Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Kapiller Imre: A Fülöp-boglári rév az 1820–30-as években
Kapiller Imre: A FÜLÖP-BOGLÁRI RÉV AZ 1820-30-AS ÉVEKBEN A koraközépkori Fülöp és Boglár legjelentősebb földesura, a tihanyi Szent Ányos apátság bogiári és más somogyi birtokairól a fülöp-boglári réven átkelve, az északi parton fekvő gazdaságokat is érintve szállíthatta a gabonát, a bort, a beszedett adót Tihanyba. Középkori oklevelek is említik a régi révátkelőket: 1330- ban „Zigethrew"1 néven, 1389-ben „Hayorew", azaz hajórévként utalnak a fülöpi révre.2 Fülöp falu 1548 körüli török általi felprédálása és túlparti Boglár falu pusztulása után a révhajózás is hosszú időn át szünetelt. A két part között a közlekedés a 18. század közepén indult meg újra. De ekkor már nem az apátság, hanem a rendesi Bárány családnak a közeli Rendesen - a mai Pálköve és Balatonrendes között található Bikaölés dűlő parti részén - lévő révét említi egy 1752-ben kelt oklevél.3 A Bárány családnak a Balaton mindkét partján - északon Ábrahámhegyen, Rendesen és Fülöpön, míg a déli parton, Bogláron, Lellén és Viszen - voltak part menti, illetve partközeli birtokai. Terményeik értékesítéséhez, piacra szállításához volt szükségük saját révközlekedésük működtetésére. A 18. század második felétől a Jankovich család, elsőként Jankovich Antal özvegye és leszármazottai vásároltak jelentős földterületeket Bogláron, Fülöp pusztán és Ecsér területén. Fülöpön gabonatároló magtárt is építettek a régi-mai kikötő közvetlen közelében. E két család egymás ellenében, egymással versengve terjeszkedett, és többször is peres úton igyekeztek vélt jogaikat érvényesíteni. 1823. október 21-én egy viszonylag egyszerűnek tűnő ügyben hozandó vizsgálat- és ítélethozatalra Szent Ábrahám pusztára (ma Ábrahámhegy) érkezett Hertelendy György, Zala vármegye első alispánja és esküdtje, valamint az ügyben érintett felek, nevezetesen Rendesi Bárány Pál, mint felperes, valamint özvegy Janko vies Jánosné, született báró Bückler Terézia, illetve annak képviselője, mint alperes.4 1 Makai Béla: A Balaton a történeti korban. Bp. 1913.126. p. 2Uo. 141. p. 3 Móricz Béla: Régi balatoni révek. Bp. 1966. 58. p., illetve a hely meghatározásához lásd Balogh Lajos - Ördögh Ferenc (szerk.): Veszprém megyei földrajzi nevei. I. A tapolcai járás. Bp., 1982. 207. p. 4 Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, (a továbbiakban: MNL ZML) IV. 16. Zala Vármegye Alispáni Bírósága előtt folyt sommás visszahelyheztető perek. F. 19. No. 278. 54
