Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919

nyomozásokkal és közigazgatási ügyekkel foglalkoztak. A kapitányság nyomozószemélyzete 1914-1919 között: Benkes János, Fritz Pál, Jakabfy Ferenc, Kumper Artúr, Horváth II. József, Schreiber Lajos, Sipos László és Vojnovits Lajos.

A rendőrlegénység képezte a városi testület karhatalmi és végrehajtó szervezetét. Működésük elsősorban az utcai rendészet gyakorlásában összpontosult. A közrendőr úgynevezett posztos - azaz állandó őrhelyű - vagy őrjárati szolgálatot látott el. A járőrnek ismernie kellett a szolgálati helyén és a kerületében a terepet, az utcákat, az épületeket, különösen azokat, ahol a bűnözők megfordulhattak, valamint a helyi bűnözőket és azok szokásait.22 1908-ban egy nagykanizsai közrendőr átlagos munkaideje napi 15 óra (!) szolgálatot jelentett, kéthetenként egy-egy félnapi szabadsággal.23 A rendőrlegénység legmagasabb rendfokozatú tagja a rendőrőrmester volt. Ügykörét a nagykanizsai rendőrkapitányság szolgálati utasításának 5. szakasza a következőkben állapította meg: „A rendőrőrmester intézi az őrszemélyzet személyes ügyeit, amennyiben azok elintézését a rendőr- főkapitány saját magának vagy a rendőrfelügyelőnek fenn nem tartja. A rendőrtizedesek felhasználásával intézi az őrszemélyzet összes kezelési ügyeit. Beosztja a szolgálatot és a szolgálat érdekében a szükséges intézkedéseket megteszi, amiből a rendőrfelügyelőnek jelentést tesz. Végezetül a rendőrőrmester végzi az őrség (csapat) személyes vezénylését, amikor a főkapitány által kirendeltetik."24 A rendőrőrmesteri státuszt a világháború idején ténylegesen nem töltötték be. Később a kapitányság két rendőrőrmesteri állására Jambrovics István és Kalmár Béla tizedeseket nevezték ki.

A hivatalszolgák a rendőrkapitány felügyelete alatt végezték szegődményes szolgálati teendőiket. A feladatkört Kiss Sándor, Németh József és Simán István látták el.

Nem tartozott a rendőrség állományához, de vele szorosan együttműködve dolgozott a városi ügyvezető vagy másképpen tisztiorvos. Az ügyvezető orvos a város területén a közegészségügy I. fokú őre és a rendőrkapitányi hivatal egészségrendőri hatóságának első tanácsadója és szakközege volt. Tevékenyen részt vett a rendőrlegénység oktatásában, megvizsgálta a rendőri állásra pályázók és a nyugdíjazásra szorulók egészségi állapotát, és a főkapitány által megállapított időközönként hivatalos órákat tartott a kapitányságon. Bűnügyi helyszínelések, hullaszemlék és boncolások esetén orvosszakértőként működött közre.25 A kapitányság első számú rendőrorvosa dr. Goda Lipót, helyettes dr. Rácz Kálmán volt.

^Parádi 128. p.

23 ZK1908. június 22. (25. sz.) 3. p.

24 Zalai Hírlap 1918. október 29. (246. sz.) 1-2. p. (a továbbiakban: ZH)

25 Szabályrendelet 1.17-18. p., Szabályrendelet II. 20-21. p.

255