Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Kurucz György: A balatoni hajózás gróf Festetics György (1755–1819) időszakában: a „Festetics flotta” és a Főnix
kötetében Keszthely címszó alatt a Festetics család hajózással kapcsolatos tevékenységét illetően ez olvasható: „Emlékezetet kíván még az Uraságnak közhasznú igyekezete, a ki jó sajkákat, és vitorlás nagy hajót is építtetett, Triesztből hozattatott munkások által, hogy a sót, s egyebet, könnyebben, s kevesebb költséggel lehessen Keszthelyre szállítani."15 Megjegyzendő, hogy ez a szöveg egyértelműen Festetics Györgyre vall, semmint az elődeire. Ténylegesen megbízható és a hajózással kapcsolatos technikai, útvonalbeli, illetve gazdaságossági szempontokat egyaránt tartalmazó elsődleges forrásokkal a központi birtokigazgatás, azaz a Directio megalakulásának időszakától rendelkezünk.16 A Directionális Ügyiratok sorában az első átfogó jelentés, illetve részletes kalkulációkat is tartalmazó összeállítás Podolányi Ferenc keszthelyi számtartó nevéhez fűződik. Az 1792. augusztus 10-i dátummal jegyzett elaborátum 1788-tól kezdődően három pénzügyi év adatait elemzi, illetve tesz javaslatot a régió állattartása szempontjából kulcsfontosságú sókereskedelem feltételeit és jövedelmezőségét illetően. Döntő jelentőségű információ, s ez részben magyarázatul is szolgál arra a kérdésre, vajon miért kaphatott utasítást akár Festeticstől magától, akár Nagyváthy János directortól Podolányi, minthogy 1789-ben „a sós hajó elmerülvén lett deperdita [veszteség] 30 mázsa", vagyis „most három esztendeje, hogy a sós hajó nagyon megrongálva lévén" fuvarost Keszthelyig nem tudtak fogadni, mivel az ő kerekeik „fakók lévén" a fuvarosok a javítási költségek miatt veszteségesek lettek volna, s ezért már nem is vállalkoztak a só szállítására.17 A Kristóf gálya tehát a korábbi kutatások megállapításaihoz képest ekkor már nem volt használatban, s a sószállítás jövedelmezősége, pontosan a szárazföldi, vagyis tengelyen történő szállítás miatt igencsak kérdéses volt.18 Az 1788. év adatai szerint 150 mázsa sónál többet nem regisztráltak az uradalmi sóháznál, s ennek értéke 619 forint (továbbiakban: ft) 33 krajcár (továbbiakban: xr) volt. Ebből levonva a hajóslegényekre fordított kiadást 19 ft 50 xr, a fuvarosok 45 ft-os díját, a saját egyéb költségeket 10 ft 36 xr értékben, továbbá leszámítva a deperditát 1 mázsa 19 font értékben, úgy a kanizsai átlagos 4 ft 40 xr-os árszínvonalat 20 xr-al meghaladva, s 5 ft-tal számolva, mindössze 47 ft 33 xr „lett nyereség". 1789-ben a Dunaföldvárról hozatott só ára 3360 ft volt, Földvártól 15 Korabinsky, Johann Matthias: Geographisch-Historisches- und Produkten Lexicon von Ungarn. Pressburg, 1786. V. ö. Szabó D.: i.m. 193. p. és Vályi András: Magyarországnak leírása. I—III. Buda, 1796-1799. II. 357. p. 16 Festetics György birtokigazgatási rendszerének megújításához ld.: Lukács Gábor: Nagyváthy, a Festetics-birtok tudós „Directora". In: Nagyváthy János Emlékkönyv. Szerk. Lukács Gábor-Kocsondi József. Keszthely, 2007. 85-120. p. 17 Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltár (OL) Festetics Levéltár (Lt) P 279 1. d. Directorátusi Ügyiratok 1792. II. f. 499 18 V. ö. Sági K.: i.m. 437. p. „A Kristóf gálya Festetics Pál 1782-ben bekövetkezett halála után még majd másfél évtizedig hajózott." 41
