Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában
instrukciója is, amely így szólt: „Küldjék be haladéktalanul a megyei bizottsághoz azoknak a kommunistáknak a listáját /névjegyzékét/ akik a múltban nyilas pártnak tagjai voltak." Végül az utolsó operatív feladat, amely szinte természetesen következett az előbbiekből: „Be kell építeni a pártokba elvtársainkat és meg kell teremteni a lehetőségét, hogy a pártok üléseiről fontos döntéseiről értesüléseket szerezzünk. Meg kell tudnunk ellenfeleink szándékát, mert csak így áll módunkban megelőzni őket."7 Úgy a közölt részlet, mint az egész dokumentum egyértelműen mutatja, hogy a kommunisták a központtól a legalsó pártszervig, az első pillanattól kezdve a leghatározottabban irányt vettek arra, hogy a törvényes és törvénytelen kizárásokkal indirekt módon növeljék a szavazatarányukat. Ellenben sem itt, sem az utolsó pillanatig egyetlen megyei vagy alsóbb szintű dokumentumban nincs szó a kékcédulaként elhíresült névjegyzék-kivonatokkal elkövetni szándékozott csalás tervéről. A kizárások elvárt mennyiségének produkálásához vezető úton tehát az ösz- szeíró-biztosok (más néven házmegbízottak), továbbá a szavazókörönként megalakítandó összeíró bizottságok, valamint a (városi, járási) központi összeíró bizottságok „megfelelő" személyi összetételének elérése volt az első fontos lépés. Különösen az első fázis, vagyis az összeíró-biztosok között és azok fellebviteli fórumának számító központi összeíró bizottságokban igyekezett az MKP - és természetesen minden más párt - a lehető legtöbb és legjobb pozíciót megszerezni. A feladat fontosságát mutatta, hogy Rajk László belügyminiszter, már a választási törvény 1947. július 24-i kihirdetése előtt, július 18-án kiadta 510.001/1947. B. M. számú rendeletét a választók névjegyzékének helyesbítésével kapcsolatos előkészületek megtétele tárgyában.8 Kihasználva azt, hogy helyhatósági választásokat a háború után eleddig csak Budapesten tartottak, a rendelet a helyi nemzeti bizottságot és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt pártot (FKgP, MKP, SZDP, NPP, PDP) valamint a szakszervezeteket hatalmazta fel arra, hogy tagokat küldjenek az összeíró bizottságokba. Mivel a nemzeti bizottságokban a baloldalnak (MKP, SZDP, NPP és a szakszervezetek) erős túl7MNL ZML MKP ZVB ir. 1946-1948. 42. ő. e. Az természetesen más kérdés, hogy az elhatározott feladatok - mint látni fogjuk - messze nem valósultak meg maradéktalanul. Példának okáért a központi direktívákra adott Jász-Nagykun-Szolnok megyei reagálásokat lásd: Csönge Attila: „A hangsúly azon van, hogy ne tiszteljük a törvényeket nagyon." Az 1947-es választások a Jász-Nagykun- Szolnok vármegyei források tükrében. In: Múltunk 2009/2. sz. 94-99. p. (Továbbiakban: Csönge 2009.) Békés megye (különösen Békéscsaba és Gyula) esetében lásd: Ignácz Károly: Az 1947. évi országgyűlési választások Békéscsabán és Gyulán. In: Kút III. évf. 2004/3-4. szám 113-128. p. (Továbbiakban: Ignácz 2004.) 8 Az országgyűlési választásokkal kapcsolatos valamennyi jogszabályt, segítendő a választás lebonyolítását kis füzet formájában egyfajta szamárvezetőként ki is adták: Az országgyűlési képviselő- választás jogszabályai. Az 1947:XXII. törvénycikkel módosított és kiegészített 1945:VIII. törvénycikk végrehajtási rendeletekkel. (Összeáll.: dr. Zalán Kornél, dr. Szabó Imre, dr. Benczúr József, dr. Karcsay Sándor) Budapest, 1947. A továbbiakban valamennyi jogszabályt ebből a kiadványból idézzük. 345
