Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900

tagjai 1895. február 12-i ülésükön.164 Lazsnak végül Palinnal együtt Korpavár része lett.

Érthető, hogy az ekkor már húszezres lakosságú165 városban különös súllyal estek latba a rendészeti szempontok. A szaporodó kocsmák, a gyakori cselédbálok, a virágzó leánykereskedelem sok gondot okoztak ezekben az évtizedekben Kanizsának. Ezért is volt szükség erőskezű rendőrkapitányra. Mind a tisztséget 1875-től 1893-ig betöltő Szakonyi József, mind az őt követő, rendkívül ambiciózus Vécsey Zsigmond sokat tett a helyzet orvoslása érdekében. A Torontál megyéből származó Vécseyt Szakonyi József 1893. április 6-án bekövetkezett halála után hívták meg Kanizsára rendőrkapitánynak, állását az év július 13-án foglalta el. Az eleinte hűvös fogadtatásban részesült rendőrfőnök tenni akarásával, munkabírásával, higgadt és tapintatos magatartásával hamarosan tekintélyt vívott ki magának, s népszerűsége is megnövekedett. Olyannyira, hogy az 1896-os tisztújításon az az évben Babochay nyílt ellenzékeként létrejött Városi Reform Párt őt indította polgármesterjelöltnek.166

Az új párt vezére, Hertelendy Béla, bár nem zalai, hanem somogyi származású volt, ekkor már ismert személyiségnek számított Kanizsán. 1870-től ügyvédként tevékenykedett a városban, és sok rangos megbízatást kapott. Többek között ő látta el a Császári Királyi Szabadalmazott Déli Vaspálya Társaság (Déli Vasút), valamint Batthyány-Strattmann Ödön és Festetics Tasziló hitbizományi uradalma jószágigazgatóságának jogi képviseletét is. Egyik megalapítója lett a helyben működő Zala Megyei Gazdasági Takarékpénztárnak, számos városi és megyei testület munkájában részt vett, 1887 és 1892 között pedig a Szabadelvű Párt színeiben a nagykanizsai választókerület országgyűlési képviselői tisztét is betöltötte.167

Bár Kanizsa kereskedelmének lendülete még tartott, és új ipari beruházások is létesültek, sokan úgy vélték már ekkor, hogy az egykori virágzás hanyatlóban van. Ezért egyesek a városból a forgalmat elterelő vicinális vasúthálózat kiépülését, mások a horvátországi piacok elvesztését vagy az általános pangást okolták.168 A Reform Párt a századforduló körül egyre szűkebb pályára kényszerülő gazdasági-társadalmi haladást kívánta új mederbe terelni, s elképzeléseit a következőképpen fogalmazta meg: „A párt célja a városra vonatkozó társadalmi,

164 MNL ZML Nk. tan. ir. 1895: 9827. sz.

165 Népszámlálás 1910. 780. p.

166 ZK 1893. április 8. 2. p.; MNL ZML Nk. tan. ir. 1896: 16110. sz.; Barbarits 1929/B 86. p.; Barbarits 1929/ C176. p.; Magyarország és a Külföld. (Továbbiakban: MÉK) 1898. 9-11. sz. 16. p.

167 MÉK 1898. 9-11. sz. 17. p.; Barbarits Lajos - Weiser János: Ipar, gyáripar, pénzintézetek. In: Magyar városok monográfiája. Nagykanizsa. Budapest, 1929. 313. p.

168 Blankenberg Imre: Nagykanizsa kereskedelmének múltja. In: Magyar városok monográfiája. Nagykanizsa. Budapest, 1929. 296. p.; ZK 1900. március 31. 1-2. p. „Idegenforgalmunk" című, névtelen szerzőjű cikk.

209