Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában

hatalma volt Zalában9 az 1945-ös választásokon legalább nagyságrendileg láthatóvá vált társadalmi támogatottságukhoz képest, így ez a túlhatalom transzmittá- lódott az összeíró bizottságokban is. Zala megyében a Baloldali Blokk említett pártjait, amelyek önmaguk pozicionálása közben - különösen alsóbb szinten, a frontvonalban - egymással is állandóan viaskodtak, a kezdettől fogva roppant erősnek látszó, majd az 1945-ös választások után adekvátan is azzá levő FKgP (ellenesség) integrálta esetenként közös platformra.

Az 1947. július 24-én megjelent új választójogi törvényben (1947:XXII. te.) számszerűen meghatározták, hogy az egyes választókerületekben a különböző pártlajstromokon hány jelöltet lehetett állítani. A 3. számú, zalai választókerületben - Zala vármegye változatlanul egy választókerületet alkotott - egy párt legfeljebb 27 jelöltet indíthatott. Ezzel konkrét formát öltött Kovács István július 6-i instrukciója a kizárások terén elérendő célt illetően, vagyis a zalai kommunistáknak 27.000 potenciálisan nem MKP szavazót kellett így vagy úgy távol tartani az urnáktól. Másnap a belügyminiszter az 510.004/1947. В. M. sz. rendeletével megállapította az országgyűlési választások pontos idejét, augusztus 31-ben jelölve meg azt, amivel véglegessé vált a választás menetrendje is. Ennek megfelelően legkésőbb július 27-én, a szavazóköri összeíró bizottságokba kijelölt tagoknak már le kellett tenni az esküt vagy a fogadalmat, másnap pedig már meg kellett kezdeni a házmegbízottaknak, illetőleg az összeíró biztosoknak a számlálólapok szétosztását. A törvény értelmében alapesetben minden magyar állampolgárnak, aki 20. életévét legkésőbb a névjegyzék összeállításának évében betöltötte választójoga volt és számlálólapot kapott, amelyet önbevallásszerűen kellett kitölteni, azt is megjelölve, ha a megnevezett kizáró okok valamelyike fennáll, vagyis választójogot mégsem kaphatott. Az előzetes spekulációk ellenére az 1947-ben alkotott számlálólap nem lett sokkal bonyolultabb, mint az 1945-ben alkalmazott - ennek kétélűségére egyébként is több MKP-s vezető figyelmeztetett.10

A választójogtól való elütés első hulláma ettől függetlenül a számlálólapokkal kapcsolatos manipulációkhoz köthető. Szirmai István az 1947. július 6-i összejövetelen, a már ismertetett ötletei mellett a következő taktikai tanácsokkal szolgált: „A számlálólapokat az összeíró bizottságok a házmegbízottak útján küldik szét. [...] Az összeíró biztos feladata, hogy megállapítsa kiknek nem szabad szavazni. Vagy el lehet felejteni a kitöltött számlálólapot leadni az összeíró bizottságnak. Menjen és keresse az illető. Van felszólamlási joga, de az idő rövid és sok utána9 A Zalában megalakult/létrehozott nemzeti bizottságokhoz lásd: Dokumentumok Zala megye történetéből 1944-1947. (Zalai Gyűjtemény 37.) Szerk. Káli Csaba, Miké Zsuzsa. Zalaegerszeg, 1995. (Továbbiakban: Zalai Gyűjtemény 37.)

10 Gyarmati 1997. 149. p. A számlálólap, az azt összesítő jegyzék, valamint a választójoggal rendelkezők névjegyzékének és a visszautasítottak külön-jegyzékének mintáját az 510.003/1947 В. M. sz. rendeletével adta ki a belügyminiszter 1947. július 25-én.

346