasztsága rálépett. A termelőszövetkezeti csoportok eredménye annál figyelemremél­tóbb, mert az elmúlt esztendő termése csak közepes volt, sőt kukoricában és szálastakarmány- náí a közepesnél is gyengébb. Ell­nek dacára a termelőszövetkeze­tek egy esztendő alatt be tudták igazolni nemcsak életképességü­ket, de. fölényességüket is. — Ma az ország minden har­madik községében van termelő­szövetkezet és a kétkedők most már az elért eredmények alapján saját szemeikkel győződhetnek meg szövetkezeteink termésfölé­nyéről. A szövetkezetbe tömörült pa­rasztság pedig, mint ahogy az itt elhangzott beszámolók mutat­ják, már nemcsak az eredménye^ gazdasági részét látja, hanem fel­lobog bennünk a kezdeményező­nek, az úttörőnek büszke öntuda­ta, az a tudat, hogy utat mutat a többiek számára. Mindnyájan, akik e tanácskozáson részivé* szünk, érezzük, hogy a dolgozó parasztság is az ipari munkásság után kezd rátérni a szocializmus építésének útjára. Ezzel a falun is feltárulnak azok az uj erőforrá­sok, amelyek az iparban, különö­sen az utolsó fél esztendőben a szocializmus építését annyira meggyorsították. A szocializmus az iparban felszabadította a mun­kásság termelőerőit. Amióta a munka a gyárban nem tőkés ki- zsákmányo’ás nem kényszerű ro­bot, hanem becsület dicsőség dolga, amióta a munkás tudja, hogy az övé az ország, magának dolgozik, olvan tel iesibnénvekef szül. amilyenekre a régi tőkés vi- iso-bítn egyái^al^n "ondoi ni sem 1ebet"H Az élmiml-ások. n mi!0- kásuijfók lendülete macával ra­gadta a haladó értelnr'spn’ef is “s egvf.itfps. munbóit11< terpnitnlfe me» azokat a hat -’más eredmé- n veket. meb'ekM énoen speAün elv* ■’»•sunk c'/'j'etZc-.qniq alkal­mából és azófa.-ís látunk — A szocializmus ér*itésn a falun kétspgkivfb bqs'm'ó iplpnrórre* szül. A szövetkezetekben dolgozó parasztot most hatja át először az a tudat, hogy végre fedél alá jutott, hogy biztonságban dolgoz­hat, hogy számára végre bezárult az a régi világ, amikor sorsa ál­landó bizonytalanság, örökös ret­tegés volt. Megszűnt az a ször­nyű idő, amelynek jelszava: aki birja, marja. A termelőesoportokbun uj éleire kelt a dolgossó parasssíság — A szövetkezeti termelőcso­portokban, mint ahogy a felszó­lalók sorban rámutattak, a szó szoros értelmében kivirult, uj élet. re kelt a régi, elnyomott paraszt­ság. A szövetkezeti tag érzi, hogy minden oldalról segitő ke­zek támogatják, minden oldalról hóna alá nyúlnak. Segitik társai, segíti az állam, segiti mindenek­előtt nagy Pártunk és minden se­gítség mögött ott áll a hatalmas Szovjetunió támogatása. Ebben a légkörben a parasztság termelő­erő' is felszabadulnak. Két, vagy három éve mindenki csak magá­val törődött, az volt az elve: ka­parj kurta, neked is lesz. Többetf jobbat termelni A termelőcsoportokban dol­gozó parasztságnak a beállí­tottsága egészen más. Kiszéle­sedik előtte a láthatár ós ugyanúgy, mint az ipari munkás, felismeri saját sor­sa és az ország építése között az összefüggést és a kölcsön­hatást. U.j emberré alakul. Megtanulja a termelésben a nagyvonalúságot. Ahogy az ipari munkás most a gépe mellett töri a fejét, hogyan lehet jobban, gyorsabban, észszerűbben többet termelni, ugyanúgy a legtöbb termelő- csoportban a szocialista pa­raszt is azon törekszik, ho­gyan javíthatja a termelést, hogyan emelheti a mennyisé­get és minőséget uj növé­nyekkel, uj termelési mód­szerrel kísérletezik. Az elvtársak hallották Deák Mátyás elvtársunkat, a szentesi lermelőcsoport tagjának beszámolóját, aki elmondta, hogyan kísérletez­tek a napraforgó tányérjá­val, hogyan jöttek rá e kísér­letek folyamán, hogy a nap­raforgó tányérja, vagy a len­mag gubó.ja megőrölve nagy­szerű tehéntáplálék. Hogyan kísérletezték ki az egyes te­henekkel ezt az uj takar­mányt és a kísérleteknek eredményeképpen megduplá - zódott a tejhozam. Polgár Sándor elvtárs, az eleki ter­mel őcsoportból elrnon d í a, hogy nemcsak 18 hold gyapo­tot vetnek, de kikisérletezik a gyapotvédő növényt is, amely megvédi az északi szelektől. Azt is elmondta, hogy az eddigi 12 növény helyett az idén 80 félét akar­nak termelni, egyrészét k'- sérletképeu. Hasonló újítási kísérlet folyik száz meg száz más termelőcsoportban is, párhuzamosan azokkal az újításokkal és ki sér letekkel, amelyeket a szocializmust építő munkásság a gyárban folytat. Ás egész dolgozó por oszt súg követni fogja az úttörők példáját A termelőcsoportok tagjai nemcsak a közvetlen egyéni hasznukat tartják szem előtt, hanem egyre inkább utat tör náluk az a felismerés, hogy az egyéni gazdagodás egyik legbiztosabb útja a, szövetke­zeti vagyon növelése. Loson- czy elvtárs beszámolt arról, hogy a barcsi Vörös Csillag termelőcsoportnak milyen jó tapasztalatai voltak a szövet­kezeti vagyon növelésében. Kónyi .József elvtárs elmond­ta, hogy termelőszövetkezeti csoportjának tagjai inkább rongyosan járnak, de 100 ezer forintot a közös vagyon növelésére fordítanak, mert megértették, hogy ez a be­fektetés nem sokára na­gyon gyümölcsöző lesz szá­mukra. Összefoglalva: ennek a ta­nácskozásnak jelentősége ab­ban yll, hogy az egész ország előtt ismerteli a termelőszö­vetkezetek sikereit. Semmi kétség, hogy előbb-utóhb az egész magyar dolgozó pa­rasztság meggyőződik ennek a termelési módnak helyessé­géről és követni fogja az úttörők, az első 40—50 ezer paraszt-család pcldáját. A nők bevonása a termelőesoporlha nagyszerű eredménnyel járt- A/. eredmpnvpk mpllptf iniV — Az eredmények mellett i nak művészei. természetesen hibák is akadtak. ! Legtöbb helyen az elszámolás körül volt hiba, mert a ter- melőcscpcrtbán eleinte nem munkaegységet, hanem munka­napot vettek alapul, s ennek az volt a következménye, hogy ->ki többet dolgozott, az nerr. keresett többet. Mikor ezt a kérdést az iparban vita+tuk, azt mondtuk: a gépeknek is vart­Most hozzátesszük, nem­csak a gépnek. a. földnek is vannak művészei, akik ugyanabból a darabból sok­kal többet tudnak elővará­zsolni, mint mások. A mi termelési átlagaink még rendkívül alacsonyak és minden eszközzel serkeníe- ni kell a többi emelést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom