Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-01 / 1. szám
Az elmélet fegyvertárából Sztálin eSvtárs a falusi politikáról .ÉPÍTSÜK A PARTOT* A szocializmus építése íalun . iorosan összefügg az.zal a kéréssel: milyen a viszonyuk falusi .önszervezeteinknek, falun dol- ,{-vzó elvtársainknak a dolgozó fa. iusi tömegekhez. Ha alaposan megvizsgáljuk ezt a kérdést és mkargatás nélkül válaszolunk, meg kell mondani, hogy a falusi politikai munkánk igen sok esetben nem kielégítő. Félünk a .hibák feltárásától és őszinte s'za- vak, a bajok és nehézségek kommunista keménységgel való feltárása helyett szépitgetjük a hibákat. Pedig Sztálin elvtárs másképpen tanít minket. Emlékezzünk mit ir Sztálin elvtárs „A Szovjetunió agrárpolitikájáról" cimü könyvének „Dü- novkáról" cimü fejezetében. Elöljáróban: Dümovka — orosz község, ahol 1924-ben egy ellenséges elemekből felbujtott banda megölt egy kommunista falusi levelezőt. „Az alapvető kérdés ebben az ügyben — mondja Szláin elv- társ — nem az, hogy meggyilkolták a falusi levelezőt, nem is az, hogy nálunk Dümovka van, — mindez nagyon rossz, de nem az a dolog lényege. A lényeg az, hogy helyi pártmunkásaink itt-ott a falun... nem kivannak a parasztság felé fordulni, mert nem értik, hogy nem elegendő Moszkvával rendben lenni, tudni keli a parasztsággal is megférni." Milyen igazgságos és emelkedett álásponí és mennyire vonatkozik a mi viszonyainkra is. Félreérthetetlenül mondja ki ezzel Sztálin elvlárs, hogy nem végez jó kommunista munkát és egyáltalán nem végez kommunista munkát az a pártfunkcionárius, az a párttag, aki nem tud meg- 1érni a parasztsággal, nem fordul a parasztság felé. {Természetesen a dolgozó parasztságról van szó!) Nem az a célunk, hogy a falvakban olyan kommunisták legyenek, akik elszigetelten a tömegtől, a falutól, mint idegen test élnek a falu szervezetében, hanem olyanokra, akik népszerűek, akiket .szeretnek az emberek, akikben bíznak s akiken keresztül megszeretik a Pártot. A mi céljaink a legnagyobb mértékben megegyeznek a dolgozó parasztság érdekeivel, a kommunistáknak te. hát, ha igazi kommunista módjára élnek és dolgoznak, ki kell vívniuk feltétlenül a nép szerete- tét és bizalmát. Ha egy kommunistára falun bizalmatlanul és merev arccal mutat a dolgozó nép, akkor igen sokszor nem a faluban, vagy nemcsak a faluban, hanem az illető elvtársban kell ke- resni az alapvető hibát. Persze falusi pártmunkásaink egy része úgy véli: felvilágosítás, nevelés, tanítás helyett könnyebb a parancsoló szó, a türelem é-s kitartásnál könnyebb azt mondani, hogy itt a nép sötét, az emberek nem szeretik a kommunistákat. Ez nem igaz és nem egyeztethető össze Lenin és Sztálin nagy kommunista egyéniségével sem, akik a tömegekkel szemben, amelyért végre is mi kommunisták vagyunk, végtelenül türelmesek, munkabírók és szeretettel teltek voltak. Sztálin e-lvtárs ugyanebben a cikkében kifejti azt is, hogy a parasztsággal azért is rendkívül fontos szorosra kovácsolni a jó- viszonyt, mert olyan szövetsége sunk a szocializmus építésében, \ amely közvetlen és állandó segít- | •éget nyújt, akár hadsereg, akár gabona dolgában. „A parasztsággal együtt dolgozunk — mondja Sztálin e-lvtárs — vele együtt építjük a szocializmust, jól-rosz- szul de építjük és nekünk értékelnünk kell ezt a szövetségest éppen most, különösen most." Sztálin a Szovjetunió parasztságáról mondía ezeket 1923-ben. De frissek, időszerűek tanításai