Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Kurucz György: A balatoni hajózás gróf Festetics György (1755–1819) időszakában: a „Festetics flotta” és a Főnix
Kenéséig a fuvarköltség 180 ft, az administrator költsége 28 ft 40 xr, értékesítés során 6-7,5 ft-ért árusítva mázsáját 537 ft 4 xr nyereséget számolt a számtartó.19 A sószállító gálya kiesése miatt azonban új útvonalon, s a korábbitól eltérő feltételekkel került az áru a keszthelyi uradalom sóházába. A gyakorlat szerint egy tiszt elment a Balaton déli partvidékén található falvakba, hogy fuvarosokat fogadjon. Ezután listát készített a személyekre lebontva vállalt fuvarmennyiségről. Ezután „expressus Posta" által tájékoztatást adott, „hogy a sós hajó megindulhat", mire erre 12 legényt fogadtak, vagyis evezősnek, s két révész kormányzása mellett Szántódig jöttek, ahol „bátorsággal kikötőhely lévén el jutván, ki kötnek, az előre el küldött Tiszt is azon időre a Földvárrúl mg rakott szekereivel visza fordulván" a hajót sóval megrakatta. Az 1788 és 1792 közötti időszak nyereségét mindössze 1191 ft 8 xr-ra teszi a tiszttartó, bár megjegyzi, hogy ebből még le kellene vonni a járulékos költségeket, a hajósmester fizetését, az ácsokat, az anyag- költséget, (szurok, vasszeg, kapocs, stb.), tehát gyakorlatilag veszteséges a szállítás. A többszöri átrakodás szintén veszteséget okoz, mivel a só törik és porlik. Ha sólerakatot hoznának létre a déli parton, ott is a rakodás, őrzés, a megfelelő épület emelése mind-mind újabb költségtételként jelentkezne. Némileg az könnyíthetne a helyzeten, hogy Dunavecsétől a szállítást fogadott szalkszentmártoni fuvarosokkal lehetne végeztetni, vagyis az Amadé családtól frissen megvásárolt uradalomnak köszönhetően könnyebben meg lehetne oldani a korábbi berakodó helyig, vagyis Kenéséig a szállítást.20 Mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a keszthelyi gróf birtokainak adminisztrációja számára a balatoni vízi szállítás ekkoriban komoly gondot jelentett, mivel nem sokkal később, 1792. augusztus 20-i jelentésében Piestyánszky Ignác tiszttartó arról számolt be a Directionak, miszerint a „csajkáknak nagy reparatio köllene". Ugyanakkor a sajkások mellett lévő ácslegény nem vállalja a megbízást, jóllehet a megfelelő faanyag előkészítve vár, s mindezek alapján alázatosan kéri, hogy „Csajkás eránt rendeléseket tenni méltóztasson a Directio".21 Úgy tűnik, hogy a megfelelő szakember alkalmazása minden korban komoly nehézséget jelentett, mivel közel háromnegyed év telt el, amíg a megfelelő „csajkás" elhelyezéséről, a fenéki rév folyamatos és megnyugtató működéséről számolhatott be Piestyánszky. 1793. május 2-án kelt jelentésében arról írt ugyanis, hogy „Az Csajkás minden Bagazsiájával Fenékbe tétetett egyik Révésznek szobájába."22 Ugyanakkor kéri a Directio hozzájárulását, hogy egy Gáspár nevű révész saját költségén házat építhessen, jelölje ki a „Ház helyet hol és minémű nagyságút lehet nekie 19 MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1792. P 279 1. d. II. f. 480. 20MNL OL Festetics Lt P 279 l.d.Directorátusi Ügyiratok 1792. II. ff. 499v-500. Kurucz Gy.: i.m. 144-145. p. 21 MNL OL Festetics Lt P 279 1. d. Directorátusi Ügyiratok 1792. II. f. 546. 22 MNL OL Festetics Lt P 279 2. d. Directorátusi Ügyiratok 1793. II. ff. 629-630. 42