ná- I-rrk. u\íi Vájjon mi az ötéves tervünk végrehajtásában nem a munkássá«; és a dolgozó parasztság összefogására épitünk-e? Nélkülözhetjük-e a dolgozó parasztság lelkes munkáját? Vájjon nem „éppen most, különösen most" lett szükségesebb, mint valaha, hogy a dolgozó parasztság megértse a mi munkánkat és odaálljon mellénk saját érdekében. Hogy' lehet ezt elérni? Elsősorban jó falusi pártmunkával, jó falusi kommunista pártmunkásainkon keresztül. SziáÜn eivtárs annak idején határozottan kijelentette, hogy a falusi politikát meg keli] változtatni s a pártmunkásokat uj magatartásra kell szoktatni a faluval, a parasztsággal szemben. Kétségtelenül olyan magatartásra, amelynek következménye, hogy a dolgozó pártonkivüli tömegek és a Pártunk között falun szoros kapcsolat alakul ki s megteremtődnek a Párt és pártonkivüliek közt a pártonkivüli aktívák, akik elevenné teszik és minden kérdésben gyümölcsözte tővé a Párt és a dolgozók kapcsolatát. Ezt a sztálini tanítást kell állandóan követni azoknak az elvtársainknak, akik a falusi pártmunka „a falusi terep““ nehézségeiről beszélnek. Nehéz terep a falu, ez igaz. Az uralkodó osztályok évszázados el. nyomó és kizsaroló politikája azzá tette. De nem járhatatlan és különösen nem a mi számunkra. Legyen a dolgozó parasztsággal való érintkezésünk alapja a kölcsönös bizalom s az egyenlőség. Vezéreljen az utón Lenin elvtárs cs Sztálin elv társ nagyszerű egyénisége és tanítása s akkor a nehézségek mellett a falusi párt- munka szépségeit is megismerjük. Szép és kommunistához méltó fel. adat a bizalmatlanokat, a kételkedőket meggyőzni és hűséges, kitartó szövetségessé tenni. Es fontos feladat, Az ötéves terv: a boldogabb ország megteremtése s a megteremtés üteme függ ettől. It-fcíH résziéire is feapgal«-rtiliéairs, SSil-feitelre, Szervezzük, vezesm a t&snegeh békehareűt A legfőbb, legolcsóbb köziekedén eszköz c Csepel kerékpár CKÚ és C3»M uíuivÉmzett is hu&huié. A Tájékoztató Iroda első ülésén, 1947 őszén már rámutatott arra, hogy a béke megvédése a háborús uszító imperialistákkal szemben csak a tömegek te^rekész, harcos, szüntelen . kiállásával lehetséges. A Tájékoztató Iroda előírta a kommunista- és munkáspártoknak, hogy országaikban alakítsanak széles frontot, amely egyesíti a béke valamennyi hivét, munkásokat, parasztokat, haladó értelmiségieket és minden becsületes embert, akiknek egyaránt érdekük a béke fenntartása. A Tájékoztató Iroda legutóbbi, Magyarországon tartott. értekezlete megállapította, hogy a béke- mozgalom világszerte hatalmas arányúvái fejlődött és döntő része van abban, hogy az imperialisták — látván a vei éppen a béketábor erőgyarapodása az osztályharc további kiéleződését eredményezi, a háborús veszély nem csökken, hanem növekszik. Éppen ezért kell a kommunista- és munkáspártoknak munkájuk középpontjába állítani a békéért való harcot, szervezni a béketábort, felvilágosítani a becsületes embereket. Pártunk Központi Vezetősége ez év tavaszán tartott ülésén körvonalazta a ránk váró feladatokat. Farkas Mi* hály elvtárs megvilágította, hogy a ■ passzív békevágyat cselekvő harci erővé' kell változtatnunk, a dolgozók széles tömegei között meg kell ismertetnünk a bolsevikok álláspontját aháboru és béke kér désében. A Tájékoztató Iroda mostani értekezlete után pedig Kádár János elvtárs fejtette ki, milyen feladatokat kell végrehajtani pártszervezeteinknek a békeiharc szervezésében. Visszatekintve pártszerve- zeteink munkájára, e tekintetben meg kell állapítanunk, hogy értünk el eredménye- kék A dolgozók egyenként, és tömegeikben is harcosabbak és látják a kapcsolatot, amely a béke megőrzése és az imperializmus elleni harc között fennáll. Tömegakcióinkra rányomja a bélyegét, hogy a „Békéi akarunk!“ jelszót felváltotta az egészséges, harcos szellemet tükröző ,,Megvédjük a békéi!“. A választások során elért eredményünk nem utolsó sorban annak tulajdonítható, hogy helyesen vittük békepropagan- dánkak Hasonlóan volt ez a tervkölcsönj egy zésben és egyéb kampánymunkáknál. A kampányoknál tehát nem volt különös hiba. De helytelen volna nem észrevenni, hogy szervezeteink tekintélyes része a békepropagandát, a békéért való agitációt kampánymunkának t ekint i és még ma sem. tette a park munka mmdermpos,. központi .kérdésévé Ennek magyarázata egyebek között abban keresendő» hogy kádereink — mint a PB október 20-i ha* tározata rámutat nem eléggé járatosak nemzetközi kérdésekben, elméleti színvonaluk fejlődése nem tart lépést a gyakorlattal. Ez egében megszabja a javítás módját is a pártsajtó olvasásában, tanulásban. Rákosi elvtárs és Gerő elvtárs az ötéves tervről szólva mindmegannyiszor hangsúlyozzák, hogy a terv megvalósításának alapvető külső feltétele a béke megvédése. Többet termelni annyit tesz, mint hazánkat, a béketábor tagját erősíteni. A munkaversenyek minden teljesítménye: győzelem a béke arc- vonalán. Nem különben van ez a mezőgazdasági termelés területén. Láthatjuk tehát, hogy a béke kérdése szerves kapcsolatban van a mindennapos gazdasági és politikai feladatokkal. Üzemi, városi falusi népnevelőink feladata, hogy a napi események magyarázása során fejtsenek ki agitációt, mozgósítsanak a békeharcra. Ilyen szemszögből vizsgálva pártszervezeteink munkáját meg kell állapitanunk, hogy nem jól, vagy egyáltalán nem hajtják végre a Tájékoztató Iroda határozatait. A felsőbb pártszervekhez beérkező jelentésekben úgyszólván említést sem tesznek a békeagiíációról. Némelyik jelentés pedig mint külön kérdést tárgyalja a béke- propagandát. Élelytelen, ha ,,speciális" népnevelők dolgoznak -termelési vonalon, mások az éberség fokozására, megint mások a békeagitá- ción. Ellenben egyedül helyes az, ha a békeharcra való mozgósítást összekapcsolják a napi, gyakorlati feladatokkal. Külön rá kell mutatnunk arra, hogy a békepropagandát a legszélesebb 'ömegek között kell vinnünk. Nemre, korra. pártállásra és vallásra. való tekintet nélkül a béke minden becsületes hive a mi szövetségünk. Nyilvánvaló, hogy a pártszervezetek mellett; hatalmas szerep jut a szakszervezetekre, ifjúsági és női tömegszervezetre és a rétegszervezetekre. A békepropaganda folytán a párton- kivüli, a közömbös és még az ellenséges ideológia beíp- iyás'a alatt álló becsületes embereket is közelebb tudjuk hozni a Szovjetunióhoz, Pártunkhoz, néphadseregünkhöz — & egyben, hatalmas termelési eredményekre serkentjük őket. Ötéves tervünk beindítása, az egyéni versenyek további szélesítése, a falu szocialista fejlődése hatalmas feladatokat ró pártszervezeteinkre. Mindezek a feladatok azonban nem csökkenthetik, hanem. éppen ellenkezőleg: növelhetik a békepropagandát. Nagyszerű lehetőségeket adnak népnevelőinknek, párttagjainknak arra, hogy Pártunk koré hfetalmss imperialist aélléh és békefroniba t<F- möritsttk egész dolgozó népünket, hogy barátainkkal és szövetségeseinkkel megvéd-- iük a békét. SZÁNTÓ JENŐ t
